Szamos, 1904. december (36. évfolyam, 96-103. szám)
1904-12-01 / 96. szám
XXXVI, évfolyam. Szatmár, 1904. csfltörtók deczember ha 1. 96-ik szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI L AP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Réköczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. ülindeuntmü dijai. Szatraaron, a lap kjadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közőltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A közvélemény. (Dr. L.) A képviselőházban beállott legutóbbi politikai fordulatról, a fővárosi sajtó egy részének országtelforgató szenzáczióira vtló minden törekvése daczára, kezd kialakulni a helyes, a tárgyilagos közvélemény. Ez a közélemény pedig a tények által alkotott logikai következtetés vas nyugalmával egyszerűen lesajnálja azt a politikai han- dabandázást, amely a beállott fordulatot a szájhősök egyéni érdekeinek megfelelően törekszik kéz- zel-!ábbal kiaknázni. Mert hiszen a tények mit beszélnek ? A tények azt beszélik, hogy gróf Tisza István miniszter- elnök egy javaslatot terjesztett a ház elé, melynek értelmében a ház megalkotott volna egy a pártok kebeléből választandó bizottságot s ez a bizottság hivatva lett volna a házszabály revízióra vonatkozó törvényjavaslatot kidolgozni és a képviselőház elé terjeszteni. A tények ezt beszélik, hogy a régi házszabályok módosítására elengedhetlen szükség van. Elismerték azt beszédjeikben gróf ApA korzón. A munka vége, mehetek végre A magam utján, Járni a korzón, mint nap, nap után. A banda szól már s fent bolyongok Úgy csendesen, Közbe a járókelőket figyelem S úgy keresem, hogy ki lesz a párom, De nem találom, Nincs még kint kicsiny ideálom. * A korzó ma is a régi; az égi csend, A banda zaj S a nyüzsgő emberáradat, mely Mint egy móheraj, Jár kasul körösztbe rajta, Káoszba olvad össze; S mégis e mozgó, zsibongó anyag, Ma előttem csak álomkép marad. Alom az élet, ha nincs benne lélek, Itt pedig nem lelem, hiába kutatom. Ez is hát csak álom, Mert te nem vagy közte kicsi [ideálom. S hogy a bolygásba elállva A nagy kávéház üvegablakába Reménykedve, tétovázva várok, Irigykedve nézem, 1 ogy más ifjú [párok, Szerelmes szavakat suttogva egymásnak, ponyi Albert és Kossuth Ferencz; elismerik leveleikben Széli Kálmán és gróf Andrássy Gyula. Gróf Apponyi Albert csak az időpontot nem találta czélszerünek, melyben a miniszterelnök a házszabályok mindenki által szükségesnek vallott revízióját a képviselőház előtt promulgálni megki- sérlette. Széli és gróf Andrássy pedig a módot kifogásolják, melylyel a képviselőház alkotmányos többsége a parlamenti anarchiának egyszer s mindenkorra véget vetni igye' kezett. Az előbbi álláspontot tetszetősen látszik támogatni az az érv, hogy hiszen most úgyis normális viszonyok uralkodtak, tehát miért kellett üszköt dobni a nyugodt tárgyalások menetébe? Eltekintve attól, hogy az olasz borvám-szerződés tárgyalása alkalmával elég eklatáns példáját láttuk a. nyugodt tárgyalási modornak, kérdezzük meg a józan és minden politikai érdekektől ment objektív bírálatot: ugyan lehet-e a házszabály-reviziót keresztülvinni akkor, amikor nincs nyugodt parlamenti állapot, ha erőszak alkalmazása nélkül nem lehet keresztülElőttem fel s alá boldogan sétálnak. Osztályrészük öröm, enyém a fájdalom ; Miért nem jöttél ki, kicsiny ideálom ? Germain. Yálás. — Igen, elválunk. Nagy csendesség támadt ezek után. Az asszony megkönnyebült a végzetes két szó kimondása után. Kitekintett az ablak előtt nyiladozó orgonabokrokra, melyekből édes, kábító illatok áradtak szerte az esti szürkületbe. Az illatos, meleg levegőben megkezdték röpködésüket az éji bogárkák, a cserebogarak zümmögése altató danaként hangzott. A férfi maga elé bámult mogorván, szótlanul. A padlót nézte, melyről a nagy meleg miatt felszedték a szőnyeget. Az üres, hideg, dísztelen padló olyan volt mint az ő élete. íme, azt mondta az az asszony, akit, imádott, midőn az oltár elé lépett vele, hogy nem szereti s válni akar tőle. Ez lett a vége az izzó édes regénynek, amelyről azt hitte szent meggyőződéssel, hogy még a sirban sem lesz vége, mert hiszen akik szeretik egymást, vinni normális parlamenti viszonyok közt sem? Balga hit az ilyen, ameiy a tiszta ész bírálatának contradicál. A mi most mar gróf Andrássy Gyula és Széli Kálmán leveleinek alaptónusát illeti, mely szerint a házszabály-revizió