Szamos, 1904. július (36. évfolyam, 53-61. szám)

1904-07-03 / 53. szám

1 2-ik oldal SZAMOS r *, \ *,• * k, t f, 53' szám *7—7—'------­csa torna nagylontosságu terve, holott az előtanulmányok már évek óta lolynak s a jelenlegi miniszter is hive volt ezen tervnek. Műszaki alkotásokra tehát bő­ven kinálkozik tér, az a lényeges, hogy ezzel arányban meg legyen a vállalkozási szellem is. A pol­gárság szegény, tessék az állam­nak jo példával előljárni. Ä konzulátusok. Nagy vihart támasztott a bel politikai szemhatárou a napokban az a dolog, hogy a gaiaczi osztrák é« magyar konzul német nyelven szer­kesztett megkeresést intézett Debre- •czen város polgármesteréhez. Kissé szégyenkezünk miatta mi is, sőt. rósz preczedensnek tartjuk a kereskedők megmagyarosodására nézve, mert hogy kívánjuk mi meg a nagyszebeni ke­reskedőtől, hogy magyarul megtanul­jon, könyveit magyarul vezesse, üzleti leveleit mag ar nyelven irja, ha kon­zuljaink, akik végre is a magyar állam hivatalos közegei, német megkeresé­sekkel fordulnak a magyar hatósá­gokhoz. De ezt a keserű falatot csak «lnyelnők valahogy, ha az éremnek nem volna még egy másik—ennél is csúnyább oldala, a melyre a „Magyar Kereskedők Lapja“ irányítja rá a figyelmet s ez az, hogy németül ir­káié konzuljaink legalább magyar érzéstől volnának áthatva és a kül­földön megfelelő buzgóságot fejtené­nek ki, a magyar ipar és kereskedelem érdekeinek kellő képviselése terén. De fájdalom, konzuljaink a magyar közgazdasági érdekeket nemcsak ma­gyarul, de sehogysem képviselik. Okét a „Gesammt—Monarchie“ eszméje hatja át,, czimüukbeu a .magyar“ jelzőt csak afféle semmitmondó pót­léknak tekintik és legkevésbbé sem disztingválnak afölött, hogy az oszt­rák, meg a magyar gazdasági érdek igen gyakran különálló, sőt sokszor ellentétes. A magyar iparos, a magyar kereskedő igen gyakran hasztalan fordul tanácsért, útbaigazításért az osztrák-magyar konzulhoz : még né­met választ sem kap, mert konzuljaink azt tartják, hogy ha németül meg­szerkesztették és az osztrák kereske­delmi minisztériumhoz a külügyi hi­vatal utján beküldtók elavult időszaki jelentéseiket, azokban minden útbai­gazitást megadtak és magánczégek kérdezösködésére válaszszal nem tar­toznak. Azt az agilitást, amelyet más országok konzuljai, nevezetesen a német és angol konzulok a külpiaezok meghódítása érdekében kifejtenek, mi a mi konzulátusaink körében ritkán tapasztaljuk, nem különösen a magyar ipar termékeire nézve, mezeket az illető konzulátus legfeljebb csak ak kor részesít némi figyelembe, ha a kérdéses iparczikk véletlenül nem konkurrál hasonló osztrák iparczik- kel. Ha azonban a versen}' esélye forog fen, bizonyosak lehetünk afelől, hogy az osztrák és magyar ko zul az osztrák iparczikknek csinál propa­gandát, még akkor is, ha a magyar versenyczikk érdemelné meg az elő­térbe állítást. Mi elismerjük, hogy a konzulok helyzete felette nehéz, mert ha az osztrák ipar érdekében buzgólkodnak, a mi iparunknak és kereskedelmünk­nek ártanak, és megfordítva A két- kulacsosság szerepe nagyon hálátlan és éppen nem csodálkozunk azon, ha konzuljaink megunják, hogy két urat szolgáljanak. És, ha kérdjük : meddig tart ez az áldatlan állapot ? E kér­désre csak egy felelet adható : addig, mig a közös kereskedelmi külképvi­selet meg nem szüuik. a torkát, a sajt sokáig ált Herkules ként a válaszúton, de félórái keserves munka után mégis lecsúszott. Akkor Harpagon újabb beszédet intézett önmagához : — Fiam, óh édes fiam, látod-e milyen nagy szamár vagy, hogy be­hagyod magad csapni ! Mert ne gon­dold ám. hogy komolyau kapsz pá­linkát, nem bizony. Azzal a palaczkot szépen visz- szazárta a szekrénybe. Előfizetési felhívás. A félév lejártának közeled­tével, tisztelettel felhívjuk la­punk mélyen tisztelt olvasóit, hogy az előfizetést megújítani, úgyszintén a hátralékot bekül­deni szíveskedjenek. * Személyi hir. Hegedűs Sán­dor kereskedelemügyi miniszter teg­nap este ref főgimnáziumi fentartó- testületi elnöki minőségben városunk­ba érkezett. Ma délelőtt elnökölni fog a fentartótestületi ülésen s d. u. 2 órakor visszautazik a fővárosba. |Isaák Dezső f| Közéletünknek ismét gyásza van. Isaák Dezső, n- szekeresi földbirtokos, kinek élete sokoldalú összefüggésben állott me gyei és egyházi közéletünkkel, jun. 30-án az élők sorából elköltözött. Te­metése tegnap délután igen széles­körű részvét mellett ment végbe. A c egboldogult életéből a következő adatokat jegyeztük fel : Kisdobronyi Isaák Dezső nagyszekeresi földbirto­kos Cs.