Szamos, 1904. július (36. évfolyam, 53-61. szám)
1904-07-03 / 53. szám
. V>*-vV^ XXXVU. gvfolyani, ’ Szatmár, 15S4, vasárnap julius hó 3. 53-ik szám. >V\'i SZAMOS POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS GSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor j Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KJAD.ÓHIVATÁL : Rékőczy-utcza 9. sz. Tiefon: 107. Mindennemű dijak S iáim áron. a 3ap Kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a iegjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Műszaki feladatok. A nemrég előterjesztett beruházási törvényjavaslat a megoldandó műszaki feladatok egész halmazát tárja a nemzet elé s erre bizony már égető szükség is volt. Szinte azt kellett már feltételeznünk, hogy a nagyobbszerü műszaki alkotások kora hazánkban lejárt. Ámbár nagy kérdés, hogy egyáltalán volt-e ilyen korszak? Az kétségtelen, hogy majd egy évtized óta sztagnál gazdasági életünk, daczára annak, hogy számtalan alkotás vár megteremtőjére. Másrészt nem vonható kétségbe, hogy már eddig is igen szép műszaki feladatokat valósítottunk meg. Ilyen többek között vasúti hálózatunk, melynek fővonalai már nagyrészt készen vannak. A beruházási törvényjavaslat most ezeket még inkább tökéletesíti. Egyik-másikát az országhatárig építteti ki s lehetővé teszi ezeken kivül régen várt, de a rengeteg költség miatt mindig elhalasztott — áthidalásokat A mi a mellékvonalak és a helyi érdekű vasutakat illeti, ezeknél rendkívüli hanyatlás állott be s valószínű, hogy addig föl nem lendül az épités, amig országosan megállapított egységes terv és uj helyi érdekű vasúti törvény alapján nem indulhat meg a munkálkodás. Ha tehát vasúti ügyekben, — amelyekben pedig jelentékeny elő- haladást tettünk, — még mindig akad tennivalónk, mennyivel inkább áll ez akkor, ha vízügyeink, folyók szabályozása, csatornázás, földöntözés lecsapolás stb. állapotát vesszük szemügyre. Akárhogyan nézzük is, kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy az az óriási pénzösszeg és munkaerő, amit szabályozásra és ármen- tesitésre költ évtizedek óta az ország, csak nem akarja meghozni kamatait. Az eredmény aránytalanul csekély, a hátralévő feladatok száma pedig óriási. Az érdekeltek figyelme igy méltán fordulhat e kérdés felé, annál is inkább, mert sok körülmény arra enged következtetni, hogy a szabályozási munkákat nem helyes irányban vezetik. Ebből magyarázható ki sok esetben az az ellenszenv, amivel a parasztság a töltéscsinálókat fogadta. . így pl. némely folyónak óriási mértékű eliszaposodását joggal mondják a helytelen szabályozás kö'etkezményének. Ez az iszap alapjában véve arravaló lenne, hogy a termőföldre rakodjék le s igy termékenyítse meg azt a viz eltakarodása után. Látjuk, hogy a legtöbbször nem ez következik be, hanem az történik, hogy a kiáradt folyó egész vidékeket pusziit el, mé: heteden kárt okozván ingó és ingatlan vagyonban egyaránt. Ha azonban a szabályozással a csatornázás mindig kapcsolatos lenne, akkor a folytonos iszaplera- kooás és termékenyítés inkább el lerne érhető. Különben egy nagyon érdekes jelenségre utalhatunk ezzel kapcsolatban. Franczia mérnökök ugyanis most azt az uj rendszert ajánlják, hogy szabályozásoknál a lobok eredetéhez, vízgyűjtőihez kel visszatérnünk. Szerintük a ua0y e üzérkor összegyűlő vizeket nem szabad beereszteni a folyókba, hanem óriási medenczékbe, tavakba kell azokat felfogni, ahonnan apadás idején pótolható a vízszükséglet. Folyóink rendezetlen állapotát különben nagyban elősegítette az országszerte divott erdő-rabló gazdaság. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy erdős területről csak egy harmada folyik le azon vízmennyiségnek, amely ugyanolyan körülmények között kopár területről lefolyik. Ez a harmadrész is sókkal lassabban jut le, tehát sokkal kevésbbé okozhat áradást, vagyis árvizveszedelmet. Ugyanígy vagyunk a lecsapolás kérdésével is. Az ecsedi láp már a mezőgazdasági kultúra szolgálatába van hajtva, de mikor kerül sor a Fertő tóra ? Folyóink partjain véges végig szinte várva- várják az okos és jó szabályozási munkákat, melyek a fenyegetett vidékeket az évről-évre ismétlődő árviz-veszélyektől mentené meg. A hajózásnak szintén életkérdése a vízügyek czéltudatos kezelése. Daczára gazdag vizállomá- nyunknak, nálunk meglehetős sanyarú viszonyok között van a közlekedésügy ez agazata. Az egesz világ vetélkedve igyekszik felhasználni