Szamos, 1904. október (36. évfolyam, 79-87. szám)

1904-10-09 / 81. szám

XXXVI, évfolyam. Szatmár, 1904, vasárnap október hó 9, 81-ik szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű ciijaji S/.atmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Az amerikai visszavándorlás. A magyar munkaerőnek Ame­rikába való rohamos vándorlása különösen az utóbbi időben érte el tetőpontját. A készlet — hiva­talos nyelven szólva — nagy mér­tékben felszaporodott, úgy, hogy túlszárnyalta nagy mértékben a keresletet, ami által természetsze­rűleg bekövetkezett a reakczió s az Amerikában levő munkanélkü­liek óriási száma okozta azt, hogy a munkabérek minden vonalon kö­zel 33 százalékkal lejebb szállít­tattak és még igy is akadt vállal­kozó elég, aki a redukált bérek mellett is szívesen vállalt alkal­mazást. A sztrájk hátránynyal csak a munkásra járt, igy történt meg Magyarországra nézve az az ör­vendetes eset, hogy junius és jú­lius havában a visszavándorlás az anyahazába a tengeren túlról, szinte nem remélt mérveket öltött. De talán sohasem volt érez­hető, észrevehető az amerikai pénz­nek a hatása Magyarországon any- nyira, mint épen a mostani időben, amidőn úgy a mostoha termésvi­szonyok, mint a rengeteg nagy tüzek okozta károk a magyar né­pet súlyos megpróbáltatásoknak tették ki s hogy úgyszólván vég­romlás és pusztulás nem lépett fel rohamosan és nem öltött nagyobb mérveket, határozottan a beözön­lött amerikai pénznek köszönhető. Aki figyelemmel nem kisérte az eseményeket, annak sejtelme sincs arról, hogy mennyire rúg az az össseg., amelyet magyar állampol­gárok, mint megtakarított kerese­tet, Amerikából magúikkal hoztak. Három hónapon keresztül a kikötőkben tartózkodván, ahonnét a magyarországi ki- és visszaván­dorlás irányítása történik, alkalom kínálkozott, hogy a dolgok lefo­lyását figyelemmel kisérjem és igy jutottam igen fontos dolgoknak a tudomására, amelyeket már azért is sietek ez utón az illető mérték­adó körök tudomására adni, mert ebből gazdasági életünk fellendü­lésére rendkívül sokat tehetnek, minthogy tőlük függ, hogz az a sok ezer ember, aki Amerikából visszavándorolt, itthon biztos exis- tenciát találjon, nehogy megtaka­rított pár garasát elprédálja s hogy azután munkanélküli proletár le­gyen belőle, veszélyére az állam­nak és a fenálló társadalmi rend­nek. Proletár igy is elég van Ma­gyarországon, nem tanácsos, hogy még a visszavándorolt egyének is ezek közé tartozzanak. Junius 1-től julius 31-ig be­zárólag Brémán és Antwerpenen keresztül 5570, Hamburgon és i Rotterdammon keresztül 2300 ma- ■ gyár alattvaló érkezett vissza, hogy Magyarországban véglegesen visszatelepedjen. Ezeknek minde­gyike átlagosan 1450 korona meg- , takarított pénzt hozott magával, ami kerekösszegben lt millió 412 ezer koronát tesz ki. Már most, ha hozzávesszük azt az összeget, amelyet a többi hónapokban visz- szaérkezett kivándorlók magukkal hoztak, úgy nem túlozunk, ha ezt 25 millióra becsüljük. De ez esak a kisebbik összeg, mert a nagyobb összeg postán lett beküldve, amely pedig jóval túl­haladja a 75 millió koronát az el­múlt hónapok alatt. Ilyen körülmények között szinte magától kínálkozik az al­kalom, hogy az eddig alig létező magyar ipar is megalapiítassék, ami annál is könnyebben keresztül vihető, mert most már tanult ipari munkásunk is van. Hiszen a visz- szavándoroltak nagy része gyá­rakban és ipari vállalatoknál ke­reste meg kenyerét. De másképen is kell az államnak gondoskodni ezeknek az embereknek az exis- tenciájáról, akiknek 90 százaléka földmunkás, azonban földdel nem rendelkezik. Itt lép előtérbe Somogy-vár- megye közönségének a magyar képviselőházhoz intézett felirata egész valóságában, hogy a ma­gyar földbirtok magyar kézben tartassák és idegen állampolgár magyar földet ne vásárolhasson. A mi magyar földbirtok csak eladó, arra tegye rá kezét a ma­gyar állam és parczellázza a pol­gárok között, vagy telepítse le rá­juk az Amerikából visszavándorolt löldéhes népet s akkor a kiván­dorlással kettős czélt érí'nk el, keresethez juttatjuk a visszaván­dorolt egyéneket és visszatartjuk azokat, akik földhiányában Ame­rikába akarnak vándorolni A vízben és