Szamos, 1904. augusztus (36. évfolyam, 62-69. szám)

1904-08-18 / 66. szám

2-ik oldal SZAMOS 66. szám a fedezet módjának részleteiben is lesz alkalmunk tájékozódni. Reméljük, hogy a vízvezeték és csatornázás, ügyének elintézése nem sokáig íog magára váratni s annak mielőbbi tárgyalása rendén közegészségünk érdekében többször lesz még alkalmunk hozzász lani. Óriási tűz Madarászon. (Saját tudósítónktól.) A szomszédos Madarász község történetének lapjain gyászos betűk­kel lesz beírva f. évi aug. hó 15-ik napja. — Az óriási tűzvész, mely a különben gazdag és virágzó község­nek több mint egy harmadát elpusz titotta, városunkban is érthető izgal­mat keltett és igen sokan mentek ki a vész színhelyére, hogy legalább tanúi legyenek a szörnyű katasztró­fának A rémes tűzesetről, a helyszínén járt tudósítónk a következőkben szá­mol be : (A tűz kitörése.) E hó 15-ón délután fél háromra járhatott az idő, midőn a Góresi- utczából sűrű füst szállott fel, pár perez múlva hatalmas lángnyelvek tűntek elő. A tűzvész Grosz Demeternó kerítésénél támadt, itt a födelet meg- gyujtva, a hirtelen keletkezett szél­vihar a két szomszédos házra vitte a lángnyelveket, majd az egész utcza megkerülésével a Nagy-utczára csa­pott át és felgyújtotta Bánk és Te- rebesi házait. Ekkor már öt ház állott láng ban a templomba igyekvő sváb lakosság seregestöl tódult az égő há­zak felé és úgy a férfiak, mint a nők vállvetve segítettek megrémült embertársaiknak az oltás nehéz mun­kájában. (A tűz tovaterjedése.) Mintha csak kiszámított dolog lett volna a természettől, a tűz kitö­rése idejében erős szélvihar támadt, mely a meggyuladt házak tetejéről hatalmas tüzcsóvákat tépett ki s azt toronymagasságra vitte fel, majd kénye-kedve szerint dobálta egyes házak tetejére, mely az amúgy is nagy szárazság következtében azon­nal tüzet fogott. sláger dalát, amelyet oly bájosan énekel: „Bébi te édes. Bébi te kedves, Bébi te drága nöu . . . stb. Ezzel fogadnak Osbuda összes muzsikusai és ezt fütyöli ma már Pesten minden gavallér, ezt játsza minden zongora, minden verkli. A hüs esti szellő bóditó parfume illatot hoz felénk s a mesés illumi- náczióban temérdek nép, divatos nyári ruháju nők, panamakalapu fér­fiak, csupa jókedvű s sok-sok szerel met elbíró emberek nyüzsögnek. — Lárma, nevetés, pohárcsengés, túl­zott és hangos udvariasságok hang­zanak, a katonazenekar aktuális ope­rett áriája közepett. Talán egész Budapest itt van ? De ki alszik nyáron ? Mindenki ide menekszik az álmatlan éjszakák kel­lemes elűzésére. S mikor az ég alját halvány lilaszin szegélyezi, az átmu­latott éjszaka egy-egy bus magyarja tántorogva igyekszik párnái közzé, de útközben szerelmi vágygyal öleli át az útjába tévedt gázlámpa vasoszlo­pát s borízű hangon dúdolja : Bébi te édes, Bébi te kedves, Bébi te drága nő . . . Hz. Alig múltéi 10 — 15 perez a tűz kitörése után, már is huszonöt ház és számos csűr állott lángokban, po­koli hőséget támasztva és messze visszatartva azokat, kik oltási szán­dékkal közeledtek a pusztulás szín­helyéhez. Csakhamar rémes lárma és si­koltás töltötte be az egész falut, a nép a maga tehetetlenségében minden mentökészülók nélkül állott a tova terjedő rémes tűzzel szemben és szá­mosán az utczán térdrehullva könyö­rögtek az Istenhez, hogy az