Szamos, 1904. szeptember (36. évfolyam, 70-78. szám)

1904-09-18 / 75. szám

2-ik oldal SZAMOS 75. szám. Az amerikai világkiállításon összeülnek a müveit világ előkelő kiküldöttei és tartanak békekon­gresszust. Talán az oroszoknak íehér czárja is el fogja meneszteni követét, ki jánusi képpel log jere- miádokat zengeni az atyuska békés jóindulatáról s a japánok barbariz­musáról melylyel, a minden oroszok békés cárját, háborúba kényszeri- teUék. — Senki sem fog neki hinni, de nem hiszem, hogy akadna egy ember, ki azon a kongresszu son indítványt tenne, hogy az emberi jogok megóvása czéljából. kényszeritenék békére a cárt, mert az európai koncertet nem zavarja az, ha a sárga muslicát gyilkolja ez az európai medve. Nincs szava Európának eh­hez a rettenetes mészárláshoz, nincs szava, mely felébresztené a cár szunnyadó lelkiismeretét, vagy lángra lobbantaná az orosz nép öntudatát. A harcz folyni fog. Döglele- tes bűzt fog árasztani a teménte- len hulla s veresre fogja festeni a patakokat a vér. S ez a szag nem undorítja meg, ez a vér nem bor­zongatja meg a müveit Európát ? Mi közünk hozzá ? Az orosz cár dolga — mondta a németnek lovagias császárja. Az orosz cár pedig azalatt, mig pa­rancsából ezren és ezren marad­nak holtan a csatatéren s végső sóhajukkal áldásukat küldik az atyuskának, — bizonyára boldog mosolylyal néz arra az arany böl­csőre, melyben a minden kozákok hatalmas hetmanja „oákol“ s jól elzárt kastélyába nem hatol fel a szülők jajja és átka, kik remény­ségüket, öreg napjaik támaszát, vigasztalóját kénytelenek elvesz­teni a hatalmas cár akaratából. „Folytatom a háborút, mig egy katonám lesz!“ Nem reme­gett-e meg a cár szive, mikor ezt a rettenetes szót kimondta ? Nem csábos démon. Hívja, csalogatja ; ígér neki mindent, ami után csak beteg lelke sovárog. Csodá é aztán, ha meg- tántorodik a gyönge ember és el nyomva lelkében minden tiltó, józan szózatot, rohan vakon abba a fekete semmibe, mely gyógyulással, üdvvel kecsegteti. Nem olyan betegséggé fajult szenvedóly-e a halálvágy is, mint a kártya, az ital, az opium s minden ilyen, mely örök rabjává teszi a földi testet ? Sőt még veszedelmesebb is, mert gyógyithatlanabb és pusztitóbb. Testet, lelket egyaránt tönkretesz. Halálos betegség ez, még pedig legtöbbször titkos, mások által nem is sejtett baj, melyet a benne szen­vedő féltékenyen rejt szive mélyébe s ajkára mosolyt kényszerít álarczczal. A mi kis jogászunk is igy tett. Küzdött hősiesen a démon ellen, sőt még azután is megpróbált élni, mikor az önmagában való csalódás is be­következett. Gondolkozott és egy más megoldást próbált, hogy kijátsza a kisértő démont: szeretni akart. Hátha egy földi angyal legyőzi azt a tulvilági démont. Hátha két szép női szem megadja neki azt, amit az egész világ sem adhat Keresni kezdett, talált is, de természetesen nem olyat, milyenről álmodott. Ez már az ő fátuma volt. 0 beleszeretett ábrándos jutott-e eszébe,* azt a bölcsőt nézve, keserve annak a többi atyának, kiknek fia érte vérzik el a csata­téren ? Nem suhant-e el előtte ré­mes árnyként a nép szava, a nép akarata, mely, hogyha egyszer megszólal, tuldörgi a cár szavát s