hegyekben gaz­dagabb, azonban földmivelésre nem alkalmas vidékeken kell létesíteni gyári és ipari telepeket és akkor ott fogunk tartani, ahol ma Német­országban Ruhr és Achen környé­kének népe tart. Teljes jóakarattal figyelmez­tetjük a polgárokat, hogy a ki­vándorlástól tartózkodjanak, mert ma Amerikáoan — amint a visz- sz ^vándorlók száma is mutatja — munkát alig lehet kapni és a vi­szonyok ma Magyarországon oly változásokon mentek keresztül, hogy aki dolgozni akar és sem­miféle munkától vissza nem riad, itthon is megélhet. Nem lesz tehát kitéve annak, hogy a nyelvet nem ismervén, mindenféle ügynök ke­zébe kerül, aki saját czéljára, saját Yalami mindég , . . Valami mindég hiányzik nékem Bármerre járok. Nem olyan szépek az erdőn, réten Már a virágok. Nem olyan édes, nem oly mosolygó A nap sugára. Itt jár körültem, bármerre nézek A bánat árja . . . Valami mindég hiányzik nékem, Nem is tudom mi ! Nem tudok én e nyári világba Már beleszokni . . . Várom az őszt, vigaszt, nyugalmat Nyerek tán tőle. "ügy szeretném, ha bevonna mindent Sötét felhőbe . . . Valami mindig hiányzik nékem, Seresem vágyón ! Valami, ami örökre eltűnt, Hiáb_ várom ! . . Nincs pihenésem, nincsen nyugalmam Sohasem tőle. Csak, ha kijárok az ő sírjához A temetőbe . . . Krüzselyi Erzsiké. Tudjátok-e, hogy a poéta szive Örökké ifjú és szeretni kész. Élhet bármeddig, mindent elveszítve, Tovább dalol és a jövőbe néz. Reá a fellegen is süt szivárvány, Neki, bármily rut, nem örök az éj. Lelke hajóz az álmok oczeánján S ő álmodik s dalol, amig csak ól! Krüzselyi Erzsiké. íniáne könyvet ad ki Irta: Silbergerné Löw Róza. Még olyan gyönyörű, szépséges tündérmesét sohsem meséltem, mint ma akarok. Szép s mint minden, ami mesés, édesbusan szomorú is. Anya vagyok s a gyermekemtől válók. A fantáziám első szülöttétől, szel­lemem magzatától, első könyvemtől. Könnyes szemmel, meghatott szívvel az első öröm, az első bánat izgatott remegésével válók tőle. Még egyszer végig simogatom ozirogató kézzel, még egyszer meg­nézem gondos szemmel, vájjon elég szép, tiszta, takaros-e, aztán a jobb, a gondosabb, szerényebb anya rette­gésével mondom : Vájjon elég sze­rénynek, egyszerűnek, elég gonddal neveltelek-e a világnak ? Eléggé meg- fósültelek a hibáktól, hogy meg ne akadjon rajtad Ítélő szem ? Elég jó vagy-e, hogy megszerethessenek ? S eléggé csendes, hogy türhesd, ha méltatlanul szidás, nyers korholás ér ? Kitárom karjaim, elfojtom szi­vem sóhaját, megszáritom szemem, egy „Isten-hozzád“ tör ki fájdalomtól összeszoritott ajkaimról s kibocsá­tottalak világgá ! Eredj-eredj! Szerettesd meg ma­gad. Vívd ki önerőddel emberek be- csülésót, édes rokonszenvét ! S amint a küszöbön állok, mag zatom útban, a bánat nyoma tűnik arczomról. A büszkeség, az anyai szív reménye csillan meg szememben. — Gyermekembe vetett bizalmam, nagy ambiczióm, messze-messze, magasan szárnyaló vágyaim emelik keblem, melegítik lelkem, izgatják szivem. S előttetek nem a kétségbeesetten bán­kódó anya, hanem a reménykedő, vá­gyakozó, nagyratörő anya áll, ki fé­nyes álmokat, szépséges illúziókat, mesésen tündöklő világot, aranyos menyországot lát, hol zöld virányos kertben a legszebb, büszke diszbokrok kedvesen barátságos pályatársai közt látja magzatát. A legpompásabb rózsafüzórben — az irók névjegyzékében — babér­levelek közt diszlik szerény kis szü­lötte neve, ki első lépésre inog, arcza pirul, szeme félénken tekint körül a nag3r hires tehetséges, magyar irók közt. Reszket kicsi szive e fényes te­hetségekkel megáldott, szellemességtől elmóssógtől ragyogó tekintetű, finom urak s hölgyek között, kik mind olyan gyönyörűen forgatják a tollat. Oly kedvesen szórakoztatják szellemük ter­mékeivel az éldelő világot. Kik mél­tán szedik a babért, az elismerést, az édes jutalmat. Kik, hol gyönyörűség­ből, hol hivatásból, hol lelki szükség­ből Írnak. S ezek a kedves, aranyos, fényes lelkű iró emberek, kiknek mindegyi­Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolesóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Megérkeztek I í I az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi női, és gyerm ek lábbelik TT

Next

/
Thumbnails
Contents