a természetes közlekedési utakat, csak mi hanyagoljuk el. Látjuk, hogy a beruházási törvény- javaslatból kimaradt a Duna-Tisza Ä rejtély. — A való világ ? — mondta Luc Berthoud. — Mivel különbözteti ön meg a bizonyos valóságokat az illúzióktól ? Ki mondja azt, hogy bizonyos igazságok, axelyeket manapság abszolút igazságoknak ismernek el, nem épen olyan tévesek, mint Ptolomäus asztronómiája? Nem tagadom meg a tudományt, sőt hiszem, hogy nincs az a kiváló és nehéz czél, amely megközelíthetetlen volna neki, de nem teremti-e egyszersmind a legnagyobb titkokat? Ami engem illet különben, néhány különös eseményben volt már részem, amelyek olyan bámulatosak, hogy az igazi csoda sem tudna már valami jobban ámulatba ejteni. * Húsz évvel ezelőtt fiatal lányba szerettem bele, aki a vernesi kastélyban élt a halom túlsó oldalán, ahol anyámmal laktam. Ámbár csak néhány évvel azelőtt lettem nagykorú, ez a szerelem nagyon mély volt, sőt egyetlen szerelme volt életemnek. Téleu-nyáron ott lestem Maximilienne F . . kisasszonyt, hogy megpillantsam, amikor az országúton, egy forrás közelében felbukkan, amelyet egy XV. Lajos korából való rengeteg nyárfa árnyalt be. Arra jött, bármi lyen időtájt, gyalog, lóháton, vagy kocsin s gyakran rövid pihenőt tartott, hogy igyék a forrásból, ügy ivott, mint egy istennő, miközben a forrásban visszatükröződött alakja s kis keze, amilyent csak Vak írok alkothat, — cseresznyepiros ajkához emelte a poharat. Ez volt az a mozdulat, amely első látásra elbűvölt. Köszöntött és néhány szót szólt hozzám, amelyek olyan kedvesen hangzottak, mint a patak csörgedezése. Kitalálta-e vájjon már akkor, hogy szerettem ? Nem igen hihető, mert nagyon ártatlan lélek volt. Azt hiszem, hogy teljesen, egész leikével átengedte magát ennek az ártatlan, könnyű kaczérkodásnak. * 18 . év nyár elején elutazott a családjával. Mély szomorúság töltötte el a szivemet s gyakran gondoltam a halálra. Beesett arczczal, ingadozó lábbal, fáradtan és leyerten bolyongtam a vernesi kastély körül, vagy álmodoztam órákhosszat a forrás előtt. Egy napon valaki elmondta az auyámuak, hogy Maxirnilianne menyasszony lett. Ez a hír valósággal őrületbe vitt. Egy szeptemberi napon történt. Vil.ar és eső vonult végig síkságainkon, az erdőbe mene kültem, éjszakáig futkostam összevissza mindenfelé, a fájdalom úgy hajszolt, mint valami vadat. Este ájultan estem össze. Egy mocsárnak a szélén, favágók akadtak rám. Egy hónapig lebegtem élet és halál között és lázrohamaimban elárultam szenvedésemnek az okát. A cselédek hamarosan az egész vidéken elhíresztelték a dolgot. Csak novemberben keltem fel betegágyamból. Első utam a forráshoz vezetett s keresztülvittem, hogy senki se kisérjen. A százesztendős faóriás elhullatta már a lombját, mint megtört lények szállongtak a falevelek a légben, a forrás vizén is sárgult levelek úsztak. A fa egy izmos gyökerére ültem. Varázskép lebegett előttem a ködben, a szivem úgy reszketett, mint egy sebesült szitakötő, arczo- mon szakadatlanul folydogáltak a könyek. Ebben a pillanatban lódobogást hallottam, észrevettem Maxi- miliennet, aki hatalmas almásszürkén vágtatott arrafelé. Egy fiatal ember lovagolt mellette. Észrevett s uóhánj' szót szólt társához. Komoly arczczal megcsóválta a fejét s aztán tovább lovagoltak De ö visszafordult. Leszállt a lováról s lassan, félénk léptekkel közeledett felém. Még szebb lett, szenvedélyes láng sugárzott ametiszt-szemeiből, ajka pirosabb lett. ügy reszkettem, mint valami bűnös és azt kívántam, bár halnék meg. Mikor egészen oda jött mellém, megfogta a kezemet és egészen halkan igy szólr — Bocsásson meg. Ha ártatlan is vagyok a dologban, mégis keservesen bánom, hogy fájdalmat okoztam önnek. Végtelenül szelíden nézett rám és aztán igy folytatta. — Ne felejtse el soha, bogy adósa vagyok . . . s valaha tehetnék valamit a boldogsága érdekében. — Oh, — feleltein én mélységes szomorúsággal — az én számomra csak egyetlen boldogság volt ezen a földön. — Ki tudja ? — jegyezte meg erre. És ekkor valami különös dolog történt. Azt lehetett volna hinni, hogy valami titkos erő hajtotta előre az időt és az évek egy perczbe zsugorodtak össze. Maximilienne arcza elváltozott, mintha valami más korszakban élő más valakié lett volna. Arczában valami kimondhatatlanul Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek czipők Valódi Sehervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. dH##
