Szamos, 1904. augusztus (36. évfolyam, 62-69. szám)
1904-08-28 / 69. szám
XXX* Szataár, 1504, mim augusztus hó 28. SZAMOS. \® T* 6 ^r \í> v'v POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A tanuló ifjúság elhelyezéséről. Mai közoktatásunk vezető elveiben a figyelem jogosan irányul növekedő érdeklődéssel arra a viszonyra, ami az iskola és a család között van. Korunk erkölcsi életének általános dekadencziája ujjal mutat rá a tanintézeteknek ama nagy feladatára, hogy a nevelés az oktatással egyenlőrangu tényező s ha azt akarjuk, hogy a különböző fokú iskolák működése megjeleljen hivatásuk magaslatának, nem szabad engednünk, hogy az oktatás a nevelésnek nyakára üljön. A nevelés nagy feladatát azonban az iskola csak a család öszszhangzatos együtt-müködése alapján valósíthatja meg, ha a kettő egymás munkáját természetesen egészíti ki. Városunkban, szépszámú tanintézeteinknél fogva, közel kétezer gyermek és ifjú számára keresnek a vidéki szülők elhelyezést, olyan családokat, amelyeknek körében gyermekeiknek otthonuk legyen s amelyek arra volnának hivatva, hogy az iskolákkal együtt a nevelés eredményét biztosítsák. Azt tapasztaljuk azonban, hogy a szülők legnagyobb része e kérdésre vagy épen semmi súlyt sem helyez, vagy csak nagyon felületesen jár el gyermekei leendő otthonának megválasztásában, úgy, hogy minden körültekintés nélkül, az épen csak véletlenül elébe kerülő alkalmat használja fel arra, hogy gyermekeit elhelyezze. Az élelmesebb kosztostartók vidéki szülőket már a városba érkezésük idején körülveszik, egymásra hezitálnak s a szülők, csakhogy gondjuktól mielőbb szabaduljanak, minden körültekintés nélkül, a legelőször kínálkozó, vagy lehetőleg legolcsóbb helyre szállásolják el gyermekeiket. — Az iskolák igazgatóinak tanácsát igénybe nem veszik, bár náluk föl vannak jegyezve azok a szerény és szerényebb igényű egyének nevei, kiknél a szülők az iskola és nevelés követelményeinek legalább megközelíthető elhelyezést nyerhetnének gyermekeiknek. Hogy a versenyzés, kosztosgyermekek felvállalására egyre nagyobb mérveket ölt, az a nehéz megélhetési viszonyokban találja megyarázatát s bizonyos, hogy alapját üzleti spekuláczió képezi s csak kevés az olyan kivétel, hol a kosztostartó természetes és jó hajlamát követve, üzleti érdekén kivül a nevelés nemes feladatára is vállalkoznék. Ellenben gyakoribb az a tapasztalás, hogy némely kosztostartók még fedezik és elnézésükkel csak melengetik koszosaiknak gyöngéit, hibáit, sőt bűneit, csakhogy sz ifjak panaszait elkerülve, minél tovább tarthassák meg őket eme viszonyukban. A szülők részére a leleplezés, a csalódás ideje rendszerint csak akkor szokott előjönni, amikor már nagy áldozattal, sokszor pedig még ezzel is csak igen nehéz a helyzeten segíteni. Ilyen helyeken az otthon és az iskola két ellentétes utón járnak s a család és iskola egymást támogató viszonya csak írott malaszt. Nem tartoznak a kivételek közé az olyan helyek sem, hol a növendékek lelkében a segédek és inasok trágár beszédekkel hintik el a gyomot s megmételyezik úgy, hogy az iskola nem képes azt kiirtani. Más helyen a kártya, tivornya és züllött családi élet szemlélése vonják el lelkét, figyelmét a tanulóknak. Egyes tanulók erkölcsében, vagy elöhaladásában tapasztalt visszaélések okainak kinyomozásánál majdnem biztos kézzel találnak rá ezekre a szereplő körülményekre azok, kik az okok felkutatására indulnak. A legtöbb koiztostartónál az a nagyhangú fogadkozás, mit a szülőknek gyermekeik gondozása érdekében hangoztatnak, csak addig tart, mig az üzletet megkötik, maga a gyermek, vagy ifjú aztán csak olyan valami portéka & kezükben, kinek alkalmatlanságát a kötelezettségnél lógva mégis csak meg kell tűrni valahogy. Örülnek ha mielőbb eltisztul hazulról s iTÚnél később kerekedik haza. Ilyen helyeken, még ha meg volna is a szunnyadó akarat a tanulókban a szorgalom, a viszonyoknál fogva életre nem kelhet. Kirádulás Felsőbányára. Irta: dr. Fechtel János. A közgyűlés után fényes bankett volt, ahol kedvderitő zene mellett ugyancsak barátkozott a lengyel és magyar testvér-nemzet. A magyar nép rokonórzelmeit Stoll Béla ügyvéd lelkesen és meghatóan, Münnich Sándor pedig többször erőteljesen tolmácsolta. A vendégekért Farkas Jenő polgármester ivott, mig Siegmeth érdemeit dr. Fechtel János magasztalta, akiről viszont Stoll Béla ügyvéd emlékezett meg egy gyönyörű beszédben. Délután az