Szamos, 1904. május (36. évfolyam, 35-43. szám)
1904-05-22 / 41. szám
Szatmár, 1904. vasárnap májas tio 22. 41-ik szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcze 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjntányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Pünkösd ünnepén. Fölment a menybe az emberiség leghívebb barátja. Mély csend honolt az égre néző, csüggedt szivü tanítványok körül. Vigasztalásuk az eltávozott Mesternek ama szavai: „nem hagylak titeket árvákká, hanem elküldöm hozzátok a vigasztaló Szentleiket!“ A tanítványok, mint nem értették életében, most sem értik Ígéretét, mígnem amaz első Pünkösd ünnepén a sebesen zugó szél -zendülése, a kettős tüzes nyelvek látása, keblükben szokatlan meleg érzése meg nem győzik őket a telől, hogy az eltávozott Mester „velük marad mind e világ végezetéig!“ E történet emlékét újítja tel a mai nap. Az anyagiakba merült világ gyermekei nem értik e történetet. Megállanak egy pillanatra e tör ténet emlékezetén; szokásból megünnepelik e napot, aztán a világ zaja zakatol tovább. Ugyde ez önző érdekek ádáz tusájában kifáradt lélek olykorolykor mégis üdülés után vágyakozik s jól esik neki visszaemlékezni az évezredekkel lefolyt magasztos történetre. A Szentlélek kitöltetésének ünnepe ez, annak a léleknek, kinek működése titkos, de eredménye nyíltan látható ma is. Amint amaz egyszerű, tudatlan tanítványok halált megvető hősökké magasztosultak, úgy lelkesít ma is ama menyei erő egyes emberi lelkeket hasonló halálmegvetésre : az igazságért. Az a lélek, a ki amaz első pünkösdben működött az apostolok lelkében, áthatja ma is az emberiséget és működésének eredményét lépten-nyomon láthatjuk. Ennek a léleknek behatása alatt látjuk előhaladni az emberiséget a tökéletességben. Igaz, hogy a mai kor társadalmának kóros jelenségei, az erkölcsi romlottság megdöbbentő jelenségei kétségbe vonni látszanak ez előhaladást, de ne feledjük, hogy ez a társadalmi aberratió, ez az erkölcsi ezédaság a múltban sokkal nagyobb mértékben meg volt, mint ma és ha ezt nem látják, annak oka az, hogy a múlt idők emberiségének élet- történetét nem ismerjük a maga részletességében, úgy mint ezt, melyben élünk, mert a múlt történetét az idő patinája vonja be. De ha belemélyedünk a múlt történeteibe, el kell ismernünk az emberiség tagadhatatlan haladását az erkölcsi tökéletesség felé a szent lélek vezérlete alatt. Nem azt mondjuk, hogy elértük volna a tökéletességet, de ama lélek működésének szakadatlan folytonossága megfigyelhető. Igaz, hogy a tőke és munka harcza. melyet ma a Menenius Agrippa meséje sem volna képes lecsillapítani, igaz, hogy a föld túlsó felén folyó háború dörgő fegyverei ellent mondani látszanak az elhaladásnak, de épen az ilyen jelenségek tiltakoznak annak föltevése ellen, mely az erkölcsi tökéletesség elérését hirdetné. Ugyde ha e jelenségekkel szembeállítjuk az általános ember- szeretetet, a könyörület, a szivjó- ság lépten-nyomon megnyilatkozó jelenségeit, nem tagadhatjuk a lélek működésének látható eredményéit. Ha látsz embert, ki a legna- g; . bb féléeértések, rosszakaratú gyűlölet tüzében is bátran harczol embertársai boldogságáért, a közjóiét előmozdításáért; ha látsz embert, aki betegágyában, évekig zúgolódás nélkül hordja a reá mért súlyos keresztet s ha kínjai kö zepett imára kulcsolhatja kezeit, boldognak mondja önmagát. Ha látsz embert, kit fösvénynek ismer és néz le a világ, de halála után végrendeletéből a jótékonyság áldó sugara áradoz: hajolj meg e jelenségek előtt, nem földi erő szüli e kitartó buzgósá- got, hanem égből ered az, ama első pünküsdi lélek ereje hozta létre ezeket. Bizony, meg kell hajolnunk eme lélek nagysága előtt s szívből kell felfohászkodnunk amaz égi lélekhez, hogy ne vonja meg lelkesítő erejét, hogy fokozza az emberi lelkek szent tüzét hitteljes bátorságra az igazság védelmében, szeretetre a nyomor szemléletében, vigasztalódásra az élet csapása és szenvedései között. Megállapodva a pünkösd fölemelő története előtt, szabadítsuk ki lelkeinket az élet súlyos nyűgei közül és a hívők gyülekezetében zendüljön meg ajkainkon az ének: Oh áldott szent lélek! Jövel mihozzánk is, részeltes [ajándékidban, Lakozzál mi bennünk, mint éló [templomaidban, Adj hitet, adj jó reménységet, Adj