iszonyú veszedelmet, mely az egész falut el­pusztítással fenyegette, valahogyan vegye el tölő k A vész feltartózhatatlanul ter­jedt tovább. Azon lakosok, kik még az égő házaktól távolabbra estek, igyekeztek holmijukat a széles ut- czára, kertbe kihordani, ha ugyan még erre volt idő, amennyiben a tűz a szól szeszélyes játéka folytán egy­két házat keresztül ugorva, pusztított el 10- 15 házat egymás után. Sok helyütt még a kertbe kihordott holmi is tüzet fogott és elpusztult. A falu toronyórája már a dél­utáni három órát ütötte, mikor még sehol sem volt segítség, mindössze néhány bátor ember, élén a községi jegyzővel, a község tulajdonát ké­pező kézi tüzfecskendővel neki in­dult a már két oldalon égő Nagy- utczának és a községházát, majd a papilakot kezdó öntözni. A tűz ez idő alatt hihetetlen gyorsasággal csapott at egyik épület­ről a másikra s mind jobban terjedt a keleti irányban húzódó Nagy-ulcza mindkét során. Csűrök, a benne összehordott, kicsépelt búzával, ólak a bezárt ba­romfiakkal és sertésekkel, nemkülöm- ben az udvarokon felhalmozott t3r- menyek javában égtek, midőn a vész színhelyén termett Domokos Ferencz erdődi főszolgabíró és a tovaterjedés megakadályozására a kivonult cseud- örségge! minden lehetőt megtett. — Azonban az óriási veszedelemmel merő képtelenség volt megbirkózni, miért is a Szatmárhegyen időző Par Géza polgármestert kérte fél sürgő' nyileg Domokos főszolgabíró, hogy a szatmári tűzoltóságot rendelje ki segítségül. A polgármester nyomban intéz kedett a tűzoltóság kirendelése iránt Miután pedig ez időben Mikolában is tűz volt, hova megfelelő . tűzoltó- csapat vonult ki, csupán két tűzoltó mehetett ki Madarász községbe, ma­gukkal vive egy nagyobb szerkezetű tüzfecskendőt, két vizes-hordóval. (Az oltás.) Daczára az idén előállott rend­kívüli szárazságnak, a kutak eléggé el voltak látva vízzel, csak az volt a legnagyobb baj. nem volt a ki az oltáshoz szállítsa a vizet. Az óriási zűr-zavar, rémes sikoltozások közepette, a nép javarésze tehetetle nül állott a nagy veszélyben, mig végre úgy öt óra tájban berobogott a községbe a szatmári tűzoltóság egy gépje két tűzoltóval. Ennek láttára a népben a re­mény sugára éledt föl, hogy hátha sikerül a nagy tüzet megfékezni. A tüzveszedelem ekkur már a tetőpontra hágott és tűzoltóink iga­zán a legkritikusabb pillanatban ér­keztek meg, hogy gátat vessenek a tovaterjedésnek, mely már ekkor el­pusztította a gör. kath. papilakot, iskolát, a hitelszövetkezet helyiségét nemkülönben a községházát. Az oltás munkálata azonban most sem ment rendesen, mert a tüzfees- kendőt a lakosság vonakodott vízzel telitölteui, csak a csendőrök és a fő­szolgabíró parancsszavára lehetett őket a munkára kényszeríteni. A gör. kath. templom e közben gyűl ad t ki két ízben, de Kisújszállási Bálint városi tűzoltó, nemkülönben Dorogi János harangozó bátorságá­nak köszönhető, hogy a tűz nem hamvasztotta el a különben is szép és nagy templomot. A községházát azonban a leg­nagyobb erőmegfeszitós mellett sem lehetett megmenteni, A hivatalos iratok, a kataszteri birtokivek és nyilvántartási naplók, nemkülönben az állami anyakönyvek nagy része is elhamvadt. Utóbbiakból csak az idei és a múlt évi könyvek marad­tak meg. A községi régi irattár szin­tén a lángok martalékául