Szamos, 1904. július (36. évfolyam, 53-61. szám)

1904-07-17 / 57. szám

2-ik oldal SZAMOS 57. szám. pópa talán még kongruát is élvez a magyar államtól. _______ \ * *) A fenti „Szemlédben foglalt bírálati észrevételeket nem minden­ben osztjuk. Mi az áll. el. népiskolá­kat épeuugy, mint a jó felekezeti is­kolákat, a magyar nemzeti állam ki­építésében elsőrangú tényezőknek tudjuk és ismerjük, akár magyarajku, akár idegenajku vidékeken működ­nek. A hazafias lelkületet épenugy kell fejleszteni és ápolni a gyermeki lélekben a magyarajku területen, mint egyebütt. Az előbbi helyeken ez a szülők, a társadalom s az élet mil- lieu-jének hatása alatt könnyebb esz­közökkel történik s az eredmény úgy­szólván kézenfekvő, — a nemzetiségi területeken ez nehezebb eszközökkel s csak lassú folyamatban érhető el. De buzgó kitartással itt is elérhető. Erről már sok helyen volt alkalmunk igaz lelki örömmel meggyőződést sze­rezni. Hogy hevenyében csak közel­ről hozzunk példát: ott van Kapnik- bánya és Nagysomkut — Hogy Er­délyben az áll. iskolák és az Emke ebben az irányban mily nagyfontos- ságu missiót teljesitnek, arról a sta­tisztikai adatok, sőt kulturtérképek már évek soráu át fényes bizonyíté­kot szolgáltatnak. Ha mindezek da­czára a nemzetiségi viszonyok álta­lában még mindig kedvezőtlenek, ez a jelenség is arra mutat, hogy men­nél több olyan iskolára van még szük­ségünk, melyek ez irányban is hiva­tást teljesítenek. Szerintünk az áll. el. iskoláknak e kiváló nemzetkultu­rális hivatását és sikereit a hivalko­dás, vagy frázis színvonalán látni tárgyilagos szemmértékü szemlében nem lehet. — A fenti czikksorozatot a közérdekű intézmények nyilvános elbírálásának joga alapján teszszük közzé, annyival is inkább, mert azo­kat egyházi és tanügyi közéletünk­nek egyik tekintélyes hivatali kép­viselője irta. Szerkesztő. Munkásviszonyok - kivándorlás. A munkáskérdésekkel immár egész társadalmunk foglalkozik s a kérdés orvoslásának módjai a legha­zafiasabb és leg, mberibb gondolko­zásoknak mélyen megfontolt tárgya. Ahány oldaláról vizsgáljuk a kérdést, annyi is az orvosszer Azt hiszszük azonban, nincs véleményeltérés egy­ben s ez az : hogy a munkások ólet­móskedtem volna derülten. Mintha neki szólt volna lényemnek tüzes, i eleven, kis szellemeskedése, minden bohóskodása. Balga ember ! Miért nem látsz tisztán érzéki pillantásodon ke­resztül? Nem látod hogy szemem melege másnak fénylik ? Nemcsak neki, hanem sürgönyének is ! Nem volnék asszony, ha nem látnám, hogy Bódi urat mára meg­hódítottam akaratom ellenére. Igenis ölhihetik, hogy akaratom ellenére. Mört hiúságom nem vágyik reá s szivem érzi a szerelmi áramnak kö­zeledését más oldalról. — Kellemet­len, nehéz szerepem van Bodi nrral. Valósággal mámorosán néz rám. Hí­vom tánczolni. Félek tőle Végül, ko­moly, illedelmes szavakkal hütöm le ömlengő szerelmi vallomását, melyek gördülékenyen folynak ajkairól, akár csak lánynak rakná lábai elé. Micsoda ostobaság asszonynak olykóp udva­rolni, mint leánynak ! Dicséri hajam göndörségét, fogam fehérségét, rajong ajkaimért. Valósággal elharapom, hogy ne nevessek. Ez az ember az eszétől búcsúzik. Ennek nem használ szép, okos szó. Ez bele van bomolva blouzomba, hajamba, szemembe snem körülményeit kedvezőbbekké kell tenni. A segítésnek aligha van köze- lebbfekvö eszköze, mint az, hogy a munkásokat lehetőleg