-Újfaluban 1836. jan.22-ón szü­letett Atyja Lajos, szatmármegyei fő­szolgabíró volt. Tanult a szatmári ref. gimnáziumban, majd katonai növel- débe vitetett, aztán Eperjesen, Po­zsonyban, Debreczenben tanult, hol jogot végezte, 1861-ben megyei es küdt lett 1867-ben közfelkiáltással a szamosközi járás szolgabirójává vá­lasztatott, l868-ban főszolgabírói czi- met kapott, az 1872 jan. 3 iki uj rendezéskor a gyarmati kér. szolgb. járás szolgabiiójává ismét megválasz­tatott. Mint megyei tisztviselőt az alispáni jelentés mindég dicsérettel emelte ki, hivatali erély, hűség és gondosság tekintetében egyik sem szárnyalta túl. 16 évig volt ország­gyűlési képviselő, mindvégig a füget­lenségi pár Ulászlója alatt működött, 1884-. áprilisén let* a szatmári egyházmegye .gondnoka^, a mely- tisztéről liWQ-'ben rnoudim le, 1892 ben a pesti zsinat tágja volt. Úgyis mint politikust, úgyis mint az egyh. megye vezető térfiát elveihez való szigorú ragaszkodás, határozott ma­gatartás jelemezte, melyben megal­kuvást nem ismert, társai érintkezé­seiben megnyerő modora, családja iránti gyöngédsége sokáig felejthe­tetlen emlékében fog élni azok leiké­ben, kik ismerték. Az elhunyt csa­ládja a következő gyászjelentést adta ki : Ozv. kisdobronyi Isaák Dezsőnó, szül. lekcsei Sulyok Berta mint neje, kisdobronyi Isaák Dezső, kisdobronyi Isaák Elemér, és neje csebei Pogány Mariska és leányok Mariska, kisdob­ronyi Isaák Zulima mint gyermekei; özv. borosjenöi Jeney Dánielné szül. kisdobronyi Isaák Erzsébet mint test­vére, úgy a maguk, valamint a a számos rokonság nevében megtört szívvel tudatják, a szeretett férj, atya, nagyapa, após, testvér és rokonnak kisdobronyi Isaák Dezső volt országgyűlési képviselő, ev. ref. egyházmegyei volt gondnoknak stb. ez évi jun. hó 30-án d. e. 11 órakor életének 69-ik, boldog házasságnak 36-ik évében hosszas szenvedés utáu történt elhunytát. A megboldogult hült tetemei július hó 2 án délután 2 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartása szerint Nagyszekeresen a családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Nagyszekeres 1904 juu. 30. Béke poraira ! * Rendkívüli közgyűlés. A Szatmári Kölcsey-kör vasárnap d e. 11 órakor, a városháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tartott, mel. en a tagok szép számmal jelentek meg. Dr. Fechtei János elnök, megnyitván az ülést, lendületes szavakban emlé­kezett meg arról, hogy Meszlényi Gyula püspök ur O exszelencziája az utóbbi időben meleg érdeklődéssel kiséri a kör működését és legutóbb is nagy hálára kötelezte a kört bő­kezű ajándékával. Javasolta tehát az elnök, hogy a Kölcsey-kör a föpásztor eme ajándékát olyformán hála ja meg, miszerint válassza meg diszelnökéűl. A kör megjelent tagjai nagy lelke­sedéssel és örömmel járultak Dr. Fechtei János elnök indítványához, s egyben megbízták, hogy a diszelnökó történt választás okmányát egy kül­döttséggel juttassa a püspök ur ke­zeihez A közgyűlés ezután Orosz naiv és „uj“ volt. Úgy tetszett, mint ha a jövendő élet egy sugara ért volna, amelyben a lelkek átalakulnak. Mintegy álomban suttogtam : — Mindig, mindig csak önre fogok gondolni. Azután is, hogy az országúton eltűnt, még sokáig megmaradt ben­nem ez a csodálatos benyomás. Nem voltam már annyira szomora. Lelkem legmélyén vaiami uj remény­ség támadt, bizonytalan és csekélyke, mint amilyen egy fának a földben rejtőző magva. Egy nagy tölgynek egész ereje, egy nagy czódrusnak egész hosszú élete rejlik benne. * Evek tűntek Külföldre mentem. Kalandos életet folytattam Mexikóban. Az ezüstbányákban milliókat szerez­tem, amelyeknek azonban semmi ér­tékük sem volt reám nézve. Maximi- lienne emlkéke úgy élt bennem, mint az első napon. Szivem, amelyet ez a kielégíthetetlen szenvedély töltött