Szamos, 1905. jaunár (37. évfolyam, 1-9. szám)
1905-01-15 / 5. szám
2-ik oldal SZÁMOS 5. szám. hadseregben, de amely belenyulik minden polgárnak életébe és azt hiszem, hogy ez egy olyan reform, melyet mindenki, aki abbau a hely zetben van, hogy a fia a bözöshad- seregben teljesiti katonai szolgálatát csak nagy örömmel és megnyugvással vehet tudomásul ; ez a két évi katonai szolgálat. (Éiénk éljenzés.) Mert annak a paraszt gazdának, p kinek fiai az ő közvetlen segítségét képezik, ha annak a fiát elviszik, a jobb kezét viszik el, annak tehát nem mindegy az, hogy három vagy két esztendeig tartják-e benn a fiát és igy én azt hiszem, hogy ebben az iráuyban az egész nemzetre nézve ez egy nagy jótétemény, de másfelől eredményezi azt, hogy mig most csak egyrésze a legénységnek lesz kiképezve, ezentúl miután csak két esztendei szolgálat lesz, sokkal nagyobb része lesz a legénységnek teljesen katona. Ne kicsinyesük a hadsereget ezt a mi védelmi eszközünket. Hiszen ha végig nézünk a világon, azt ta láljuk, hogy minden békére törekvés daczára, a nemzetek közt az ultima rattio mégis c ak a háború. Ez nem mindig tölünk fog ám függeni, hogy nem fogunk-e háborúba keveredni. És ha háborúba keveredünk, nagyon nagy jótétemény lesz, ha Magyarország katonasága és integritása felett egy hatalmas hadsereg fog őrködni. (Úgy van ! Úgy van !) Olyan nehezen tudunk mi abba beleszokni, hogy azt a hadsereget, amelyben a mi fiaink szolgálnak magyarnak tekintsük, pedig hiába mondja akárki, hogy ott fiainkat elnémete- sitik, elgermauizáljak. Nem áll. Ha mégis tanulnak azok németül, az< rt magyarok maradnak, nem némete- sednek el. Nehezen tudunk abba beleszokni, hogy az a hadsereg nem idegen tölünk, pedig, bár a hadsereg nem egészen magyar, de azért a magyar hadsereg, úgy mint Deák Fe- rencz bölcsen mondta 1867 ben a közös hadsereg egy kiegészítő része, (ügy van ! Élénk helyeslés.) Azt hiszem T. uraim, hogy a jelenlegi kormány bátran mondhatja, hogy azt, azt a mit elvállalt, amikor koiinányra lépett, azt a katonai kér désekre nézve becsületesen és híven váltotta be. Többet tett miut a mennyit. Ígért. (Úgy van !) Egy másik kérdés T. u. volt a tisztviselők fizetés rendezése. Méltóz- tatnak tudni, hogy a tisztviselők fizetésrendezése végrehajtatott, az állami tisztviselőkre ugyan nem egészben, de végrehajtatott igazságos alapon, amennyiben részesültek abbau nemcsak az állami tisztviselők, hanem a megyei tisztviselők is, egyszóval részesültek az államnak valamennyi alkalmazottai. Hogy a mostani kormány a kérdést befejezettnek nem tekinti, hogy ae állami tisztviselők fizetósrendezése kérdését véglegesen kell szabályoznia, annak, azt hiszem, n: g.yobb bizonyítékát, nem adhatta, mint, hogy magában az országgyűlést bezáró trónbeszédben magának ő Felségének ajkairól hangzottak el azok a szavak, hogy az állami tisztviselők fizetésrendezése egy még befejezetlen dolog, tehát kezdeményezés, amelye' mentül előbb be kell fejezni. Bizonnyára olvasták azt a prog rammbeszédet, a melyet a múlt vasárnap a, miniszterelnök, gróf Tisza István (Élénk éljenzés) tartott belvárosi választóihoz. 