Szamos, 1904. szeptember (36. évfolyam, 70-78. szám)
1904-09-25 / 77. szám
XXXVI. »Viliyam. Szatmár, 1904. vasárnap szeptember hó 25. 77-ik szán. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. a. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Az őrtorony felavatására. Ma avatják fel azt t 43 méteres karcsú őrtornyot, melynek főiépülése tözoltóintézményünk kiegészítése érdekében, régóta hangoztatott óhajtása volt városunknak. A felavatás ünnepélyén városunk és közönsége részéről méltán illeti hála és köszönet Meszlényi Gyula megyés püspököt. A köz- jótékony; ág oltárán gyakorta tanúsított bőkezűségének nagy időkre terjedő emlékjelét adta azáltal, hogy az őrtorony felépítését lehetővé tette s városunk iránti atyai jóindulatának ezzel is hálára kötelező tanúságát nyújtotta. A püspök áldozatkészségéből ime, készen áll a stílszerűen épített őrtorony. Magasba emelkedő feje büszkén tekint alá még a legkimagaslóbb középületekre is. Nincs az a részlete városunknak, mely előle elrejtőzhetnék, ami nyilvántartó figyelmét elkerülhetné. De büszkesége mellett a jóság jelzője is méltán illeti, mert őrszeme ez a város nyugalmának, ellenőrzője a polgárság vagyonát fenyegető tűzveszélynek. Tüzoltóintézményünk eddig nagyon is érezte egy őrszem hiányát oly magasságban, honnan a tűzveszélyről már az első pillanatban értesülhet. Ez alkotás nagy jelentősége nem szorul bizonyítékra, ha meggondoljuk, hogy a tűzoltás terén mindenekfelett való kellék az, hogy a tűzoltók a veszély színhelyén minél előbb meg jelenhessenek. Ennek jól felfogott tudatában évek óta tervezte, sürgette Tan- kóczy Gyula főkapitány a tűzoltók főparancsnoka az eszme megvalósítását s abban a tényben, hogy ma az őrtorony felavatásra készen áll, benne foglaltatik az az elismerés is, mi közvetítő buzgalmát méltán megilleti. Hajdan, városunk kapui tőié azért építettek őrtornyot, hogy az ellenség közeledését kikémleljék, hogy elődeink a védelemre előkészülhessenek, Ma is egy nagy ellenségünk kikémlelésére áll e karcsú őrtorony: a tűz ellen, mikor emberi gyarlóságunk miatt korlátái közül kiszabadul s fölemészteni készül azt, mit verejtékes fáradsággal megszereztünk. A maga jótékony hivatásában álljon büszkélkedve nagyon sokáig ez őrtorony ! Szemlélhesse évszázadokon át, mikép emelkedik lábainál ez a gyors fejlődésnek indult város s a legritkábban legyen alkalma hivatását abban teljesíteni, amire voltaképen íölépült. Fennállása jóságos visszaemlékezésben fogja megőrizni nevét Meszlényi Gyula püspöknek, kinek bőkezűségéből mindnyájunk javára e torony felépülhetett, s azoknak nevét, kik a ma ünnepelt siker érdekében önzetlenül fáradoztak. Yillamtelepünk jövője. Semmi irányban, senkivel szem bwu bántódás ne essék, ha kifogásoljuk a közgyűlés múlt heti döntését a viilamtelep kérdésében. Olyan kiváló szerepe van ennek a hatóság és (külön) a lakosság háztartásában, hogy valóságos bűn volna minden tisztelet daozára, amivel városunk vezető testületének tartozunk, megnyugvással áment mondani egy olyan határozatára, amelyről azt kell hinnünk, hogy gazdaságilag kiszámíthatatlan károkat okoz annak a közönségnek, amelynek az érdekeit a törvényhatóság bizottsága istápolni van hivatva, és, jól tudjuk, hajlandó is - Legjobb lesz a ■ hozzászólásunk tartamára egyszerűen kikapcsolni emlékezetünkből a közgyűlés határozatát, amely, mint hírlik, úgyis bizonyos kedvezőtlen hangulat folyamán szülemlett. A bizottságnak, azt mondják né v. tetszett, hogy az ajánlat elfogadására csak igen rövid határidőt kapott, rossz néven vette egyik-másik föltételnek kirívóan hátrányos voltát, és (némelyek szerint) tulerős lett volna a bérbeadás eszméjének a védelme. Mindezek a dolgok érthetővé teszik, sőt talán egészen megokolják is, a tanácskozók kedvetlenségét. De semmikép sem képezhetnek alapot arra, hogy visszaható érzelmek után indulva bosszankodásból mérhetetlen csapást mérjünk, — az önmagunk fejére. Az sem lekicsinylés, ha a sajtóban időközben nyilvánított véleményekkel nem vitatkozunk. Polémiáknak, ha még oly tárgyilagosak is, mindig van valami élességük, ami zavarólag hat a tárgyalt kérdés tisztázására. Yillamtelepünk ügyét a maga valóságában kívánjuk vizsgálni. Már úgy, ahogy mi annak ismerjük a valót. Azért legczólszerübbnek látszik mellőzni mindazt, ami a dolgot illetőleg az utóbbi napokban történt, és úgy világitaui meg a kérdést, mintha az eseményeknek csak legelején volnánk. * Térjünk vissza villamos berendezkedésünk kezdetére és immár elég hosszú tartamú fejleményeinek a vizsgálatára. Mert minden elméleti fejtegetésnél