érvényt szerez az emberi jogok­nak? — Bizonnyal nem. A cár­nak nyugodt a lelkiismerete s bol­dogan álmodik a diadalról, me­lyet hü vazallusai érte kivívni fog­nak s a mészárlás tart tovább, mert a cár igy parancsolja s a cár szava — Isten szava. Szövetkezetek, A napokban a fővárosban lezaj lőtt nemzetközi szövetkezeti kong- ressus ismét a szövetkezetekre irá­nyította a társadalom figyelmét. Pe d g ez alakulatok, főleg hazánkban, ercskölcstelen kinövéseikben sokszor adnak alkalmat arra, hogy a közfi­gyelem, rendesen a megbotránkozott közfigyelem feléjök forduljon. A szövetkezet a modern nemzet - gazdaság szülőije. Konczeptiójában egészséges, hivatásánál fogva üdvös. Czélja : a kis tőkék egyesítése utján, részére a nagy tőkék minden előnyét, minden kedvezményei meg­szerezni. Ez igy alapjában véve igen üdvös, a szegényebb néposztályra pe­dig felette kedvező volna, ha nem lenne mögötte az az ármányos, minden jót roszra fordító, — „ha szócska“ Pedig hát ottan vau. Az üdvös ter­vezető, humánus intézménynek induló szövetkezet, hazánkban sajnos, a sze gény nép filléreire utazó annak ki­zsákmányolását czélzó üzleti válla­lattá sülyedt, mely nélkülöz minden tisztességes tendentiát, becsületes szándékot. Ha talán akad is egynéhány szö­vetkezet széles ez országban, amely elüt a nagy többség typusától, az csak arra szolgál, hogy mint kivétel, a szabályt erősítse Számuk pedig még a fehér hollónál is kevesebb. A társadalom szögecses korbá­csát pedig első sorban a pénzműve­letekkel foglalkozó szövetkezetek ér­demlik meg. Hogy mit müveinek ezek ifjú szive egész melegével, a leány pedig csak amolyan tuczat-leány vala, akinél mindaz a kedvesség, jóság, szelídség, melylyel az ifjút lebilin­cselte, csak betanult kaczérság volt, csak himpor, máz, nem pedig valódi természet, ami lassankint, de már későn, nyilvánvaló lett az ifjú előtt is. Ekkor aztán el volt döntve a sorsa. Azt gondolta, hogy a jó Isten most már nem fogja tőle rossznéven venni e tettet, hisz ő mindent meg­próbált, de semmi sem sikerült. Kóla az van megírva a csillagokban, hogy öngyilkos módon pusztuljon el. Május volt, ragyogó, friss, szép, de ő nem látta, nem érezte. Az a fekete dómon magvakitotta öt már a világ szépségei iránt. Gondosan elé­getett minden Írást maga után. Az a sok firka hadd pusztuljon, úgy is csak a kudarczát beszélné el. Aztán megnézegette azt a csepp fényes szerszámot, benne a borsónyi golyócs­kával és oda állott a tükör elé, úgy czélozta meg a halántékát. Valószí­nűleg nem is remegett a keze, ha csak az örömtől nem ... és mikor megtalálták ott a szőnyegen, némán, sápadtan: arcza békés, szelíd, boldog volt, mint aki megkapta azt, ami után egész életében hiába sóvárgott. És mégis oly érthetetlennek ta­lálták a tettét ! . . . a hálójukba került szerencsétlen ál­dozatukká', arról hajmeresztő króni­kákat regélnek a napilapok hasábjai. Mint szipolyozzák, mint fosztják ki utulsó garasától is a szegény ver­gődő áldozatot, minő ezerféle csala­finta módon tudják ők rávenni, hogy 25—50 százalékos pánzkölcsönökkel tegyék tönkre a sorscsapásoktól hoz­zájuk üldözőt szerencsétleneket. Kamat, biztosítéki alap, kezelési