Szamos, 1905. jaunár (37. évfolyam, 1-9. szám)

1905-01-08 / 3. szám

SZAMOS 3. szám 2-ik oldal elnöki székét., de nem akadt egy seru közöttük, ki a házszabályoknak a rendzavarokra vonatkozó rendelkezé­seit kellő szigorral alkalmazta volna. És ez igeu természetes, mert hiszen az elnök és a Ház rendelkezései szá­mára megfelelő szankezió nem bizto­síttatott s az elnök, ha közbeszólá­sokkal s a Ház rendjének egyéb durva megsértésével szemben a házszabá­lyok rendelkezéseit alkalmazza, oly konfliktust idézhet fel, mely vagy az elnök és a Ház tekintélyének nyílt megcsúfolásával végződhet, vagy be­láthatatlan bonyodalmakra és rázkód- tatásokra vezethet. Ilyen viszonyok között az elnök­nek összes igyekezete csak arra irá­nyulhat, hogy a Ház rendjéből és tisztességéből megmentsenek, a men­nyit csak lehet s minden jóakaró fáradozásuk daczára feltartózhatatla- nul durvuit, sülyedt a viták hangja és színvonala mind tovább és tovább, mig végre a képviselöház és az or­szág jó hírnevét, tekintélyét, erkölcsi súlyát vérig sebző rakonczátlankodá- sok kaptak lábra a parlamentben, melyek halomra döntötték a házsza­bályok számos intézkedéseit s eltöröl­ték a szólásszabadságot mindazok számára, kik nem az ellenzék turbu­lens elemeinek szájize szerint beszél­tek. Évek során át Írott malaszttá vált a házszabály számos sarkalatos rendelkezése. Rendszeresen gázoltak rajtuk keresztül ugyanazok, kik me­reven ragaszkodnak a házszabály min­den olyan pontjához, melyből fegy­vert kovácsolhattak magának a par- lamentárizmusnak megrontására. Ha a házszabályoknak érvényét biztosí­tani, ha a szólásszabadságot megvé­deni s parlamentünk színvonalának azt. a borzasztó sülyedését, mely nemzetünk létérdekeit veszélyllyel fenyegeti, feltartóztatni kivánjuk, fel­tétlenül gondoskodnunk kell nem annyira a házszabályok ily irányú rendelkezéseinek szigorításáról, mint arról, hogy azokat alkalmazni és vég rehajtani, valamint a Ház működését megakadályozni törekvő tettlegessé- geket meggátolni óe megtorolni le­hessen. Ezek azok a főbb elvi alapok, a melyeken házszabályaink reformját felépíteni kívántuk. Ezen keretek között kellett volna az általunk ja­valatba hozott bizottságnak mukálatát elkészíteni. Fájdalom, ezen bizottság megválasztására sem kerülhetet a sor. Ugyanazok, kik most készeknek nyilatkoznak a házszabályrevizióba belemenni, nem csak a bizottságban való részvételt utasították el maguk­tól, de magának a bizottság megvá­lasztásának is mivel sem indokolható obstrukczióval állottak útjába és ha hosszú vita után eljuthattunk volna is talán a bizottság kiküldéséhez, a kidolgozandó végleges házszabályja­vaslatra nézve láttatlanul, bármilyen legyen is az, be volt jelentve a vég­letekig menő obstrukczió. A Dániel-féle határozati javaslat. Ilyen viszonyok között a ház- szabályrevizió sikerét csak oly ideig­lenes rendszabály által lehetett biz­tosítanunk, mely átmenetileg azon czélból, hogy a fent jelzett keretek között mozgó végleges javaslat elfo­gadását megakadályozni ne lehessen, kivételes rendelkezéseket léptessen életbe. Ideiglenes és kivételes rendel­kezések ezek ; hatályuk nemcsak rö­vid időre szó), de tárgyilag is korlá­tozva van, mert világosan kimonda­tott, hogy azon idő alatt, mig ezek ^állnak hatályban, csak az 1906. évi államháztartásra vonatkozó és azzal kapcsolatos javaslatok — beleértve a Horváth-Szlavonországokkal kötendő pénzügyi egyezményt is, és az 1905. évi és pedig az előző évinél nem magassabb ujonczlétszám megállapí­tására és