egész társaság a nyugati árok töltésén sétált, e honnan remek kilátás nyílik a vidék festői hegycsoportjaira, kúpjaira s a messze kígyózó szerpentiues utakra. Ameddig a szem ellát, mindenütt dús növényzet, sátoros bükk és tölgyfák ezrei, titokzatos csalitok üde bokrai, mezei tarka virágokból szőtt himes, végtelen és gazdag ssönyegtakarók pompáztak s a néző tekintete nem tudott eltelni a bövös látvány varázsos szépségével. A lefelé vezető rövidebb ut a százados öreg gesztenyések tövében fut a széles országúira, ahová a tár saság hangos beszélgetéssel, a nők jókedvű csengő kaczajjal lassú léptekkel iparkodtak. Lenn, a város keleti végén egy pinczeszerü nyílás felett magas feszület áll, alatta keresztbe fektetett két kalapács. A nyílás a keleti bánya ajtaja, hova reggeli 4 órakor, rövid ima után lép be mécsesekkel a bá- i nyászok néma serege, munkájuk délben végződik, dólutánjok szabad. — Szegény nép, de biztos keresete van, naponkint a 2 koronát mindig megdolgozza. Csinos házacskáik vannak a hegylejtőkön, hol az asszonynép jókedvvel sürögve-forogva végzi házi teendőit. Engem Burghardt Lajos bányamérnök kalauzolt s szívesen magya- rázgatta a bányászat titkait, a kőzeteket, a telléreket, melyekben a nemes fém rejlik, s amelyeket a bányászok serényen keresnek ugyan, de az állam az üzemben mégis veszte- séggel dolgozik. A bányarémekről nem emlékezett meg, tán kipusztultak már, vagy másfelé vándoroltak a mesés gnomok, ijjesztő szellemek ?! A Felsőbányán töltött gyűlés- napoknak legsikerültebb, kedves mozzanatokban leggazdagabbja volt 15-e, amikor egy nagy társaság, a lengyelek, az idegen vendégek Siegmeth Károly elnökkel élükön, Klammer L. az osztrák-magyar bank főfelügyelője családjával, a városiak : Farkas Jenő polgármester, Münnich Sándor tanácsos, Pap Márton főszámvevő, Baumert Károly bányafőnök, tanácsos családjaikkal, Burghardt bányamérnök, dr. Goes Józsefné Budapestről, Báthy Juliska k. a. stb. a Bódi tóhoz rándult ki. A főrendező Farkas polgármester volt, ki mint mindig, ezúttal is, fáradságot nem kiméivé, gondoskodott kényelemről, ellátásról, fogatokról és minden szükségesről. A társaság kocsikon ment az érdekesen regényes völgyben a hegy lábáig, melynek magaslatán pihen egy kristály-tiszta vizű tó, a kirándulás végszólja. A hegy lábától kanyargó és árnyékos erdei utakon gyalog haladt fel a kirándulók sokasága, melynek tagjai magyar, lengyel és német nyelven dicsérték a lejtő, az erdőség, a zöld hegyek szépségeit s itt-ott megállották, hogy teli tüdővel szívják az illatos, tiszta, balzsamos hegyi levegőt s figyeljék a csörögve rohanó patakok zaját s az egymást gyorsan űző tajtékos habok játékát. A természetnek eme vadvirágos és madárdalos templomának hatalmas boltívei alatt az áhitat ihletének elragadtatásában mindenkinek szive gyorsan dobbant s a mindenütt jelenlevő Istenség felségéhez fohászkodva mindenki boldogan elandalodott. A hangulat oly poótikus volt, hogy szívesen építettek volna sokan hajlékot a susogó lombok alatt, az erdőben, hogy ott mindig az Isten közvetlen közelségében, a bérezek pompájában gyönyörködhessenek. Tizenegy óra tájban végre a tó partjához értünk. Gyönyörű hely. A tó egészen olyan benyomást tesz, mint a Tátrában a Csorbái. — Magasan fekszik, körül kúpos-erdős hegyek szegik, melyeknek százados fái hódolva hajtják a viz ragyogó tükre felé előre nyúló sátoros ágaikat. Mintha művészi lomb-girlandok szeszélyes csokrai, karácsonyfai hosz- szu lánczczal ölelnék át a hallgató és álmodozó hegyi tó fodros vizét, hogy ha megkondul az éjféli óra s a hableányok felbuknak az ezüstös mélységekből, kiterjesztett szárnyaik alatt, mint tündóri tánezteremben, lejthessók csodás-bűvös éjjeli tán- czaikat. A parton tágas turista-pavillon épült, melyben étkezni, sőt tánczolni is lehet. A szabadban, hideg ételekkel s italokkal dúsan megrakott asztalokon frissítők várták az étkezőket, kik derekasan hozzá is láttak a fogyasz • tás munkájához. Vidám tréfálkozás és jókedvű beszélgetés között minden pereznek szárnya nőtt, gyorsan múlt a repülő idő, úgy, hogy 1 óra felé járhatott a mutató, amikor urak és hölgyek, czigáuyzene mellett az Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Figyelmeztetés III Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő színes nyári áruk gyári áron alul ÍS beszerezhetők. --------------------- . , . ■■ 1 ................... 1...................