be egészen, a mexikói nők szépsége iránt érzékteleu maradd. Anyám halála óta család nélkül, három év óta Franczia- országtól való elszakadásom után minden értesülés nélkül, de csak azért dolgoztam, hogy dolgozzam és türel­metlenül vártam azt a pillanatot, amikor a föld újra befogad. így let­tem harminczöt éves. Egy este, amikor friss levegőt szívtam a kertemben, heves borzon gás futott át egész valómon és a narancsfák mögött, a csillagfénybeu, úgy véltem, az öreg nyárfát látom a forrás mellett, amelynél olykor Maxi- miliennet vártam A látomás olyan világos volt, hogy felsikoltottam. — Eltűnt lassan, és én egy hangot hal­lottam, amely, mintha messze távol­ból jött volna, egészen tisztán az volt az érzésem, mintha hazámba hivott volna vissza .valaki.“ * Engedelmeskedtem ösztönömnek. Francziaországba hajóztam s novem­beri felhők borultak már a földre, amikor Bordeauxba megérkeztem. Útközben hovatovább eltűnt sejtel mem s csak az a méla vágy élt ben­nem, hogy meglássam megint halma­inkat, erdőinket és szép mezőinket. Amikor a pervenchei kis vas iti ál­lomásról elindultam, elhatároztam, hogy mindenekelőtt a forráshoz za­rándokolok el. Lassan és bánatosan mentem utamon, mint azok a szürke felhők, amelyek az égen tovavonul­tak s emlékeim sorra ébredeztek a lelkemben. Délután volt. Végre elér­tem az öreg nyárfát, a forrás azt a gyöngéd nimfadalt zengte. Semmi sem változott meg. Ugyanaz a levegő, ugyanaz a köd lebegett a fák koro­nái körül, ugyanazon levelek hullot­tak halk, melankolikus susogással, mint azon a napon, amikor szobámat gyógyulóban odahagytam. Ugyanaz a fájdalom is töltötte el a szivemet. — Oh, — gondoltam magamban — meghalni szeretnék. Hirtelen lódobogást hallottam és csakhamar megpillantottam Maxi- miliennet, amint a nagy almásszür bén közeledett felém. Halk, fojtott sikoltás tört ki belőlem, ő pedig le- szállott a lováról és hozzám jött. — Csak mikor egészen közel volt hoz­zám, tűnt el illúzióm, de csak azért, hogy valami fantasztikus valóság lépjen a helyébe a mellettem álló leányban, a menyeien tiszta arczban, a kimondhatatlanul naiv arczban ama másik korszakból, aki Maximílieuue- ben tizenhét évvel ezelőtt egy pilla­natra megjelent nekem. * Bizonyára megértették már a dolgot uraim, — folytatta Luc álmo­dozó arczczal. — A fiatal leány, akit visszatértemkor a forrás mellett ta­láltam, Maximilienne leán}a volt. — Ő már több mint tizennégy évvel azelőtt halt meg. A vóletlenségnek micsoda rendkívüli összetalálkozása, vagy titokzatos akaraterők révén került akkor éppen hozzám? Hogyan ismertem rá egy „másik arczon“ ? Miért érezte meg, hogy meg kellett szeretnie az ismeretlen embert, akit először látott életében ? Mindezt meg­magyarázhatatlannak tartanám, ha nem tudnám, hogy vannak tudatos erők, amelyek sorsunk felett hatá­roznak. És valahányszor csak a boldog­ságomra gondolok, minden reggel és minden este, amikor hitvesemet meg­ölelem, a titokzatos erőkre gondolok, a melyek a világegyetemben ural- kodnak­A tavaszi és nyári idényre selyemkelme, bársony, csipke és szalag szükségleteit vásárolja : SZÉNASY HOFFMANN és TSA selyemáruházában Budapest, IV., Bécsi-utcza 4. A legnagyobb választék mindenféle selyem árukaan. Az idény összes újdonságai foly­ton raktáron vannak. Minták vidékre bér­mentve küldetnek. HÍRROVAT. Harpagon ur vacsorája. Lakik Szatraáron egy rendkívüli spórolós ember, aki havi 40 forint fizetéséből össze takarított már any- nyit, hogy jelenleg házat épit, A kosztját a minimumra redu kálja, húsz fokos hidegben sem fűt, a ruháit állítólag maga varja. A napokban hazakerült este a hivatalból s elkezd kutatni a szek­rényben, hogy van-e vacsora ? Biz ott csak egy darab száraz kenyér .olt, meg két ujjnyi penészes sajt A ke nyér lehetett egy, a sajt qtven hetes. Mellettük szerényen húzódott m g egy palaczk illatos baraczk-pá linka. Harpagon ur kipakolt mindent, aztan beszédet intézett önmagához : — Fiam, ha megelégszel ezzel a vacsorával, jutalmul kapsz egy po­hár pálinkát. A biztatásra felcsillant a szeme s mohó buzgósággal fogott neki az evésnek. A kenyérmorzsák feltóptók

Next

/
Thumbnails
Contents