mentesítem kell a közterhektől, az adóktól s ezek kö zött különösen a közvetett adóktól. Ez a legegyszerűbb adóreform, mely egyszersmind a progresszivitás elemét is magában foglalja. A fogyasztási adók például senkit nem sújtanak oly óriásilag, mint a munkás osztályt. Ezt a terhet az ő válIáikról okvetlenül le kell valahogy vermi s közlekedési és egyéb viszo­nyaikban a munkásosztályt minden kedvezéssel el kell látni. E kamara kerületéből az elmúlt évben közel 14,000 lélek hagyta el tüzhetyót és ment idegenbe boldogu­lást keresni. Amerikába a zöme, szép számmal -Romániába s uéháuyan a világ egyéb tájai felé. Az okok isme­retesek régeu : nehéz megélhetési vi­szonyok, eladósodás, elszegényedés. Az amerikai magas munkabérek csá­bitó ereje aztán elvégzi a többit : a leszegónyedett lakosság tömegesen vándorol. Erős impulsus a kivárdorlási kedv élesztésére azon nem ritka eset, hogy a kiváudorlottak Amerikából itthon maradt övéiknek pénzt külde­nek éspedig néha igen tekintélyes összegeket. így pl. Szabolcs vármegyében a tiszai járás területéről kivándorolt 222 egyén haza küldött az óv (olya mán 73 350 koronát ; esik átlagban egyre-egyre 330 korona 50 fillér Az arány a kiváudorlottak száma és a hazaküldött pénzmennyiség között a vármegye többi járásaiban is körül beiül ugyanaz, mert az egész várme­gye területéről kivándorolt összesen 2140 egyén összesen 710,960 koronát küldött haza, miből átlag számítással egy-egy kivándorlottra 332 kor. 20 fillér esik. A kivándorlás statisztikai ada taiból következtetésünk alapjául elfo­gadhatjuk azt, hogy az ulr.evelet vé - tottak közül törvényhatóságonké í többé-kevésbbé egyenlő aránvu rész vándorol ki, minél fogva egyéb pon­tos adat hiányában bízvást támasz­kodhatunk a fenti kimutatás adataira a kivándorlási mozgalom bírálatánál. Bereg, Szabolcs és Ugocsa vár- megyók mutatják a legnagyobb szá­zalékszámot (1 *50, 1 22 és 140 szá zalókot), holott a kivándorlás indo­kaiul általában elfogadott körülmé­nyek műveltségi, vagj'oni fejletlenség ezek közül csak Ugoc-ában, s részben Beregmegyében található fel, hol még engedi el a kezem, míg erélyesen fel i nem lépek : „Bodi, maga bolond ma teljesen ! Nem ösmer már ? Miért nem hagy fel tüzes verbuválásával szép módon ? Istenemre, goromba leszek, akár maga. Ereszszen el! Nem tudja, hogy jellemes asszony vagyok s nem szerettem önt soha ?“ „De én szeretem s engedje, hogy szeressem, mig élek — feleli rá tü zesen a pirosképü hódolóm. — Nem, ne űzzön el — folytatja — nézze, nem hihetem, hogy ily gyönyörű, eleven asszony ezt a mamlasz urát szeresse. Ilyen világi, édes, modern asszony! Csak kínoz engem, ugr-e, de nem tagadja meg makacsai kéré­sem. Mit kíván ? Örökös rabszolgája, hódolója s privát schatulója gondo­zója leszek, csak szeressen ! Csak egy csókot egyelőre!“ — „Menjen! — súgom megbotránkozástól sápadttan, reszketve, mélységes undorral lelkem­ben. — Menjen, mig szépen van! S máskor tanulja meg tisztelni s ne kívánni a más feleségét!* Szupé-csárdással zárják a vig lakodalmat. Engem is hívnak. Sápad­tan, daososan, fénylő szemekkel hiv tánczra Bódi. Szépen, illedelmesen hozzájárul a nagy népesség (154 lakos négyszög km.