Szamos, 1904. október (36. évfolyam, 79-87. szám)

1904-10-20 / 84. szám

XXXVI, évfolyam, Szatmár, 1904, eltörtök október hó 20, 84-ik szám, SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden sző 4 fillér. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában 'fizetendők Azok az aggodalmak, melyek a hosszantartott, perzselő szárazság miatt szőlősgazdáinkat méltán kör­nyékezték, nemcsak jó reményre váltak, hanem e remények teljese­désbe is mentek. Szatmárhegyünkön a szüret nemcsak a bor mennyisége, de mi nősége tekintetében is jó eredmény- nvel foly s az ennek nyomában jaró megelégedés méltán ébreszt hegyünkön igazi szüreti hangula­tot, mely az utóbbi esztendőkben mintha már tünedezni kezdett volna. Örömmel látjuk szőlősgazdá­ink fáradozásainak sikerét, mert a hegy rekonstrukeziója érdekében temérdek összeget fektettek a sző­lőbe s minden jó szüret egy ha­talmas lépést jelent abban az emel­kedésben, mit a hegy fejlődésében nehány éve tapasztalunk. A hegy gazdasági értékének növekedésével a vállalkozási kedv még mindig emelkedőben van s ha ilyen arányokban halad, pár évtized alatt a barátságos nyara­lók, pompás villák egész sorai lóg­ják a hegyet díszíteni. Ami pedig a hegy elsőrangú terményét, a borát illeti, általában véve kiállja a versenyt jobbnevü hegyeink boraival, bár e részben jelentékeny különbségek is észlel­hetők. A gyengébb kvalitás arány­lag azokon a helyeken észlelhető, hol túltermelés van s ahol csakis rendkívül kedvező időjárás mellett várható megfelelő minőség is, de természetesen ekkor is a tőke ro­vására. A helyesen kezelt és előrelátó gondossággal miveit szőlőkben, — amire a tapasztalás az uj gazdá­kat is bizonyára hamarosan ráve­zeti, — igen tartalmas, zamatos borokat szűrnek, melyek hegyi bo­rainknak megfelelő piaczot is te­remtenek. Erre pedig nagy szükségünk van, nemcsak nekünk, hanem az egész országbeli bortermelőinknek s a magyar bor exportjának fel­lendülésével remélhetjük, hogy mi is megfelelő, biztos piaczot talá­lunk borainknak. Az államnak ez irányban ki­fejtett nagy akcziói most épen erre irányulnak, hogy a magyar borok világhírét visszaállítsa, a régi pia­ezokat visszahódítsa, sőt újabba­kat is nyerjen hozzáiuk. A bortermelő gazdáknak ré­szint arra kell törekedni, hogy ál­landó jellegű, megbízható márkájú tiszta borokat produkáljanak. A borkeverési és pancsolási prakszis- nak teljesen meg kell szűnnie s akkor az üzleti vállalkozással és ügyességgel czélt fogunk érni. Az általános forgalmit és a befektetett tőke eredményes kihasz­nálását kétségtelenül legnagyobb mértékben akadályozza az a rend­kívül magas fogyasztási adó, mely borforgalmunkra nehezedik. Azok a lépések, melyek az egyesületek révén a fogysztási adó leszállítása czéljából történtek, ez idő szerint semmi eredményre sem vezettek, pedig ezek az alkoholizmus ször­nyű pusztitásának meggátlása ér­dekében is üdvös czélokat szolgál­nának. A fogyasztási adók leszállítá­sát «annyi gazdasági és ethikai ok sürgeti, hogy az immár sokáig nem késhetik s akkor a borforga­lom általános emelkedésével hegyi termelésünk is nagyobb lendületet fog nyerni. Helyesen müveit és gondosan kezelt boraink méltán Reményi és Gida bácsi. (Ferency János emlékirataiból.) Reményi Ede, a magyar hegedükirály, 1891-ben tette az utolsó hangverseny-kőrútját hazánkban. Ama városok névsorában, me­lyekben hangversenyezni szándéko­zott, Szatmár is szerepelt, de egyszer csak, mindnyájunk csodálkozására, elmaradt a névsorból. Utóbb, mint az eredeti levele­zések megtekintéséből láttuk, oka ennek az volt, hogy ama helyről, hova a hegedükirály megbízottja az itteni müvészetpártolás viszonyait il­letőleg felvilágosításért fordult, oly kedvezőtlen választ kapott, hogy dr. Hu bay Károly, Reményi im­presszáriója nem tartotta érdemesnek a művészt ide fárasztani. De Reményi Antal, a hegedű ' király testvére, visszaemlékezett arra, hogy itt a művész a hetvenes évek elején nagy sikerrel hangversenyezett s ugyanazon alkalommal felséges já­tékával a róm. kath székesegyházban is emelte az áhítatot ; nem tudta elhinni tehát a viszonyoknak jelzett megváltozását, hanem a hangverseny előkészítése végett egyenesen B ö- szörményi Károly kir. tanácsos, polgármesterhez, továbbá Kiss Ge­deon főkapitányhoz, mint a művész régi jó barátjához fordult. Gida bácsi, aki engemet, ezek­nek a soroknak az igénytelen