Szamos, 1904. november (36. évfolyam, 88-95. szám)

1904-11-24 / 94. szám

XXXVI. éYfolyani. Szalmás 1904. csütörtök november hó 24. 94-ik szán. SZAMOS POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI ' MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ______________________JL—— El őfizetési áf: Bgéaz évre 8 kor. — Félévre 4 kor — Negyedévre 2 kor A Egyes szám ára 10 fillér. m SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szakmaron, a i&p kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A politikai helyzet. Az országos politika a parla­mentben csődbe jutott. A kisebbség technikai obstrukcziójának erősza­kossága a nemzeti képviselet töb- ségét abba a kényszerhelyzetbe ker­gette bele, hogy feladatát a forma megsértésével is gyakorolta s a házszabályrevizió javaslatot a több­séggel elfogadtatta. A miniszterelnök eljárásának indokolását abban a kormányzati alapelvben látja, hogy a nemzeti akarat nem nyilatkozhatik meg más­ként, mint törvényesen megválasz­tott és képviselőházban összegyűlt képviselői utján, még pedig a do­log természeténél fogva e képviselő­ház többsége által. Az ellenzék a maga erőszakos technikai obstrukcziója által ezzel szemben azt akarta demonstrálni, hogy a magyar nemzet igazi érde­keit és igazi akaratát nem az ál­tala szabadon választott országgyű­lés többsége, hanem az országgyűlés kisebbsége képviseli. így áll tisztán a kérdés: Meg­nyilatkozhatott-e szabadon a nem­zetet képviselő többség, vagy nem ? S ha nem nyilatkozhatott meg sza­badon : van-e szükség olyan intéz­ményekre, melyek mellett a nem­zeti képviselet többségének megnyi- nyilatkozása lehetővé váljon ? A parlamenti többség az al­kotmányosság alapelveinek erőszak­kal is érvényt szerzett s most már úgy a szabadelvüpárt, mint az el­lenzék a nemzet közvéleményére appellálnak, hogy Ítéletét meghall­gassák. Nagyon helyes, hogy már egy­szer a nemzet közvéleményére, Íté­letére is történik hivatkozás. Ott fenn a parlamentben a szenvedélyek a tiszta elbírálást, a logikát már úgy is a feje tetejére állították, a hírlapok legnagyobb része, a par­lamenti példán indulva, egymást gya- lázó szavainak szótárát majdnem egészen -kimerítették. Csak helye­selni lehet, a mikor a birkózó és egymást sárba ránczigáló felek ész­reveszik, hogy a nemzet ítélete még nem nyilatkozott meg s hogy el­végre illő dolog, hogy azt a ieg- kompetensebb tényezőt is meghall­gassák. Igaz, hogy nem kis feladat a nemzet igazi közvéleményét meg­szólaltatni; hiszen a jelszavaknak, a szándékos megtévesztésre irányuló félremagyarázásoknak egész özöne árad szét naponként a közönség felé. De a becsületesen és józanul gondolkozó magyar ember, bárminő pártálláson legyen is, lehetetlen, hogy egy dolgot be ne lásson, azt tudniillik, hogy elcsőrendü paran­csoló nemzeti érdek a magyar par­lament házszabályainak olyan mó­dosítása, amely a szólásszabadság sérelme nélkül a jelenlegi házsza­bályokat káros kinövéseitől meg­tisztítsa. Ha pedig erre szükség vaD, amit kétségbevonni bizonyára senki sem fog, akkor a letőségét is meg kell adni annak, hogy ezek a ház­szabályok normális tárgyalások mel­lett reformáltassanak. Azokat a mesterséges zátonyo­kat, melyek a parlament müküdé- sét akadályozva nehány éve már oly kiszámithatlan erkölcsi és anyagi ! írt okoztak az országnak, a szó­lásszabadság kellő megóvásával va- lahára el kell távolítani. A múltak tapasztalatai után ki merné ezt a becsületes törekvést félreérteni! A magyar parlament már évek során át lenyűgözött és tehetetlen­ségre kárhoztatott, mely a legkü­lönbözőbb elemek szeszélyeinek van kiszolgáltatva. Tehetetlenül vergő­dik, mig körülöttünk az anyagi, a közgazdasági téren, a nemzeti erők mérkőzésének terén az események senkire sem várva, gyorsan halad­nak előre. Eljött az ideje, hogy e parj lamentnek a munkaképessége visz- szaadassék s most a nemzeten a sor, hogy Ítéletével döntsön a két merőben ellentétes irány fölött. Semmi kétség az iránt, hogy mindkét irány képviselőit hazafias szempontok vezérelik, de ez még önmagában nem elég. Kell, hogy a lehetőség eszközei, az ország bé­kéjének megóvása is hazafias aggo­dalommal mérlegeltessenek. A városi képviselőválasztásokhoz. Városi törvényhatóságunk bi­zottsági tag-választásának ideje közeledvén, e fontos aktus alkal­mából választó polgártársainkhoz szólunk azzal a tárgyilagossággal Ha.,.