Szamos, 1904. szeptember (36. évfolyam, 70-78. szám)
1904-09-01 / 70. szám
XXXVI. évfolyam. Szatnw, 1904. csütörtök szeptember hó 1. ,,h' IX + 70-ik szám. SZAMOS POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI. LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. f«ÍÉ; lÁ* «* fe ? 4 * ä Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Ssatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér Életpályák. (Kz.) Most, hogy újra megnyílnak a főiskolák kapui, ismételten sok szó esik arrd, hogy milyen pályát válaszszon a magyar ifjúság. Évről-évre megújuló téma, melyről irók, politikusok, nemzet- gazdászok s a legkülönfélébb foglalkozású egyének sokat írnak, sokat beszélnek, sajnos, igen kevés eredménynyel. Pedig ezt a kérdést nem lehet eléggé sokszor tárgyalni s nem lehet eléggé hangsúlyozni a kérdés helyes megoldásának óriási jelentőségét. A jövő socialis viszonyainak alakulása, hazánk boldogulásának egyik elsőrendű feltétele függ a magyar ifjúság helyes pályaválasztásától. A statisztikát alapjában véve végtelen kevésre becsülöm, mert adatai rendszerint megbizhatlanok. Kerülöm is lehetőleg a reá való hivatkozást. Ám amikor arról van ezó. hogy évről-évre mennyien lépnek a tudományos pályákra, hogy a főiskolák évenkint mennyi diplomást embert termelnek s hogy egy-egy állás elnyeréséért mennyi a pályázó, elfogadom a statisztikai kimutatások horribilis számait, mert tudom, hogy azok valók. Egyszerűen kétségbeejtő az, hogy mennyi ifjú lép nálunk, Magyarországon a tudományos pályákra, mennyi ember szerez évenkint különböző tudomány-ágakban diplomát s hogy ezzel az óriási kitermeléssel s mondjuk tudományos munka-kinálattal szemben milyen kevés e munka utáni kereslet. Alig van tudományos pálya, hol a termelés ne volna tulon-tul felesleges és mégis ifjaink tódulnak a tudományos pályákra, mely ma már az existentia minimumát sem képes megállani. Korántsem a pályakereső fiatalságban keresendő a hiba. Hisz a középiskola padjaiból kilépett ifjú, aki az érettségi bizonyítványnál magasabbra nem esküszik, mit tudja azt, hogy ezer számra menő jogász van Magyarországon, ki diplomával a kezében, állás, jövedelem nélkül megélni nem tud, mit tudja, hogy a világ háta mögé elrejtett s alig néhány száz lakossal biró falucska körorvosi állására százan is pályáznak, mit tudja, hogy a diplomás mérnök kénytelen napdijas rajzolónak beállani, hogy a mindennapi kenyerét megkeresse s hogy hány tanár és tanító várja, nevelösködve, a miniszteri kegyet, egy kinevezési okmány alakjában ? Egy tizennyolcz esztendős, Ä japán népről. (Geo. H. Rittner „Inpressions of Japan“ czimű könyvéből fordította Gál Jenő oki. mérnök.) Egy ország sem kelti fel annyira az idegen rokonszenvét, mint a felkelő nap országa Ha mindjárt előítélettel mégy oda, bámulattal távozol. Japán nemcsak a virágok, természeti tünemények és kertek országa, melyek szépsége túlhaladja az ember fantáziáját, hanem egy oly nép hazája, melyet kevesen tudnának utánozni bármely tekintetben is. A nép fia születésétől kezdve olyasmit tanul, ami hasznára válik. Ha az apa gazda, vagy szinósz, gyermekei nyomába lépnek. így egy-egy ipari vagy más foglalkozási ág kitünően képzett munkásokat kap. A lányt arra tanítják, hogy viselje gondját kis testvéreinek, tartsa rendbe a házat, öntözze a kertet. Megtanulja, hogy kötelessége magával és a társasággal szemben szépnek lenni, ráillő ruhát hordani, haját művésziesen felrakni. Neki kell gyönyörködtetni a vendéget csevegésével és vidámságával. Ruhája színe illjók össze a környezettel, beszéde érdekelje a társaságot. A japán viseletén keveset változtat a divat. Néha szélesebb az „obi" az öv, vagy más a kötése : a „kimono“ a tulajdonkópeni ruha szabása évezredek óta változatlan anyaga selyem. A selyem oly jó és drága, hegy nemzedékről nemzedékre száll. E miatt roppant összeget is fizetnek a ruhának való selyemért. A nálunk japán dísztárgyakon látható ruha és hajviselet nem igazi japáni — hanem az alsóbb rendű geishák viselete. A japán nő még a közöl múltban is csak egy berendezési tárgy volt a házban ; alig mondhatta ki véleményét — egy anyós zsarnoksága alatt lévén, ki megverte, ha nem volt elégedett fia gondozásával. Üthette, a férj is könnyen válhatott tőle. E miatt igen gyakran volt a férjes nők közt az öngyilkosság. Ma javulóban van a nők helyzete. így a fővárosban egy-egy „dinner party “-ban ők is részt vesznek