Szamos, 1904. november (36. évfolyam, 88-95. szám)
1904-11-13 / 91. szám
2-ik oldal SZAMOS 91. szám 1854-ben tehát a szeretet tengerre száll a törékeny sajka s kedvező szelek mellett vígan siklik tova. Felette a kék ég végtelen azurfátyola, körülötte az aranyverőfény játszi, ezer sugara, előtte a zöldhabok vidáman ringó tömege, vele mindenütt az Istennek őrködő szeme. A kormányrudnál egymást váltják fel a nagyszivü, bátor, lelkes kormányosok, kik egészséget, áldozatot, időt nem kiméivé, verejtékkel szolgálják a szentügyet. Bodó Lászlódé, Koós Lajosné, dr. Fekete Sámuelné, aki megteremtette a ma is fennálló és virágzó egyleti árvaházát, hol apátián, anyátlan árvák jó erkölcsben, Isten félelmében, a munka szeretetében nevelkednek fel, Lengyel Zakariasné, Gvene Károlyné, Kende Lajosné, Domahidy Sándorné, báró Vécsey Józsefné, dr. Kölcsey Ferenczné, Hérmán Mihálvné, Uray Gézáné, s a legutóbbi időkben az egylet két nagyérdemű alelnöknője Jákó Sándorné és Jékey Károlyné. Erősen tartják a kormánykereket s ha vih ríellegek borítják el a mosolygó kék eget, ha a hajó elé tornyosulnak a hullámhegyek, helyükön maradnak, egy perczig sem ingadoznak, a megrémült, sokszor csügedő hajósoknak bátorító szavakat kiáltanak. Mit féltek kicsiny hitüek ? Sursum cor- da ! Felfelé a szivekkel ! Isten maga küzd velünk s ha Isten velünk, ki ellenünk ? E bátor nemesszivü vezérek kormányosok, kik a szent ügyet soha cserben nem hagyták, a küzdelem hevében nyert sebeiket hősies lélekkel viselték, hiszen aki köztéren dolgozik, a feléje repülő mérges nyilaktól ment soha sem lehet, mindig magasan tartották a lobegót s tartják ma is amikor az idők változásával a nasonczélu egyletekkel egy csatasorban a régi gárdát bölcsen vezetni oly nehéz. De mégis vezetik és vezessék is időtlen-időkig, az utolsó napig, mig egy akoí Lend és egy pásztor, mig nem leszen többé bánat és könnyhullatás, mert az Isten szava szerint e földön szegények mindig lesznek velünk, akiknek szenvedé seit, nyomorát, csak női lelkek érthetik meg, rajtok hathatósan csak ők segíthetnek. Nincs a világon olyan ápoló kéz, mely a könyörület érzékeny virágát nesztelenebb lépésekkel, biztosabb kezekkel, s éltetőbb meleggel, jósággal gondozhatná, mint a nő. De ez természetes is ! Ha a férfiú az erő, a keménység, az uralom szimbóluma, a nő a szeretet, a gyöngédség, a szelídség, a bocsánat kedves kifejezése. A bocsánaté, mely a költő szerint csak Isten és a nők erénye. Ha férfiú építi a világhaladás pantheonját s beléállitja teremtő szellemmel a kulturális, társadalmi, közgazdasági vívmányok fényes tényezőit, ha hegyeket pusztít el s folyamok irányár változtatja meg, hogy a nemzeti és nemzetközi forgalom számára újabb kincses bányákat, uj gazdag tárnákat ásson, a nő az ideálizmus, az örök nőiesség fáklyájával kezében nem aranyat és ezüstöt bányászik, ezek múló értékek és sohasem boldogítanak, mert a pénz jó szolga, de a legrosszabb a legzsarnokabb ur a világon, hanem a boldogság s megelégedés utait építgeti, annak magvait hintegeti s kitudja, nem-e a legjobb az ő életbölesessége, hiszen a költő szerint: „Csak ha boldogítasz, feledheted, hogy magad boldog nem valál, csak a könny, melyet mások szeméből letöröltél, enyhíti valóban fájdalmadat“. Emberi feladatunk a világosságot fejleszteni, dolgozni a családért, a közért, a nemzeti boldogulásért. Munka, mindig munka és ismét munka mondja gróf Széchényi István, a legnagyobb magyar. Munka a végtelenségig. Munka munkára halmozva, ez az emberiség társadalmi kapitálisa. S ez a kapitális naprói-riapra, óráról- órára gyarapodva, a lazas tévéké ység kalapácsütése alatt képezi) a nemzeti és világhaladás íélreis- merhetlen