- Versek a falunkból. — Ha a szív világa JÉn rám volna bízva : Nem lenne, ki szerelmében Még valaha sirna . . . Tudom, hogy minden szív Párjára találna : Egész világ boldog lenne S annyi szív — nem fájna ! (Csenger) Baka Elek. Nem jő több vers... — Versek a falunkból. — Nem jö több vers a faluból, Elfogyott a nóta . . . Olyan csendes, olyan nyugodt Úgy egy idő óta . . . Csak egy hir jár szájról-szájra A faluba szerte . . . Hejh ez a hir valamennyi, Dalnak szárnyát szegte ! Nem jő több vers a faluból, Hisz az a hir járja : Menyasszony lesz, férjhez megyen A korcsmáros lánya. Baka Elek. Mikor a hiúság megszűnik... Irta : Kiss Endre. A ki először találkozott Dénes Olgával, rögtön olyan véleményt al­kotott róla, hogy büszke is, kaczér is, szívtelen is ; s az a különös, hogy bár a lány modorából nagyon könnyen lehetett úgy következtetni, mégis egyre nőtt azok száma, kik akkor érezték magukat legboldogabbaknak, ha gyönyörködhettek dallamos hang­jában, ritmikus mozdulataiban, fényes szemeinek tündöklésében : az imádók azért, mert a természet át- meg át­szőtte a leány alakját s arezát a szép­ség ezerszinü csillogó fonalával, meg­bocsátották, hogjr a lélek legragyogóbb ékességét, a valódi érzést elfeledte osztályrészül adni neki. Pedig a szép Olgának szive is volt, igazán, szerelmesen érző szive, csakhogy saját maga előtt is szerette volna titkolni e-sziv lüktetését, e-sziv vágyait, érzelmeit : hiúsága boldogan kójeleghetett volna azon tudatban, hogy, aki egyszer az ő csodaszép szemeibe tekint, beleszédül e szemek i csábitó örvényébe, neki ezer rabszol­gája van, mindannyinak istenképe az ő rózsás arcza s ő mérhetlen magas­ból közönynyel tekint e rabszolgacso- portra ; csak ne mozdult volna meg keblében as a szív, melynek létezé­sét senkivel sem akarta észrevétetni. Egy ember sejtette csak, hogy a szép leány keblében érző, szerelmes szív dobog, azt is sejtette, hogy ez a szív ő érte dobog, és jól sejtette. Gálffy Jenő volt az a szerencsés, ki a sokaktól imádott leány szivét arra késztette, hogy keljen harczra hiúsá­gával, Gálffy Jenő, ° "^czeg, fiatal földbirtokos, a ki maga a megteste­sült dacz és büszkeség, a kinek sze­mében legfenségesebb erény az ön­érzet s legrutabb bűn a megalázkodás. A pihegő kebelnek néhány önkéntelen sóhaja, pár leírhatatlan s fólremagya- rázhatatlan pillantás, mely titokban szállt felé az elbűvölő szemsugarak­ból, voltak azon apróságok, mik nagy jelentőségüekneb látszottak Gálffy előtt s a mikből azt következtette, hogy ő iránta nem érez oly közönyö­sen Olga, mint a többi imádói iránt, kik szerelmüket ezerféle alakban el­mondták már, mig ő hallgatott s a mellett szeretett oly lángoló szere­lemmel, a mint csak a napsugár sze­retheti a pompázó pálmaligetet. — Szeretlek ! súgta a két szív egymás felé ; — de nehéz ott a szi­vek szavának meghallatszania, a hol a túlhajtott büszkeség színpadi fénye elakarja homályositni a valódi érzel­mek ragyogását. Nagyon régóta volt már meg a láthatatlan titkos össze­köttetés a két szív között, régóta érezte már a két büszke ember a tit­kolt szerelem minden üdvét s gyöt­relmét, midőn végre a Gálffy snve fellázadt a lényén uralkodó féktelen büszkeség ellen s a szerelmes férfi elhatározta, hogy nem titkolja tovább érzelmeit, nem koczkáztatja tovább hallgatásával jövő életének napsuga­rát, pompáját boldogságát. Felfedezte a leány előtt szerelmét ; de vallomá­sába® nem tükröződött vissza az a mérhetetlen, emésztő szenvedély, me­lyet Olga gyújtott a szivében; a da- czos önérzet kérlelhetetlenül tépte ki még e vallomásból is a forró szerelem szavainak szép virágait. — Régóta szeretem magát Olga, igaz, komoly, mély szerelemmel, — szólt a férfi, midőn már képtelen volt teljesen visszafojtani érzelmeit. So­káig titkoltam szerelmemet, büszke­ségem nem engedte, hogy megmutas­sam magának szivemet és a benne pompázó tavaszt. De most beszélek ; beszélek azért, mert érzem, hogy maga is szeret. Igen, érzem, tudom, hogy szeret szint oly igaz nagy sze­relemmel, a mint én szeretem magát hasztalan akarja szivét, szerelmét a titoktartás ködleplével eltakarni, sze­mem előtt átlátszó pókháló e-ködlepel ón látom a szivét látom, hogy e szív az enyém. Miért legyünk hát leple­zett szerelemmel boldogtalanok egy Róth Fülöp kárlsbádi ezipő raktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidáke legnagyobb czifőraktára. Megérkeztek Illaz őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi női, és gyermek lábbelik.

Next

/
Thumbnails
Contents