keresztül vitelélenek módját kifogásolják, erre nézve csak két megjegyzésünk van. Az egyik az, hogy a házszabályok törvényt nem képeznek, királyi sankciót nem nyernek, a házszabály önkormány zati ügyrendet alkot, melyet a képviselőház, mint autonom testület, önmagának statuá azon sarkalatos parlamenti axióma alapján, hogy a többség határoz. Ugyan tegyünk egy kérdést ismételten a józan közvéleményhez. Határozhat-e minálunk a többség, ha egy szer a technikai obstrukezió iparlovagjai vessző-paripáikra felültek ? A másik megjegyzésünk pe- ml hát ebből a chaotiki^s állapotból a kiút, ha nem a többség által nDV. 18-án alkalmazott methodus ? A szabadelvüpártból kilépett férfiak a parlament rákfenéjének kigyógyitására panaceát ajánlani nem tudnak. Széli Kálmán leveléa férfi és a uő a halál utáu is egyek maradnak. Da nem igy lett A regénynek vége szakadt, mielőtt iga zában elkezdődött volna, a szerelem barczábói a férfi sebzett, összezúzott szívvel került ki és ez a seb behegedni nem fog többé soha. A czélta- lan eltévesztett élet a maga teljes sivárságában tűnt fel előtte és elborzadt a kietlen képtől. Úgy érezte ezen az édes, meleg, illatos nyári estén, mintha künn járna a bómezön, végtelenül elhagyatva, a nyom nélkül való megsemisülés szörnyű tudatával. Aztán megszólalt. Csendesen, higgadtan szomorúan beszélt. — ön azt akarja, jó. Én nem állom útját a kívánságának. El fogüuk válni és nem fogjuk többé egymást ismerni. Ezt mondja ön nekem két évvel ez esküvő után. Hiszen megesik másokkal is, hogy válnak. Megutálják, meggyülölik megunják, egymást, megszentségtelenitik a családi tűzhelyet, bűnöket követnek el — azután mennek széjjel kiki a maga utján De ezek a kratasztrófák nem következnek be olyan gyorsan, mint a mienk. Elmúlik öt hat esztendő, még több is, mig a gyűlölet vagy utálat annyira megnövelik az energiát, hogy el tudnak válni. S nálunk még alig ben még mindig a passzív resis- tencia hive, pedig az ő kormányát a passzív resistencia mellett buktatta már meg az obstrukezió és teremtett egy másfélesztendős tör- vényenkivüli állapotot. Félre húzódni a küzdőtérről, amikor az ország érdeke ép az ellenkezőt kívánja, lehet kényelmi szempont, de meg nem jelölni a bajok saná- lására a modus vivendif, egyenes bizonyiteka annak, hogy más gyógyszer nincs, más ut nincs, mint a melyet a miniszterelnök férfias elszántsággal a szabadelvű közvélemény altalános helyeslése mellett kijelölt. Es mégis a fővárosi lapoknak a demagógiára hajló része a közönség naiv hiszékenységére való utazással lelketlen agitácziót folytat csak azért, hogy a népet a maga érdekeinek felhasználhassa. Ez a rendszeres agitaozió azonban Budapesten fiaskót vallott. A szo- cziálisták a koaliezió vezéreit kocTs- forradalmóroknak nevezik s megfenyegetik az ellenzéket, ha továbbra is formai s személyi küzdelmek alacsony színvonalán tartanák a harezot. Nohát lássuk be már, íiogy ennek az alig félszázaddal ezelőtt mull el két óv — már itt a vég. Pedig mi nem is voltuuk olyan bűnösek. A családi tűzhelyt nem szentségtele- nitettük meg. Nőm hoztunk szégyent az egymás becsületes nevére. Mégis válunk . . . válunk . . . — Igen, felelte az asszony nyugodtan. Mi nem gyűlöljük, nem utáljuk, még csak nem is unjuk egymást. Most még nem, nem. Ez csak akkor következnék be, ha tovább együtt maradnánk. De nincs szükség a gonosz szenvedélyek felidézésére. Menjünk széjjel úgy, hogy még becsülni tudjuk egymást. — Nem szeret, soha nem is szeretett, mondta magának a férfi. — Úgy van, barátom. Nem szerettem önt és nem tudtam megszeretni. Hiszen ön sem volt szerelmes belém, amikor elvett. Szüléink kívánságára, anyagi érdekből léptünk egymással az oltár elé. Az ón szivemben egy másik férfinak a képe élt — de legyőztem magamat. Nem akartam beteg anyám utolsó éveit megkeseríteni. Azt hittem, majd csak felejtek s megtudom szeretni önt. Jó voltam önhöz, nyájas, bü, odaadó — csak soha meg ne csókolt volna. Ettől irtóztam. Csalódtam, amikor azt hittem, hogy tudok majd felejteni. Nem tudtam se felejteni, Róth Fülöp kárlsbádi ezi pora k tárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mini legolcsóbb bevásárlási fogást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett & Szatmár és ?idéke legnagyobb czfaöraktára. Megérkeztek T T T az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi női, és gyermek lábbelik.
