Szamos, 1904. október (36. évfolyam, 79-87. szám)

1904-10-06 / 80. szám

XXXVI. évfolyam. Szatmár, 1904, csütörtök október hó 6. 80-ik szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési á r: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Saatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Az Nyilttér sora 20 fillér. apró hirdetések _.között minden szó 4 filér. [O któber hatodika. A mai napon komor sötétség lopódzik a szivekbe. A mai nap felette gyászos nap nekünk ma gyaroknak. Nemzetünk történetébe bevésődött kitörölhetetlenül, sajgó emléke örökös gyászkeretben log lebegni, változatlanul. Mert mélységes fájdalommal és végtelen bánattal tölt el min­den magyart, ami 1849. október 6-ikán történt Aradon. Nem tud­juk és nem leszünk képesek soha elfelejteni a tizenhárom hőst, kik­nek vére áztatta az aradi piaczot. Minden időkben emlékezetünkben marad azoknak a vitéz táborno­koknak a martiromsága, kiket az ellenség oly kegyetlen és csúfos módon kivégeztetett. A magyarság hős vezetői, a haláltól nem rettegő dicső haza­fiak emelt fővel, nyilt tekintettel, félelem nélkül mentek a bitó alá, egyikök sem remegett a halából, de szivükben háborgott, tombolt a féktelen megvetés, gyűlölet az ellenféllel szemben, lelkűkben lo­bogott a hazaszeretet lángja és e nemes telkeiket rezignáczióval a magyarok Istenének ajánlva, vár­ták vértanú halálukat. Az erőszak hatalmába ejtette ugyan testeiket, de nem volt ké­pes lenyűgözni magasan szárnyaló lelkűket. Nem hajtottak térdet, nem huliottak a porba, nem esdekeltek kegyelemért. A halálnál sokkal jobban gyűlölték az ellenséget, semhogy kérő, esdeklő szó jöhe­tett volna ajkukra. Nyugodtan, szívesen szenved­ték el forrón szeretett hazájukért a szörnyű halált. Senki sem ölheti ki a ma­gyarság lelkületéből e gyásznap emlékezetét, senki sem moshatja el a gyilkosságok végtelen soroza­tának vérfagyasztó képét; sohsem lehet jóvátenni azt a nagy igaz­ságtalanságot, amit azzal a tizen­három vitéz tábornokkal szemben elkövettek. Az idő gyógvitó, feled­tető hatása itt kudarczot vall. íme félszázadnál hosszabb idő múlt el azóta, de a szomorú jelenetet látja, érzi még mindenki, azok is, kik tán szemtanúi vaiának, de még inkább azok, kik akkor még nem is éltek: a magyar ifjak. De ha gyászos emlékezetű is e nap a magyar nemzetnek, mégis lélekemelő. Mert a durva hatalom önkényü vérontása szé­gyenletes, — de dicső a mártírok bátor, haláltmegvető magatatása. Az Aradon pihenő vértanuk emlékezetén ma is fölbuzdul, lel­kesedik a nemzet, hogy a vészes, zivataros időkben voltak olyan íéríiai, kik egy önzetlen, ^szent, magasztos czéiért: a magyar nem­zet szabadságáért küzdve, bátran kitartottak mind halálig. A legne­mesebb, a legfenségesebb ügy le­begett szemeik előtt s ennek a je­gyében tanúsítottak csodával ha­táros hősies elszántságot. — Kis számú csapataikkal győzelmet győ­zelem után arattak a számban aránytalanul nagyobb, jól fegyel­mezett, de lelkesedés nélkül küzdő ellenségen. A magyarok fegyvere erősen sújtott, mert a hazaszeretet lehelt belé erőt; a kis magyar hadsereg tüzes, legdrágább kincsüket védeí- r sző férfiakból állott, kiket a ma­gasztos eszme lelkesített, bátori- .ö’á, buzdított. Kegyelettel ad izünk e mai napon a mi szent vértanúinknak, akik a legválságosabb helyzetek­ben előljártak a csatában, nem ret­tegve száz halált sem, igazuk han­goztatásával lelkesítették vitézeiket, kik nem kerülték soha a veszélyt, Szerelmek. Irta : Kiss Endre. Fagyos mosolylyal tekint le az égről a februári nap kavargó hadso­rok szörnyű tusájára, bánatos sírással temeti a süvöltő szélvész a névtelen hősöket, kiknek véres rózsával hinti be a föld hópalástját. — A vörös- sipkás vitézek küzdenek most a csá­száriakkal. A harcz már oly fokra fejlődött, hol a személyes bátorság s vitézség dönt; kar kar ellen feszül, ember em­ber ellen küzd, a kinél az erő s az ügyesség, annál a hatalom s annál az élet. Hej, sok vórrózsa van a veres- sipkás Áresznek, Hátszegi százados­nak jó kardjára festve! A kire ez a kard rávillan, elhomályosul annak a szerencsecsillaga, ahol ez a hős meg­jelenik a csatában, olcsó lesz az ellen élete és drága a reménysége. Eszményi szépségű, fiatal fő­hadnagyot vezetett most végzete a csaták oroszlánja elé ; a kardok ke­resztezik egymást s már-már diadal­masan sújt le a Hátszegi fegyvere, midőn a hős egy lépéssel hátrál s önkéntelenül egy nevet ejt ki: — Aurél! A két fiatal