Szamos, 1904. július (36. évfolyam, 53-61. szám)
1904-07-14 / 56. szám
2-ik oldal SZAMOS 56. «zára. különben a kereskedő és iparos tanoncz-iskola jövő évi segélyező sóról szóló költségvetést is, egyben feliratot intéz a közgyűlés a kér. minisztériumhoz, hogy a nevezett iskolákat az eddiginél nagyobb államsegélyben részesítse, mivel az igények évről-évre fokozódnak. A kisbirtokosok országos földhitelintézetének azon kérelmét, mely szerint nevezett uj tétel az alapszabályokat oly formán kívánja módosítani, hogy a részvények után még fennálló 90 százalék készpénzben kifizettessék, a közgyűlés a gazdasági szakosztály ja vaslata alapján a kérelmet támogatja, de kiköti azt, hogy a részvények után az intézet 5 százalék kamat fizetését biztosítja. (Jogügyi szakbiz. jelentés.) Ezen bizottságnak mindössze csak egy tárgya volt, a honvéd zenekarral kötött szerződésnek a honvédelmi miniszter által kívánt módosítása. A szakbizottság jelentése alapján a közgyűlés nem fogadta el a kívánt m ;dositásokat s azon óhajának adott kifejezést, hogy jelenlegi szerződés változatlanul hagyassák meg továbbra is. (Nugdij ügyek). A közgyűlés két nyugdíj-ügyben állapította meg a törvényes járulékot ; az egyik Székelyhidy Zsigmondné, a másik Laboncz Andrásné rendőrök özvegyeinek a kérelme volt. (Magán kérelmek). Regéczi Sándor és társai azon kérelemmel járultak a közgyűléshez, hogy a Fülencsés-tó feltöltési költségeiből 50 százalékot térítsen vissza a város. A közgyűlés a kérelmet nem találta elfogadhatónak és igy elutasító határozatot hozott. Hunyadi Józsefné bába oklevele kihirdettetett. Végül a közgyüJános ur elé s ajkait összecsucsoritva, csábos hangon mondta : — Akkor hát megkínálom . . . Winter János ur megrettenve nézett az igazgatónő ő nagyságára. Egy piczi piros szájat látott maga előtt, amelynek szélei megrezdültek, de Kugler-bonbont sehol sem tudott felfedezni. Mert azt a Kugler-bonbont, amelyet az igazgatónő ő nagyság a vakító kis egérfogai közt mutogatott, ugyan hogy is tartotta volna Winter János ur elajándékozhatónak ? És éppen ezért, hogy az igazgatónő ö nagysága ne jöjjön zavarba, Winter János ur szeretetreméltó udvariassággal mondta: —- Köszönöm. Azt hiszem, tévedtem. Én nem szeretem a bonbont. * Vasárnap délelőtt az igazgató ur a hivatalba behivatta magához Winter János urat. — Winter ur! — mondotta szigorúan — ön a feleségem tegnapi zsurján valami nagy szamárságot követett el. Mi volt az ? Winter János ur makogott. — Igazán nbm tudom, igazgató ur! — No csak erőltesse meg a memóriáját. A feleségem nagyon haraglés Pap Géza polgármester, Novak Lajos főszámvevő részére 6-heti, Bartha Károly rendőrőrmester részére pedig 4 heti szabadság időt engedélyezett. Ezután a közgyűlés kevéssel 4 óra után véget ért Munkásviszonyok - kivándorlás.*) Évröl-évre gazdasági életünkre nézve való fokozódó fontossággal és sulylyal lép előtérbe az úgynevezett „munkás kérdés“, azon bér- és egyéb mozgalmak révén, melyek újabb időben mindinkább szaporodóban vannak. A munka szervezetlen. Szervezése iránt államilag is, társadalmilag is a lehető legkevesebb történt eddig. A mi pedig történt, palliativ jellegű, a dolog lényegében nem elég mélyen belevágó intézkedés : minden téren a kezdet kezdete A kormány ezirányu intézkedéseiben tagadhatatlanul dicséretes buzgalom és nagy jó akarat, nyilvánul, de mindezek a kísérletek még elenyészően kevesek ahhoz, hogy általuk a munkáskérdós helyes mederbe tereitessék, mintegy lecsapoitassók. Okszerű folyománya ennek az, hogy a munkás — egyesülésben lévéő az erő — mohón keresi azon szerve zeti kapcsolatokat, melyek számára nyitva vannak s öt befogadni készek, S igy mind tömörebben sorakozik a magyar munkás szakegyletei által ama nemzetközi kapcsolatba, melynek piros zászlaját Berlinből lobogtatják és harczi riadója: „Világ minden proletárjai : egyesüljetek !