-ként) és a kötött birtok óriási terjedelme (a megye ter­mőföldjének 53 százaléka). Ellenben Szabolcs vármegye nagy százalékát misem indokolja a köz­hitbeli okok közül, mert ennek népe általában vagyonos, müveit, nem túl­ságos sürü (84 lakos négyszög kmé- terenként), kötött, birtokai pedig ter­mő földének csak 19 százalékát teszik. Ezt összevetve Szabolcs vármegye kivándorlási ügyében fennebb közlött, kimutatásunkkal, mondhatjuk, hogy ez a vármegye legkiválóbb bizonyí­téka annak, hogy a kivándorlás nem mindig, sőt az esetek jelentékeny részében nem a megélhetés, nem a népnyomor kérdése, hanem gyakran egészen más indokokon nyugszik. In- neu van az, hogy gyakran találkozunk oly felfogással, — még hivatalos je­lentésekben is, — bog}7 a kivándorlás gazdaságilag hasznos, népnevelési szempontból pedig előnyös, mert : 1. a kivándorlók pénzt tekinté­lyes összegeket küldenek haza ; 2. a visszatérők bizonyos szaba­dabb szellemet, fürge életrevalóságot hoznak magukkal. Az előbbit illetőleg tárgyilagos bírálat nem mondható, mert ehhez szükséges volna ismerni az árat tel­jességében, mit a kivándorlók a kül­dött és hozott pénzéért adunk : azt a pénzt, mely innen a kivándorlókkal kivitetik és odakint elzüilő véreink szenvedéseit. A második pontot illetőleg meg kell vallanunk, hogy a kivándorlóink egy nagy részére, arra, mely a vissza­térés, erős elhatározásával indul ut- uak, többé-kevésbbé áll is. Hivatalos jelentések, emlókir tok gyakran sötét sziliekkel bünóül róják fel a vissza­térő kivándorlottnak, hogy „ . . .a vallásosság nála egy felesleges foga­lom, lelki pásztorára nem hallgat, a törvényt, hatóságot nem tiszteli, csak a biróságtól, büntetéstől való félelem tartja vissza a felforgató intencióktól ; elégedetlen, alattomosan, titkon ócsá­rolja a hazai viszonyokat s nem is képzel magának alapot a hazafiságra. Korcsmában, utczán, hangoztatja és dicséri az amerikai szabadságot stb.“ (A sárosmegyei gazdasági egyesület emlékirata) — tapasztalati tény azon­ban, hogy bár kritika alá vonja papja tanításait, s közigazgatási hatóságok gyakran kicsinyeskedő, ok és czóita- lan zaklatásain, a közegek (kivált az alantasabbak) tárgy és helyválogatás nélkül alkalmazott fölényes, paran­csoló haugján meg-megütközik az érettebb szabadság és nagyobb pol­tánczolunk. Nem veszi észre senki, mi volt köztünk ma. Egyszerre csak érzem, hogy valami veszett dolgot mivel, beleszédülök ! Lábam konokul megtagadja a szolgálatot. A földhöz szegezném, de ő erősebb. Felkap s szépen kitánczoltat a teremből és azzal ott hagy szépen a sötét folyo­són. Mondhatom, gyönyörű egy kom- plimentum szerelmes embertől sze­relme hevében, melegibe . . . Én nem ütődöm meg rajta, mert közönséges embertől nem várok so­kat. De ti, kedves barátnőim, kik társaságba jártok, próbáljatok meg csak egyet-kettőt visszautasítani, mii}7 könnyen tévedtek majd. Én nem ve­tem meg érte, mert addig sem be­csültem e félvérü embert. Nem is értem rá durva hódolómmal foglal­kozni, mert hajnalodott (nekein) s jött felém az igazi, a kedves, az ara- n\ os mosolyogva, hódolatteljesen, szerelmesen (nem a férjem). Ne, ne szóljatok meg érte ! Sze­retnétek ti is mind, mert gyerekek ! Micsoda nemes, finom gentleman ! gári önérzet környezetéből visszatérő, világot bejárt vándor, mégis a fenti bírálat petsimistikusnak mondható. A hazai viszonyok ócsárlása pedig — sajátságos tünemény — a müveit osztályhoz tartozó, világot járt, tanult férfiakuak is úgyszólván közös betegsége. Ugyanezen emlékirat ezt is mondja róluk „El kell ismerni, hogy az általános anyagi jólét a beözönlő pénz által emelkedik, a lakóházak csinosabbak lesznek, a gazdasági fel­szerelések jobbak stb. stb . . . Adóját pontosan fizeti az amerikai pénzből.