0 t is ugyanazon ígéretet és kijelentést tette, bogy a kormáuy azt egyik sürgős feladata nak tekinti, hogy a tisztviselői fizetésrendezés kérdését végleg, méltányos alapokon szabályozza. Tisztelt uraim! Nem akarok tovább általános kérdésekről beszélni. A mai világban amikor, a sajtó széjjel visz minden hirt — sajnos, hogy nem mindig igazáu, (Igaz! úgy van! Derültség.) — mikor mindenkinek alkalma volt a kormányelnök beszédét olvasni, azt hiszem, Ízléstelenség volna ha én itt, ebben a körben ezekről az általános politikai kérdésekről még bővebben és hosszabban nyilatkoznám. Áttérek azokra a dolgokra, amelyek ón reám, mint tárczaminiszterre, mint kereskedelemügyi miniszterre tartoznak. (Halljuk, halljuk !). Tisztelt uraim! Itt is hivatkozom arra a beszédre, amelyet, ha jól emlékszem, november 17-én 1903-ban tartottam itt Szatmáron. közvetlenül a kormány megalakulása után. Elmondtam akkor, hogy-én szükségesnek tartanám, hogy Magyaroszágou, ahol az utak kiépítésének ügye annjúra el volt hanyagolva, ezt az ügyet erősen kézbe vegyük, hogy az utak kiépítését immár megkezdjük, (Helyeslés.) mert én azt természetesnek tartom ugyan és sohasem tartottam hibának, hogy ezen ország nagy erőfeszítésekkel igazán páratlanul rövid idő alatt nagy vasúthálózatot teremtett, a mely most már beágazza az egész ország területét, lehetővé teszi a közlekedést, lehetővé teszi az árukra a legmesszebb pontokról való szállítását: de mindig azt vallottam, hogy ennek a vasútnak áldásait az ország nem élvezheti egészen, mert bizony nagyon sok vidéken hozzá sem lehet férni. Utóvógre minden faluba nem mehet el a vasat és mihelyt az a falu 25—30 km.-re fekszik az állomástól, bizony van olyan idő, hogy az a vasút jóformán meg közelit, hellen. Ezért azt moudtam és akkor példákkal is illusztráltam, hogy nekünk sürgős szükségünk vau a^z Úthálózatunkat kiépíteni. Hát, t. uraim, a szándék ne ? maradt meg pusztán szándékuk (É jenzés.) Szerencsés vagyok önökn> ; beszámolni róla, hogy azóta mi törtéi . (Halijuk, halljuk !) Móltóztatnak tudt. . hogy abban a rövid időben, mikor , múlt országgyűlés hasznos törvények alkotásával foglalkozott, amely idő, sajnos, nagyon rövid volt, mert jóformán csak márczius 21 töl augusztus 14-ig tartott, sikerült az országgyűléssel megszavaztatni az úgynevezett beruházási törvényt. Ez az esztendőnek már megle.hetősen előrehaladott idejében volt, ha jól emlékszem, júniusban vagy júliusban szavaztatott meg ez a törvény Ebben a törvény ben a törvényhatósági utak kiépítésén — mert his-.en valami sorrendet kell tartani — 43 millió koronát szavazott meg az állam 1848 óta — visz- szább nem is akarok menni, mert 1848 előtt ázsiai állapoiok voltak és kényszermunkával rendszertelenül építették meg az utakat — soha ehhez csak hasonló összeget az állam az utak kiépítésére nem fordított és minthogy a törvényhatósági utak hálózatából ma még 4700 km. kiépítetlen az alatt az 5 esztendői cyklus alatt, a melyre megvan szavazva az a 43 millió, a törvényhatóságok saját forrásaiból — mert vannak törvényhatóságok melyek ilyen segéd forrásokkal is rendelkeznek -- és ebből a 43 millióból a törvényhatósági utaknak nagy részét legfeljebb 5 esztendő alatt, talán még hamarabb, teljesen ki fogjuk építeni (Élénk óljeuzés). De tisztelt uraim, ezzel a fela datuak csak egy részét teljesítettük, Ma úgy vaunak felosztva a mi utaink, hogy vannak állami utak : ezeket az állam tartja fenn: vannak törvény hatósági utak, vannak úgynevezett viczinális utak és vannak községi utak. Ha ezt az egész úthálózatot együtt tekintjük, ez rengeteg nagy úthálózat, borzasztó hosszú: kilométer számban kifejezve és ón gondoltam, hogy a legelső feladat és legelső szükség arról meggyőződni, hogy mik tulajdoukópen a teendők és mi azok helyes sorrendje. És óu úgy állítottam magara elé a kérdést, hogy tulajdon- kópen az országnak szüksége van