Szamos, 1904. december (36. évfolyam, 96-103. szám)
1904-12-01 / 96. szám
2-ik oldal SZAMOS 96. szám nagy vérveszteséget szenvedett nemzetnek erősbödésre, munkára és konszolidált állapotokra, nem pedig . ismételt vérveszteségre van szüksége. \ lássuk be, j hogy parlamenti állapotunk ziláltsága a technikai obstrukezió féttelenkedései miatt idegessé teszi társadalmi érintkezésünket 8 megmételyezi a mindennapi élet szelídségét. És miért ? Azért, mert a mi közéletünket mindenütt a személyes invektivák dominálják. Lássuk be, hogy korunk feladata a nemzeti erőgyűjtés, a mely nem engedi, hogy e nemzet nagy érdekeivel va-bankot játszva, a szélhámosok kártyáira tegyünk fel mindent. A fővárosi sajtó turbulens részének elferdített híreszteléseit pedig szállítsuk le a maga kellő értéktelenségére. Ez a nemzet nem lehet lép- ten-nyomon játékszer a politikai Vigyázó Laczikák kezében. Ennek a félig felépült nemzetnek nem kocz- kára tenni, de bi tositani kell a jövőt. És a jövőt csak úgy biztosítjuk, ha közjogi téren is a progresszív fejlődés tántorithatlan hívei maradunk. Nyilatkozat. Tekintetes Szerkesztő Ur! A „Magyarország“ mai száma „Hogy készül a hivatalos bizalom“ ? czim alatt a szatmári szabadelvű párt végrehajtó bizottságának a kormányt üdvözlő határozatával foglalkozva többek között a szabadelvű pártból való kilépésemről is megemlékezett é azt oly commenlárral kiséri, mely a végrehajtó bizottság gyűlésén történteknek ottani állásfoglalásomnak és a pártból való kilépésem indokainak nyilvános feltárását szükségessé teszi. Mindenek előtt az igazság érdekében meg kell jegyeznem, hogy téves a „Magyarország azon értesülése“, mintha a szatmári szabadelvű pártnak végrehajtó bizottsága nem lenne, mert ilyen igenis létezik ón is tagja voltam s mint ilyen lettem a gyűlésre meghiva. Az is tévedés, mintha a szavazásnál az üdvözlés mellett 13-an, ellene pedig 12-en szavaztak volna, mert az ón kivételemmel a jelen volt összes bizottsági tagok egyhangúlag az üdvözlés mellett nyilatkoztak. Az is tény azonban, hogy ón az üdvözlés tekintetében külön állásponton voltam s mivel álláspontomat a párt el nem fogadta, ón levonván ennek conesquentiáit elveim fentartá- 8ival a pártból kiléptem. Álláspontom ugyanis a következő volt. Kétségtelen, hogy az ellenzék a házszabályok tulliberális szabályaival nagy mértékben visszaélt, kétségtelen az is, hogy a parlamenti tárgyalások színvonala éppen a folytonos obstructió, a tulheves és nem eléggé komoly elemeknek előtérbe nyomulása folytán, mélyen alászállott és nagyon óhajtandó volna ha az n. n. technikai obstructió kiküszöbölésével az országyülésen ismét a komoly tartalmas viták lépnének a nagy hangú frázisok, rendetlenség és személyeskedések helyébe, — az is kétségtelen végre, hogy a házszabályoknak olyan módosítása, mint a minőt a kormány tervezett, hogy t. i. csupán a technikai obstrukció váljék lehetetlenné és csupán a költségvetési vita szorittas- sók szükebb mederbe — a szólásszabadságot nem csak nem sérti, sőt határozottan az ország javát czólozza. Ennélfogva az ellenzéknek a házsza bályok módosításának még gondolatát is ridegen visszautasító eljárását helytelennek sőt jogtalannak kell tekintenem. Azonban mindezeket concedálva, még sem lehet helyeseim a kormány és a többség azon önkényes eljárását, mely szerint f. évi november 18-án a létező házszabályokon egyszerűen és erőszakosan tultéve magát -Világosan beismert alkotmány és törvénysértéssel vitte keresztül a maga akaratát. Bármily helyes legyen is a czél, a melyre a kormány törekedett — azt törvénytelen módon keresztülvinni nem volt szabad. Ez ellen tiltakozott az én jog és igazság- érzetem. A többségnek csupán az alkotmányos formák megtartásával, törvényes utón és módon keletkezett akaratnyilvánítása képez olyan jogszabályt, mely kötelező. — A törvénytelen módon keletkezett többségi akarat törvény nem lehet. És ezen erőszakosságra nézetem szerint szükség sem volt. A