megszavazására vonatkozó javaslótok, valamint a végleges ház szabályjavaslat tárgyalható, — mely utóbbira kiköttetett, hogy az a klo- türt a költségvetésre vonatkozó ja­vaslatok kivételével más törvényja­vaslatra nem hozhatja be. Ezen kivételes, átmeneti intéz­kedéseket azok hozzájárulása és tá­mogatása mellett, kik azóta sajnála­tunkra, az ellentáborba szegődtek, a Daniel-féle határozati javaslat alakjá­ban illesztettük be a vitába, s a vi­tának minden korlátozása nélkül, a házszabályok eredeti 203. §-a által szerintük sem tiltott módon, délutáni ülések tartása utján kívántuk czélunk elérését biztosítani. Tisztelni kíván­tuk mindenkinek azon jogát, hogy nézeteit e kérdésben kifejthesse, csak azt kívántuk, hogy napi 9 órát for­dítson a Ház a közügyek szolgálatára A technikai obstrukcziót kaptuk vá­laszul, azon technikai obstrukcziót, melyet otyanok is, kik most. eljárá­sunkat nem helyeslik, imparlamentá- ris eszköznek, a kisebbség erőszaká­nak neveznek, melyről elismerik, hogy abszolút veto-jogot ad a Ház 20—30 tagjának a kezébe. Az ellenzék ólt e veto-joggal, a tanácskozás folytatását lehetettleunó tette, ezzel a vitát bezárta, elhagyta az alkotmányos küzdelem terét, az erőszak fegyveréhez folyamodva a hatalmi kérdést vetette föl. Csak két ut állott a többség előtt : a feltétlen meghátrálás, vagy az, hogy az adott viszonyok között egyedül lehetséges módon érvényesítse akaratát. A többségi akarat érvényesítése. Felelősségérzettől áthatott s va­lóban alkotmányos érzelmű többség csakis ez utóbbi útra vállalkozhatott. Erre kötelezték nemcsak a nemzetnek koczkán forgó legszentebb érdekei, de a törvény rendelkezése is. A képviselőház házszabályait maga alkotja meg, azokat szuverén hatalommal maga kezeli, de ezen eljárásában is a törvény rendelkező zeit tiszteletben tartani, azoknak ér­vényt szerezni tartozik. Már pedig az 1848 : IV. tör- vényczikk világosan kötelezi a Házat, hogy a tanácskozás és szavavás mód­ját és rendjét, tehát a Ház munka- kóppességét biztositó házszabályt al­kosson. Törvényből folyó kötelessége tehát oly házszabályokat alkotni, vagy ha ennek szüksége beáll, a meglevő­ket akként módosítani, hogy azok rendeltetésüknek, s a törvény paran­csának megfeleljenek. És a midőn az ellenzék erőszakos eljárása útját ál­lotta ezen törvényes kötelessége sza­bályszerű teljesítésének, midőn lehe­tetlenné tette a tanácskozást, lábbal tiporta a szólásszabadságot, holt pont­ra juttatta az alkotmányos élet egész gépezetét, akkor a törvény parancsát kellett követnünk, s meg kellett te­remtenünk az eredményes parlamenti tanácskozás előfeltételeit. A hozott határozat, mert más­ként nem is lehetett, rendkívüli mó­don jött létre. Nem tagadjuk senki­nek azon jogát, hogy annak érvényes voltát kérdés tárgyává tegye. De itt a Ház oly belügyóről lévén szó, mely­ben a Ház szuverén hatalommal bir, e kérdésnek más bírája, mint maga a képviselőház, nincs és nem is lehet. A kérdés nem vethető fel másutt, mint a képviselőházban, azt más mint a képviselöház újabb határozata el nem döntheti. — A kinek kételyei vannak, ám provokálja a képviselö­ház határozatát : az alkotott ideigle­nes házszabály a szerint lesz érvé­nyes vagy érvénytelen, a hogy azt a kópviselőháznak kétségtelenül kons­tatálandó többsége döntendi el. Ez egyedül törvényes és alkot­mányos ut helyett, az ellenzék az ön­bíráskodás terére lépett. Szégyenteljes jelenetek színhelyévé tették a kóp- viselőháztermót, halomra döntötték a régi házszabály sarkalatos rendel­kezéseit, — törvényt