Szamos, 1905. jaunár (37. évfolyam, 1-9. szám)
1905-01-29 / 9. szám
XXXVII. évfolyam, 9-ik szám. Szatmár, 1905. Január faó 29. vasárnap _______________________ SZ AMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési á rí 8*é*l évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákoczy-utcza 9. sz Telefon: 107. íftindenneruü dij&K S-íatniafon, a lap fciaclohivaiaiabaa íi^tfieadok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kfizölteißefc Nyilttér sora 20 fillér Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Döntés után. A Kelemen-párt, — amint azt előre is sejteni lehetett, — nem ok nélkül fordult az úgynevezett mandátumért való küzdelmében minden kigondolható eszközhöz, hogy többséghez jusson, mert tényleg 78 szavazattal elérte a czélját s Szatmár sz. kir. város képviselőjévé dr. Kelemen Samu választatott meg. Túl vagyunk a választáson s az ellenzék nem panaszkodhatik, hogy nagy örömét egyetlen sza- badelvüparti választó is megzavarta volna; egyetlen ablakszem sem csörömpölt s annál kevésbé történt rombolás és fosztogatás. Amit a választástól mi vártunk, az mindnyájunk jól feltogo't közös érdeke volt abból az őszinte meggyőződés, nkből kifolyólag,hogy a szatmári szabadeivüpart is hozzájárul ahhoz, hogy hazankat ab ból a szerencsétlen útvesztőből, mibe az obstrukczió évek óta belekergette, valah ira kibontakozni segíti s egyszersmind igaz patriotizmusból örültünk volna annak, ha varosunkat továbbra is egy olyan kivaló fé. fiú képviselte volna, mint Hieronymi kereskedelemügyi Miniszter, kinek jóakaratu támo gatását már nem egy közintézméMüYészszerelem. Nagy ur voltam akkoriban, mert, hnsz esztendős voltam és dolgozni nem dolgoztam semmit. Napokat heve- résztem át a pamlagou, szittam egyik •zigarettet a másik után, olvastam egyik könyvet a másik után. Nagy bérpalotának a harmadik emeletén laktam, egy szecessiós külsejű, modern házban, de ón ép oly keveset törődtem a házzal, mint a lakóival. A szomszédomban egy leány lakott valami öreg asszonnyal. Csak annyit tudtam róia, hogy festeni tanul; latin nem lát tam, mert nem álldogáltam soha a folyo-ón, hanem bent heverósz- tem a pamlagon. Húsz éves voltam és azt hittem, meg fogom hóditani a világot. Hogy hogyan, mivel, nem voltam vele tisztában, majd jön az magától. A ház, a melyben laktam egy öreg kisasszonyé volt s el is felejtettem mondani, hogy a ház mögött kertje volt a jó öregnek. Illatos virágos, kertje, kiesi aranysziget a nagy nyünk, vagy ipari és közlekedési vállalatunk köszöni. Mi azonban a többség akaratába belenyugszunk ; alkotmányos érzületünk parancsolja ezt; az a törvénytisztelet s a többség jogának az a feltétlen tekintélye, amit egyébként épen az ellenzék nem akart már évek óta a parlamentben elismerni. A mi küzdelmünk a politikai lelkiismeretből s városunk jövő sorsán aggódó szempontból indult ki. Mi megtettük, amit teh ttünk. Nem vádolhatnak majd a következmények. mik e választás nyo mába hosszú ideig kelhetnek s azt a nagy felelősséget, mellyel, a köz érdekében sokszor az olcsó népszerűség rovására is viseltünk, —■ tulajdonképen az ellenzék vállára hárítottuk. Győzött az egész vonalon az ellenzék. Lássuk most már, mire visz az ellenzéki bölcsesség ! Majd, ha az örömünnepek elmúlnak, el lógnak jönni a szürke hétköznapok is. Vajha ne jelentenék ezek egyszermind a kiábrándulás napjait is! Mi jól tudjuk, mert hátunk megett van már valamelyes tapasztalás, — hogy semmi sem könnyebb, mint a kollektiv embert, a tömeget felizgatni, üres jelsza szürkeségben. Valami szívességet tettem a jó öreg kisasszonynak és hálából megengedte, hogy lemehessek a kertjébe. Egy napsugaras őszi napon eszembe is jutott Fogtam egy könyvet, elkértem a kulcsút és lementem a kertbe. Leültem egy sötét lombu platán alá és olvasni kezdtem. Ragyogott, szikrázott a napsugár, a kezemben tartott könyv lapján tánczolni kezdett a betű és én elálmosodtam. Eldobtam a könyvet és behunytam a szemem . . . * Nem sokáig aludhattam, egy fél óráig talán Kinyitottam félig a szememet s láttam, hogy szemben velem agy festő-állvány támaszkodik a pázsitnak. Fehér batisztszoknya lát- szottki alóla. Egyszerre tisztában voltam a helyzettel. Szomszédom, a festc- lány meglepett és most stúdiumot csinál rólam. Nem