történeti jelenségeit. De ha mindez emberi feladatunk a hétköznapokon, a midőn a föld porába csúszva keressük a pénzt, az aranyat, a kincseket, melyekért cserébe lelkünk üdvösségét sőt becsületünket is könnyelműen odadobjuk, vannak az életnek vasárnapjai, ünnepei is, amidőn ünnepi köntösbe öltözünk s nemesebb részünknek, lelkűnknek szárnyain magassabbra emelkedünk, felsőbb emberi ideáloknak áldozunk. Lenni kell időnek, amidőn leverve magunkról a szürke földi port, az emberszeretet oltáraihoz járulunk s szivünket az irgalom szózatának ellágyulva megnyitjuk. Hiszen magasabbra hivatott emberek vagyunk, kik nemesen érezni s a gyöngékhez és kicsi nyékhez lehajolni tudunk. Oh ti gazdagok! úgymond Hugó Viktor, az „Őszi hulló levelekében, ti boldog halandók! gondoljatok néha téli éjjeleken, a tánc mámorában, midőn tükrök és csillárok ragyogásában az élvezetek és gyönyörűségek hiúságában önfeledten mulattok, azokra a szegényekre, akik künn fázva, éhezve néznek fel a ragyogó termekre s igy gondolkodnak : Istenem! egyeseknek, keveseknek, mennyi vagyon, bőség, selyem, gyémánt és minden ékesség s a nagy többségnek, millióknak száraz kenyere s egy pohár vize sincsen! Gondoljatok reájuk, mert a nyomor rabjai, kiknek terhük nagyon súlyos, s ez az egyedüli te her az, mely annál nehezebb lesz, minél többen viselik, különben tovább gondolkodnak s végre igy kiáltanak : Hát Isten rendelése ez? Hát ez a modern emberi egyenlőség, testvériség szelleme ? Es bármennyire nincs igazuk, mert az egyenlőség nem a természet törvénye, a természet egyenlőt soha és semmiben sem alkotott. Á természet szuverén törvénye a függés és alárendeltség. Bármennyire hirdesse is világgá még oly nagy szellem is, mint Gambetta a hires francia ál- lamférfiu, hogy nincs szociális gyógyszer, mert nincs szociális kérdés. Hanem csak van egy sereg megoldásra váró pobléma, vannak a helyek, kiimák, szokások szerint változó nehézségek. Ezeket a problémákat meg kell oldani, a nehézségeket le kell győzni és pedig egyetlen formula által. Es ez a formula, munka, tanulás, egyesülés. Ez vezeti csupán a népeket a teljes felszabadulás és a boldoguláshoz. Nincs szociális < sodagyógyszer, mert nincs közvetlen, befejezett, tökéletes mepoldás. Ellenben mindennap kell egv lépést tenni előre, okvetlenül. Ez mind hiábavaló beszéd ! A pazdag és éhező ember nehezen értik meg egymást. Es előbb tör ki az iszonyú társadalmi harc, előbb zug a világon végig az osztályháboru min - dent rornbadöntő vihara, semhogy a bölcsészeti fejtegetések az emberek és osztályok jogairól érvényesülhetnének. Adjalok! Adjunk mindnyájan, akik adhatnak a szegénynek, támogassuk a gyengéket. Ez a legjobb megoldása a függő társadalmi kérdéseknek. Az irgalom, könyörület és méltányosság azok a nagy hegyek, melyek, mint a hótakart Alpesek, fentartják a rohanó és romboló szeleket s lábaiknál paradicsomot teremtenek az Isten és emberek. Adjatok! Mert nem a jog, törvény és igazság kormányozzák a világot, a földön nincs semmi absolut eszmei létjog, hanem a méltányosság, a jósziv az, mely fen- tartja a társadalmi örök egyensúlyt, melyet Isten alkotott s melynek nyomában jár az osztályok, kasztok, emberek, boldogsága és megelégedése, a műveltség és lehető emberi haladás összes diadala és győzelme. Adjatok! Mert ahol nincsen méltányosság, irgalom, ott feltámad s erőre kap előbb-utóbb a lassan de biztosan előrenyomuló társadalmi nagy forradalom. * * * A nőegyletek az irgalom, könyü- rület és emberszeretet eszméjének művelésével tehát hatalmas társadalmi missziót végeznek. Ha nem lennének, ma fel kellene állítani, ha nem élnének, ma életre kellene szólítani azokat. Le a kalappal e humánus, krisztusi