országos közszempontból mindig azon utakra, amelyek egyik községből a másikba vezetnek, de ezekre valamennyire szüksége vau. Természetesen nem úgy értem a dolgot, hogy mindenesetben, amely például egyik havasi községből a másikba akár p hegyeu keresztül is vezetne, de ismétlem még egyszer, azt tartottam, hogy közutnak kel! tekinteni azokat az utakat, amelyek az ország egyik községéből a másikba vezetnek A többi «am közút, a többi többókevésbó magánérdeknek szolgál. S midőn ebből a szempontból átnéztem az egész úthálózatot, arra a szerencsés eredményre jutottam, hogy az igy értelmezett közutak hossza sokkal csekélyebb, mint a mi eddig statisztikáinkban nyilvántartatott. Itt. is nyilvántartottunk körülbelül 12 ).000 kilométer utat, de az ilyen értelemben vett közút csak körülbelül 88.000 kilométer. De tisztelt uraim, nekünk e kér déssel komolyan kell foglalkoznunk, meg kell kezdenünk a munkát és mikor bevégeztük a törvényhatósági utak építését, illetőleg mikor azokuak kiépítését már teljesen forgalomba helyeztük, a másik kérdéssel is kell foglalkoznunk. Ezt a mostani uttör vény keretében sem tehetjük először azért, mert annak a mostani úttörvénynek nagyon sok mindenféle hátránya van, nem elég precíz, meglehetősen zavaros törvény is, de másodszor azért sem, mert ezeknek az utaknak építési terheit mindig aZ illető érdekeltségekre róni teljes lehetetlenség. (ügy van!) Ez annyit tesz, hogy sohasem lesznek meg ezek az utak. T. uraim ! megfogjuk találni itt a ßelyos középutat. Természetes, hogy nem fogjuk a dolgot egyszerre megcsinálni, de igenis, ha hozzáfogunk, fokozatosan meg fogjuk csinálni úgy, amint a törvényhatósági utakat, most megcsináljuk, hogy t. i. igénybe vesz- szük a törvényhatóságok erejét is, az államerejét is s bátran mondhatom, hogy az állam erejét, mert ha az államtól egyátalán valamit követelni lehet ez az, hogy gondoskodjék a közlekedési eszközökről, (ügy van!) Nem szükséges, hogy az állam direkte folyón be az ország közgazdasági viszonyaira, de igenis szükséges, hogy a közgazdasági egészséges fejlődés feltételeit az állam szerezze meg; már pedig a gazdasági fejlődésnek erősebb hathatósabb előmozdítója, mint a közlekedés érdekeinek ápolása, az utak kiépítése nem lehet. (Úgy van!) Hány olyan gyáros, hány olyan vál lalkozó jön hozzám, a ki panaszolja, hogy vágj7 nem tud prosperálni a gyárával, vagy nem tudja kibővíteni, mert hiányzik a közlekedés. Maga nem tudja megcsinálni az útját, mert az óriási teher volna, a hatóság pedig, amely erről gondos kodik és gondoskodni köteles, ezidö szerint vagy nincsen, vagy ha van is hatóság, nincsenek meg neki az arra- való eszközei. Én tehát, mihelyt az országgyűlés összejő és munkaképes, lesz, uj útlevelet fogok előterjeszteni, (Élénk helyeslés.) mely ezeknek a feladatoknak bátran a szemébe néz és ón azt hiszem, hogyha ezen az utón alapos, meggondolt programm szerint, megkezdjük a működést, már ezzel is igen nagy hasznos kezdeményezést tettem. (Élénk tetszés és éljenzés.) Tisztelt uraim! Akkor, mikor én igy ügyvédjévé szegődtem az útépítésnek, azt is mondtam, hogy ez azonban ki nem zárja azt, hogy ne tartozzunk a vasútépítés terén is hasonló buzgalommal működni és ennek megfelelőig abban a beruházási törvényben, melyet már említettem, felvettünk 500 km. nagv vasutat, 88 millió kor. költséggel. Ezek egyfelől az Ung- völgyi vasút, másfelől a komáromi, azután a báttaszóki áthidalás és igy tovább. Felvettük, mondom, ezeket a nagy vasutakat, melyeknek építése