zavarom a mulatságát, gondoltam. Újra behunytam a szememet, de aludni nem tudtam tovább, sőt a karosszék támláján megfájdult a nyakam is. Megmozdultam. vakkai lartatizáini s eszünk ágában sincs, hogy ezért a tapasztalatlan embereket gáncsoljuk, de azért a modorért, hangért, melyből ezt a mun kát nálunk a vezetőknek lőleg a kibérelt sajtója végezte, a felelősség a tisztesség nevében bizony elsősorban a vezetőséget terheli legsúlyosabban. Micsoda erkölcsi súlya lehet közöttünk egy olyan ambiczió sikerének, mely sajtójában ellenfeleit többek közt komisz gazembereknek titulálta? Hát már ilyen kifejezés is büntetlenül nyerhet polgárjogot a politika szeny- nyében ? Nem csoda, ha sok ember manapság a politika szekerén azzal az iróniával dobja oda a g/eplőt a lovak közé, hogy hál hidd törjék össze magukat azon « veszedelmes lejtőn, melyet a parii menti anarchia nekik kijelölt. Mert azzal előre is tisztában 1' hetünk, hogy a kibontakozás < i ikis törvényes alapon s csakis f igazság aiapian történhetik. — Hogy a koalicziós ellenzék súlypontja rá tud-e erre az alapra helyezkedni, az a jövő titka. Vajha az ellenzék győzelme ne jelentené a beláthatatlan politikai bonyodalmak kezdetét is egyszersmind! Hieronymi miniszter többször hangsúlyozta, hogy nem a maga Milyen kár, hogy felébredt, szó lalt meg sajnálkozással. Kijött a festö- álvány mögül s megái lőtt előttem egzótikus szépségében. Karcsú hajlékony termete volt, mint. a fiatal cédrusnak. Ragyogó fekete haja gyűrűzve omlott le vállaira. Az arcza fehér volt s mint érett cseresznye olyan volt az ajka. Mielőtt még szólottám volna neki, hogy sajnálom, amiért megzavartam a mulatságát, újból szólni kezdett: — A szomszédja vagyok, festeni, tanulok. Rikának hívnak. Viszonoztam a barátságos bemutatkozást : — Pálnak hívnak. Nem csinálok semmit, nem vagyok semmi. Elnevette magát. Zengő mély hangja volt, a mely megborzongatta a hátamat. — Akkor van ideje is, ugy-ePál ? — önnek adom az egészet, Rika. A barátság meg volt kötve s azontúl nem volt más modelje mint ón. Lefestett szászor egymásután, változó pózokban, más, más arczkifejezóssei. Mindig idealizálva, Palinak szólított személye érdekében kéri Szatmár város támogatását, hanem annak az ügynek érdekében, melynek harczosává szegődött. — Az ellenzék megadta rá a választ az egész vonalon s egyelőre az események után mi is pontot teszünk. Majd, higgadtabb viszonyok közt lesz alkalmunk kifejteni és alkalmazni a nagy tanulságokat, melyeket az ellenzék győzelméből leszűrünk. Meglátjuk, hogy személyi küzdelem volt-e az a nagy harcz, amelyben a nemzet ítélt, vagy nemzeti vívmányok érdekében történt ?! Színház és közönség Hogy mily szorosan összetartozó két fogalom a színház és a közönség, azt bizonyítani fölösleges. Egyik a másikért van. A színház az a hely, ahová a közönség napi muukája után nem pusztán szórakozni, de épülni, művelődni, tanulni jár. A kultúra hajléka voltaképen a színház, ahol a tanuini akaró létek kielégítheti vágyát. Fájdalom, ma már ez nem egészen igy van. Az élet forgatagában, a, napi munka örült hajszájában kifáradt ember nem megy többé tanulni a színházba. Nem tudja lekötni a Sakspere végtelen idealizmusa, nem lelkesítik Ibsennek a való életből vett nagy ígazgságai. Pihenni jön a színházba, feledni a napi gondot Valami újat, kivan, ami izgatja, gondolatait már és tegezett, egyébként ngy voltunk mint az első napon. Ha a lenyugvó nap alkonypirba borította a fecskefészket — amint Rika a műtermet nevezte, — leültünk a pamlagra egymás mellé. Ilyenkor játszani szoktunk. Játékaink azonban nem voltak éróki fellángolások, mert Rika csak a pajtását látta t ennem; én meg legjobban szerettem he verészni a pamlagon és szeretkezni nem kívántam. • Egy napon Rika örömtől tán- czolva jött haza. — Pali, Pali, szólt ujongva : aranyérmet nyer em a fejeddel. Meg is vette egy vendéglős. Túláradó boldogságában átölelt és megcsókolt. Nekem fáj a csókja, mert arra gondoltam, hogy a képem eladta egy vendéglősnek. Leült mellém a pamlagra és fenhaugon ábrándozott. — Azt mondták, tehetséges vagyok. Oh, én tudtam ezt régen. Te is tudod ugy-e Pali ? Oh, az semmi, amit eddig csináltam. Majd festek nekik olyat, hogy elkábulnak tőle Téged festelek meg Pali, Szent Sebes-
