Szamos, 1905. jaunár (37. évfolyam, 1-9. szám)
1905-01-15 / 5. szám
4-ik old ed SZAMOS 6. szám határozásából meríthetünk, hogy ez zel az ádáz, gonosz bajjal ne csak szembeszálljunk, hanem, ha lehet, ki is irtsuk ezt a nagy bajt a nemzet testéből — (Hosszan tartó élénk tetszés, éljenzés és taps.) Ezután dr. Keresztszeghy Lajos pártelnök szép szavakkal köszönte meg a miniszternek felvilágosító, tanulságos beszédét, melynek hatása alatt a miniszter lelkes éltetésével a gyűlés véget ért. (A bankett.) A miniszter tiszteletére a prog- _amm-beszéd megtartása után mint egy 150 ember jelent meg a Panuo- ia éttermében. A banketten a köze- nedő nagy napok jelentőségéhez ké- *pest a helyzetet megvilágító fontos politikai eszmecserék mellett a humor derűje is felcsillant s a bankett mindvégig zavartalanul emelkedett hangulatban folyt le. Az első felköszöntöt dr. Keresztszeghy Lajos pártelnök mondotta. Híven ecsetelte politikai helyzetűn két s hazafias aggodalma világosan jelölte meg azokat a szomorú kilátásokat, melyek a parlamenti kisebbségnek legközelebbi anarchikus törekvéseiből származhatnának, ha a nemzet Ítélete, a nemzet józan belátása és tiltakozó szava meg nem szünteti azokat. Poharát Hieronymi Károly miniszterre emeli, ki beszámoló és programmbeszédében a tanulságos és eszméltető fejtegetésével politikai helyzetünket és tennivalóninkat er - teljesen megvilágította. Hieronymi Károly, kereskedelemügyi miniszter szólalt fel ezután 8 lelkesítő tósztjában Autheushoz hasonlította a kormányt, mely a választók akaratához fordul, hogy abból merítsen erőt a nagy küzdelemre. A szatmári választókra emeli poharát ; majd megemlékezik arról a nagy nép szerűségről és szerétéiről, melyben Kristóffy főispánnak eddigi rövid működésében is része vau s élteti a főispánt. Kristóffy József, főispán Szat- már nevében szólalt, fel, amely történeti múltjával igazolta, hogy a munka és a demokratikus törekvések városa. Üdvözli azt a minisztert, aki egész életében az igazi munkának és demokrácziának szolgált. Arra a nemes frigyre emeli poharat, a mely messze túlszárnyalja azt a demokrá, cziát, amely csak az utolsó kis sza tócsig terjed, akinek még van válasz tóijjoga. Köszöni a jelöltetésében megnyilatkozott bizalmat s kéri a választókat, hogy tartsanak ki elveik mellett. Jékey Zsigmond beszámoló beszéde a mátészalkai kerület választóihoz. A miniszter éljenzéssel kisért beszéde után — Majos Károly emel bedett szólásra s hangulatos szép fel köszöntőben a miniszter családját éltette. Ugyancsak ily értelemben szólalt fel Mátray Lajos tanár is, kinek éljenzéssel fogadott indítványára a miniszter nejét az ováczióról táviratban értesítették. Ezután dr. Fejes István humo ros felkÖ8zöntüben, majd Lengyel József csekei plébános lelkes szavakkal a minisztert éltették. Szeőke Bálint, volt törvényszéki elnök kedves epizódokat szőtt pohárköszöntőjébe a régebbi időkből, melyek a miniszterre vonatkoztatva, benne a sokoldalú alkotó erőt már ifjú korában is élén ken jellemezték. Végül dr. Keresztszeghy Lajos pártelnök a nap méltó befejezéséül indítványozta, hogy a miniszterelnököt táviratilag üdvözöljék s rendületlen bizalmukról és ragaszkodásukról biztosítsák. Az indítványt a jelenle vők nagy lelkesedéssel fogadták. A banketten a kiszolgálás minden tekintetben mintaszerű volt. A miniszter este 7 órakor utazott vissza a fővárosba. A rend úgy a beszámoló gyűlésen, mint az utczán, példás volt. — Rendzavarásnak, vagy ilyen törekvéseknek — dicséretére legyen mondva e város lakosságának — semmi jele sem volt észlelhető. Jékey Zsigmond, a szálkái kerület eddigi képviselője csötörtökön tartotta beszámoló beszédét s egyszersmind búcsúbeszédét választóitól. Jékey beszédét óriási közönség hallgatta végig s beszédének különösen