Szamos, 1904. október (36. évfolyam, 79-87. szám)
1904-10-06 / 80. szám
XXXVI. évfolyam. Szatmár, 1904, csütörtök október hó 6. 80-ik szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési á r: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Saatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Az Nyilttér sora 20 fillér. apró hirdetések _.között minden szó 4 filér. [O któber hatodika. A mai napon komor sötétség lopódzik a szivekbe. A mai nap felette gyászos nap nekünk ma gyaroknak. Nemzetünk történetébe bevésődött kitörölhetetlenül, sajgó emléke örökös gyászkeretben log lebegni, változatlanul. Mert mélységes fájdalommal és végtelen bánattal tölt el minden magyart, ami 1849. október 6-ikán történt Aradon. Nem tudjuk és nem leszünk képesek soha elfelejteni a tizenhárom hőst, kiknek vére áztatta az aradi piaczot. Minden időkben emlékezetünkben marad azoknak a vitéz tábornokoknak a martiromsága, kiket az ellenség oly kegyetlen és csúfos módon kivégeztetett. A magyarság hős vezetői, a haláltól nem rettegő dicső hazafiak emelt fővel, nyilt tekintettel, félelem nélkül mentek a bitó alá, egyikök sem remegett a halából, de szivükben háborgott, tombolt a féktelen megvetés, gyűlölet az ellenféllel szemben, lelkűkben lobogott a hazaszeretet lángja és e nemes telkeiket rezignáczióval a magyarok Istenének ajánlva, várták vértanú halálukat. Az erőszak hatalmába ejtette ugyan testeiket, de nem volt képes lenyűgözni magasan szárnyaló lelkűket. Nem hajtottak térdet, nem huliottak a porba, nem esdekeltek kegyelemért. A halálnál sokkal jobban gyűlölték az ellenséget, semhogy kérő, esdeklő szó jöhetett volna ajkukra. Nyugodtan, szívesen szenvedték el forrón szeretett hazájukért a szörnyű halált. Senki sem ölheti ki a magyarság lelkületéből e gyásznap emlékezetét, senki sem moshatja el a gyilkosságok végtelen sorozatának vérfagyasztó képét; sohsem lehet jóvátenni azt a nagy igazságtalanságot, amit azzal a tizenhárom vitéz tábornokkal szemben elkövettek. Az idő gyógvitó, feledtető hatása itt kudarczot vall. íme félszázadnál hosszabb idő múlt el azóta, de a szomorú jelenetet látja, érzi még mindenki, azok is, kik tán szemtanúi vaiának, de még inkább azok, kik akkor még nem is éltek: a magyar ifjak. De ha gyászos emlékezetű is e nap a magyar nemzetnek, mégis lélekemelő. Mert a durva hatalom önkényü vérontása szégyenletes, — de dicső a mártírok bátor, haláltmegvető magatatása. Az Aradon pihenő vértanuk emlékezetén ma is fölbuzdul, lelkesedik a nemzet, hogy a vészes, zivataros időkben voltak olyan íéríiai, kik egy önzetlen, ^szent, magasztos czéiért: a magyar nemzet szabadságáért küzdve, bátran kitartottak mind halálig. A legnemesebb, a legfenségesebb ügy lebegett szemeik előtt s ennek a jegyében tanúsítottak csodával határos hősies elszántságot. — Kis számú csapataikkal győzelmet győzelem után arattak a számban aránytalanul nagyobb, jól fegyelmezett, de lelkesedés nélkül küzdő ellenségen. A magyarok fegyvere erősen sújtott, mert a hazaszeretet lehelt belé erőt; a kis magyar hadsereg tüzes, legdrágább kincsüket védeí- r sző férfiakból állott, kiket a magasztos eszme lelkesített, bátori- .ö’á, buzdított. Kegyelettel ad izünk e mai napon a mi szent vértanúinknak, akik a legválságosabb helyzetekben előljártak a csatában, nem rettegve száz halált sem, igazuk hangoztatásával lelkesítették vitézeiket, kik nem kerülték soha a veszélyt, Szerelmek. Irta : Kiss Endre. Fagyos mosolylyal tekint le az égről a februári nap kavargó hadsorok szörnyű tusájára, bánatos sírással temeti a süvöltő szélvész a névtelen hősöket, kiknek véres rózsával hinti be a föld hópalástját. — A vörös- sipkás vitézek küzdenek most a császáriakkal. A harcz már oly fokra fejlődött, hol a személyes bátorság s vitézség dönt; kar kar ellen feszül, ember ember ellen küzd, a kinél az erő s az ügyesség, annál a hatalom s annál az élet. Hej, sok vórrózsa van a veres- sipkás Áresznek, Hátszegi századosnak jó kardjára festve! A kire ez a kard rávillan, elhomályosul annak a szerencsecsillaga, ahol ez a hős megjelenik a csatában, olcsó lesz az ellen élete és drága a reménysége. Eszményi szépségű, fiatal főhadnagyot vezetett most végzete a csaták oroszlánja elé ; a kardok keresztezik egymást s már-már diadalmasan sújt le a Hátszegi fegyvere, midőn a hős egy lépéssel hátrál s önkéntelenül egy nevet ejt ki: — Aurél! A