Szamos, 1905. február (37. évfolyam, 10-17. szám)
1905-02-02 / 10. szám
10. szám 2-i k oldal SZAMOS rosunk közgyűlését, a döntésnél vezessék. A mai napon azonban lejárt a pályázat s midőn annak eredményéről beszámolunk, immár élünk azzal az elvitázhatatlan jogunkkal, hogy, miut fóruma a nyilvánosságnak, szószólója közérdekeinknek, határozottan állást foglaljunk a pályázat eldöntése kérdésében. Két pályázati kér vény érkezett be a szini kerület bérletére. Egyiket benyújtotta a jelenlegi igazgató Krémer Sándor, a másikat Baróty Rezső társulatunknak két évvel ezelőtt volt tagja, jelenleg színházi titkár. Előre is kijelentem, hogy semmiféle rokon vagy ellenszenv nem vezeti a toliamat egyik pályázóval szemben sem, kijelentem, hogy nem tekintem a pályázók egyéniségét, abban a részében, mely színigazgatói mivoltukra nem tartozik, befolyással nincs, hanem csakis azon szempontok vezetnek, melyeket mint premissákat a múltkori czikkemben felállítottam s teljes tárgyilagossággal igyekezni fogok eldönteni azt a kérdést, ki alkalmasabb az én szerény véleményem szerint arra, hogy jövőre is színigazgatónk legyen. Krémer Sándor mellett a múlt eredményei harczolnak. Három éves igazgatói működésével személye iránt bizalmat keltett, a közönség megelégedését vívta ki magának, kivívta pedig nem nagyhangú reklámokkal, hanem a szinügy iránt tanúsítót meleg szere- tetével, szaktudásával, igazgatói qua- litásaival, kivívta azzal, hogy befér- kőzött a közönség szivébe, elleste a közönség ízlését, igyekezett annak szolgálni, hogy általa szolgálatot tegyen annak a kulturmissiónak, melyet a szinészet betölteni hivatva van. Kétségtelenül vannak hibái, az is igaz, hogy vannak olyan követeléseink a színtársulattal szemben, melyeknek az idén nem tett eleget, de e hibákat a mérlegre téve, jelentékteleneknek fogjuk taiálni szemben azzal az elvitázi atatlan eredményekkel, melyekre hosszas igazgatói működése után méltán liivatkozhatik. Mi a fő a direktornál ? Legyen szakértelme arra, hogy jó társulatot hozzon össze, tartsa u társulatot fegyelemben, legyen ízlése a műsor megválasztásában s legyen meg benue az erkölcsi s anyagi garancia. Legyünk elfogulatlan, igaz bírák s akkor el kell ismernünk, hogy a Krémer jelenlegi társulata niveun álló. Nem mondom, operett-társulatot, különösen karszemélyzetet jobbat is el tudok képzelni s e tekintetben mindenesetre pótlásra fog szorulni a társulat, de a drámai s általában a társalgási darabok szereplői, vidéki színpadjaink legjelesebb erőiből vannak szerződtetve scsak örvendenénk azon, ha Krémer társulatának ezt a részét, úgy amint ma van, a maga egészében jövőre is meg tudná nyerni. Műsora ellen kifogásunk nem lehet, mert szinrehozta és szinrehozza a legújabb darabokat. Hogy nem nyit nagyobb tért a klasszikusoknak, nem ő, hanem a modern közönség, modern petyhüdt ízlése az oka. Végre tudjuk jól, hogy teljes erkölcsi s anyagi garaneziát bírunk benue. Baróti egészen uj ember, a ki a mi színházunkon próbálná ki az igazgatóság iskoláját. Semmi egyebet róla nem tudunk annál, hogy annak idején nagyon rossz színész volt. Megengedem, nem tudom, hogy az egyéni qualitásai teljesen meg vannak Báródnak is, ámde szabad-e egy olyan tekintélyes szinikerülettei mint a szatírán „próba-házasságot“ csinálni szabad-e a kísérletezés veszélyének kitenni színházunkat, akkor a midőn nagy ügygyei, bajjal ügyét rendbe hoztuk ? ,Szabad-e egy uj emberért, a ki csak igér, de hogy beválthatná Ígéreteit arra garautia nincs, mellőzni azt a régi, kipróbált igazgatót, kinek működése nyitott könyv előttünk s a ki már eddig is teljes megelégedésünket vívta ki s a ki bizonyára igyekezni fog az iránta táplálj eddigi bizdmat a jövőben is meghálálni azzal, hogy feladatának magaslatán álva, lelkiismeretes gondoskodása tárgyává fogja tenni színházunk szellemi és erkölcsi uiveujáuak eme- lásól ? Azt hisszük erre csak egy józan felelet lehet s az, hogy Krémért továbbra is látni akarjuk, mint a szini kerület igazgatóját. Mi tehát a magunk részéről a „Szaimár-Németi“ laptársunk véleményéhez csatlakozunk s határozottan állást foglalunk Krémer Sándor mel lett s nincs kétségünk, hogy az ille tékes faktorok döntése is az ö javára fog szólni. Dr. Komáromy Zoltán. A népkonyháról. Az idei kemény