azon része, melyben politikai lelkiismeretót tárta fel választói előtt, nagy lelkesedéssel találkozott. Jekey Zsigmond tiszteletreméltó nyíltság ral és őszinteséggel jelentette ki, hogy habár a nemzeti közaka- rát ellentétben áll is azokkal a törekvésekkel, melyeket a függetlenségi párt megvalósítani akar, mégis a r nd, a békés fejlődés és az alkotmányos érzület jogosan tiltják meg azt, hogy a közakarat érvényesülése elé akadályok gör- dittessenek. Elitéli a nov. 18 at, bár fájdalommal látja, hogy az előzmények mintegy kényszerítéssel terelték ez útra a kormányt és a többséget,- de viszont elitéli a dec. 13-ikát is. Beszédét, mint a politikai lelki- ismeret őszinte, bátor megnyilatkozásának szép példáját az alábbiakban egész terjedelmében közöljük. Tisztelt választó polgártársaim! Azon megbízatás, melyet az 19ÓI-ik évre összehívott országgyűlésre, a Mátészalkai kerület tisztelt vátasztó polgáraitól, pártkülönbség nélkül egyhangúlag nyertem, a képviselőház feloszlatásával megszűnvén, kötelességemnek tartom, ezt a bizalmat első sorban hálásan megköszönni, ténykedésemről számot adni, s a megbízatást a tisztelt választó közönség rendelkezésére bocsátani. E végből voltam bátor tisztelt választó Polgártársaim Önök körébe megjelenni. — A midőn én most Önök előtt megjelentem, hogy beszámoljak, miként éltem azon jogokkal s miként teljesítettem azon kötelességeket, melyeket az Önök megtisztelő bizalmuk reám rótt, annak megbirálását teljesen Önökre bizom, de jelezni kívánom, a mi különben is köztudomású dolog, hogy azon programéitól, melynek alapján Önök megválasztottak, egy hajszálnyira sem tértem el. A lefolyt országgyűlés elejétől végéig a folytonos küzdelmek és kormány válságok között folyt le s igy fájdalom sok üdvös és közhasznú törvény hozatala lehetetlenné vált. — A függetlenségi 48-as párt, minden lehetőt elkövetett arra nézve, hogy a Nemzet érdé-, kébe a zászlójára írott törekvéseket megvalósíthassa. Hogy teljes méltósággal tárjak fel Önök előtt mindent, azzal a nyíltsággal a mely azt hiszem, vezérfonalként "’húzódik egész közéleti működésemen keresztül, hogy azt mondjam meg, a mi meggyőződésem szerint helyes és igaz, nem törődve azzal, hogy t. Polgártársaimnak tetszését vagy helyeslését éri-é el vagy sem, őszinte és nyíltságomból kifolyólag kijelentem, miszerint bár az elvekterén a függetlenségi 48 as párt minden egyes tagjával összeforrtam, mégis taktikai szempontból, a párt egyeseinek vitatkozó modorát nem helyeseltem. Az én programmom mindig az volt hogy Magyarország teljes függetlenségét törvényes eszközökkel, az alkotmány kereteinek tiszteletben tartásával igyekszem kivívni, — az 1848-iki alkotás, egy ezredéves alkotmányunk alapfeltétele az hogy mindenben a közakarat érvényesüljön, s ha a törvényesen megnyilvánult közakarat, ellentétben áll is azon vágyakkal és törekvésekkel, a melyek az ón lelkemben, s annak a pártnak lelkében élnek, a melyhez tartozom, mécns a rend, a békés fejlődés és az alkotmányos érzület, megtiltják azt, hogy a közakarat érvényesülése elé oly akadályokat gördítsünk, melyek azonban nem bírnak azon erővel, hogy az általunk vallott elveket diadalra juttassák. Nem szeretném, t. Polgártársaim, ha félre értenének, nem azt akarom ezzel kifejezni, mintha én a függetlenségi 48-as párt küzdelmét nem helyeseltem volna, hisz abban a küzdelemben szerény tehetségemhez képest, én is részt vettem, hanem csak reá akarok arra mutatni, hogy ha egy kisebbség, a közakarat érvényesülését csak megakadályozni tudja, de ugyanazon erővel alkotni" nem képes, akkor egy oly precedenst hiv életre, a mit azután később a Nemzet s a magyar faj ellen, mások is igénybe vehetnek. Minden embernek joga van véle- ményuyel bírni, és igy egy nemzet politikai érettségének