szellemű, tiszteletreméltó, jótékony társaságok előtt. Le a kalappal a mi munkás Nőegyletünk előtt, mely 50 év óta szántja, veti az emberszeretet rögös, terméketlen földjét. Ezreket és ezreket táplál nem panaszos kenyérrel, ezrek és ezrek könyeit töröli le angyali kezével. S ahol legnagyobb a szükség, legviselhet- lenebb az életteher, ahol a halál angyala oltja ki az élet fáklyáját, siralombau, gyászban megjelenik fehér alakja s enyhületet nyújt résztvevő szeretettel. Köszöntsük örvendezve a szatmári jubiláló Nőegyletet s az egyletben szorgalmasan, s önfeláldo zással munkálkodó nemeskeblü hölgyeket ! Éljen a jubiláló Nőegylet, él. jen és viruljon a szép magyar haza! Ä legolcsóbb erő. i. Örvendetesen tapasztalhatjuk azt a minderösebben megnyilatkozó törekvést, hogy nemzetünk gazdasági élete minél jobban rendeztessék be. Különösen a legutóbbi egy pár esztendőben volt észlelhető az a mind általánosabb iparkodás, hogy úgy mezőgazdasági, mint ipari termelésünket minél belterjesebbé, minél intenzivebbé fejlesz- szük. Kétségtelen, hogy sokat tettünk ebben az irányban, azonban az még mind kevés. Vannak meggyökeresedett bajok, mezeket nemzetünk patópálos gondolkodása és nem elég gazdaságos érzéke miatt nem tudunk levetkőzni. E őitóletek, melyek különösen az ipari vállalkozást nem tartják igazi foglalkozásnak, holott a külföld mágnásai nemcsak, hogy nem idegenkednek gyárak és ipar vállalatok alapításától, de még itt nálunk is sikerrel próbálkoznak meg vele. Példaképen említem itt a porosz Witzleben-Altdöbern grófot, ki Várpalotán a nemrég megvásárolt gróf Zichy-féle uradalmon nagyszabású szénbrikett-gyárat létesetett. Pedig ez a gróf a német császár sógora, mégsem tartja magához méltatlannak, hogy ipari vállalkozásba bocsátkozzék. Franczia, német, olasz, belga, különösen pedig az angol főrendek között általánosan megszokott dolog a gyáralapitás, sőt Ausztriában is akárhány foherczegnek hatalmas gyárkémónye füstölög Egyebet mondok; az olmützi herczegórseki káptalannak évtizedek óta virágzó kály7ha- gyára van, honnan a hires friedlandi kátyhák kerülnek ki. Bizony nem ártana, ha főuraink és főpapjaink óriási tőkéjüket hasznos és dús jövedelemmel kecsegtető gyáralapitások- ba fektetnék. Szégyen, de úgy vau, hogy hazánkban a mezőgazda államoknak ebben a prototípusában a földmivelés- hez szükséges legközönségesebb eszközöket nem készítenek. Magyarországon ez idő szerint sem kasza-sem ásókapa, sem fejsze, balta vagy fűrész gyárunk nincsen. E két és még egy pár talaj mivelósi szerszámot gyártanak ugyan it-ott, de ez a belföldi fogyasztásnak alig egy tizedét képes fedezni, kilencz tizedét pedig külföldről szerezzük be Ezeket a czikkeket csak kiragadtam a sok közül, mert hiszen közismert dolog, hogy rengeteg az a tömeges fogyasztásra való czikkek száma, melyek idehaza pompásan készíthetők volnának, mig mostmilli- árdok vándorolnak értük ki külföldre. Minden előfeltételünk megvan pedig, van jó vasunk, van szenünk, vannak ügyes munkásaink, kiket rendkívül kifejlett inlellingencziájuk és gyors felfogásuk folytán mindenütt az egész világon szívesen alkalmaznak és van olyan erőforrásunk a gyárak üzemének tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint iclült bronchitis, szamár-hurut és különösen lábbadozóknál in-’ -—----- '------^ ■ -=3=1 fluenza után ajánltatik. —-^~ty —*f M étvágyat 6* a tMÉnniyt, eltávolítja a köhögést 6s a köpetot és megszünteti az éjjeliizadást. Kellemes szaga 6a jbál alatt tJiílMrttft » sí i ’‘“fik. K gyógyszertárakban üvegenkhrt 4 k.-ért kaphat*. Figyeljünk, hogy minden üreg alanti ezéggei h|jii j* ellátva: F. Hottnan-La Wool»» 6 Co vegyészeti gyár Basel Svájca.