esett. (Elhamvadt épületek és a kár.) Az óriási szélvihar, mely segítő társul szegődött a vészes tűzhöz, po­koli lángjával nem kevesebb, mint 52 telken 70 fő- és majdnem ugyan­annyi melléképületet semmisített meg. Legtöbb épület paticsból készült és igy az ilyen házak a föidszinéig ég­tek le, ugyannyira, hogy csak egy hamudomb jelzi, hogy itt épület volt. A gör. kath. hívők nagy költ­séggel elkészült szép, uj iskolája, melynek a jövő hónapban kellett volna megnyílni, szintén leégett. Itt volt az egyháznak mintegy 2000 forintot kitevő kicsépelt búzája összehordva, melyet óriási fáradság és önfeláldozó munka után megmen­tettek. A fogyasztási szövetkezetben levő áraczikkek, magávai az épület­tel együtt teljesen elpusztultak, nem különben a gör. kath. parochia és a kántori lakás is. Eme két helyen még a bútorok is porrá égtek és azok kö­zül megmenteni alig lehetett valamit. Tetemes kárt szenvedett még Eerencz Ágoston városi tanácsjegyző is, kinek ottani lakóháza és a behor­dott gabona termése a lángok marta­lékául esett. Drágos Béla helybeli kereskedő háza is elégett a benne levő bútorokkal együtt. Legtöbb ház udvarán a kicsé­pelt búza zsákokban, vagy tisztítás végett künn hevert és ezek mind ott pusztultak el. Ami kevés megmaradt, az a füsttől teljesen megromlott és igy hasznavehetetlenné vált. A rémes tűzvész által elham vasztott épületek, bútorok, termé­nyek stb. kár összege még nincsen hivatalosan megállapítva, azonban előreláthatólag felül lesz a 100000 koronán. (Az utcza képe) Leirhatlau azon szomorú látvány, mely Madarász község főutezáján végig vonul. A gör. kath templomtól mind két sor füstölgő romhalmaz, üszkös gerendák, füstös falak mered­nek az égfelé, az utczákon kétségbe­esett asszonyok, kisirt szemű emberek tömegekben verődnek össze és keserű fájdalommal nézik a tűzvész ádáz munkáját, mely még a tegnap gazdag községre Ínséget és nyomort hagyott hátra. Legtöbb embernek csak annyija maradt meg, a mi épen testén volt; ott virasztanak a kárvallottak a csu­pasz földön egyedüli takarójuk a sötét éjjel, melybe kísértetiesen meredeznek az egyes háztetők csupasz kéményei. Fojtó füst és koromszag tölti meg a község levegőjét és itt amott, még a tüzveszedelem után 48 órakor is fel-fel csap egy romhalmazból a füst és a láng. Bizony, oly szomorú kép ez, melyet csak az tud kellőképen meg­érteni, aki saját szemével látja a tüzveszedelem színhelyét. Ezt leírni nem lehet, ezt látni kell Szerencsés volt azon gazda, ki elörelátólag biztosította épületeit mivel legalább fog annyit kapni, hogy még a tél előtt felépítheti a házát. Ilyen biztosítás aránylag sok van, legtöbben a „Hazai“ társaság­nál biztosítottak, utána legjobban a „Fonciére“ van érdekelve. A tűzvész színhelyére városunk­ból eddig igen sokan rándultak ki, hogy láthassák ama borzalmas rom­bolást, melyet egy virágzó község a tűz által szenvedet. (A füzvizsgálat.) A hivatalos tüzvizsgálatot teg­nap ejtették meg Madarászon, mely alkalommal sorba kihallgatták mind­azon egyéneket, kik a tűz kitörése idejében a Géresi-utczában megfor­dultak. Egybehangzóan azt mondják az illetők, hogy ők csak annyit lát­tak, miszerint a Grosz Demeternó kerítése, majd a háza lángokban áll, mindez egy-kót pillanat müve volt, mert már pár perczczel később