Szamos, 1904. december (36. évfolyam, 96-103. szám)
1904-12-11 / 99. szám
XXXVi. évfolyam. Szatmár, 1904, vasárnap deczember hó 11, 99-ik szám, SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Égisz évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Egyes szám ára 10 fillér. Mindennemű dijai; Szittmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Szatmárvármegye bizalma a kormä^MnP' Vármegyénknek a magyar nemzet történelmi mozzanataiban igen sokszor jutott fontos szerepe arra nézve, hogy irányt jelöljön. Erős hazafiui vériüktetése mindig sajátos izgalmak hevében nyilatkoztatta meg a nagy Kölcsey vármegyéjét, hogy politikai álláspontját kifejtse s azt kellő sulylyal latba is vesse. Méltán érthető várakozással fordult azért most is a közfigyelem a vármegyei törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlése felé. A politikai helyzet két nagy faktorának : a szabadelvüpárt és az egyesült ellenzék ellentétes álláspontja közül kellett a bizalom vagy bizalmatlanság kifejezésével az egyiket vagy másikat szank- cziónálni. A vármegye törvényhatósági bizottsága nagy többséggel a parlamenti anarchia ellen foglalt állást s a kormánynak bizalmat szavazott. Senki se vitatta a közgyűlésen azt a tényt, hogy gróf Tisza István nov. 18-án a házszabályokat formaszerüen megsértette, de a bizottság óriási többsége oda állította azt a szomorú dilemmát, melybe a kormányt a technikai obstrukczió erőszakossága sodorta s ha az erőszakra erőszak volt a válasz, ezt épen a szólásszabadság és általában az alkotmány parlamentáris alapjának megmentése érdekében kellett mint ultima rácziót megtenni. Ez az álláspont domborodott ki a nagy többség felfogd' sában s e meggyőződés oly erővel nyilatkozott meg egyes szónokok beszédében, hogy ki lehetett érezni abból a férfias, nyílt elszántságot is, meiylye! a kormány álláspontját a megye nagy többsége támogatni fogja. Az ellenzék aggodalmának, agitácziójának népszerűségét, mint e közgyűlésen is észlelhető volt, nagy mértékben csökkenti az a körülmény, hogy régkép n megkötötte magát s bár a házszabályoknak jelenlegi tarthatatlanságát kénytelen belátni, még sem hajlandó belemenni semmi olyan tárgyalásba, ami a technikai obstrukczió abszurdumra vezető lehetőségeit kizárná. A szólászabadság elkonfiská- lását, mint jelszót hirdeti választóinak s ugyanakkor a kormányelnök garancziákat hirdet az iránt, hogy a szabad véleménynyilvánítást eddigi teljes épségében gyakorolhatja mindenki a parlamentben, csak abban lesz szigorítva, hogy véleményét a végtelenségbe ne nyújthassa, s hogy a technikai obstrukczióval a parlament erkölcsi tekintélyét még lennebb ne sü- lyeszthesse. Ezek a külömben jól ismert czélok és törekvések lettek kifejtve a közgyűlésen az ellenzéki állás- pontal szemben s a bizalmi szavazatok nagy többsége mutatja, hogy a mi megyénk is azokhoz a megyékhez csatlakozott, melyek szomorúan látva a paktumokkal takargatott parlamenti hosszas betegséget, eljöttnek látják az időt arra, hogy az gyökeresen meg- orvosoltassék. A kilépettek ellen Abból az alkalomból, hogy Darányi István dr. az országgyűlési ^szabadelvüpártból kilépett, a budapesti II.-ik kerületi szabadelvüpárt. bizottsága a kilépő képviselő ellen állást foglalt. — Az az indokolás, mellyel álláspontjukat kisárik, nagy mértékben megvilágositja azt a felfogást., amit a parlamenti anarchiával szemben, főképen a kereskedők, iparosok, gyárosok és földmivelők tul- l nyomó része tanúsít. A nyílt levél idevonatkozó rósz© igy szól: Az obstrukczió erőszak, a törvényes rend folytonos megsértése, melynek a formák betartásával való megszüntetése azért volt lehetetlen, mert a régi házszabály szerint 20—30 ember minden tanácskozást örökké megakasztani képes Ha egyátalában nem lehet tanácskozni, akkor nem is lehet a tanácskozás formáját betartani. A házszabályokat tehát, a melyeknek czólja a tanácskozási rend megállapítása, első sorban azok sértették meg, a kik a tanácskozást megakadályozták. Szeget-szeggel! Tisza István gróf helyesen cselekedett, a midőn az erőszakot erőszakkal legyűrte. Mi választópolgárok, kereskedők iparosok, gyárosok, földmivelők, tisztviselők stb. dolgozni akarunk, mi nem tópelődünk azon, hogy meg lettek e sértve a házszabályok vagy nem, mi azt nézzük csupán, hogy Tisza István a parlament törvényes rendjét helyreállítani és ezzel egy uj exlexnek és a vele járó gazdasági válságoknak és üzleti pangásnak elejét vonni akarja. Nekünk első sorban becsületes munkával szerzett kenyér kell, a töprenkedést és szörszálhasogatást a törvényes formák állítólagos megsértése fölött átengedjük másoknak. Unt hálátlanság lenne részünkről attól a férfiútól elpártolni, a ki az ország és első sorban a parlament törvényes rendjének helyreallitásaval meg akarja teremteni az alapot arra, hogy dolgozhassunk és hogy munkánk gyümölcseit élvezhessük. Ezért nem követhetjük képviselőnket, ki mint maga is a párt egyik oszlopos tagja és vezérf a, a kormányelnököt akkorhagyta el, midőn annak a párt minden egyes tagjának Isten veled Szatmári.. Irta Ániáne. Isten veled, ón messze elmegyek. Ha visszatérek, boldogulva hon, Hadd lássam „arezodat Szatmáromon.