Szamos, 1904. július (36. évfolyam, 53-61. szám)

1904-07-10 / 55. szám

XXXVI évfolyam. Szatmar, 1904. vasárnap július hó 10. 55-ik szám. \ POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám éra 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek: Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A tanítók. Országos tanitógyülésüket be­fejezték a fővárosban a nemzet igazi napszámosai, a néptanítók. Nyolcz évi pihenő után meghány- ták-vetették jövendő sorsukat, mely a népiskolák reformjavaslata által uj megpróbálkozásnak, uj fárad­ságnak teszi ki amúgy is túlfeszí­tett munkabírásukat. A társadalom szocziális fejlő­dése, a nagy jelszavak uralomra- jutása állandóan felszínen tartja minden rendű foglalkozás fizetés- rendezését. A sztrájk, a szocziális harcz eme félelmes fegyvere, minden perczben kivillan hüvelyéből, hogy rettenetes következményeivel meg­remegtesse a társadalmat. Nincs napja a hétnek, melyen egy-egy sztrájk ki ne törne, hogy piszkos füstjével be ne mocskolná az emberi jogok fehér palástját. Fizetésíelemelést kér, követel a vasutas, a rendőr, a gyári mun­kás, az iparos segéd s jogkövete- léseért kész késhegyig menő har- czot folytatni felsőbbsége ellen. A legutóbb lezajlott, óriási mérvénél s a roppant károknál fogva, melyeket a nemzetgazda- ságnek okozott, páratlauul álló vasutas sztrájk megmutatta, hogy a végsőkig való elkeseredés mily férges gyümölcsöket terem. S e sztrájkot az aránylag eléggé jól dotált vasutasok ins- cennálták. Mikép lehet azonban a vasu­tasok szellemi és anyagi viszonyait összehasonlítani a nemzet kultú­rájának terjesztőivel: a néptaní­tókkal. Szinte nevetségesen csekélyek azok a kívánalmak, melyek az or­szágos tanitógyülésen a fizetésmi­nimumokról elhangzottak. Hitetlenül csapjuk össze« zünket. Intelligens, szellemi kával foglalkozó .egyén, enn is mejtoGj* , , vpflián szfáflurú ez az á. pot! A-- müjjgltsgg, a kultúra vi gitó íáklySpflT ÍYivő egyéhekne- éhezniök kjp^agy megerőltetést kivánó munkájuk mellett. ’ ‘ Pedig nyilvánvaló, magyará­zatra nem szoruló axióma, hogy a nemzetek előhaladását a kultúra hajtóereje viszi előbbre. A kultur- államok hatalmas lendülettel ha­ladnak előre az élet küzdelmes utam. A műveletlen, barbár népek hátramaradnak s a sötétségben, mely körülveszi őket, elvesztik a boldogulás útját s rendesen a min­dent elnyelő beolvadás a végső sorsuk. S azok tefiát, kik a legfon tosabb működést lejtik ki, azok, kiknek szolgálati ideje, talán mert a legterhesebb, a leghosszabb is, azoknak az élet anyagi gondjaival kell küzdeniük s gondterhes fővel haza- és államszeretetre s a tár­sadalmi rendbe való megnyugvásra kell oktatniok a nemzet jövendő reménységét, az ifjúságot. Ez állapotban egy szemernyi igazság sincs. Belátják ezt úgy nt, mint alant az iflcő körök­én, de megszüntetéserPlem gon - olhatnak, mert előbb mások ét­ágyát kell kielégitniök. S most, midőn behozták az népoktatási törvényt, mely meg­kétszerezi a néptanítók amúgy is fáradó munkáját, vájjon gondol­tak-e arra is, hogy e fáradságot a fizetés-minimum felemelésével honorálják. Nem hisszük. Néma gyermeknek anyja sem érti a szavát. Aki hangos szóval milliókra menő károkat okoz, fizetésemelést nem erőszakol ki. arról a iensőbb- ség, a társadalom megfeledkezik, jogos igényei kielégítést nem igen nyernek. Ám a néptanítók hazaíisága szilárd. Miként első sorban har- czoltak a nemzet íüggetlenségeért 1848-ban, ép oly kitartással küz­denek az anyai gondokkal köte­lességük hü és pontos betartásával. Senki sem gáncsolhatja őket nagyravágyással, jólétre való törek­véssel. Ám mindenkinek el kell ismernie a néptanítók puritán er­kölcseit, melylyel példát statuálnak a többi lakosságnak. A néptaní­tóknak is szabad könyörögniük, hogy ne hagyják éhezni. A millenáris tanitógyülés óta nyolcz esztendeig nem jöttek össze a néptanítók. Nyolcz esztendeig alig vett tudomást róluk a sajtó és társadalom. Szerénységgel ér­vényesülni pedig ma már nehéz dolog. A hangos koldus garast ga­rasra halmoz, mig a néma nyo­morban marad. A néptanítók is végre fele­melték hangos jajszavukat, hogy Az újvilág küszöbén. (New-York, 1904. április 16.) A Cunard társaság „Servia“ nevű gőzhajóján vagyunk. Az úszó palota, a melyen 250 főből álló le­génységen kívül körülbelül ezer utas foglal helyet, közeledik czéljához : New-Yorkhoz. Az utasok legnagyobb része St. Luisba igyekszik, bogy a csodaszámba