a két szomszédos telek is égni kezdett. — Gyanús alak nem fordult meg a köz­ségben, igy csakis gondatlanság kö­vetkeztében keletkezett az iszonyú tűzvész, mely egy nehány száz em­bert hajléktalanná, sokakat pedig — koldussá tett. HÍRROVAT. * Király születés uapja. Ma 18-áu hálaadó imák szállanak a min­denhatóhoz, hogy alkotmányosan ural­kodó királyunk hosszú életéért könyö­rögjenek. Ezen a napon reggel 8 óra­kor a Deáktéren táborimise lesz, a honvéd zenekar közreműködésével, az ezen ezéira készült zöld lomb- sátorban. 9 órakor püspöki mis© a zárda templomban. Az ev. ref. templomban ítácz István ev. ref. lel­kész tart istentiszteleteit. 10 órakor a németi gör. kath. templomban Mel­les Emil főesperes misézik. * Gyászhir. A jó öreg Kozma Zsiga bácsi elköltözött szebb hazába. F. hó 17-ón délután fél ti órakor éle­tének 79-ik évében, hosszas szenve­dés után hunyta le szemét, — 48-as honvédőink hadnagyukat veszítették el benne, mig társadalmunk egy de­rék, köztiszteletben és becsülésben állott polgárát. Nyugalomba vonulása előtt a szatmári kir. törvényszék vizsgálóbirája volt és ezen minőség­ben is, mint pontos és igazságszerető férfin volt elismerve. Halála általá­nos részvétet keltett városszerte. Te­metése f. hó 19-én d.u. fél 5 órakor az ev. ref. egyház szertartásai szerint megy végbe. — Halálát özv. Schnell Terézia és nevelt leánya Malachovvski Hona gyászolja * Osvátli Márton 1848—49 es honvéd-tizedes f. hó 13-án szomba­ton, hosszas betegség után, végel­gyengülésben 77 éves korában meg­halt, követte útjában nemrég elhalt bajtársát, Licskey Gusztávot. Osvátk városszerte ismert alak volt, ki be­tegsége daczára is sokat mesélt a szabadságharezrói. Az öreg honvédet családja és bajtársain kívül nagy­számú tisztelőinek részvéte kisérte utolsó útjára. Nyugodjék békében. * Mérnöki kinevezés. Horváth István nagyváradi máv. segódmérnök, városunk fia jelenlegi állomáshelyére mérnöknek neveztetett ki, * Halálozás. Kiss János, kir. adóhivatali szolga, hosszas betegség után f hó 15-ón reggel, életének 42. évében elhalálozott. * Tűz Mikolában. F. hó 15-ón Kölcsey Antal nagybirtokos lakóháza melléképületeivel együtt vált a tűz martalékává. * Anyakönyvi felügyelők mint a kivándorlás ellenőrzői. A m. kir. belügyminiszter legutóbb körrendele­tét bocsátott ki, melyben megbízta a m. kir. állami anyakönyvi felügyele­teket, hogy a kivándorlást ellenőriz­zék és erre vonatkozólag kimerítő utasításokkal látta el őket. Az anya­könyvi felügyelőknek, mint a kiván­dorlást ellenőrizŐinek kötelessége egy­ben az is, hogy az egyes közigazga­tási tisztviselőket utasítással lássa el s a kivándorlás tekintetében oda has­sanak, hogy a kivándorlók Fiume felé irányítva, a Cunard társaság hajóit használják. r homorú m t. vevőimnek, hogj^ a nyári saison-árukat az idény végével, tehát augusztus hó 1 tői igen olcsó árakért szándékozom elárusítani és igy, ki még szükségletét nyári tennisz sport ingekben, rövid lábravalók, egész könnyű posztó és szalmakalapok, ezórna barisn ák és nyári keztyük, gyermek sport tricot, Netz háló-ingek stb. nem fedezte, felhívom a kedvező alkalom felhasználására. — Maradék cartonok, voilok, batistok és delinek minden árban eladatnak. — Tisztelettel ipp* Vajda Mihály. "IW —

Next

/
Thumbnails
Contents