és házszabályt sértve felháborító tettlegességekkel akadályozták meg a parlament műkö­dését, sőt megalakulását is. A nemzet ítél. Közállapotaink e szomorúan el­fajult helyzetében ö felsége, a legalkot­mányosabb király, pártok felett bíróul hívta fel a nemzetet. Döntsön a nem­zet. Mondja meg, melyiknek eljárása felel meg a valódi alkotmányosságnak s nemzet nagy érdekeinek. Mi bizalom­mal várjuk ítéletét és tisztelettel fo gunk előtte meghajolni. Bizalommal várjuk, mert tudjuk azt, hogy nekünk ekként kellett aljár- nunk, ha a nemzetet a pusztulás, a züllés útjára visszadobni, a mi gond­jainkra bízott sorsát a kisebbség jog­talan erőszakának és terrorizmusának martalékául vetui nem akartuk, ha meg akartuk menteni a törvény ural­mát s az alkotmányosság lényegét; és mert tudjuk, hogy a rendes eljárás formaságaitól való azon eltérést, mely- lyel a november 18 iki határozat meg­hozatott, a kisebbség törvény- és házszabálysértései tették feltétlenül szükségessé. És tisztelettel fogunk a nemzet ítélete előtt meghajolni. De ugyané tisztelettel követeljük meg ellenfelem­től is és ha — mint bizalommal kérjük és várjuk a nemzet többsége helye­selni fogja törekvésünket, ha újabb mandátumot ád annak érvényesítésére, úgy az abban foglalt missziót elvállal­juk, a reánk ruházott feladatot tel­jesíteni fogjuk s ha akadna nemzete iránti alkotmányos kötelességeiről megfeledkezett magyar ember, ki az ellenszegülés terére lépne, ezen alkot mány és törvényellenes merénylettel szemben feltétlenül érvényre fogjuk emelni a nemzeti akaratot. Talán soha komolyabb perczben nem döntött nemzet sorsa felett, mint jelenleg ; a válásztóközöuség maga­tartása életbevágóbb következmé­nyekkel soha nem járhatott. Nekünk most kell a parlamentárizmus nagy belső válságát leküzdenünk, most kell végleges elfajulásának útját ál­lamink. Most, vagy — félünk tőle — soha ; és késő bánat jut a mai nem zedék siralmas osztályrészéül, ha a nemzet testét emésztő betegség kiir­tására nem lesz elég erkölcsi erőnk. Ez ünnepélyes órában érezze mindenki a reá nehezedő felelősséget. Ne hallgasson másra, mint a hazafiui kötelességérzet hivó szavára Az országos szabadelvüpárt SZÍNHÁZ. Szerdán igazi élvezettel gyö­nyörködött a közönség, amely nem volt valami túlságosai! nagyszámú, Szécsi kitűnő vígjátékéban : „Utazás az özvegység felé.“ íme egy magyar vígjáték, amelyről minden soviniz­mus nélkül el kell s el lehet ismer­nünk, — hogy kitűnő magyar víg­játék, melynek thémája sokkal ere­detibb, felépítése sokkal művészibb, tökéletesebb, mint a franczia ideg­csiklandozó vigjátékoké, amely mű­ben minden megvan, ami kitűnővé teszi a franczia vígjátékokat, de min­den hiányzik, ami sérti a morált, a jóizlést. Témája nem a franczia víg­játékok elcsépelt, sablonos keretéből van merítve. Uj, bizarr, eredeti ötlet, feldolgozva igazi művészettel. A da­rab kitűnő keretében nagyon jól il­leszkedtek be a mi derék színészeink. Az udvariasság szempontjából is első sorban a két fő női szereplő Kendy Boriska s Pataki Riza játékáról kell elismeréssel nyilatkoznunk. A Kendi Boriska játékát talán úgy jellemez­hetjük legjobban, hogy nagyon bájo­san játszott, annyira bájosan, hogy valóban nem csodáljuk a szórakozott s megrögzött agglegény dr. Lugosi elhatározását, hogy nőül veszi. Egy­általában Kenőinek meg van az a különös adománya, hogy nagyon be hízelgővé tudja tenni játékát. — Pataki Rizának kitűnő szerepe volt. Lehet e szebb feladat egy drámai hősnőnek, mint vígjátékban is drá­mai