“ Szóval — valljuk meg — a ma­gasabb kultuxa szele érintette őket s az ri le rólak. A másik rész, a számszeriuti nagy többség, mely általában .felvi­déki kivándorlók“ neve alatt ismere­tes, sivár, nagyon sivár képet mutat. Kerületünkben Máramaros, Ugocsa és részben Beregvármegye területéből kerülnek ki ők, s ők azok, kiknek sajtóban, levélben és egyéb értesülé­seinkben csak zülléséről, tengerentúli raboskodásáról hallunk és olvasunk, s ez az az anyag, mely a lelkiismet- len kivándorlási ügynökök embervá- sárlásainak portékáját képezi. Máramarosmegye 88 százalék kivándorlási perczentjével, négyszög kmétereukónt 247 lólekszámával, 52 százalék kötött termőföldjével képezi kerületünk kivándorlási ügyének leg­sötétebb pontját, súlyosítva a gali- cziai bevándorlással, a melyről ada­taink, sajnos, nincsenek. Nem is be­vándorlás az, hanem ellenőrizhetlen beszivódása egy alacsonyabb kultú­rájú fajnak, vándorló, véreink helyére. Politikai, gazdasági, államerkölcsi képtelenség tovább tűrni ezt az ál­datlan népcserét és e helyen, ezzel szemben a magj7ar kormány legeró- lyesebb intézkedései is teljesen in­dokoltak. Mikor a felvidéki elhanyagolt műveltségű véreinkről im ezeket je­lentjük, önkénytelenül eszünkbe jut a végrahajtási törvénynek ama már gyakran, külömbözö utón felpanaszolt 156. § a. mely szakaszt, mintha a kivándorlásnak éppen felvidéki me­gyéinkben való nagyban elősegítésére teremtették volna. Ez a szakasz az 500 frt. kiki­áltási áron alóli ház és a 200 frt. kikiáltási áron alóli egyéb ingatlanra nézve amennyiben az több társtulaj­donos talajdonát képezi, kimondja azt, hogy az árverés a társtulajdono­sok egyikének adóssága fejében is az egész ingatlanra rendeltetik el. A felvidék tengődő népessége között temérdek az olyan közös bir­tokos, kinek háza 500, földje 200 forint értéken jóval alul van. Öten— hatan bírják szülei örökségképpen a viskót és egyéb csekély értékű ingat- lanságot, s az mindenük ebben a ha­zában. Az egyébként sem kielégítő hitelviszonyok s az ingatlanok iránt a szegénység miatt való csekély ke­reslet ezen §-sal súlyosbítva aztán a leglelketlenebb uzsorának nyitnak tág teret, midőn az egyik testvér, társ- tulajdonos, bármi csekély kényszer, uzsora-adóssága fejében a többi, nem adós társtulajdonos feje felett is megüthető a dob. Mert nyilván való, hogy a 168 §-ban foglalt az a cor- rectivum, mely szerint bármely nem adós társtulajdonos is liczitálhat vagy a végrehajtató követelését magához válthatja, nem képez védelmet a fel­vidéken, hol a pénzforgalom csekély s a nyomorgó lakosság magát is alig képes fenntartani. Ezen szakasz revíziójának fon­tossága — úgy hisszük még a kiván­dorlás veszedelem szempontjából is kézen fekvő. Vége. i egész könyü posztó és szalma kalapok tenisz sport és batist ingek, sapkák, nyakkendők nagy választókban olcsó árakért Vajda Mihálynál, Szatmár Deáktér 10. Batistok- carto- nok, delinek, szerbvásznak, egész és fél női kesztyűk, áttört és sima női harisnyák, gyer­mek rövid harisnyák (socken) előrehaladt idény miatt olCSÓ árakért lesznek eladva — Vajda Mihálynál Deák tér 10. ......... Napernyők minden elfogadható árért. -------

Next

/
Thumbnails
Contents