Szamos, 1904. június (36. évfolyam, 44-52. szám)
1904-06-19 / 49. szám
XXXVI. évfolyam. Szatmár, 1904. vasárnap június hő 19. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. 49-ik -y i T i ■ O »; lV* / 91,4'VI 2/) MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Siatmaron, a lap kiadchivalalaban fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A drágaság. Piaczunk az élelmi czikkek áremelkedésében már addig a pontig jutott el, hogy a^itágaság kérdésének önkénteloíwl 'i^kÓ2kérdé- seink között kell helyet foglalnia s a közönségnek ez a kiválóan fontos érdeke jogosan tarthat számot arra, hogy azzal e helyen is foglalkozzunk. Ezt pedig nem azért tesszük, mintha a legkisebb reményünk is volna arra, hogy az élelmiszerek drágaságának általános és igen messze fekvő okaira valami orvoslást gondolnánk. Ilyen meddő feladatra komolyan nem is vállalkoznánk. De nekünk az általános okok mellett egy speczlális okunk is van, amire a közfigyelmet rá kell irányoznunk. Sokszor elhangzott már az a panasz, hogy Szatmár lefőzi a büszke fővárost abban a tekintetben, hogy itt is elviselhetetlen drága az élet. Régi ez a nóta, de úgy látszik, most már mindig uj marad, s annak, akit sújt, a zsebe meghasad. E miatt az egész közönségnek van oka feljajdulni. A tisztviselők még csak kaptak valami fizetésjavitást, bár ez egyáltalán nincs még arányban az egyre tokozódó drágasági viszonyokkal ; de hova forduljon a kisiparos, a kereskedő, meg a tömérdek kis ember, kik mind a veszedelmes drágaság átka alatt nyögnek, a kiknek a bevételük nemhogy szaporodnék, hanem fogy, ellenben a piaczi árak egyre emelkednek. Igaz, hogy a drágaságnak olyan mélyreható okai vannak, hogy azokat a városi hatóság semmiféle rendszabályai meg nem szüntethetik, de viszont bizonyos, hogy némileg enyhíthet a közönség helyzetén. Tudjuk, hogy a piaczon visz- szaélések történnek a közönség rovására. Ezeknek a visszaéléseknek gátat kell vetni. Városunk közönsége a piaczi élelmi szerek tekintetében majdnem teljesen a kofák kezébe Került. Nem uj dolog, amit mondunk, de olyan általánossá talán még sohasem fajult a kofák élelmessége, mint amennyire az idén tapasztalható. A kora hajnali órákban, amikor a város fogyasztó közönsége még az álmok világában él, a mindkét nembeli kofák valóságos ostromgyürüvé fejlődve, lepik meg a városunkba vezető utakat, hogy a szomszéd községekből bejövő élelmiszereket „nagyban“ összevásárolják. Mikor aztán az élelem java részét ekképen előre elszívták a város gyomrától, hamarosan a helyzet uraivá lesznek. Láthatatlanul, majdnem titkosan megalakul köztük a kartell annyi diskréczió- val, hogy a gyárosok a kartell- kötésnek ily módját bizonyára megirigyelhetnék. A kofák íE^része előre berendezkedve az élelem egyrészét. különösen a baromfiakat, nagyban szállítja Budapestre. Mire az adófizető fogyasztó közönség a piaczon szétnézhetne, már ezrivel vannak beraktározva az emeletes baromíi-ketreczekbe a szül-u.irányok, v^.Aivü! a tojás, vaj és egyéb élelem, amit helyben már egyáltalán el nem adnak, mert az illetők szállítási kötelezettséggel indítják útra a fővárosba. Amihez a helyben ismételadók jóvoltából pedig a közönség hozzájuthat, azt a kofák kartelljének hatása alatt kénytelen bevásárolni. Mikor naponként tapasztaljuk, hogy a piaczon ily visszaélések történnek a közönség rovására, a melyek az általános drágasági viszonyok mellett a fogyasztók helyzetét még súlyosabbá teszik, a törvényadta minden eszközt mozgósítani kell abból a czélból, hogy a polgárságnak e kizsákmányolása lehetetlenné tétessék. Az adás-vevés szabad versenyét az ismételadók egyoldalúan korlátozzák akkor, mikor a fogyasztókat az egyenes kézből való vásárlástól a szó szoros értelmében elzárják s teszik ezt olyan árusítók, kik a kereseti adófizetés kirovása alól mindig kisiklanak. Tény az, hogy Szatmár piacza ma drágább, mint sok jóval nagyobb városé, hogy például csak épen Debreczent emlitsük. Amint tapasztaljuk, ma már az egyes városok hatóságai komolyan tanulmányozzák azokat a módokat, melyekkel az élelmezési viszonyok közérdekei hathatósan meg- óvassanak. Fenn az égben. (A „Lórántffy-Egyesület“ mai mulatsága alkalmából.) Vegre teljesültek vágyaim. Munkás életem elnyerte jutalmát, felkerültem