legerélyeseb bizonyítéka, ha a különböző véleményünk egymás véleményét tisztelni tudják. Én noha meggyőződésem, hogy Magyarország jövőjét az 1867-iki közjogi alapon biztosítani nem lehet, mégis mindenkor tisztelettel viseltettem azok iránt is, kik ellenkező nézetbe» vannak, — természetes tehát, hogy azt a vitatkozási modort, mely az ellentétes véleményüektől a hazafiságot, az egyéni becsületességet és tisztességet is megvonni igyekszik, én soha nem helyeseltem. Nézetem és erős meggyőződésem, hogy 48-as politikát a mi az enyém, 67-es alapon szolgálni nem lehet. Az általam elmondottakból önként következik, hogy az általam jelzett politikai irányzat, nem áll mereven ellentétben azzal a törokvóssel, hogy a képviselőház tanácskozási szabályai, a szólás szabadság teljes épségben tartása mellett a törvényes közakarat inlegitim megakadályozását lehetetlenné tegye. A milyen őszintén kijelentem ezt, épp oly nyíltan hangoztatom, hogy minden oly törekvést, mely a szólás szabadság ellen tör, mely a kormány hatalmának és a többség zsarnokságának emelésére irányul, a leghatározottabban elitélem, s az ellen a törvények korlátái között mindig küzdöttem s küzdeni kötelességemnek ismerem. Az 1904. Nov. 18-ikán a kormány és a többség által elkövetett merényletet elitélem, azt törvénysértésnek tartom, mert meggyőződésem az, hogy az ilyen precedensek alkotása, jövőben a Nemzetre nagy hátrányokat rejt magában. Fájdalommal érintett engem az 1904 Nov. 18-iki merénylet, s csak fokozni tudja fájdalmamat annak azon indokolása, hogy az előzmények mintegy kényszerítéssel 'erelték ez útra a kormányt, 8 a többséget. — s különösen fájdalom hogy 1904. dec. 13-án oly tények következtek be, melyek az első indokolás helyt foghatóságának alapjául szolgálhatnak. Azt hiszem, hogy mindenki, ki engem alapjában ösmer, előre tudhatta, hogy beszámolóm ekkép fog hangzani, s hogy mindent megmondok őszintén s nyíltan. Elvem mindig az volt s az lesz, hogy a közélet terén tiszteletben tartani mindenkinek véleményét, s igyekezni saját nézetemet diadalra vinni, — a törvények korlátái között, ildomosán, semmit sem koczkáztatva, tehát a haza iránti szeretettel de mindenkor aggódással telten, nehogy tényeink káros hatással legyenek. Az elmondottakból meggyőződhetnek Önök, hogy én most is azon az alapon állok, amelyben Önök megtisztelő egyhangú bizalmukkal az 1901-iki' ország- gvülési ciklusra, képviselővé megválasztottak. Azt mondta nagy hazánkfia Kossuth Lajos „Magyarország legyen független önálló állam, mely minden idegen beavatkozástól menten intézze ügyeit..“ Ez az én politikai imádságom, ebből nem engedek semmit. T. Választó polgártársaim! Mielőtt Önöktől búcsút vennék s még egyszer megköszönném azt az osztatlan egyhangú bizalmat, mellyel engem Önök a múltban megajándékoztak, akkor kijelentettem, hogy ámbár a képviselőséget nem kerestem, arra sohasem aspiráltam, de ezelőtt a szép egyhangú bizalom előtt kötelességemnek tartottam meghajolni s azt addig viselni, mig személyem iránt azon osztatlan bizalom fenn áll. Miután a kormány, mint értésemre esett, e választó kerület békességét és egyetértését jónak látta megzavarni, ezennel kinyilatkoztatom, csak is egyhangú választással tartanám polgári kötelességemnek az Önök megtisztelő bizalmuk előtt meghajolni, mert a legközelebb lefolyt s előttem oly nagyra becsült egyhangú választást, melyre mindig büszke voltam, lélekvásárlással bemocskolni tisztességtelennek tartanám. Ezekből kifolyólag szives bizalmukat a midőn még egyszer hálásan megköszönném, a megbízatást rendelkezésükre bocsátom, arra kérve Önöket, mint a köziigyek egyszerű köznapszámosát, tartsanak meg továbbra is szives emlékükbe. játékukkal, Révész külön még az énekés tánczával is, a közönségnek. Csütörtökön kongó