“ Fehér világ terült el előttünk akkor is. Zuzmarásak voltak körültünk a fák lombjai akkor is. Minden varjú azt károgta, minden szellő azt suttogta, minden haraszt azt zörögte : „Isted veled, Szatmár! Isten veled, édes szerelmesem, hűséges lovagom!“ Ma is busán siria, fájón sóhajtja, keservesen zokogja megtört, csalódott szívvel, szomorúan nyomasztó hangulattal, de csókos ajakkal: Isten veled, Szatmárom, gyermek-reményeim s bánataim tanyája, Isten veled ! Hogy csókot hintek eledbe, hogy ölelve búcsúzom tőled boldogságom színhelyén, bizonyítja gyönge, elnéző asszony voltom. Gyűlölő szívvel, gyilkos szándékkal, megvető undorral telt lélekkel kéne egy utolsó, sújtó, halálosan ölő tekintetet vetnem utánad, mely meggyőzzön fórfilelked gyávaságáról. De elnézően, kegyes, meleg pillantással simulok lelkedhez, keresve ott azt a kis fényességet, ragyogást, mi megvi’ágitja életem sötét horizon- ját Keresem sugarait szemednek, melynek nyitva állott mindig hiszékeny szivem, hogy tűzzön annak sivár pusztaságába üdítően boldogítón az az energiát adó fénysugár, az a mámoritó tüzsugár : a szerelmed ! Kialudt, nincs ott. Keresem szivemben a rólad való jobbik véleményem. Kialudt, nincs ott. Felteszem kisebbítő szemüvegem, hogy hibáidat parányitsa s láthassam még lelki szépségeid, kiváló, nemes tulajdonságaid. De hibáidat nagyoknak, lelki tulajdonságaid kicsinyeknek találom. Megbocsátok, — de látni nem akarlak. S hogy véghetetlen csalódásaimért, szenvedéseimért némileg kárpótoljam, megbosszuljam magam, téged meg megbüntesselek, leirom szerelmi vórtanuságom. Van valami megnyugtató, elégtételt szerző passzióm abban a gondolatban, hogy te is olvasod szivbóli panaszaim, tudomásul veszed igaz zokogásom s mély megbánással mozI dúl meg testedben bűnbánó szived. S lopva, titkon könyet szentelsz régi í szerelmednek, volt asszony-eszményednek, ha visszaidézed forró, szeretetteljes ömlengéseit, szenvedélyes bensőségét barátnődnek. S akkor látom-látom, ráborulsz anaszimra régi, forró csókoddal. — n-én nem adom vissza. Én-én megbocsátok. De látni nem akarlak. Látlak felém közeledve, cziró- gatva, kérlelve, a másikról unottan, roszkedvüen, türelmetlenül beszélve, de karjaim lelógnak. Nem tudnak többé megnyílni neked. Nem, ne ki- sérsd meg. Megbocsátok. De látni nem akarlak. Talán, ha különbbel csalsz meg, ha szeretni tudnád jobban, tovább nálam, rábólintanám helyeslöleg : „Nem én voltam első, igazi, örök szerelme. Ez az. Most megtalálta. Élvezze, élje. Éu megnyugszom teljes boldogságának édes tudatában. “ De ezt, ezt a rőthajut, ezt a zömököt még úgy sem fogod szeretni, még oly soká sem fogod ölelni, még hamarább fogod megunni. Nem adok neki egy esztendőt! Én tizet éltem. A tavasz havával, iszapos, sáros, csatakosan posványos vizével úszik el mai, szép szerelmed. S jövőre, ha meglátod a fehér világot, ropogós, egészséges, tiszta havát zimankós télnek, eszedbe jutok, felém nyújtod szerelmes ajkad, czirógatáshoz szokott kezed, de nem találsz közeledben ! Szeretlek, megbocsátok, de látni nem akarlak. Szellemes, nemes, előkelő lényed, kiváló intelligencziával biró, ritka egyéniséged nem éri be pusztán kaczórsággal, tisztán érzékiséggel. Lelked nem üdül magában a kéjben. Csókod nem fulad csupán a test szépségében. Szived nem ujjong magától a hévtől. Agyad nem mámo- rosodik csupán érzékiségtől. Magasabb vágyaid, nemesebb eszméid, szebb gondolataid, kényesebb izlesed, nagyobb igényeid vannak a szerelmi életben is. Ember, vagy, kit a nő imád, mikor eszményi. Kinek elnézi, ha emberi. Ha valaha (úgy jövőre) kijó- zanodol mai szerelmedből, mint ma a régiből s kedvetlenül, sötéten ülsz irodádban, gondolj reám kedvesen, szerelmünk élvezésének első boldog emlékezésével s nem a mai találkoRóth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Megérkeztek lilaz őszi és téli idényre megrendelt valódi box és cherraux bőrből készü \t férfi női, és gyermek lábbelik. I
