Szamos, 1904. november (36. évfolyam, 88-95. szám)
1904-11-27 / 95. szám
2-ik oldal 95 szám SZAMOS ami jelenti egyrészt, hogy őt nem kell ajánlanunk, vagy bemutatnunk, jelenti másrészt pedig, hogy teljesen tisztában kell lennie városunk szín- pártoló közönségének igényeivel, ízlésével. Az idei színházi saison sikerének kulcsa is ezen fordul meg, vájjon az a színtársulat, melylyel Kré- mer az idény darabjait lejátszatni akarja, jó-e s hogy jól, helyesen fogja-e az igazgató műsorát megválasztani ? A személyzetről természetesen még véleményt nem mondhatunk/ ‘ társulat nagyobb részében uj tago - bői áll, kiknek értékét, vagy érté telenségét csak akkor fogjuk tudni eldönteni, ha szerepelni láttuk őket. A színházi jelentésben foglalt rövid műsor remélni engedi, hogy színre fognak kerülni a fővárosi színpadok legújabb, legnagyobb sikerű termékei. Szatmár város intelligens közönsége minden bizonnyal örömmel várja s fogadja a színi idényt. Ismét hangsúlyozom, hogy Kré- mer Sándor tapasztalni fogja, ha a színházba járó közönség igényeit kielégíteni tudja, hogy a legmelegebb pártolásban részesül, tapasztalni fogja, hogy a helybeli komoly sajtó részéről is mindig a legjobb indulata támogatás fogja kisérni, ba azon köve telményeknek, melyekről fentebb szóltam eleget tesz, ám azonban legyen elkészülve arra is Krómer, hogy a nyilvános kritika jogánál fogva,, őszinte, de mindig jó akaratú véleményünket ki fogjuk mondani, valahányszor azt látjuk, hogy sem a színtársulat, sem a repertoir nem képes Ízlésünket, igényünket kielégíteni s úgy az egyes színészek, mint maga az igaz gatóval szemben fognak magukkal találni, ha az igazgatóbau jóakaratot, a publikum igényeit kielégítő törekvést, a színészekben játéktudást, ízlést látni nem fogunk. Lelkesedéssel üdvözöljük a színtársulatot s kívánjuk, hogy úgy a város áldozatkész közönsége, miut a neüéz s komoly misiót teljesítő színigazgató s színtársulat, a deczember 1-éu megnyíló évadban, egymásban ne csalódjanak. Dr. Komáromy Zoltán. HÍRROVAT. Á »Szamos“ karácsonyi ajándéka előfizetőinek. Lapunk kiadóhivatala kellemes meglepetésben fogja részesíteni előfizetőit a karácsonyi ünnepek alkalmával. Ugyanis egy díszesen kiállított és számos illustrátióval ellátott több mint 100 oldalra terjedő „almanachot“ naptárral kapcsolatban juttat minden egyes előfizetőnek. A díszes mű czimlapját Margit- tai Tivadar hírneves festőművészünk késziteíte. Tartalmazni fogja 1905 esztendő teljes naptárát, az esztendő illusztrált történetét, irodalmi része pedig legkiválóbb Íróink és költőink müvéből fog állaui. Ezen érdekes könyvet minden ujo- nan belépő előfizetőnknek is átadjuk. „Szamos“ kiadóhivatala. Szatmár. Fiumei levél. A napokban igen kedves vendégem érkezett Szatmárról. — Meleg prémes bundában hozta az esteli gyorsvonat Budapest felől. Pedig itt mondhatom a fojtó sirokkó még a vékony felöltőt is majdnem elviselhetetlenné tette. Az én vendégem azonban onnan jött a kedves Szamos partjáról, a hol most már bizonnyára a legszebb figurákat rajzolja a korcsolyázó ifjúság a lesöpöri jégpályán. — Télikabát nélkül ő nem is igen látott még november hónapot. Nem árulom el a nevét az én kedves vendégemnek, mert a mint monda, az egyszeri királyok módjára incognitó utazik. Csak annyit mondok el, hogy igen kedves jóravaló úriember. Ha másfél évvel ezelőtt agyon nem keramitozta volna a szép Kazinczy-utczát, tán még most is térdig sárban járnának a szatmári polgárok. Szívesen részt vesz minden közérdekű dologban. Sőt ezelőtt, vagy két évvel, mint a párbaj ozásnak halálos ellensége, élénk részt vett egy párbajel- lenös ülésen — egyedül. — Többet nem árúlok el, mert még ráismernének. Hát ez az én kedves barátom, jobban mondva rokonom ellátogatott hozzám. Este korán pihenőre tértünk, mert másnap reggel, elindulása előtt megakartam neki mutatni az éppen útra készen álló „Slavonia“ kivándorló hajót. épenséggel meg nem felelő összeg. S itt ismét a vármegyei törvényhatóságokra, illetve a községi elöljáróságokra háramlik a kötelesség, hogy a minimumot egy olyan ösz- szeggé egészítsék ki, amelyből egy tanító a családjával tisztességesen megélhessen. Csak a megélhetés kinos gondjaitól