üres ház előtt játszotta a drámai személyzet „Lear királyt“. Végtelenül elszomorító jelenség az nálunk, hogy classicus színdarabok nem képesek közönséget összehozni s nem csodálkozhatunk a szín- igazgatón, hogy classicus darabot ritkán adat; mert legyen az előadás akár-;- milyen kitűnő s maga a darab a világ- irodalom remeke, a nagyközönség nem veszi be, nem pártolja. Ki gyönyörködik a mai decadens világban azokban a szindaraookban, melyek az észre, a szivre hatnak? Kinek kell ma már a színpadi komoly, tartalmas művészet? Senki és senkinek I Ezt az indolentiát semmi kiáltó szózat megtörni nem képes. Hiába gúny, hiába gáncs, ma csak a tökéletes lábmüvészet s a gerincz- izgató darab és játék hatnak s vonzanak közönséget. Pedig ez az előadás megérdemelte volna a pártolást. Összevágó, jó előadás volt. Az öreg Peterdi — úgy értem, hogy öreg a művészetben — kitűnő Lear alakítás volt. Az igazi, minden álpálhostól ment, erős drámai alakítás volt az ö Learja s leányai szerepében Szilágyiné, Kendi, Ga- rai, „Ediniund“ szerepében Krasznay, tudásuk s igyekezetük legjavát vitték játékukba. ZsufoB ház előtt adták elő pénteken ismételten a „Tavasz“ operettet, összevágó, jó előadásban, mint első alkalommal. Különös dicsérettel kell megemlékeznünk Hugón iái Ii énről, kinek nagyon jó estélye volt s szépen előadott énekszámaival zajos sikert ért el. Kellemes, a felső registerekben is praecziz hangja, énektudása, különösen a második felvonás fülbemászó valzer- dueltjében s a harmadik felvonás betétjében érvényesült. A csokor, mit ez estén kapott, szép elismerése volt énektudásának. Révész bájos gratiozus volt mint. mindig, ép úgy Kőszeghy is, kik mindketten zugó tapsokat kaptak az értük lelkesülő közönségtől. Gerő Ida fenomenális alakítás az anyós szerepében, olyan tagja a társulatnak, kit mindig nagyon szívesen látunk a szin pádon. A férfiak közöl Tisztái mutatott be egy pompás, kacagtató alakot, állandó derültségben tartva a nézőket s Áldori, kiről már újabban elismertük, hogy hang és játékában sokat tökéletesedett, a Hugonnaival előadott énekszámaival ért el tapsokat. (Dr. K.) SZÍNHÁZ. Szerdán harmadszor került színre a „Fecskefészek“ operett. Sem a darab, már ismertetett előnyei, sem a szereplők ismételt jó játéka nem volt képes nagyobb közönséget vonzani e harmadik előadásra, meiy pedig minden tekintetben jó volt. Révész, Papir, Krómer ismét nagy élvezetet szereztek hírrovat. * Lapunk tárezrovatát nagyobb terjedelmű közleményeink miatt ki kellett hagynunk s az abban közölt felolvasás befejező részét jövő számunkban fogjuk közölni. * Majos Károly anyakönyvi felügyelő távozása. Mint annak idején lapunkban is megírtuk, az állami anyakönyvi felügyelők egy részét a m. kir. belügyminisztériumba rendelik be. Majos Károly felügyelő berendelése a belügyminisztériumba tényleg meg is történt s a nevezett felügyelő még e hó végén megválik jelen állásától. Vá- i rosunk két anyakönyvi kerületére a felügyelői tiszttel ideiglenesen Pap Géza polgármester bízatott meg. * Görög katholikusok uj éve. Gör. kath. polgártársainknak, tegnap vö t újévük. Ez alkalomból a szatmári gör. kath. templomban Hubán Gyula lelkész, — mig a németi templomban Melles Emil esperes tartotta a pt. misét. * Áthelyezés. A vallás és köz- oktatásügyi m. kir. miniszter Kiss István és Biró Gizella nagyecsedi állami iskolai tanítót, illetve tanítónőt, a zólyomi állami iskolához helyezte át. * Pénzügyi kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Nagy Dezső kir. adótisztet, a szinórváraljai járásban járási számvevői, ideiglenes minőségben kinevezte. ’Rendkívüli közgyűlés. Váró sunk törvényhatósága tegnap délután rendkívüli közgyűlést tartott, a melynek tárgyát a legközelebb összehívandó országgyűlésre szóló királyi meghívó