“ A szakegyletek és önképző-kör rök zöld és fehér asztalainál német és egyéb nagy tauok százados fejlődésének leszűrt eredményét mohóá issza be az általános műveltségtől többó-kevésbé szűz munkáslóleks egy uj társadalmi rend csillámló képeinek világítása mellett szenvedélyes gvü lölettel telik el a bourgeois (érts( létéért verejtékével küzdő munkaadó és minden egyéb ellen. így lassan- kint vérévé, rqeggyőződésévé válik az, hogy ö a polgári társadalomnak, *) A „Debreczeni Iparkamara“ értesítőjéből közöljük ezen czikket, a mely a munkásviszonyok közvetlen megfigyelése alapján sok tanulságos észrevételt tartalmaz. (Szerk.) szik magára. Már pedig beláthatja, hogy ily körülmények közt mi nem lehetünk jó barátok. Winter János ur kétségbeesetten törte a fejét, mig végre bizonytalanul nyögte ki: — Nem tudom, hogy mi lehet az oka ? Ha talán nem az, hogy azt mondtam ő nagyságának, hogy ón nem szeretem a Kugler-bonbont . , . — Hopp ! Látja, ez nem lehetetlen. Az asszonyok furcsák. Lehet, hogy ön ezzel a kijelentéssel vonta magára a nőm neheztelését. Hiába, asszonyi szeszély . . . Éppen ezért, ha azt akarja, hogy köztünk is rendben legyen minden, tegye jóvá a hibáját. Megengedem, hogy most el menjen a feleségemhez és kérjen bocsánatot tőle. Annál is inkább, mert. ha haragszik valamiért, rendszerint migrain-je van, ezt pedig ón is megszenvedem. Szóval, menjen barátom. Azonnal! Jelentse ki ünnepélyesen, hogy maga igen is szereti a Kugler- bonbont ? Hogyne szeretné. — Csak ügyesen ! Winter János ur bambán nézett az igazgató urra és elment — bocsánatot kérni . . . Pakots József. álladalomnak született ellensége, mely- lyel absulut érdekellentétben áll. Érdekes, hogy például a debreczeni kamara a munka szervezésének intézményes kiépítésére miféle esz- közöket foganatosított. E tekintetben a kamara több erre szolgáló intézmónynye, és kérdéssel foglalkozott az elmúlt 1903. évben, amilyenek : a munkaközvetitő-szervezet kiépítése, a munkás balesetbiztosítás behozatala, a kamarai munkástanácsok létesítése, a munkásjutalmaü kérdése, a sztrájkok lefolyásának figyelése s összefügésben e kérdések gondolatkörével : a kisember sorsát érintő kérdések, igy például a zálogházi intézmény szocziális átszervezésének ügye stb. A munkásközvetitö-intézet dolgában a kamara akként határozott, hogy a Debreczenben létesítendő fiókintézet fenntartásához évi 500 koronával hozzájárul. Minthogy felsőbb helyen a kamara ezen hozzájárulását kevésnek találták, a debreczeni fiókintézet felállítása tekintetében elha tározás egyelőre nem történt. A kamara a munkásközvetités országos és az állam közbejöttével leendő szervezését rendkívül fontosnak tartja, mert hatályos ellenszerét látja abban a munkások mozgalmai alkalmával mindenkor károsan megnyilatkozó terrorizmusnak, mely abban áll, hogy az esetleg joszántukból dolgozni akaró munkásokat társaik a munkától kedvük szerint visszatartják. A közvetítés országos szervezésével lehetséges volna a mozgalom helyéről a dolgozni akarókat más vidékre s a dolgozni nem akarók helyébe más vidékről munkásokat közvetíteni. A munkás baleset biztosításról szóló törvényjavaslatot a kamara öröm mel üdvözölte, mert ebben az első elhatározó lépést látta arra nézve, hogy a munkásosztály sorsának javítása országos törvényhozásunk törekvései között méltó helyet foglaljon. Foglalkozott végül a kamara G-elléri Mórnak a munkás-tanácsok felállítása iránt tett javaslatával, melyben végre egy oly gondolatot üdvözölt, mely a munkás kérdés lecsator- názásának alapos kiindulási pontjául szolgálhatna, illetőleg arra szolgálni alkalmas. A munkástanácsok kamaránként való beállítása, esetről-esetre való ellenvéleményüknek a kamarai határozattal együtt teljes terjedelmében való felterjesztése, oly eszközök, melyek számos, akár tudatos, akár véletlen félreértés elkerülésére vezethet nek s áthidalhatják azt a mindinkább táguló szakadékot, mely munkás és munkaadó között csaknem mindenütt tátong. Az egész munkáskérdós végső elemzésében oda vil etö vissza, hogy az összes reájuk vonatkozó intézkedések nélkülök (miből a rosszakarat nak könnyű úgy következtetni, hogy tehát ellenük) történnek. A munkás- tanácsok felállításával a kérdésnek egyik alkotó eleme fosztatnék meg tartalmától addig is, mig a választói jog kiterjesztése alkalmas módon és kellő határok között megvalósulna. Hogy mi volna következménye