dij, nomtatvány, értesítési költség s ezer meg ezer más czimen szedik ki zsebéből a garast, mig a sok fizetés­től tönkre tett deliquens végkóp be adja a kulcsot, mikor is az intézet jogtanácsosát uszítja reá, ki azután elvégzi a végső teendőket, a melylyel megássa a szerencsétlenek anyagi romlásának sírját. így segíti a szövetkezet tagjait, ily módon végez kivétel nélkül min- demkkel, hacsak ideje korán észre nem tér a szerencsétlen tag, s ron­csolt financziakkal nem igyekszik menekülni, az áldásos működésű szö­vetkezet polyp karjaiból. De már a szövetkezetek alaku­lása is, magában involválja annak kárhozatos ténykedését. Ha már az alap erkölcstelen, mikép várhatunk attól tisztességes gyümölcsöket ? ! Nehány úriember, kinek pár ezer megtakarított koronája van s szeretné azt gyümölcsözőleg kamatoztatni — összeáll s megalakítja a szövetkezetei. Aláír a törvény által előirt részjegyet, egy kevés ügyü fiskálist, ki szintén nehány ezer koronáját fekteti a vál­lalatba, mint annak ügyészét megvá- laszsza, magukat pedig a szövetkezet igazgatóivá kiáltják ki. Azután megindul a tagak tobor­zása, vagyis a szerencsétlen deliquen- sek után való hálókivetós. A törvénynek elég van téve, megindulhat a rablógazdálkodás. Hány szerencsétlen embertár­sunkat vitt a végső romlásba a hitel- szövetkezet, mennyi keserves köny- hullatásba került az az egy nehány száz korona, melyet hiteleztek neki, s a melyből felét mindjárt a kölcsön kiadásánál lecsiptók, azt nehéz volna számokban kifejezni — a csillagok milliárdjaira s a tenger mérhetetlen vizére volna szükségünk. A szövetkezeti kongressuson mindezekről mitsem hallottunk. Ott csak szépet, jót s üdvösöket beszéltek a szövetkezetekről. De már a kormánykörökben felébredt az ér­deklődés a szövetkezetek manipulá- tiói iránt s lázas tevékenységgel dol­goznak a szövetkezeti törvény újjá szervezésén. Hiszsüzk és reméljük, hogy e törvény alkotás meg fogta szüntetni rövidesen azokat s miseriákat, melyek a szövetkezetek eddigi működésével együtt jártak s a hülye« mederbe téríti őket, melyből soha sem lett volna szabad kilépniük. HÍRROVAT. Meghívó. Szatmár-vármegye szabad­elvű pártja e hó 28-án délelőtt 11 Órakor Szatmáron, a Vigadóban tartja alakuló gyűlését, melyre a párt tagjait tisztelettel meg­hívja: az Elnökség. * Jubileum a kir. katk. fő- gimnasiuinbau. Tegnap, folyó hó 17-én, a megyés püspök aranymiséjó- nek alkalmából a gymnasium tanár­kara és ifjúsága fényes ünnepséget rendezett. Az intézet ormán lengő nemzeti lobogó hirdette az egész vá­rosnak, hogy az iskolának örömnapja van, az ifjak ünneplő ruhában siet­tek 9 óra tájban a gymnasium felé s vidám aezczal beszélgettek a fő pásztor aranymisójóröl. Az ünneplő kath. tanintézet, az ifjúság és tanárkar sokat köszönhet a püspökségnek, mely iránt éppen ezért kiváló hódolattal és tisztelettel van. Püspökök állították, püspökök tartották fel, püspökök istápolták bő­kezűen a szegény gyermekeket s ma is érzik a tanuló ifjak e püspök jó­tékony szivének melegét, kegyessé­gét minden évben. A püspök az is­kola nagy jótevője s így méltó sőt szent kötelesség, hogy részt vegyen az intézet hálás szívvel a főpásztor örömében. 