folyamatban van és amelj’ek hálózatunk kiegészítésére mulhatlanul szükségesek. De t. uraim, azt hiszam, hogy abban mindnyájan megegyeznek velem, hogy ha mi csak a nagy vasutakat ópirjük ki, azzal nem sokat segítünk (Úgy vau !), hiszen ez a vármegye leginkább tudja és tapasztalja és a város is, hogy miiyen fontos, hogy megépüljenek azok a helyiérdekű vasutak, amelyek épen a megye, a város helyi érdekeit szolgálják. (Igaz! Úgy van 1 Élénk helyeslés.) Remélem, legközelebb lesz itt egy példa: megindul a bikszádi vasút építése. (Élénk helyeslés). Kötelességünk tehát, ezt is lehetőleg istápolni; mert annak gazdasági pangásnak, a melyet olyan szomorúan tapasztaluuk mindnyájan, a mely a műit nyáron némi kis lendületnek adott helyet, mikor már-már megszállott bennüuket a bizalom, hogy az országgyűlés működése rendes lesz, — ennek a gazdasági pangásnak egyik fő oka az volt, hogy mig Magyarországon ezelőtt 1899 ig öt-hatszáz km. helyiérdekű vasút épült évenkint, 1900-ban már csak 40 km. épült és egész 1903 ig a legnagyobb szám 120 km. volt, de volt olyan év is, mikor 38 vagy 20 km. szóval alig száinbavehető mennyiségű épült. És ezért igyekeztem ón mindenekelőtt helyreállítani a bizalmat a vasútépítés iránt és igazán büszke vagyok rá, hogy sikerült 1904- ben ismét 638 km. helyiérdekű vasüt építésére adni engedélyt (Éjenzés), ami nem megvetendő szám, mert mól- tóztassék venni, hogy a 42 mi liő koronát hoz forgalomba és itt mindenféle mesterembernek, mindenféle gyárnak, munkásnak, iparosuak munka kerül ezzel; természetes, hogy nem rögtön, mert — ismételten — ezek engedélyek ; itt van mindjárt a bikszádi vasút is, amelyre az engedély meg van, de amely épülni még nem épül, az épülni fog jövőre. Igyekeztem mindenütt a viczinális illetőleg helyi érdekű vasutak költségeit lehető minirhumra leszállítani. (Helyeslés.) Persze ez a vállalkozók előtt nem volt nagyon kedves dolog, de ón nem a vállalkozók megbízottja vagyok, hanem a nagyközönségé. Úgy van ! (Úgy van !) Még talán az ón t. b rátáim Szatmáron is haragudtak egy időben, mikor szatmármegj'ei vasutaknál is igyekeztem leszorítani a költségeket, de ha akkor rósz néven is vették, meg vagyok győződve, hogy a tapasztalat igazat fog nekem adni és azt fogják nekem mondani később, hogy helyes utón jártam (Úgy van! Úgy van !) Ezután a motorkocsik kezdeti nehézségeinek leküzdése módjáról szólt a miniszter s áttért a posta és távirda eszközökre. T. uraim, van még egy közlekedési eszköz a posta és távirda. Erre nézve csak egyet vagyok bátor közölni : hogy a távirda és telefon tarifát legközelebb reformáljuk. (Élénk helyeslés és éljenzés). Egy másik nagy ága a közgazdaságnak, amely szintén rám van bízva : az iparügy. (Halljuk ! Halljuk !). Ezután áttér a miniszter az 1904 évi költségvetés alkalmával benyujSzénásy, Hoffmann és Társa — ——— selyemáruháza ■ ■ - ■ Budapest, IV. kerület, Béesi-uteza 4. sz. 1905-iki 3áli idényre nagy választék selyem- és gazekelmékben, voii de lainben, Popeline brillante. Louisienne Soie 95 kr, I. 25, 1.90 Liberty Süblinne minden szinben 78 kr. Dús választók arany,- ezüst- és fekete flitter,- valamint fautasie-ruhákbau. Crépe de Chine brillant minden létező szibnen, Szénási, Hoffmann és Társa —. selyemáruházában Budapest VI. kér. Béesi-u. 4 sz. Elismert legjobb és legszolidabb ezég, hol a legszebb újdonságok mindig raktáron vannak. — A báli divatezikkek megtekintésére külön helyiség egész napon át villamosán van kivilágítva. Mintákat bérmentve szívesen küldök.