télen különösen eredményes hivatást teljesít a népkonyha. Nemcsak az ebédjein résztvevő szegények száma érte el az ed- digi legnagyobb rekordot, hanem sok szegény családot, amelyek közt sok az agg és beteg, lát el naponta kenyérrel és meleg étellel. Ha szűk lakásaikban fázlódnak, legalább ne éhezzenek. Teguap adta ki a népkonyha elnöksége a 38-ik ebód-bárc át, szegény család számára. A város és a vidék bőkezűsége tette lehetővé, hogy a népkonyha mai színvonalára emelkedjék : saját otthona, téli éléstára, jól begyakorolt konyhaszemélyzete van, nem kopogtat egy éhező sem ebédlője asztalán, hogy jóllakva és megmelegedve ne távoznék. A jótékony közönség mindinkább belátja, mily nagy gvikorlati értékű a népkonyha működése. Az adakozó biztos lehet afelől, hogy az általa adott fillér azt a czélt szolgálja, amire adta, mert a szegény, a neki pénzben adott segítséget, az emberi gyarlóságnál fogva, sokszor nem arra használja, amire szánták ; a jótékonyság e módja közvetett, szemben a népkonyha közvetlen jótékonyságával. A népkonyhán kezdettől fogva szokásban volt, hogy az ebéduól hölgyek jelenjenek meg. Segédkeznek a kiosztásnál, inspiciálják a kouyhát s az éléstárakat. Fáradságukat bőven jutalmazza a felemelő látvány ; 200- 250 szegényt ném - kor- s valláskülönbség nélkül látnak, amint éhségét csillapítja. Akit csak rábeszéléssel lehet rávenni, hogy egyszer ott megjelenjen, az elragadtatva a látottaktól, távozik, az már meg van nyerve a jó ügynek. A látogatók közlik a látottakat a környezetükkel és növelik a népkonyha iránti érdeklődést, mely ez intézmény létalapja és jövendő fejlődésének garancziája. A népkonyha vezetősége élén az elnöknővel, nem nyerhet terhes munkájáért szebb jutalmat, mintha látja, hogy a népkonyha támogatói az ebédeknél való megjelenésükkel is jelét adják a jó ügyért való lelkesedésüknek. Oál Jenő. SZÍNHÁZ. Szombat, vasárnap, hétfőn és kedden a világhírű olasz művész : Frizzó lépett fel mint vendég színházunkban, kit már tavalyi szereplése óta ismer a közönségünk. M üvészete nem a színművészet körébe tartozik s így e helyütt nem is lehet feladatunk előadásaival hosszasabban foglalkozni. Előadásait megelőzőleg színtársulatunknak tagjai adtak elő egy- egy kisebb darabot. Szombaton „Az almafa“ vígjáték került szinre, mely annak idején a nyomában keletkezett plagium per miatt is nagy senzatiót keltett. Az előadás remek volt s ebben az érdem elsősorban társulatunk jeles tehetségű naiváját Garai Iiust illeti meg. A darabnak ö a főszereplője. Egy bájos, falusi bakfisch leánykát alakított, alakította pedig annyi hűséggel, olya* közvetlenséggel, hogy a közönséget belevitte a valóságos életbe. Igazi bakfisch volt, igazi fiatal leányka, ki még nem tud számot adni érzéseiről nem tud öntudatosan szeretni, kinek még csak lelkében él az a hatalmas érzés, miről annyit zengnek a poéták, a szerelem. Nem szeretem, a túlzásokat, de mégis konstatálnom kell, hogy az est diadalt hozott Garai Ilusnak. Méltó partnere volt Szőke Sándor öccsével. Az esküdtszék a gyilkos férjet felmentette. Igen, igen. Ebben az egész ügyben engem az öccs ér dekelt legjobban. Az egy komplikált lelkű, gonosz ember lehet-- Szóval — vette föl elbeszélésének fonalát Hardy doktor — ez a Bándy rendkívül szerencsétlen ember. Fél esztendő előtt egyszer csak sürgősen hívtak engem a pusztájára. Éjnek idején. Kocsira ültem és ki mentem hozzá. Már messziről lövések durranása hangzott felém a kastélya felől. A darabant, aki értem jött, igy szólott a kocsisomhoz: — Hajtson a kastély háta mögé, mert különben épen szembe kerülünk a bajjal. Még minket is lelő a nagyságos ur. Végre bejutottam a kastélyba Bándy az ebédlőjében volt és az ab lakon keresztül lövöldözgetett ki az éjszakába. — Mit csinálsz ? — kérdeztem tőle a háta mögé kerülve és szelíden a vállára téve a kezemet. Rámnézett, valami rémületesen eszelős, f lónk tekintet volt az, azután kimutatott a sötét pusztára : — Nem látod ? A fekete kutya. Nem értettem a dolgot. A fegyvert kivettem kezéből, az ablakokat becsuktam, aztán óvatosan, hogy fel ne izgassam, kérdőre fogtam. Az ott létem megnyugtatta és okosan, józa- Bon beszólt. Elmondta, hogy azon emlékezetes sorscsapás óta, amikor a feleségét elvesztette s az esküdtszék a gyilkosság