9 órakor a gymnasium kápolná­jában fényes istenitisztelet volt, me­lyet dr. Fechtel János tanár celeb­rált, mig az ifjak gyönyörű éneket zengettek. Evangélium után a celebráns dr. Fechtel lelkesítő beszédet inté­zett a hallgatósághoz, magasztalva a főpásztor fényes erényeit, nagy ér­demeit s Isten áldását kérte reá. A jelenvoltak mélyen meghatva hallgatták az ünnepi beszédet s szív­ből éljenezték a jubiláló püspököt. Dr. Fechtel János a következő beszédet mondotta : Kedves Ifjak! A mint már tudjátok, a ma i ünnepélyes istenitisztelet azért tör­ténik, azért van szabad napotok, szüneti időtök, mert az egyházmegye kegyelmes főpásztora, jóságos püs­pökünk ma mondja aranymiséjét, a mi annyit jelent, hogy ma 50 éve mutatta be 0 Excellentiája, mint fiatal ember örömrepeső szívvel első szent mise-áldozatát, zsengéjét a min­denható Istennek. 50 óv nagy idő az emberi élet­ben— egy egész élet, melynek végső határához csak kevesen érnek el, a legtöbben leroskadva az élet nyo­masztó terhe, súlya alatt, kora sírba dőlnek. 50 évet tölteni az Ur szolgála­tában, lemondva a világról, a világ legnagyobb örömeiről, vállalkozva a lemondás-, önmegtagadás-, a keresz­tényi szent alázatosságnak a sírig való gyakorlására, 50 évig dolgozni jó és balszerencse között Krisztus földi országában, osztogatva az egy­ház kegyelmi kincseit és Jézus aján­dékait; 50 esztendőt tölteni a fele­baráti szeretet göröngyös földjének terhes és verejtékes művelésében, 50 esztendőt tölteni az emberszere­tet, nagy áldozatokat követelő fele­barátainak alázatos szívvel való meg­oldásában, 50 esztendőt tölteni egy nagy egyházmegyének nagy bölcses­séget, határtalan szeretetet, Krisztusi bőkezűséget és angyali türelmet kí­vánó kormányzásában, — az Isten­nek oly ritka kegyelme, oly drága, becses ajándék kincse, hogy abban a jubiláns püspök iránt való kiváló jó­ságot fel nem ismerni lehetetlen. És e Főpásztor mindezek élénk tudatában, vissza nem tartva az agg­kor természetes gyengeségei által, zarándokúira kelt a boldogságos Szűz­nek hires kegyhelyóre, Mária-Pócsra ment, hogy ott az O szentsóges égi Pátronájának, Magyarország védő- asszonyának óvenkint a hívők ezrei által látogatott kegykópe előtt mu­tassa be aranymiséjét az Urnák, ki Őt teremtette, egy hosszú életen át kezénél fogva kegyesen és gondosan vezette, kegyelmeivel dúsan elhal­mozta, s a papi pályán az egyházi méltóság legmagasabb, legfelsőbb pol­czára ültette, ezen egyházmegye püs­pökévé rendelte, jó erőben, vidám lélekkel áldásainak bőségében meg­tartotta. S ma, midőn az ősz aranymisós főpásztor szive határtalan szereteté- ben Isten és az emberek iránt, kö­rülvéve papjai, tisztelőinek sokasá ga és a hivek seregei által, felruházva a Pápa Ő Szentsége legmagasabb ke­gyelmének fényes kitüntetéseivel, el­árasztva, egy ország szerencsekivána- taival, papjainak, híveinek, minden­Sr Szőke Ödön- Szatmár kézmü éz divat üzletébe megérkeztek a legújabb divatu ruha kelmék, cosmanosi barchetek, téli alsóruhák, Berliner kendők. A legolcsóbb szabott árak! - --------Li—---------- ----­Ka zinczy-utcza 3. szám. (Lengyel ház). -

Next

/
Thumbnails
Contents