férjeikkel. Ezelőtt lehetetlennek tarérettségit tett ifjú még nem ismeri, nem ismerheti a midennapi élet óriási küzdelmeit, nem ismeri azt a rettenetes stéberséget, tülekedést, melylyel egyik ember a másik hátán akar felemelkdeni, nőm ismerik az axiofh^T ho^^artfogás nélkül csak megháwnenet. — A tizennyolcz éves ifjú telve van ídealismussal, telve világ hóditó eszmékkel s még nem ismeri az üres gyomor lélektanát. Tőlük gondos körültekintést várni pályájuk megválasztásában, nagyon merész kívánság lenne. De ott vannak a szülők, kiket az élet már keservesen megpróbált, akik ismerik az életet, a megélhetés nehézségeit, a tudományos „pálya tuítömöttségét, a tudományos proletariátust, akik szám- tálarvszQr fakadhat g^naszra azon tényq£ér4, -;lTogyJ|ud©mányos pályára ad-táíx a “fejüket; ezektől a szülőktől már méltán elvárhatná az ember, hogy fiaikat minden eszközzel tartsák vissza a tudományos pályára való lépéstől, ha gyermekükben komoly, nagy tehetséget nem látnak. Alig van olyan a középiskolában íelnevelke- dett fiu-gyermek, ki körülményeinek, egyéniségének szorgos megvizsgálása után határozná el magát arra, hogy mely pályára fog menni. A miek> n,int saÍtó kÖ7vá ’ mutatja, hogy , ... való megválaszt, >D esetben a szülők évek . során át tartott rábeszélése eredménye. A boldog apa, alig, hogy olvasni megtanul a fia, menten hangoztatja, hogy bírót, ügyvédet, orvost, vagy mérnököt nevel belőle. S a fiú lassanként beleéli magát a tudatba, hogy ő nem lehet más, mint biró, ügyvéd, orvos, vagy mérnök, egyszóval diplomás ember. Mert az ifjú nem a nagy átlagot látja a diplomás emberekben, s absolute nem a diplomás nyomorgókat, hanem azon igen keveseket, kiket az absolut tudásuk, fényes tehetségeik s még fényesebb protectiójuk magas állásba, előkelő positióba juttatott s nem gondolkozik azon, hogy ezek a ritka kivételek, mig alul hemzsegnek azok, kiknek egész élete : harcz a kenyérért, A statisztikai adatok azt mutatják, hogyha nálunk a most következő tiz éven át nem kerül ki diplomás jogász, orvos, mérnök és tanár, akkor sem lesz hiány ben- nök, mert e pályák annyira túl vannak tömve, annyi e pályákon a diplomás ember, hogy a 10 éves szükségletet a mai szám bátran fedezheti. tottak ilyesmit. A legnagyobb meg- tisztelés, ami érhette a japán asszonyt, az volt, hogy ebéd után megjelenhetett az ebédelő társaságban — mint a gyermek, akit csak a desserthez eresztenek be. Valóban úgy is bánnak a nőkkel, mint Európában a gyermekekkel. Legyenek láthatók, de ne hallhatók — csak jelenlóttükkel ékeskedjenek. Még nehány év előtt befeketítették fogaikat, hogy minden idegen férfi előtt csúnyának láttassanak. A férjről feltették, hogy megvan képzeletében nejének az igazi képe ilyenkor is. Ha a japán nő férjhez megy, férje családjának lett tagjává. Szülei nem rendelkeznek vele. Gyermeki engedelmességgel anyósának és apósának tartozik. A házasságot közvetíti a félhivatalos „nakodo“ a szülők akarata szerint. így jön létre a németek által „eine gute Partie“-nak nevezett, az angolok előtt ilyen formájában ismeretlen, egyesülés. A gyöngéden nevelt leány annál többet szenved asszony korában. Mint az apa gyermekének, úgy parancsol a férj nejének. Ha rosszul főz, ha j unalmas, ha nem szül fiút, az ura eldobja magától. Megtörténik az is, hogy a férj szereti az első nejét, de hogy fiutódhoz jusson, vett egy második nőt. A fiú aztán az anyját csak dajkának tartja, az első asszonyt anyjának. A castok Japánpan szünöfólben vannak. Az utczaseprők, földmunkások az „eta„-hoz, a nulladik osztályhoz tartoztak, nem tekintettek embereknek. A „shitoku“ — „polgárinak felel meg. A „daimo“ aristocratának, belőlük kerültek ki a katonák; békében is két kardot hordtak. A japán férfi felső teste aránytalanul hosszabb, mint a lábai, guggolnak, nem ülnek. A férfi magassága az európai nő közepes magasságával megegyező, a nők igen aprók. A férfi „komono“-ja szűrje selyemből való, a nőé bármily színűből, az alsó ruha mindkettőnél fehér selyemből készült. Otthon szalmapapucsot, kinnt faczipőt viselnek. A ehitoku övében legyezőt, pipa-készséget és egy apró gyógyszertárt hordoz. t Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Figyelmeztetés TIT Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő színes nyári áruk gyári áron alul Is beszerezhetők. ............................—..— ................................... ......-.....1 ■ ■ =