alól fölmentette, itt ól a pusztán. Dolgozik és felejteni próbál. A harmadik héten, hogy* ide költözött, egy este a földekről tért haza fegyverével a vállán, amikor az árokból hirtelen eléje ugrott egy hafalmas kutya. Semmi különös nem volt abban s ő nyugodtan tovább ment. De a kutya nj-omon követte. Már elérte a kastélyt s a hatalmas állat oda is követni akarta. Bosszantotta a dolog és a fegyvere agyával feléje sújtott. Nem talált és a kutya eltűnt. De egyúttal valami különös, emberi hangnak tetsző, gúnyos kaczagást hallott. Azóta, ha leszáll az est, mindig megjelenik előtte a fekete kutya. Ha a tarlón jár, vagy a buzavetések között, hirtelen szétnyílik a vetés és fekete, lomha testével előbukkan az a csúnya, utálatos állat. És otromba testét maga után vonszolva, elkíséri hazáig. Már félni kezdett tőle. Az az állat olybá tűnt fel neki, mintha valami gonosz szellem volua. Talán a megölt felesége küldte hozzá, hogy sírig kinozza. Egyszer rálőtt a kutyái a Látta felbukni és akkor, azt hitte, hogy végleg megszabadul tőle. Másnap már újra megjelent. Attól fogva bezárkózott a kastélyba De hiába volt ez is. A fekete kutya azontúl minden éjjel megjelent a kastély előtt, és vonítani kezdett. És ez éjszakáról éjszakára ismétlődik. Ma is itt vonított az ablakai előtt, ezért lövöldözött ki, mint egy eszeveszett. Eddig ért elbeszélésében ez a szerencsétlen Bándy. E^ben a pillanatban a pusztáról egy éles, hosszú, siró vonitás hangzott be a szobába. Énis izgatottan ugrottam fel. De mikor láttam az én megingott lelkű emberem eltorzult arczát, erőt véve magamon mondtam : — Ugyan, mi különös van eb ben ? Valami csak-n'goló juhász kutya lehet. , És azután csillapító szereket rendeltem neki. Azóta nem találkoz tam vele. Ennek már egy fél éve. Talán kigyógyult képzelődéséből az a szerencsétlen ember, mert azóta nem adott hirt magáról. Én azt hiszem, a gyilkosság a feleségének megölése zaklatta fel annyira a lólekállapotát. s innen eredt ez a különös képzelődés, amibe bele is őrülhet.et volna. Hardy doktor elhallgatott, La- voczki lovag idegesen ütögette az oldalát, ahonnan hiányzott a kard. És ebben a perezben kinyilt a Hardy doktor szobájának ajtaja Egy dúlt arczu, tóbolyodott tekintetű ember rontott be, akinek láttára a társaság tagjai ijedten ugráltak fel. — Bándy ! — kiáltott fel a sár- gafogu orvos meglepődve. A szerencsétlen ember szája görcsösen mozgott. Hörögve, nyöszörögve dadogta: — A fekete kutya ... És ekkor egy nagy fekete lomha állat ugrott be az ajtón. A társaságban megfagyott a vér. Az ijedtség, a rémület első pillanatában Láris doktor, a kriminálista fólragadott egy széket és rásujtott az állat fejére. A fekete kutya összeesett. Az ütés el- kábitotta és fájdalmasan vonitani, üvölteni kezdett. Egy pillanat alatt történt ez, Bándy, a szerencsétlen ember lecsapott a kutyára. Megragadta a torkát, szorította, tépte s miközben ajka szélén habot vert az őrületes indulat, hörgött, kiáltozott és átkozódott. JEté- mületes volt nézni ezt a viaskodást. A kutya kétségbeesetten vergődött, csapkodta magát a padlóhoz s végre lomhán elnyúlt. Megdöglött. Bándy megüvegesedett szemmel, a száját tátogatva, halottfehóren nézte, aztá* valami mély, belső tompa hangon kaczagni kezdett. Megörült. Bándyt az őrültek házába szállították. A fekete kutya dolgába* Láris doktor, az országos hirü kriminálista kórt vizsgálatot, amelynek során különös eredményekre jutottak A fekete kutya pokoli eszméjét a Bándy gonoszlelkü öcscse találta ki, aki ismerte bátyja exaltált lelkületűt s a két óv folyamán, amely alatt Bándy a pusztán lakott, négy fekete kutya is szerepelt, mint a Bándy rossz szelleme. Pakots József. A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: úgymint idült, tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál bronehitis, szamár-hurut és különösen lábbadozóknál .............. influenza után ajánltatik. ....—................. Eme li az étvágyat és a testsulyt, eltávolítja a köhögést és a kopetet, és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ze miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenként i koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti ezég- gel legyen ellátva, F. Hoffman-La Roche et Co vegyésze i gyár Basel Svájez.