annak, ha ezen munkástanácsok keretén belül a munkások értelmesebb- jeit, a munkások vezérlésére alkalmas és hivatottakat társadalmunk keretébe igy beillesztenök, az köDynyen kiszámítható. Betekintésük volna először is abba a fáradságos és jóindu latu munkásságba, abba az áldozatkész igyekvésbe, és erőfeszítésbe mely- lyel hatóságok, testületek és egyesek a zsenge magyar ipar és kereskedelemnek s általában a gazdaságnak a világpiacz hullámai közt el-elmerüiö sajkáját a felszínen tartják. Módunkban volna az érdekellentétekre vonatkozó érveiket megczáfolni, a hol kell és megszívlelni, ahol lehet. Meglátná és felfogná a magyar munkás az érdekközösséget, melyre világgazdasági és politikai helyzetek az elemek erejével szorítanak édes-mindnyájunkat. Szóval mód volna adva arra, hogy munkásunkat mi vezessük, az tőlünk tanulja a gyakorlati élet tárgyilagos bírálatát, s mihamarabb megszűnhetnék a mostani állapot, a melyben munkásaink a merxi és bebeli tagadhatatlanul magas fejlettségű filozófia ferdén értelmezett tételeivel terhelik meg azok befogadására képtelen elméjüket. Talán nem túlozunk, ha e munkás-tanácsok létesítéséhez ama reményt füzzük, hogy általok a sztrájk, a munkásoknak eme hatalmas, de a közgazdaságra rendkívül káros hatású fegyvere, bizonyos mértékig irányit- hatóvá válik. A sztrájkok keletkezése és megszűnése tekintetében a kamara ugyanis azt a megfigyelést tette, hogy azok gondolata sok esetben nem az illető vállalat munkásai között fogam- zik meg, hanem mintegy kívülről vitetik be azok közzé, a vállalaton kívül álló elemek által reudeztetik s a munkások zöme csak erős ostromlás, reábirás folytán sodródik a sztrájkba, sőt egy részük — jóllehet csekély és rendesen a családos emberekből kikerülő része — csak erős nyomás és fenyegetések árán bírható csatlakozásra így alkalma volt a kamarának egy helybeli ipar vállalat sztrájkjánál azt a megfigyelést tenni, hogy a sztrájk kitörése előtt csak mintegy egy héttel lehetett a közel jövőben kitörendő sztrájk lappangó hírét észlelni, daczára annak, hogy a vállalatnál semxi olyan rendkívül eset, vagy helyzet nem forgott fönn, melyből erre következtetni lehetett volna. A sztrájk kitörése előtt 3 4 nappal egyszerre megérkezett X. vagy Y. ur a „központiból, mire aztán teljes erővel kitört a sztrájk. Látható volt tehát, hogy ezt a sztrájkot úgy rendezték kívülről, megrendelték, elrendelték — talán éppen a „központban“ — s a kivitellel megbízott X. vagy Y. ur szervezte és hat héten keresztül vezette. A sztrájkolok együttartásáról gondoskodik a sztrájktanya, hol a rendezők meglehetős szigorú fegyelmet tartanak. Reggelenként katalógust olvasnak, s a jelen nem levőkért tüstén" 2-3 társat küldenek, kik azt erőszakkal is kihozzák A sztrájkolok úgy- a hogy való fenntartásáról a „központi“ pénzsegélyen kívül, a világ minden tájáról érkező pénzküldmónyek gongoskod- nak. A munkás szervezetek pénzügyeit illetőleg érdekes je.enség a kamara azon értesülése, hogy részint a szakegyleti dijak, részint szaklapok előfizetése, fentartása, részint önkéntes adományok czimén az egyes szak- egyleti szervezetekbe tartozó, de sőt az azokon kívül állók is heti 20 fillért fizetnek ha férfiak ; 10 fillért ha nők. Ezen összegeknek fele a „Központ“ba küldetik fel. Ezen dijakat sok helyen a 14 éven alóli munkás lányoktól is szedik. Véletlenül birtokunkban van egy ilyen gyűjtési, illetőleg ellenőrzési, nyugtató könyv. Kívül áll a könyv folyó száma és a következők: Önkéntes adományai N. N. a „Famunkások szaklapja“ alapja javára. Belől pedig az év 12 hónapjára ötös rovatokba osztott lapok következnek, melyeken a befizetések nyugtáztatnak. — Érdekes, hogy ezen birtokunkban levő könyvet egy 13 egész könyü posztó és szalma kalapok tenisz sport és batist ingek, sapkák, nyakkendők nagy választókban olcsó árakért Vajda Mihálynál, Szatmár Deáktér 10. Batistok- earto- nok, delinek, szerbvásznak, egész és fél női kesztyűk, áttört és sima női harisnyák, gyermek rövid harisnyák (socken) előrehaladt idény miatt olcsó árakért lesznek eladva — Vajda Mihálynál Deák tér 10. —- : Napernyők minden elfogadható árért.