százszor tanulságosabb a tapasztalat, amit (jó magas áron) magunk szereztünk a magunk dolgában. Telepünknek a története, és egyedül csak ez lehet a megbízható tanácsadónk, mikor az a kérdés merül fel: az eddig járt utón haladjunk-é Levelek az Amerikába vitorlázó Slavonia hajóról. I. Fiúmétól — New-Yorklg. Tegnap este az interparlamentáris konferenczia tagjaival Fiúméba megérkezvén, egyenesen a tündéri fényben úszó kikötőben már reánk váró Slavonia hajóra szállottunk. Itt a részünkre berendezett szobákat elfoglalva, a fedélzetről gyönyörködtünk a Mólónak a tengersima tükrében visszaverődő villanyfényében, melyet kiegészített az égboltozaton tündöklő csillagok ragyogása. Ezen esteli látképet az abbáziai partokról s a Karst hegység villáiból kisugárzó villamos világítás fénye egészítette ki. Augusztus 13-án reggel búcsút vettünk az ide kisérő rokonok és jó barátoktól s a hajónak sivitó kürtje jelezte, hogy egy időre elhagytuk a szárazföldet. Az érzékeny bucsuhangok és a láthatár végéig meg nem szűnő kendő- lobogtatások közé vegyült a kivándorlóknak keserves sírása és jajgatása, melylyel az asszonyok a férjektől, a szülők a gyermekektől búcsúztak és fohászkodtak Istenhez a szerencsés viszontlátásért. Lassan összefolyt sze műnk előtt a Mólón maradt emberek sokasága s a nyílt tengeren gyorsabb tempóban kezdtünk haladni. Yégre eltűntek szemünk elől kedves hazánknak utolsó partjai, melyeknek mégegyszer búcsút intve, tovább haladtunk, — Abbázia, Portoré és Raguza partjai mellett gyönyörködtünk a Dalmát partok szépségeiben. Mig a csöndesen ringató habokon Sicilia partjai felé haladtunk, a társas élet is kezdett kifejlődni a hajó belsejében s a kölcsönös ismerkedés megtörténte után, megalakítottuk a vigalmi bizottságot, mely a tengeri utazás szokásai szerint gondoskodik a társaság szórakoztatásáról, a fényesen berendezett társalgó teremben rendezendő zene- és felolvasó estélyekről, melyek a hangulathoz képest tánczczal is végződhetnek. Ezenkívül sok időt betölt az étkezés, mert az asztalnál elköltött reggelin, ebéden és vacsorán kívül napközben még négyszer hordanak tálczákon körül ételeket, külünösen sok teát, kávét, húslevest és gyümölcsöt s igy naponként legalább hétszer étkezik, akinek jó a gyomra. Az első napi utazás alatt a tenger nagyon szelíden viselte magát s a zöld szinü bodros hullámok élvezetével alig tudtunk betelni a fedélzeten. Az éjjelt pedig a csavarkerék egyhangú dübörgése és a hajó által átszelt habok csobogása töltötte be. Augusztus 14-én, midőn ágyamból kitekintettem, a hullámok sziporkái már az ablaküvegét beharmatoz- ták. Az ingás is érezhető volt és amint a társaság utazottabb tagjai mondták, a Loyd hajókon az a hullámverés már tengeri betegséget is okozott volna. Közülüuk azonban még rosszul senki sem lett, legfeljebb a szépnemnek szive dobogott erősebben. Ma délelőtt hagytuk el Brindi- sit, melynek épületei az ókor maradványaira emlékeztetnek. Elhaladtunk a St. Martin fok mellett s kedvező széllel holnap délben Palermóban leszünk. A nap eseményei közül megemlítem, hogy midőn a fedélzetről távcsöveztük a siciliai regényes partokat, az égboltozat alatt a nap előtt, egy sötét felhőfoHot láttunk elvonulni. Jobban megvizsgálva megismertük, hogy az nem egyéb, mint a mi hazánkból Afrika felé vándorló gólyacsoport. Jóleső örömmel köszöntöttük őket a viszontlátás reményében. Én látni véltem köztők azon hűséges párt, mely a mi istállónk tetején szokta felnevelni pelyhes magzatát. Útközben a hajón egy kis baleset is történt, ami nehány perezre rémületbe ejtette a gyengébb szivü utasokat, t. i. egy rövid kapcsolás folytán a villanyvezetéken a láng kicsapott és sürü sötétség borította el a bel«ő helyiségeket. Szerencsére az áram kitörésénél gyúlékony tárgyak nem lóvén, ezen a kis katasztrófán könnyen által estünk. Én különben ezt már megszoktam a szatmári villanyvezetéknél. Augusztus 15-én reggel 4 órakor felkeltünk, hogy az Aetnát, Reggio- és Messenát, valamint Scylla és Charybdis tengerszorosokat meglássuk. Gyönyörű reggel volt. A mindinkább Összeszoruló partok felett trónolt a nagy Aetna, melyet először leplezett le szemeink előtt teljes pompájában a felkelő nap sugara. Kellő megilletödéssel köszöntöttük Európának ezen legnagyob és legmagasabb tüzokádó hegyét. Bámultuk a 10,280 láb magasságban csillogó, jéggel és hóval fedett kupolás tetőt, mig a 7500 láb magasságon alul a gyopár és havasi növények Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Megérkeztek ITT az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi nci, és gyermek lábbelik
