Szamos, 1904. szeptember (36. évfolyam, 70-78. szám)
1904-09-01 / 70. szám
2-ik oldal SZAMOS 70. icám. Ezzel szemben pedig áll a mérleg másik oldalán az ipar, a kereskedelmi pályáknak teljes elhanyagolása, a munkás hiány e pályákon. Ez kétségbeejtő. Nemcsak azért, mert nálunk e helytelen pályaválasztás eredményeként egy tudományos proletariátus alakul, mely az államra és a társadalomra a legnagyobb veszedelmet képezi, hanem azért, mert nem íejlődhetik ki iparunk és kereskedelmünk. — Már pedig a jövő nagy socialis küzdelmét nem az u. n. diplomás emberek, hanem az iparos, a kereskedő osztály van hivatva megvívni s a jövő gazdasági és társadalmi alakulás az ipar s a kereskedelem virágzásától íügg. A tudományos pálya jövőt, existentiát, csak a teljesen rátermetteknek nyújthat. A (él tudósok, a jogosulatlan stréberek el kell, hogy bukjanak abban az óriási küzdelemben, melyet a diplomások egymás ellen folytatnak s igy megalakul a társadalomnak az a bizonyos zug eleme, mely az ipari kereskedelmi munkát restelve semmi eszköztől nem riad vissza, hogy a napi existentiáját biztosítsa. Nevelni kell nálunk Magyar- országon is, amint nevelnek már régen a nyugoti államokban, egy müveit, intelligens, szakképzett iparos s kereskedő osztályt, félre kell tennie a társadalomnak azt az indokolatlan s nevetséges kicsinylést, melylyel az ipari s kereskedelmi foglalkozás iránt viseltetik, ki kell alakulnia nálunk is annak a soczi- ális igazságnak, hogy a társadalomban mindenki csak annyi helyet foglalhat el, a mennyit munkájával kivívni képes, mert a jövő társaA fővárosban divatba jött a nadrág és mindenféle kalapviselet. Járnak „kimono“-ban czilinderrel a fejükön, és frakkban kalap nélkül. Az életmódjuk, apróságokban is, forditottja az európainak. Visszafelé írnak és olvasnak, a könyv a végén kezdődik. A japán kereskedő számláján az ár van elóbb, aztán a megnevezés, az összeg fent van. Szemük az orr körül felfelé metszett. A földre teszik kalapjukat és fogasra akasztják czipőiket. Lábaikat dörzsölik, ahelyett, hogy egymás kezét ráznák, vagy legalább, mint danában szokás, saját magukkal fognának kezet. A dessertet és liqueurt ebéd előtt élvezik. A házi művészet igen fejlett Japánban. Egy tekintet kertjükre, meggyőz erről. Néhány négyzetméternyi terület — park, annak minden kellékével — kicsibe. Van benne tó, fahidacska nehány czentiméter széles patakon, templomocskák, vízesések. Természet után nemigen festenek. Perspectivát nem akarnak ismerni, sem más törvényét a festésnek. Egy hires képük a Fujiyama hegyet mutatja felhőkön lebegve, alatta két viaskodó sárkánynyal. Minden japán házban ott áll a művészi kivitelű virágváza, benne virágfa vagy cserje. Ezt úgy tudják elrendezni, mintha természetes álladalmi alakulásnak egyedüli alapja a munka lehet és munka lesz s társadalmi előkelőséghez, — mert az elbírálás lényegét mindig a társadalmi előkelőség képezi, — csakis az juthat, ki a közre nézve értékes munkát végez. Már pedig Magyarország jövendő alakulását a gazdasági fejlődésen felül, az iparnak a kereskedelemnek kiépítése fogja megszabni s az allamra s benne az egyesek boldogitására elengedhetetlen, hogy nálunk is virágzó ipar és kereskedelem fejlődjék ki, mely nek akadályé1- ma nem a tőke hiány, hanem egyedül az intelligens iparos s kereskedő hiánya képezi s rajtunk a társadalmon áll, hogy ezen segítsünk. Ennek a segítsége s módja természetessn nem abban áll, hogy megtömjük, arravalóság nélkül a tudományos pályákat, hanem, bogy minden igyekezetünkkel hassunk oda, hogy ifjaink a közép osztály fia, minél sürjebben látogassák az ipari s a kereskedelmi pályákat, mely sokkal jobb biztosabb existentiát nvujt, mint a tudományos pályák. Tűzrendészetünk. A fővárosban lezajlott nemzetközi tűzoltó kongresszus, melyen az egész világ müveit államai képviseltették magukat, sok tanulságot rejt magában A távol