megszabadított tanítói kar tudja megoldani a fejlődő Magyar- országnak azt a nagy problémáját, hogy polgárai valamennyien magyarul tudó jó hazafiakká legyenek. SZÍNHÁZ. Szini saison. Krémer Sándor a szatmári szini kerület igazgatója most bocsátotta közre az idei négy és fél hónapos szini-saisonra szóló elöleges jelentését Deczember hó 1-én tehát ismét megnyílnak Thália csarnokainak kapui s remélhetőleg ismét friss, eleven élet lesz a rég csendes csarnokokban. Szatmár város intelligencziája már a múltban is fényes tanujelét adta helyes érzékének s áldozatkészségének minden iránt, ami városunk kulturális fejlődését biztosítja, elősegíti. Áldozatkészségének, iatellectu- ális érzékének kiváló tanujelét adta különösen azon színtársulatokkal szemben, melyek azon a nívón állottak, milyet egy ilyen nagy, modern város, mint Szatmár, nagyszámú intelligens közönségével színtársulatától méltán elvárhat, megkövetelhet. Az a szini direktor, ki jólszervezett társulattal jött hozzánk s ki repertoirját helyesen választotta meg, a ki egyszóval ügyelt publikumunk igényére s ízlésére, tapasztalhatta, hogy nálunk meg van az érzék ezen kétségtelen nagy, nemes, kulturális s hazafias missió iránt, mit a színészet betölt, mire a magyar színészet hi - vatva van. Krómer Sándor régi színházi ember s egyidejűleg azt is konstatálhatjuk, hogy minden kellék meg van benne arra, hogy jó direktor is legyen. Immár harmadik éve, hogy igazgatója a szatmári szini-kerületnek, maga körül látott már i-ok hasonló dolgot, a kartársai kisebb nagyobb szerelmi hajótörésein megismertették vele az érem másik oldalát is, de ő Annuskát egy kiválasztott más lénynek, a maga szerelmét pedig egy oly hatalomnak tartotta, amelynek mi sem állhat az útjába. S most belátta, hogy ő is csak úgy járt, mint sok szegény ördög, aki olyan kocsiba kapaszkodik. amelyik nem veszi fel. Aznap este beszólt Annuskával, aki hideg volt hozzá és zárkózott. Amint Flóris elment, az apa maga elé czi- tálta a lányát és szigorú pródikácziót tartott neki. — Neveltettelek, taníttattalak, jólétben nőttél fel és most egy koldusé akarsz lenni. Tudod-e mi a nyomor és szegénység ? Bűn és szégyen ! Tudod mi pz, amikor lomposan, kopottan kell az utczán járni és minden mulatságtól, szórakoztatástól tartózkodni ! Tudod-e mi az, fütetlen szoba, rossz ebéd, vacsora, amely után éhesen kelsz fel az asztaltól ? Nohát ennek az életnek mégy neki, ha annak a szegény kis írnoknak a felesége leszel. Ha hozzá mégy, tőlem nej számíts támogatásra, mert nekem még három gyermekem van, akikről gondoskodnom kell. A te könnyelműségednek ők az áldozataivá nem lehetnek. És beszólt még neki sokat az öreg vászonkereskedö a szegénységről, a nélkülözésről, az örömtelen életről, ami rá várna Kerner Flóris oldalán. Annuska engedelmes, szófogadó lány volt. Elhitte, amit az apja mondott és sírva ígérte meg, hogy letesz szerelméről. És ezt meg is mondta Kerner Flórisnak. — Isten áldja meg, kisasszony, szólt Flóris s ezzel sarkon fordult és távozott. Nem mondta a leánynak, hogy miatta hagyta félbe pályáját, melyen talán nagyra vihette volna. Nem tett szemrehányást, csendesen elment s otthon keserves sírással dőlt le az asztalra. Azóta nem beszólt a leánynyal. Mikor férjhez ment az Annuska a járási orvoshoz, Kerner Flóris az napon nagy murit csapott a pajtásaival, elitta a két havi fizetését, részeg volt egy hétig, azután kijózanodott és azóta nem is mulatott többet. Csendes, mogorva ember lett belőle, asz- szoayfélóvel szóba sem állt. Szürke egyhangúságban teltek el napjai. A dolgát óra pontossággal végezte el s a pajtásai csak azt a változást észlelték rajta, hogy nem tudott többé mosolyogni. Húsz óv múlt el így s az agglegény végre meghalt. A doktorok azt mondták, szólhüdós, a háziasszonya Galambosnó azonban megesküdött rá, hogy a szive fájdalma ölte meg. Mert nem bírta felejteni a járási orvosnét. A selyembe öltözött szép úri asszony pedig most ott sir keservesen az elhagyott sir fölött Annüska boldogtalan volt örök életében, kötelességét híven teljesítette, de mióta asszony lett, nem tudta mi az öröm, mi az édes csók. Kijött a temetőbe, a férfi sírjához, akit szeretett s miközben