miközöttünk egyességet, Békességet és idvességet! Papolczy Zoltán. Oh szeretet... Oh szeretet, be jó vagy te ! Amerre jársz a világon , Tündér-lépttel, angyal-szárnyon, Baj eloszlik, köny felszárad, Mosolygóvá lesz a bánat . . . — Oh szeretet, be szép vagy te ! Oh szeretet, be szép vagy te ! Ha te egyet mosolygsz ránk: A menyország száll le hozzánk. Gyülölségből szerelem nő, Pusztaságon rózsaerdő . . . — Oh szeretet, be szép vagy te ! Oh szeretet, be szép vagy te ! Népmilliók háborgását, Világrészek ozivódását, Megoldhatlan dolgok felett : Megoldja egy tekinteted . . . — Oh szeretet, be szép vagy te ! Szabolcska Mihály. Jókai, Petőfi, Arany. A nagy triászból a harmadikat is elfödi immár a sir. Megtért az ősi földbe, amelynek hűségét, dicsőségét zengte a triász mindaddig, mig lantjuk húrjait a halál ketté nem pattantok a. Ok hárman Magyarország politikai és kulturális megújhodásának héroszai voltak s századoknak kell elmúlnia, mig hatásuk alól a jövendő kor magát empanczipálni fogja. Mert ilyen lángelme, mint e három férfiú volt, nem született Magyarországon minden században, de a nyugati országokban sem, ahol a világraszóló nagy emberek pedig nagyobb számmal termettek. Ok megmutatták az utat, melyen Magyarország művelődésének haladnia kell s hogy uj utakra léphessünk majdan, ahhoz uj lángelmék kellenek, akik azokat nekünk megmutassák. Egész világ választja el egymástól Jókai, Arany és Petőfi egyéniségét , Csak egyben voltak egyek ők: a haza forró szerelmében és a nagyságáért való munkában. Más és más, általuk először taposott utón járt miud a három s a három ut a halál küszöbén mégis egy állomáson, a halhatatlanság pályaudvarán futott össze. Most már nyugosznak ők, a nagy fiák dúló csaták után és sírjuk felett egy nagyratörő nemzet soha nem szűnő bámulatának és hálájának glóriája lebeg. Petőfi költészete, gyönyörű, ir- tatlan erdőség, melyben faóirások állanak buja pázsit közepette. Fantáziája erőteljesebb, mint a világ legtöbb nagy poétájáé, s lelkét oly sok nagy gondolat foglalkoztatja, hogy úgy tűnik fel egyszer, mintha azokat megfelelő formába nem tudta volna önteni. Különösen látszik ez költői pályafutása kezdetén, amikor verseihez magyar nyelvet is kellett csinálnia. Amilyen idegenszerü nekünk a Bajza-fóle erőltetett édeskés magyar műnyelvezet, csak olyan idegenszerü volt az hatvan esztendő előtt Petőfinek. S mialatt a 30 —40-es évek sok kisebb-nagyobb hírnévre vergődött poétája kapva kapott az „órze- mónyeken,“ „ábrányokon“ és egyéb árnyakon és ónyekeu, Petőfi leszál lőtt a magyar nép zengzetes nyelvének mélységeibe és gyakran nem kis fáradsággal kereste ki a gondolatai kifejezésére alkalmas szavakat. Eg poéta, aki a verseihez nyelvet csinál, amelyet az első hallomásra megért mindenki — igen nagy dolog ez. Egyszerűen, mint az alföldi mezők pacsirtái, énekelt Petőfi a szerelemről. És szerelmes sokszor volt e lánglelkü ifjú és többször csalódott, mint nem. De ő hitt a szerelem id- vességében s igaz voltában, tisztelője maradt a nőknek és a női becsületnek. A nők iránt való elfogultságot, a szerelemnek pedig czinikus felfogását hasztalan keressük nála, pedig oly nagy mértékben meg van az akkori fianczia költőknél és Hóinénól, aki akkor már magasan ragyogó csillagzat volt a világirodalom égboltozatán. Csodálatos, hogy a szerelmes, természetes, nyugodt lírai egyéniség mellet megtért a világ egyik legszi- lajabb politikusa, legvakmerőbb forradalmára. Izzó szeretete a szabadságnak és izzó gyűlölete a szolgaságnak, a régi rendnek és mindennek, ami nem szabad és világos. A forradalom, a társadalom ferdeségei és bajai felett tépelődő Petőfit az Apostol czimü müvéből ismerjük meg, a mely müvét — mely egyike a világirodalom legjelesebb alkotásainak — nem méltatták még kellően. Az olyan határtalan szabadsági vágy, az ideális felforgatásnak az az égig csapó tűzzel való vallása és hirdetése, csak katasztrófa elé vihetik a halandót. Ha Petőfi el nem vész a csatatéren, bizonynyal égy osztrák börtönben, Rótta Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevők özön ségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett- & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek ezipők Valódi Sehervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben.