javaslat benyújtása előtt az ellenzék tényleg nem obstruált. Ha a kormány a javaslat benyújtása előtt egy, mondjuk 6 hóra megszavazott indemnity för vónynyel az újból bekövetkezhető exlex ellen az országot biztosította volna s azután nyújtotta volna be házszabály módosító javaslatát, az ellenzék makacs ellenállása csakhamar, de 3 — 4 hó alatt bizonyosan megszűnt volna. Hiszen a legszentebb jelszó, a nemzeti nyelv jelszava alatt folytatott küzdelem is már a vége felé kimerült s a további obstructió majdnem önmagától megszűnt. Hát még ezen alárendelt jelentőségű kérdésben, hol az ellenzék a nemzeti közvéleményre sem támaszkodhatott, hogy ne lett volna mihamar vége a jogosulatlan fegyverek használatának. De bár tartott volna az ellenzék ellenállása bármily huzamos időn keresztül, még sem lett volna szabad törvénytelelen fegyverekhez, nyilt erőszakhoz folyamodni, a melyekkel — nézetem szerint — a czólt úgy sem fogja a kormány elérni, sőt önmaga ellen adott fegyvert az ellenzék kezébe. Ez volt az én álláspontom, melyből kifolyólag azt indítványoztam, hogy foglaljon elitélő állást a szabadelvű párt az ellenzék azon alkotmányjogilag helytelen és megengedhetetlen eljárásával szemben, hogy a ház- szabálymódositó 21-es bizottságba még tagokat sem akart beválasztani s még ezen javaslatot is megobstruálta, de egyúttal kérje fel a kormányt és szabadelvüpártot arra hogy az ellenzék magatartása által felidézett ezen válságot törvényes utón oldja meg. E végből fejezze ki a párt azon óhajtását, hogy a mennyiben az ellenzék a házszabályoknak a szólásszabadságot nem sértő, azomban a technikai obstructiót jövőre lehetetlenné tevő módosításához hozzájárulni — már hajlandó lenne, a mit az ország joggal követelhet az ellenzéktől, annak fejében a kormány semisittesse meg a törvénytelenül létrejött többségi határozatot. Kész voltam elmenni odáig, hogy a többség erőszakosságát érthetőnek, menthetőnek deklaráljuk, de lelkiismeretem és jogérzetem odáig nem engedett menni, hogy a világos törvénysértést még helyeseljem is és kifejezést ne adjak annak, hogy az a lehetőség határain belől és hogy az ország javára mielőbb rep&ráltassék. A végrehajtó bizottság határozottan az elkövetett erőszak helyeslése, sőt tovább folytatása mellett nyilatkozván, nem állott lelkiismeretem s meggyőződésem előtt más ut, minthogy a szabadelvű pártból kiléptem. Ez a szatmári szabadelv üpárt gyűlésének és kilépésemnek igaz története, melynek becses lapjában szives közlését kérve, maradok Szatjnár 1994. nov. 30. tisztelettel Dr Farkas Antal. SZÍNHÁZ. Jönnek __^ Ho gy kik jönnek, hogy mikor és hogy miért jönnek, azt mindemki tudja, legyen az férfi vagy nő, agg vagy gyermek, szegény vagy gazdag. Az örömtől ragyogó szemek elárulták, hogy nehezen várjuk mindany- nyian Thalia felkentjeit, mert már igen szükséges, hogy városunkban egy kis szórakozással, egy kis parázs pletykával (bárha ez utóbbi van elég) változatosak legyenek az unalmas perczek. Egyszóval lázban van az egész város. A színházban őrült lótás fótás, szellőztetés, tisztogatás van. A mozgalomból az ifjúság, a diákok veszik ki a legnagyobb részüket. Egy ad-hoc megalakított bizottság már határozott, bogy határozni fog. Nem tudnak megállapodni, hogy ki legyen a star. Két párt van, u. m. a konzervatív a Kornay-párt és a reform párt, akik Révész Ilonkának nyújtanák a pálmát. Ellenben megegyeztek s szent esküvel fogadták, hogy Pataky Rizáárt mindnyájan tűzbe mennek és véresre tapsolják kezüket. Az ábrándos leányoknak a sziveoskéjük hangosan dobog, ha a színház megnyíltára gondolnak. Papír Sándort már rég elsiratták, mert — azt mondják mást szeret, de fogadni mernék, hogy száz fehérnóp küzül kilenczvenkilencz — Szőke Sanyit fogja imába foglalni. Az inasnép áhítattal gondol a fényes karzatra, gazdája pedig vógse magához szokni. Ön nem vette észre, de szegény anyám látta, hogy boldogtalan vagyok. Vigasztalt, erősített és mikor látta, hogy mindez