szerepet játszani. És ebben Pa­taki, leszámítva a rósz arczjátékot, mely sajnos, privilégiuma a magyar drámai hősnőknek, — tökéletes. — A' férfiak közül nagyon jó estéje volt a társulat két fiatal, igeu tehetséges s ambiciózus tagjának Krasznaynak és Szőkének. Kraszuay nagyon finom s nagyon disztiugvált játóku színész, kin meglátszik, hogy minden ambi- czióját beleviszi a szerepébe. Szőke fess osapodár, jókedvű bonvivant, ki, ha leszoknék a folytouos kacza- gásról, nagyon kiváló színész lenne. A többi szereplő is a kisebb szere­pekben jó volt. Csütörtökön „Niobe“ került színre másodszor nagyon kisszámú közönság előtt, minek oka a dalestély volt. Az üres ház hatása meglátszott az előadáson is. A jelenvollak most is gyönyörködtek a darab poétikus részleteiben s a precízen előadott tán- czokban és couplékban. Az igazgató aligha lógja harmadszor is sziurehozni. Pénteken zsúfolt ház előtt, színre került Herczegh Ferencznek történeti színmüve, az „Ócskái brigadéros“ — összevágó jó előadásban. Krasznay Ernő Ocskay szerepében ezúttal is megmutatta, hogy teljesen megérdemli a dicséretet, enuek a szerepének is komoly tanulmánynyal s teljes ambi- tióval feküdt neki, minek hatása na­gyon előnyösen érvényesült játékában. Nagyon jó volt Kendi Boriska a Ti­sza Ilona szerepében, mig Pataki Riza sokat rontott különben kitűnő játéka hatásán azzal, hogy nagyon is a túlzásba csapott. HÍRROVAT. Sebajdai bölcs bolondságok. — Rekettye Filep fő városatya a „Szábadnyomtató“-ban a „Zavaros“ újság fiatal tónsurainak időszerű ok­tatást tart. — (Halljuk, halljuk !) — A városi képviselők közül sokan két osztályra választhatók : távollevőkre és padnyomókra. * A kandidáló bizottság olyan, mint a kancsal mészáros : sohasem üt oda, ahova néz. De azért mindig kilátszik köpenye alul a lóláb. * Jámbor, ha Sebajdában tisztviselő akarsz lenni, az első kérdés hozzád mindig az, hogy kire szavazol ; a má­sodik, hogy hol kereszteltek ? * Ha bölcsnek a hirébe akarsz ke­veredni, beszélj mindig, de úgy, hogy szint soha egyetlen kérdésben sem vallj. Szavazáskor aztán menj ki a teremből. * A hatalom előtt jó lesz meghajol­nod, mert különben üres kalásznak néznek. * A népszerűség csillogó köntös, de ne hord gyakran, mert hamar elkopik. * Tiszteld az idegen érdekeket, hogy a sajátjaidat is biztosítsd. Jobb a kon- czon megosztozni, mint azon veszélynek tenni ki magadat, hogy az egészet elve­gyék tőled. * Ha oktalanul lángot szítottál, jól teszed ha önmagad kiabálsz legjobban, hogy tűz van ! így elhárul rólad a gyanú. * Ha verembe estél, óvatosan válaszd meg, hogy ki húzzon ki, mert ha gyönge kezekbe kapaszkodtál, még vissza is ejthetnek. * Addig szedd le a tejszínt, mig meg nem savanyodik. * Oda menj látogatóba, ahol vígan füstöl a kémény. * Terített asztalnál légy az evésben serény, mert sohasem tudhatod, hogy mennyit esznek a szomszédaid. * A hízelgő szót ne sajnáld. Bolond az, aki azt hiszi, hogy a hiúság csupán asszonyi tulajdon. * Akkor vagy boldog, ha nemcsak számitsz, de számítanak is. * Az osztozkodásnál ne üss lármát, hanem csöndesen elégedj meg a részed­del, különben kimaradsz a társaságból. * Ha némely városatyának a szivéhez meg akarod találni az utat, azt a felesége segítségével keresd. Kalapot csak azért nem látsz a közgyűlési teremben, mert azt otthonn az asszony viseli. * Ha juhhússal kínálnak, a sódart és a piros bort válaszd. * Ne sajnáld a kalapodat, hanem emelgesd gyakran. Egy kalap ára mind­össze csak 3 frt. 50 kr !

Next

/
Thumbnails
Contents