kelet épugy, mint a távol nyugat, elkiildötte a maga szakemberét, hogy tanuljon hazája javára azokból az üdvüs beszédekből, melyeket a nemzetközi tűzoltó kongresszuson szakemberek részvételével tartottak. S mig az önfeláldozó tűzoltók üléseztek hazánk fővárosában, mig kifejezést adtak csodálkozásuknak potában volna. — Japán gyermekek órák hosszat guggolnak, igazgatván a leveleket és ágakat, hevítvén a törzset, hogy jobban hajoljon. Az országúton haladva, elragadja az európait a tájnak természetes és a nép művészi hajlandósága révén fokozott szépsége. — Ha egy folyó nincs összhangzásban a parti dombokkal, megváltoztatják az irányát. Ha a fa rendetlenül nő, lenyir- ják. A japáni egész éjjel mászik a hegyen fölfelé, hogy lássa a napkeltét. A „Satsuma“ egy agyagváza, melyre festenek. Egy ilyen 8 czm. magas vázára 600 pillangó van festve, mindegyik más szinti és tökéletes rajzu. Egy másik apró vázán egy templomi menet volt ábrázolva 150 emberrel, mindegyik markánsan megrajzolva, úgy, hogy nagyitó üvegen a ruhájuk pompás színezése jól látszott. Így ilyen műtárgy készítése éveket vesz igénybe. Pompás a „damascene“ munka is Bronz, vagy vas. edényre képet rajzolnak, aztán a vonalakat kivésik és aranybetéttel pótolják. Legfejlettebb a lakkmunka. A bútorüzletben dolgoznak a munkások, minden darabot praktikusan, de művésziesen állítva elő, kézimunkával, soha gyárilag. (Folyt, köv.) nagy előrehaladásunk, mélységes kultúránk felett s mig a tetszés tapsaival honorálták a fővárosi tűzoltók manővereit, — azalatt országunk egj'ik virágzó városa Gyöngyös, elhamvadt és decenniumok fárasztó munkája esett áldozatul a lángok félelmetes tüzt.engerónek. De a rémitő szárazság követ keztében még számos virágzó község esett a veres kakas martalékául s az idei esztendő lángbetükkel véste el- móukbe s sziveinkbe emlékezetét. E két momentum, a nemzetközi tűzoltó kongresszus, meg azután főleg a tűz rettenetes pusztításai, a közvélemény figyelmét tűzrendészetünkre irányította. Vizsgálni kezdték az okokat, melyek következtében virágzó váró sok, községek estek perczek múlása alatt a tűz áldozataivá s reá jöttek, hogy nem csupán a rendellenes szárazságban kell keresnünk a lobogó lángok szörnyű pusztításait, hanem főleg s talán a legnagyobb részben tűzrendészetünk elhanyagolt voltában. Mert, ha az aszálj* nagyobb óvatosságot is igényel s ha a tűzveszély a rekkenő hőségben kétszeresen imminens is, az még nem igazolná a tűz oly rohamos és nagy arányú terjedését, mint az napjainkban történt. Csakhogy városaink s községeink gazdálkodásában ugyancsak szűkre szorítják a tűzveszély megfékezésére szolgáló eszközökre irányuló kiadásokat. Sokkal csekélyebb jelentőségű dologra bőven, sőt tulbőven jut a pénzből, ám a tűzoltó felszerelésekre, a tűzoltók dotáoziójára sohasem futja az előirányzott költségekből. Az ilyen nyári hónapok után, mint aminő legnagyobb csapásunkra, az idei is, egyszeriben megbosszulja a felsőbbség szűkmarkúságát. A fájdalmas ébredés után már késő. Midőn az elromlott fecskendők, az idők romboló hatása következtében kiszáradt tömlők, megtagadják a szolgálatot a kritikus perozekben, akkor aztán van sopánkodás és mellek verdesése a múltak bűnei felett De ez mitsem használ. A fekete üsz- kök, a hajléktalanok nagy tömegének keserves panaszai nem enyhülnek a késő bánat megnyilatkozásától. Ilyenkor kiderül az a lelkiismeretlen gazdálkodás, mely országunk majdnem legtöbb községi ügyvitelét jellemzi. A költségvetés megszavazásánál, tudatlan, hozzá nem értő emberek kártékony szereplése sokszor akadályozza a jobb elem érvényesülhetését Reméljük, hogy ez esztendő bő példaadással szolgált azoknak, kik a tűzrendészet fejlesztésére mit sem akarnak áldozni. Ezek is be fogják látni azt, hogy kevesebb szűkmarkúság hasznos intézmények létesítésénél, mindenkor megtermi áldásos gyümölcseit. A jövő igazolni fog