a menyországba Péter apostol ugyan egy kissé vonakodott s habozott, vájjon bebocsásson e, tekintve viharos múltamat, de amikor kellő bátorsággal kijelentettem neki, hogy nem respektálom a tilalmat s előterjesztéssel élek az Úrhoz, any- nyira megijedt, hogy nem is a kis ajtót, hanem a nagy kaput nyitotta ki a bemenetre, melyen rendes körülmények között csak azok szoktak besétálni, kiket nagy pompával fogadnak oda fenn s akiket szentté avatnak ide lenn. Rögtön jelentkeztem audenczi- ára, nemcsak azért, hogy mint jóne- Yelésü emberhez illik, bemutatkozzam, hanem egy kis kimenőt akartam kérni. Ugyanis boldog földi létemből még emlékeztem, hogy a másvilágra szóló meghívó alkalmatlan időben talált, mert valami nagyszerű mulatságot kellett otthagynom. Az Ur fenomenális jókedvében volt s igy bátorsággal terjesztettem a kérésem elő. A szolgálattevő kamarás felnyitott egy nagy fekete könyvet s abból elkezdte felolvasni bűneim lajstromát, hogy vájjon érdemes vagyok-e a kimenőre, vagy sem. Igazán nem is sejtettem, hogy annyi bűnt el lehet követni, mint a menynyit a fekete könyv szerint én elkövettem. Ja fiam, — monda az Ur, — egy ilyen lumpfrátert nehéz a földre visszabocsátani. Blamirozni találnád az égieket. Roppant savanyu képet vághattam, mert az Ur elmosolyodott s kegyelmet akarván velem gyakorolni, meghagyta egy gárdistának, hogy kísérjen le a földre s legyen mellettem a földi szórakozásban este kilencz óráig. Nagyon kurta ideig tartó a kimenő, de az ilyen határozat ellen igazán nincs felebbezós. Tehát megindultunk a gárdistával s szálltunk lefelé a lógürben, mig egyszerre egy folyó partján földet értünk. Még nem rég hagytam el az árnyókvilágot, de minden olyan ismeretlennek tűnt fel előttem, mintha sohasem jártam volna a földiekén. Meg is kérdeztem a gárdistát, nem tudná-e, hogy miféle folyó mellett vagyunk ? A gárdista rettenetes csodálkozó arczot vágott s megmagyarázta, hogy a folyó a Szamos. Nem ismerem-e ? Nem tudtam reá emlékezni. Nem volt azonban sok időm gondolkodni, mert egy városhoz értünk s elhatároztuk, hogy ha itt elfogadható szórakozást találunk, föl diesen kilumpoljuk magunkat. Szép város volt, de rettenetesen kihalt. A templom tornyán levő óráról leolvastuk, hogy az idő délután négy órára jár. Nem tudtuk a nép telenséget megmagyarázni. Talán egy elátkozott városba értünk, melynek lakói kipusztultak ? Hosszas keresgélés után egy sarok-ház falához támaszkodva egy alvó embert találtunk. A gárdista megmagyarázta, hogy ez egy rendőr. Felköltöttük s megkérdeztük tőle, hogy hol lehetne a városban mulatni. A rendőr rettenetes csodálkozó s mélységes meglepetést kifejező arczot vágott s aztán rettenetes gorombán tudomásunkra hozta, hegy ha mulatni akarunk, menjünk ki a Kossuth-kertbe, ott van most a város apraja-nagyja. A gárdista megmagyarázta aztán, nogy ne botránkozzam meg a rendőr gorombaságán, mert ez oly természetes járuléka, mint a szám a mellén. A gárdista, a ki nagyon járatos volt a földi kirándulásokban, megállapította, hogy Magyarországon s Szatmár városában járunk. Kimentünk a Kossuth-kertbe. Emlékeztem boldogult földi életemből, hogy sok mulatságot láttam már, sőt úgy rémlett, mintha magam is rendeztem volna egynéhányat, de ilyen népes mulatságot még sohasem láttam. Ember, ember hátán. Zene, vig- ság, mulatság, evés és ivás s minden mi szem, szájnak kellemes, volt ebben a gyönyörűséges kertben. A kert hülönböző helyein sát-. rak voltak felállítva, hol gyönyörűséges szép asszonyok, bájos fiatal leányok árultak mindenféle földi nyalánkságokat. Az asztalok mindeuütt tömve s ami rettenetes bámulatba ejtett, hogy a lusta, fekete-frakkos pinczór-had helyett, mosolygó szemű fiatal leányok szolgáltak fel a legnagyobb ügyességgel s mesés olcsó árakon, a habzó italokat s a jó ételeket. A gárdista is, ón is, oda voltunk az ámulattól. Ha ilyenek a földi mulatságok, akkor csakugyan nem órde- demes meghalni. Belévegyültünk mi is a tömegbe s átadtuk magunkat a szórakozásnak. Nem tudom én, hogy mi minRóth Fülöp kárlsbádi ezipóraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. MísáfolÁawftafeí a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek czipők Valódi Sehervaux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben.