két fiatal katona a Dombo- váry család egy estélyén ismerkedett meg, akkor, mikor a háború kegyetlen őlyve még nem űzte el hazánk rónái felől a béke galambját. Dombováry Piroska a vidék legszebb leánya volt; aki reánézett, azt sem tudta, aranyhaja csillogását, ne- felejtsszeme varázsát, avagy termete dólczegségét csodálja-e jobban; hej, nagyon sok levente szerette volna megizlelni piczipiros cseresznyeajkát! De legjobban szerette volna min- denik között Hátszegi Dezső. Mihelyt először nézett Piroska szemeibe a komoly, zárkózott fiatal ember, szivét azonnal hatalmába kerítette a szerelem addig nem ismert érzése s valóban kéjesen élvezte diadalát az ifjú felett, ki addig nem hódolt neki Hátszegi Dezsőnek e pereztől kezdve mindan gondolata a szerelem volt, szivének minden dobbanásában a Piroska nevét vélte hallani, Piroskának egy szeszélyéért százszor feláldozta volna életét, — egy mosolyáért odaadta volna égi üdvösségét. A szép leány szivében visszhangra is találtak a Hátszegi érzelmei, mindaddig, mig meg nem ismerte a „legszebb férfit,“ a délczeg, könnj’elmü Felkay Aurélt. Hátszegi előbb szerette Aurélt, mint jó barátját, később gyűlölni kezdte, mint szerencsés V9télytársát, mert észrevette, mint lop el az imádott leány szivéből minden nap egy- egy darabot, végre mint keríti hatalmába egészen azt a szivet, melyet a hős előbb boldogan nevezhetett sajátjának. * * * Hátszegi Dezső, a veressipkások legkitűnőbb vívója, szemben áll ve- tólytársával, ki elrabolta tőle imá- dottja szerelmét, akit szive mélyéből győlöl, akire joga, sőt kötelessége lenne fegyvert emelni, mint a szabadság nagy eszméi ellen küzdőre s a kit most megölhetne becsületes harczban s kardja még sem emelkedik halálos csapásra. Titkon régen óhajtotta már, hogy a csatatéren találkozzék ellenével s most midőn elérkezett az a rég várt alkalom, kardja és a Felkay fegyvere között látja lebegni a légben az aranyhaju leánykát, úgy tetszik neki, mintha könyörögve tekintene reá két csodaszép nefelejtsszem, mintha két kis fehér kéz védelmezné fegyverétől a sziv- rablót, a vetólytársat. — Ha az elesik a harczban, taha arról volt szó, hogy hazájukat szolgálják, kik az első sorban állottak az ellenség golyója elé és nem kímélték magukat soha, amikor honvédjeikkel neki rontottak a kíméletlenség szolgálatába szegődött ellenségnek. E küzdelmek emlékéből mi jobban megértettük a búrok hősiességét, nekünk közvetlenebb fogalmunk van arról a haláltmegvető elszántságról, melyet a mostani nagy háborúban a japánok elnyomóik, az oroszok ellen tanúsítanak. Mentsünk e szent napon lelkesedést, kitartást, szívósságot és hazafias érzületet a vértanú halált szenvedett dicső vértanúink hőstetteiből és miként most, úgy adózzunk mindig illő kegyelettel her- vadhatlan dicsőségüknek. Kiadatlan nyilatkozatok. Tisztelt Szerkesztő Ur ! Alulírottak az igazság érdekében kérjük tek. Szerkesztő urat, szíveskedjék nyilatkozatainkat közzé tenni, mivel a „Szatmár“ czimü lap, melyben a Nagy Elek lelkész ur czik- kei megjelentek, czáfoló iratainktól a tért megtagadta. Nyilatkozat. Alantirottak ismételten kinyilatkoztatjuk, hogy Bagothai Sámuel Ián elfelejti s ismét megszeret ő, a szép, az egyetlen ! De hátha megszakad kis szive bánatában ; hiszen úgy szereti I — Inkább én szenvedjek tovább, minthogy neki okozzak bánatot! Pillanat alatt villannak át e-gon- dolatok a hős agyán ; — felemelt kardja nem sújt le, csak kivédi ellene csapását ; aztán gyorsan el akar vegyülni emberei között, hogy el ne veszítse önuralmát s meg ne ölje legnagyobb ellenségét, imádottja imá- dottját. A szép tiszt végignézi a hőst tetőtöl-talpig s gúnyos mosolylyal mondja : — Gyáva ! Semmit sem lehet a végletekig fokozni ! Hátszegi Dezső sem fékezheti tovább a keblében hatalmasan forrongó haragot, a sértő szóra megvillan jo kardja s ellenfele ajkain a halál fagyasztja meg a gunymosolyt. De a mint látja, mint omlik a csillogó hóra a szép férfi élettelen teste, ismét feltűnik esőtta a Piroska angyal areza, melyet a harag szelleme ködleplóvel pillanatra eltakart előle s zavartan, szinte kétségbeesve suttogja : Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárat _ _ ___ _ _ _ . . « — V « a « r r • át» r J aj ánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Megérkeztek lilaz őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi női, és gyermek lábbelik jf