nem használ, keserű szemrehányásokat tett magának. Persze már későn. É3 aztán meghalt az ón szegény anyám. Ön elvesztette a pártfogóját. Egyedül maradtam zaklatott, fájó szivemmel. És ön vak volt. Nem látta, micsoda forradalom megy végbe bennem. Naphosszat fotkosott a dolga után és este hazajött — szeretni. A legutóbbi fél év alatt ezeken az éjszakákon végtelenül gyűlöltem önt . . . — Elég, ne tovább! kiáltott magánkívül a férfi. Felugrott s egy pillanatig oly mozdulatot tett, mintha rá akarná magát vetni az asszonyra, hogy megfojtsa. Az nyugodtan, hidegen nézett fel reá. » Ölj meg. Eu nem bánom. Aztán végtelen fájdalom szorította össze a meggyötört férfi szivét. Könyek tolultak a szemébe és elfordult. Az asszony kiment a másik szobába, csomagolt. Nagy úti ládába rakta a ruháit, ékszereit. Nyugodtan, minden megindultság és izgalmak nélkül tette ezt. Sietett. A vonat, amely elviszi innen, tizenegy órakor már indul. Hirtelen megjelent mögötte a férje. — Itt a hozománya, mondta csendesen s átnyújtott neki egy takarékpénztári könyvet. ’ — Köszönöm, mondta az asszony egyszerűen. — A bútorokat, amiket a hozományból vettem, Htána küldöm, vagy eladom — Amint jónak látja. Aztán jó óra hosszat nem szóltak semmit. Az asszony sietve csomagolt, a férfi hosszú léptekkel járt fel s alá a szobában. Néhányszor felvillant agyában az a godolat: — Hátha megölném ? Őt is, meg magamat is. . . De aztán elűzte magától a szörnyűséget. — Nincs jogom hozzá, igy okoskodott. Hozzám erőltették, soha nem mondta, hogy szeret, soha nem volt a lelkében az enyim. Hadd menjen. . De mi lesz velem ? Tudok- e majd élni nélküle ? Hosszas töprengésből az asszony rázta fel. — Megyek, mondta. Két munkás állott mögötte, vállukon tartva a nagy podgyászos ládát. — Menjenek előre, szólt nekik az asszony. A teherrel rakott munkások lépte erőteljesen döngött a padlón. Mikor már kint csoszogtak a folyosón az asszony is indulni készült. — Hova megy ? kérdezte a férfi. A nő vállat vont. Nem felelt. Az arcza piros lett. — Hová megy kérdezte amaz ismert ? Jogom van azt tudni, hiszen még az ón nevemet viseli. Aztán tudnom kell a czimet az elintézendő ügyek miatt is. — Majd megírom, mondta fojtott hangon az asszony. A férfi kezdte érteni a dolgot. Vad harag öntötte el a szivét. — Tehát nem mered megmondani. De ón kitalálom. A régi szere- tődhöz mégy ? Czéda! Az asszony megrendültön állt előtte. — Nem engedem, hogy odamenj, dühöngött a férj. — Megtiltom. Míg az én nevemet hordod, nem lesz a más ágyasa. Inkább meghalsz ! Revorvert vett elő, az asztalfiókból s megragadva az ajtókilincset az asszony felé tartotta a gyilkos fegyvert Abból pedig kitört a szenvedély. — Igen hozzá megyek! Ölj meg ehez több jogod, mint ahoz, hogy megtiltsd nekem azt, hogy hozzá menjek. Ő hivott és én megyek. Boldog akarok lenni, legalább egyszer az életemben. Az övé akarok lenni, legalább egy éjszakára, hogy tudjam ón is, mi a boldogság, mi az élet gs önyörüsége. Lehet, hogy az eltaszit magától, rámuu — mit bánom én tazt ? . . . Ezért a sivár, botrány életért, amelyben eddig részem volt, kárpótlás lesz nem egy csókja annak a férfinak, akit szeretek ......... Az elhagyatott férfi kezób öl kiesett a revolver Csüggedten hanyatlottak a karjai, a szemei elhomályosultak. A könyek fátyolán keresztül látta, amint az asszony erőszakosan kirántotta az ajtót és sietve, szinte röpülve ment el a meleg, csillagos, sejtelmes, vágyfakasztó éjszakába. Szombatos Elemér, Stroltn tüdőbetegségeknél, légzőszervek humtos bajainál úgymint idült bronchitis szamár-hurut és különösen lábbadozóknál m- ...: ■ ' ■—=•—fluenza után ajánl tátik, a—........ ~ ^■mH a* étvágyat 4« * évtésslyt, eltéveHtj« a kübügtet és a köretet és megssSnteti as éjJeH beadást. Kellene s szaga és Jé gyemnMk n set ■<***. A gyógyszertárakban iivege&kh»t 4 k.-ért kaphaté. Figyeljünk, hogy aiades üveg alanti -^l— ehtíva: F. Maffman-La laabs * Oa vegyészeti gyár Bsssl Swájos.