sűrűn hullottak könyei, aggódva nézett szót, nem látja-e valaki ? . . . Felhő Ákos. Reggelre kelve, mondok, hát csak ki vele kedves sógor avval a kisüstivel. —- Enyje mondá — neked ugyan ördögöd van. Hát hannan tudod, hogy hoztam magammal ebből a mennyei bókából is. — Evvel se szól, se beszél, megeresztette a kézi táska szijját és bizonyos nemzeti, hazafias ihlettől áthatva, e szavak kíséretében tette elibém a fiaskót; Ez kell a magyarnak, nem házszabály revisió 1 Én nem sok ügyet vetettem a rossz élezre, mert alig vártam, hegy a rég nélkülözött hazai nektárt megkóstolhassam. — Istenem, Istenem ! De boldog is az a nép, ahol ilyen áldás terem. S mégis itt hagyja ezt a Kánaánt. No hát bolond is az mind egy szálig, aki addig itt nem marad, inig egy pintre való terem neki, mondá az én vendégem. Már pedig sógor, ha akarsz látni egy hajórakomány bolondot, most módodban áll. Otthon hagyattam vele a téli ka- hátot s mentünk a már jól befűtött sípoló, zakatoló hajóóriáshoz a „Slavoniá- koz“ A sógor ámult, bámult, mikor ezt a tízezer egynéhány száz tonnás emberfaló hajót meglátta. Mikor pedig a kö- rül-belül kétezernyi kivándorló véreinket a hajóhídon fölmenni látta, majdnem pityeregve mondá : „Ezt megírom a Szamosnak 1“ Ekkor jutott eszembe, hogy tán mégis jobb lenne, ha ezt én Írnám meg, aki nagyobb tájékozottsággal és teljesen elfogulatlanul rajzolhatnám le egy pár „fiumei levélben“ azt a kivándorlást, a melyhez Szatmárvármegye is jó nagy arányban hozzájárul. Auerbach Tivadar. Pillanat-feivéleisk, a választás mozgalmas képeiről. Pár hónappal ezelőtt a helyi lapok azon búsultak, hogy a városatyák keveset törődnek a közügygyei és a gyűléseken gyéren jelennek meg; milyen más most a helyzet, a jelöltek külön-külön felkeresik a polgárokat, hogy megtudakolják kívánságukat és biztosítsák „atyai“ tevékenységükről. * Egyik választó polgárhoz, ki egyebekben szabómester, beköszönt a jelölt, kin/k erős ellenfele van, azonban nincsen fia, ki jövő évben katonasor alá kerül és folyton azt fújja az öreg fülébe : Édes apám, kedves apám c- aK az a kérésem, Extra ruhát, extra ruhát csináltasson nékem ! * A jelöltek a legutóbbi napokban feltűnő udvariasak voltak, a szavazó polgárok nem tudták eléggé előzékenyen viszonozni a fövegelést. -—No de máskép lesz az nehány nap múlva. * A szavazó-ozédulák a tegnapi napon elérték a maximális számot, összeállítottuk azon ezédulák összegét, mit a helybeli nyomdák reprodukáltak. Hozzávetőleg 30—32.000 tehetők. Szóval ezé- dula és jelölt volt bőven. * Németiben erős mozgalom indult meg az iránt, hogy a polgárság saját embereit hozza be a közgyűlési terembe és a közbizalom különösen Z y bácsi felé gravitál, ki „gratulál“ az iránt, hogy a várakozásoknak meg fog felelni. * A jelölteket különben emigy lehet osztályozni: Pártpolitikai szempontok: Hivatalos jelöltek, (rendesen szabadelvűek) nem hivatalos jelöltek, de azért szabadelvűek, ezután függetlenségiek, agráriusok, (németi pártiak), merkantilisták. Ezután áramlatok indultak ki katholikus, református és zsidó körökből, melyek ezután egymással variálva akarják kijátszani a másikat. * Megszólítottam egy jelöltet, akire ráfogták, hogy „önjelölt“, ami utó végre nem is olyan nagy bűn, amennyiben a Á karácsonyi nagy alkalmi vásár melyen leszállított árat; mellett november 14-én kezdődik és deczember végéig tart, mely alkalommal a raktáron levő áruk feltűnő olcsó árak mellett adatnak el: Többek között: Mosóbársonyok ......................... mtrje 48 koról Mi ntázott japán libertiselyem . . „65 Mintázott fekete selymek............... 85 Nehéz skót louisine ........ „ h05 Fekete nehéz suhogó reklám-taffota „ 95 Csipkeruhák.................................... „ 12.—frttól Sima iberti sublime minden szinben „ 75 kr. Louisine brillante ............. „ 75 „ Va lódi japáni kaikis...................... „ 85 Neh éz suhogó reklám-taffotta minden szinben..........................................I‘28 Óriási választék blouse-selyemmaradékokban, nagymennyiségű jupon selyemmaradék feltűnő olcsó árban. Mintákat kívánatra készséggel küldünk. Szénási, Hoffman és Társa- selyemáruháza ........ Bu dapest, IV. kér., Béesi-utcza 4. sz.