menő világkiállítást lát­hassa New-York ez a milliónyi lakos­sággal biró város, képezi az újvilág kapuját. E kapu küszöbe azonban a Custon-House (fő vám ház), a melynek leírására vállalkozom levelemben. A hajóról megpillantjuk Sandy- book égbenyuló világitó tornyát, a mely bennünket az amerikai csodál­kozások nevében üdvözöl. Beevezünk New-York öblébe s előttünk fekszik az óriási kikötő, a melyben ezer- s ezer hajó horgonyoz. Jobbról Bro­oklyn terül el, a hova a világhírű függő hídon lehet eljutni. Lakossága kétszer annyi, mint Budapestnek. Balról Hoboken látható madártávol­ból. E két város között fekszik, rész­ben a Manhattan szigeten, maga New- York, a melynek tengernyi háza egy kis világot foglal magába. E három város összesen egy várost képez. Csak London lehet nagyobb New- Yorknál. Az egész egy gyönyörű, felséges panorámát nyújt a szemlélő­nek. Nápoly költői tekvése, az Arany szarv mesevilágu kikötője, Rio de Janeiro lágy öble, itt egyben megta­lálható, Gőzösünket már Fire-Islandból sürgönyileg jelezték. Bár még három­száz angol mórtföldre voltunk a szá­razföldtől, már elénk jött egy róvhajó, a melynek kormányosa vette át ha­jónk kormányzását. Szinte nevetsé­ges mint vonszolja maga után a kis róvhajó a mi óriásunkat. Nemsokára még egy dióhéj farai hajónkhoz. A vámellenőröket hozza. Mind a Cus- som-House hivatalnokai Először a hajó okmányait vizsgálják meg. En­nek megtörténte után lepecsételik a hajó üregeit s hozzálátnak az áruk és vámkötelezett holmik megvizsgá­lásához. Közben minden utasuak meg kell mondani, hogy hány darab po- gyászt visz magával, mi a tartalom és különösen, van-e vámkötelezett tárgy a birtokukban. Mindenkiről rö­vid jegyzőkönyv vétetik fel, melyet mindenki személyesen aláírni tarto­zik. Azután egy utashoz vagy egy családhoz tartozó podgyáz darabokat egyforma számmal látják el és ugyan­azon szám áll azon vevényen, a me­lyet az embernek kézbesítenek. Ismeretes, hogy a Washington­ban tartott kongresszuson az uj vám­tarifa végleges megállapítása miatt heves vitatkozások folytak, mig vég­re elfogadták a Mac Kinley-Billt, a mely úgy az amerikai fogyasztókra, mint az európai termelőkre nézve sok tekintetben hátrányos. Az 1890 október 6-án életbe lépett tarifa a kölömböző áruk vámtételeit ma isz- szonyu magasra emelte, sok árunál 40 és 140 százalék között váltakozik az előbbi és a mostani vámtétel kü- lőmbözete. így volt csak lehetséges, hogy az Unió területén minden kül­földi gyártmány teljesen verseuykóp télén Tett a belföldivel szemben. Ily módon az amerikai ipar, amely eddig csak némely áruk gyártásában vitt vezérszerepet, most teljesen ura lett a maga piaczának s kónye-kedve sze­rint szabhatta az árakat. Elképzelhe­tő, hogy mind ez nagyban változ­tatta meg az ottani viszonyokat. El­sősorban minden esetre az amerikai termelők nyertek, bár az amerikai fogyasztók rovására. A nerr termé­szetes állapot folyton növekvő árakat eredményezett. Rövid idő alatt aztán szükségesnek bizonyult, hogy lega­lább a tűrhetetlen visszásságoknak eleje vétessék, az uj tarifa némely­vámtételének a leszállítása. A ki azonban azt hiszi, hogy meg tudja kerülni New-York vámhi­vatalát portékájával, csalódik. Az ed­dig leirt formalitásokkal még csak kezdetét veszi a tulajdonképeni ku­tatás, a melyet az amerikai vámhi­vatal legéberebb szemű emberei inté­zik. A gőzösünk ezalatt befutott a kikötőbe és a kikötő északi oldalán horgonyt vetett. A fából készült ösz- szekötő hidat lebocsájtják és az uj világ földjére lépünk. Podgyászunkat a Barge Office (hajóhivatal) raktárai­ban halmozzák föl. New-York vámhivtalnokai ud­varias és előzékeny- emberek, azonban éles szeműek és a gyakorlat oly ta­pasztaltakká teszi őket, hogy bizony csak ritkán sikerül kezök alatt vám­kötelezett áruk csempészése. A csem­pészéssel különösen nők foglalkoztak a szigorú szabályrendeletek életbe léptetése óta. De az élelmes amerikai nem engedte magát megfosztani a jussától és női hivatalnokokat alkal­mazott a gyanús nők ruházatának a megmotozásara. A női hivatalnokok ügyesség tekintetében nem egyszer túl tesznek férfikollégáikon. Majdnem mindennapos dolog, hogy a szoknya­Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Figyelmeztetés TIT Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő szines nyári áruk gyári áron alul is beszerezhetők- ------- ---------- 1.. 1 ■...........—1

Next

/
Thumbnails
Contents