katona a Dombo- váry család egy estélyén ismerkedett meg, akkor, mikor a háború kegyet­len őlyve még nem űzte el hazánk rónái felől a béke galambját. Dombováry Piroska a vidék leg­szebb leánya volt; aki reánézett, azt sem tudta, aranyhaja csillogását, ne- felejtsszeme varázsát, avagy termete dólczegségét csodálja-e jobban; hej, nagyon sok levente szerette volna megizlelni piczipiros cseresznyeajkát! De legjobban szerette volna min- denik között Hátszegi Dezső. Mihelyt először nézett Piroska szemeibe a komoly, zárkózott fiatal ember, szivét azonnal hatalmába ke­rítette a szerelem addig nem ismert érzése s valóban kéjesen élvezte dia­dalát az ifjú felett, ki addig nem hódolt neki Hátszegi Dezsőnek e pereztől kezdve mindan gondolata a szerelem volt, szivének minden dob­banásában a Piroska nevét vélte hal­lani, Piroskának egy szeszélyéért százszor feláldozta volna életét, — egy mosolyáért odaadta volna égi üdvösségét. A szép leány szivében vissz­hangra is találtak a Hátszegi érzel­mei, mindaddig, mig meg nem is­merte a „legszebb férfit,“ a délczeg, könnj’elmü Felkay Aurélt. Hátszegi előbb szerette Aurélt, mint jó barátját, később gyűlölni kezdte, mint szerencsés V9télytársát, mert észrevette, mint lop el az imá­dott leány szivéből minden nap egy- egy darabot, végre mint keríti ha­talmába egészen azt a szivet, melyet a hős előbb boldogan nevezhetett sa­játjának. * * * Hátszegi Dezső, a veressipkások legkitűnőbb vívója, szemben áll ve- tólytársával, ki elrabolta tőle imá- dottja szerelmét, akit szive mélyéből győlöl, akire joga, sőt kötelessége lenne fegyvert emelni, mint a sza­badság nagy eszméi ellen küzdőre s a kit most megölhetne becsületes harczban s kardja még sem emelke­dik halálos csapásra. Titkon régen óhajtotta már, hogy a csatatéren ta­lálkozzék ellenével s most midőn el­érkezett az a rég várt alkalom, kardja és a Felkay fegyvere között látja lebegni a légben az aranyhaju leány­kát, úgy tetszik neki, mintha könyö­rögve tekintene reá két csodaszép nefelejtsszem, mintha két kis fehér kéz védelmezné fegyverétől a sziv- rablót, a vetólytársat. — Ha az elesik a harczban, ta­ha arról volt szó, hogy hazájukat szolgálják, kik az első sorban ál­lottak az ellenség golyója elé és nem kímélték magukat soha, amikor honvédjeikkel neki rontottak a kí­méletlenség szolgálatába szegődött ellenségnek. E küzdelmek emlékéből mi jobban megértettük a búrok hősi­ességét, nekünk közvetlenebb fo­galmunk van arról a haláltmegvető elszántságról, melyet a mostani nagy háborúban a japánok elnyo­móik, az oroszok ellen tanúsítanak. Mentsünk e szent napon lel­kesedést, kitartást, szívósságot és hazafias érzületet a vértanú halált szenvedett dicső vértanúink hős­tetteiből és miként most, úgy adóz­zunk mindig illő kegyelettel her- vadhatlan dicsőségüknek. Kiadatlan nyilatkozatok. Tisztelt Szerkesztő Ur ! Alulírottak az igazság érdeké­ben kérjük tek. Szerkesztő urat, szí­veskedjék nyilatkozatainkat közzé tenni, mivel a „Szatmár“ czimü lap, melyben a Nagy Elek lelkész ur czik- kei megjelentek, czáfoló iratainktól a tért megtagadta. Nyilatkozat. Alantirottak ismételten kinyi­latkoztatjuk, hogy Bagothai Sámuel Ián elfelejti s ismét megszeret ő, a szép, az egyetlen ! De hátha megsza­kad kis szive bánatában ; hiszen úgy szereti I — Inkább én szenvedjek to­vább, minthogy neki okozzak bánatot! Pillanat alatt villannak át e-gon- dolatok a hős agyán ; — felemelt kardja nem sújt le, csak kivédi ellene csapását ; aztán gyorsan el akar ve­gyülni emberei között, hogy el ne veszítse önuralmát s meg ne ölje leg­nagyobb ellenségét, imádottja imá- dottját. A szép tiszt végignézi a hőst tetőtöl-talpig s gúnyos mosolylyal mondja : — Gyáva ! Semmit sem lehet a végletekig fokozni ! Hátszegi Dezső sem fékezheti tovább a keblében hatalmasan for­rongó haragot, a sértő szóra megvil­lan jo kardja s ellenfele ajkain a halál fagyasztja meg a gunymosolyt. De a mint látja, mint omlik a csillogó hóra a szép férfi élettelen teste, ismét feltűnik esőtta a Piroska angyal areza, melyet a harag szelle­me ködleplóvel pillanatra eltakart előle s zavartan, szinte kétségbeesve suttogja : Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárat _ _ ___ _ _ _ . . « — V « a « r r • át» r J aj ánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Megérkeztek lilaz őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi női, és gyermek lábbelik jf

Next

/
Thumbnails
Contents