bennünket s megmutatja, hogy elkészültén a veszélyre, bátrabban s hatásosabban ellenállhatunk s nem a pusztulás és romok sivár képe buzdít majd a nélkülözhetetlen intézmények létesítésére. HÍRROVAT. Az örökké pinczér. Két óra felé járt az idő, midőn Svoboda F:anczi egyik éjjeli mulató pinczére hazatérőben volt. Útja egy elhagyottabb parkon vezetett keresztül, melynek ülőhelyei csalogatólag hívták a fáradt pinczórt a pihenésre. Az ut még hazáig igen messze van, gondolta magában Franczi, kipihenem egy kissé magamat. Leülve & padra, elgondolkozik, milyen jó is volna már ot'hon lenni a puha ágyban. Az egyik zsebében pompás darab disznópecsenye, a másikban pedig kenyér. — 0 ! A levegő, milyen pompás egy ilyen forró nap után. Milyen kellemes itt ülni . . . oly jó . . . Elmúlik egy néhány perez és bizonyos hortyogásszerü zaj jelzi, hogy Franczi mélyen elaludt. Nyugalma azonban nem tart sokáig. Azon hajléktalanok közül, kiknek minden bokor tanyát ád, a pádhoz 'opódzik. Az alvó duzzadó zsebei osalogatólag integetnek. Csendesen, lassan leül a csibész az alvó mellé és belenyúl óvatosan a zsebébe. — Ah, egy sertés karmonádli ! — Kedvencz sültem, A pompás sült gyorsan tűnik el a tolvaj fogai alatt. — Igen pompás, de egy kicsit zsíros. — Kenyér kellene hozzá 1 Kiált egész akaratlanul a csirkefogó. A legnagyobb meglepetésére a pinczér magszünik horkolni. — Egy kenyér, kérem ásson azonnal ! mormogja a pinczér és belenyúl a zsebébe odauyujtja a ozipót szomszédjának, azután pedig vissza hanyatlik és tovább horkol. A tolvaj ekkor veszi észre, hogy elszólta magát, de azért átveszi a czi- pót és gyorsan eltűnik. Midőn néhány óra múlva a pinczér az édes álomból felébredt, már a nap rámosolygott. Az első gondolata a sült volt, zsebéhez kap. — A vacsora eltűnt. (A tolvaj ezen turpisága soha sem került volna napfényre, hogy ha más lopáson nem csipték volna rajta, mely alkalommal bevallva bűneit, adta elő viselt dolgai közül, ezen kedélyes históriát.) . Lelkész meghívás. A csen- geri ev ref. egyház Lengyel Sándor elhunyt lelkész helyébe Pótor Elemér olcsvaapáti ev. ref. rendes lelkészt hívta meg * Tanitóválasztás. Gécz községben, a legutóbb történt tanitóválasz- tás alkalmával Czégényi Sándor, Sonkádon Nagy Pál, — Csengerbagoson Maksa Ferencz választattak meg tanítókká. * Segédlelkész választások. Fehérgyarmaton Jakab Ernő, — Ga- csályba Gacsályi József választattak meg segédlelkészekké. * Tanitóválasztás. Kómlódfalu- ban Erdős Endre, — Matolcsra Valii Mihály választattak meg tanítókká. * Kinevezés. A vallás-és közoktatásügyi miniszter Káposzta Pált az aranyosmegy esi elemi iskolához tanítóvá, Árvái Ilonát a kapnikbányai elemi iskolához tanítónővé nevezte ki. * Kinevezés. A vallás-és közoktatásügyi miniszter Nagyhodjai Tha- mási Ilonát. — ki a helybeli prot. felsőbb leányiskolánál több éven át működött, — a békés-csabai állami felsőbb leányiskolához nevezte ki. Eljegyzés. Zinger Sámuel N.- Bányáról eljegyezte K a t z Rózika kisasszonyt, K a t z Jónás leányát Csengerben. * A szatmári ev. ref. egyházmegye őszi közgyűlése. Az egyh. megye közgyűlése szept. hó 8 — 9-én Fehérgyarmaton fog megtartatni. A közgyűlés főbb tárgyai: a testvéregyházmegyék átiratai lesznek és a szatmárhegyi egyházközség kérelme aziránt, hogy a szatmári egyházmegyéhez csatoltassék. A Tiszavidóki Lelkész-Kör ez alkalommal is több indítványt fog a közgyűlés elé terjeszteni. Uj könyv- és papirkereskedés. Az összes intézetekben használt m- TatiKönyVetí jtsszár Aladár oooooo könyT-, lenemü- és papirkereskedésében kaphatók. 5 Szatmápon, Deák-tér 9. sz. (Dr. Lengyel Márton ur házában.) A „Pannónia“ szálló mellett. 0 0 0 Legolcsóbb árban kaphatók: Rajz-eszközök, vonalzók, rajztömbök, füze- zek, jegyzőkönyvek, valamint mindenféle papír-, iró-, rajz- és íestőszerek. oooooo Használt tankönyvek és szótárak - jó állapotban — félárban kaphatók.