Íróját, mind haláláig bizalmával s atyai ba­rátságával ajándékozott meg és min dennemü társadalmi ügyben igénybe vette csekély szolgálataimat, azonnal magához hivatott. — Nem tartom érdemesnek — szólt a hivatkozott levelekel elém téve — a városunk jó hírnevét sú­lyosan kompromittáló ez eljárás felett Ítéletet mondani ; csak azt hangsú­lyozom, hogy ezt az Edus hangver­senyét úgy kell rendeznünk, hogy az ő nagy nevének és a mi tisztessé­günknek becsületére váljék ! — Mi sincs könnyebb, mint ez, feleltem a feladat eredményes meg­oldását előre látva; az a hangerseny igen fényesen fog sikerülni! A levél utján való tárgyalások egy hét alatt csakhamar annyira előrehaladtak, hogy a hangverseny napjául május 5-ikót ki lehetett tűzni s biztosítást nyertünk arról is, hogy művész nagy hazánkfia nálunk a leghíresebb darabjait fogja bemutatni. A hely kiválasztása adott csu­pán némi aggodalomra okot. Ugyanis régi színházunk már eltűnt a föld színéről, az uj építés alatt állott, a sétatéri nyári színkör pedig nem volt alkalmas a hangverseny czéljaira. Végre is a „Vigadó“ nagytermét választottuk, mint amely éppen azon időben az uj festés köntösében igen jól mutatott. A jegyek árát nem nagyon csi- gáztuk fel: a támlásszék mindössze 2 frt, a körszék 1 frt, az állóhely 80 kr, a karzati ülőhely pedig 1 frt volt, amik eléggé ibolyáskodó árak egy Reményi-hangversenyre ! Világhírű művész hazánkfia május 5-én, reggel 8 órakor Debre- czen felől érkezett városunkba. Ezen a kőrútján B o d ó Alajos fiatal zon­goraművész kisérte. Az akkor 62 éves, középtermetű mester puha, fekete kalapban és sö­tét gallérköpenyben, eleven taglejté­sekkel szállt ki a vasúti kocsiból. Rövidre nyírott gyér hajzacával élénk ellentétet képeztek tükörsimára borotvált, telt arcza s vidáman ra­gyogó, nyugtalan szemei, melyek ép­pen nem engedték sejtetni korát s világjáró fáradalmait, Mosolyogva hallgatta meg a közönség küldöttségének élén a H é r- m á n Mihály tiszti főügyész rövid üdvözlő szavait s azokra nyájas sze- retetreméltósággal és oly kifogástalan választékos nyelven válaszolt, mely hosszas külföldi tartózkodása daczára lógnak helyet foglalni piaczos bo­raink között, a mi már is tapasz­talható, hogy keresletük az eddi­ginél szélesebb arányokat öltött. Az idei jó szüretünk, meg az utóbbi években is produkált jó ter­mésünk a mellett, hogy a szőlős­gazdák tőkéjét szép eredménnyel fizetgetik vissza, — arra buzdit- nak, hogy szövetkezet utján bora­inknak biztos piaczot is teremtsünk s a Szatmárhegy szép fejlődésnek indult ügyét ez oldalról is siettessük. A hegynek az a vonzó, érde­kes, mozgalmas képe, mit a szüret alatt tapasztaltunk, eléggé örvende­tesen mutatja, hogy a hegynek minél hathatósabb felvirágzása vá­rosunknak nem csupán anyagi érdeke, hanem mint szórakozó helye, kedélyileg is számottevő tényezője. A nép egészsége. Bőség's, tartalmas törvénytá­runknak nem épen jelentéktelen ré­szét képezi a közegészségnek ügyéről szóló törvény. El van abban mondva szépen, hogy az utczákat csatornázni, tisztogatni kell, az iskolák, vendég­lők, kávéházak s egyéb nyilvános helyek csakis a közegészség órdekei­is tele volt az édes magyar szó mézével. A bemutatások alatt felismerve, összeölelte Gida bácsit, majd a nép­kertben rövid sétát tettünk s J a n d- risics János apáttal együtt hárman állandóan a mester társaságában ma­radtunk egész szatmári tartózkodása alatt. A népkerti hátulsó őrháznál a mester hirtelen megállapodott. Eszébe ötlött, hogy a máráma- ros-szigeti május 7-iki hangversenyére táviratilag még némi intézkedést kell tennie. Gyors mozdulattal bent termett az őrházban s az őt nyomon követő előkelő társaság látása által megza­varodott kertőrtől tintát, tollat és papirost kért. — Mester, szólók mosolyogva, itt nem amerikai farmon vagyunk. Kaszát, kapát találunk ebben a ház­ban, de írószereket nem ! Úgy kerítettem elő ezekután szá­mára a pályaudvarból a kért szereket. Majd egyszerű faszékre az össze­rótt lábú ingó fenyőfa asztalhoz leült a művész s az ő alig olvasható, cso­dálatos nagy ákombákáival, nehány tintacsöppel megpecsételve, megírta a táviratot. Én feladás végett átvettem tőle azt, nyomban át is Írtam, magát a Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Megérkeztek I í I az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi női, és gyermek lábbelik

Next

/
Thumbnails
Contents