Szamos, 1904. május (36. évfolyam, 35-43. szám)

1904-05-15 / 39. szám

SZÁMOS 39. szám 2-ik oldal Sok példáját hozhatnék még íel a lömeggondolkodásnak, melyet a demagógok jelszavai a szó szo­ros* érlel méltón-, megbüvölnek és oly&j elváltozásokra kényszerű­nek}. melyekre az egyesek soha \*r jtfrar^jtjeje, hogy a társada- lonYv-Affili-^a végeredményükben anarkiára vezető lömegszugges tiókat ne nézze tétlenül. Leplezze le és sújtsa azokat a demagogo cat, kik politikai vagy anyagi előnyök érdekéből embertársaiknak nyugal­mát jogtalan igények felébreszté­sével megháboritják, ebből kifolyó­lag erőszakosságokra indítják, azu­tán pedig, mikor a maguk bőrének biztonságáról kellőképen gondos­kodtak, — a faképnél hagyják. Megjegyzéseim. Dr. Komáromy Zoltán „Krisztus el­itéltetése jogi szempontból' czimü felolvasására. Rövid leszek. Theo'ogiai vitát e helyen produkálni nem akarhatok. Krisztus személyisége és váltsághalála a keresztyén egyháznak egy olyan szegletköve, a melyet 20 század alatt emberi erőnek megingatni nem sike­rült, védelmére kelni tehát nekem merőben szükségtelen. Már a felolvasás alkalmával je­leztem Dr. K. Z ur előtt, hogy van­nak észrevételeim az általa mondot­takra. Most, hogy a felolvasás nyom­tatásban is megjelent, megteszem ezt a pár észrevételt és pedig nem egy­házi, hanem jogi szempontból- He­lyezkedem ón is az ő jogi álláspont­jára s vele ellentétben állítom, hogy Krisztus elitéltetése jogi szempontból törvénytelen volt. Krisztust a zsidó nagy tanács ítélte halálra. Ez a nagy tanács — Synedrium — népválasztásoo alapuló törvényszék volt, némileg hasonlított a mai esküdtszékekhez. Hetvenegy tagból állott, elnöke Kaifás volt. Azt mondja szerző, hogy „soha mióta jog van a föld kerekén, a jog­nak nem volt s nem lehetett postu­— Szívesen válaszolta. Ott a külföldön megesküdtem vele és a mikor őszre hajlott az idő haza jöt­tünk. Arabella szebb volt mint leány­korában. Nagyon szeretett. Minden éven felkerestük a szülőföldjét, azt a kis tengerparti fürdőt, a hol úgy töltöttük napjainkat, mintha még mindig nászunk első boldog perczeit élnénk. Időközben megtanítottam Ara­bellát írni, olvasni. Fogékonysága csakhamar oda juttatta modern asszo­nyok közzé. Apropos, azt elfelejtettem elmondani, hogy Arabella lánykorá­ban mosóné volt, de becsületes és ő járogatott fel hozzám a szállodába a ruháimért. / — Hát aztán mi történt vele. — Nos hát uram mondom ön­nek Arabella modern asszony lett. Az emberek megirigyelték tőlem a boldogságot és elszakították mel­lőlem. — Kik voltak a nyomorultak ? — Nem tudom uram, nem tu dom, Érti ezt nem tudom. Valaki eljött érte és elvitték. Az eset úgy történt, hogy tavaly örömtől boldog­ságtól eltelve érkeztünk meg a ten­gerparti fürdőbe. Néhány hétig vol­tunk ott. Arabella feltűnt a szépségével mert szebb volt, mint valaha, Egy napon bementem a szomsédos város­látuma az, hogy valakinek mások bűnéért halállal kelljen bűnhődnie.“ Hát pedig ez megtörtént épen a Krisztussal, mert a nagy tanács ha lálos ítéletét ezzel indokolta meg Kaifás: „jobb nekünk, hogy egy ember meghaljon a népért, hogy- sem az egész nép elveszszen.“ A Synedrium által hozott halá­los Ítéletet azonban nem lehetett ad­dig végrehajtani, mig a római csá­szári helytartó alá nem irta, meg nem erősítette azt. A római helytartó volt Pontius Pilátus. Föl kell ten­nünk. hogy Pilátus már állásánál fogva is jártas volt az igazságszol­gáltatásban. a már akkor kifejlett római jogban Mielőtt a Jézus elitél­tetését aláírta volna kihal lg, tta öt . A vád az volt, hogv Jézus király­ságra vágyik, a népet föllazítja a császár ellen. A kihallgatás folyamán meggyőződött Pi’átus, hogy Jézus nem forradalmár, nem lázitó, hanem egy uj vallásalapitó, azért ki is j© lenti a zsidóknak, hogy: „én ő benne semmi bűnt nem találok u A zsidó papok farizeusok, és az általok föl bujtott nép azonban követelték Pilá­tustól a halálos Ítélet megerősitését, fenyegetik, hogy bepanaszolják a császárnál, ha Jézust szabidon bo­csátja. Pilátus ellen Rómában vizs­gálat folyt a zsidók panaszai miatt s csakis a Tiberius császár haláta mentette meg a főbenjáró büntetés­től. És most mit tegyen ? a nagj^ ta­nácsot ismét maga ellen ingerelje? Látta egyfelől a Jézus ártatlanságát, hallotta másfelől a feszítsd meg ki­áltásokat, felesége esdekelt előtte: ne avasd magadat ez igaz ember dolgába! de másrészről nyugtalaní­totta Rómához való viszonya, ha a nagy tanács ismét bevádolja a csá­szár előtt. Vizet hozatott, megmosta kezét a nép előtt, mondván: „én ár­tatlan vagyok ez igaz ember véré­től, ám ti lássátok“ és aláírta a ha­lálos Ítéletet. A helytartó tehát elismerte, hogy Jézus igaz, ártatlan, semmi bűnt nem talált benne, és mógÍ3 ki­adta, hogy megfeszittesaók -Hat- \oi, itt az igazság, a törvényesség ? Meg­jegyzem, hogy Pilátus jellemzését a szent írással egybehangzólag adják elő az egykori történetírók, köztük a zsidó Flávius József, kába s a mikor este haza jöttem Arabella helyett egy papirsze letet találtam, a melyen ennyi állott: — Ne keress mert nem találsz meg. Meguntalak, most mást szeretek. Képzelheti mi történt velem. Külömben láthatja, Ugye hülye va­gyok. Én jól tudom, meg butultam, de nem tehetek róla, hiszen még most is nagyon szeretem. Azóta ke­restem mindenütt és igaza volt nem találtam. Jde s tova egy esztendeje és nem tudom hol van. Tudom, hogy soha sem fogom megtalálni. Soha,soha ! A zug ember ezután elővette a fényképét és hevesen össze csókolta. — Uram, folytatta tovább, azóta, hogy ez történt nem sokára ide jöt­tem ebbe a városba. Senkihez nem járok. Sehova nem megyek, csak Ara­bella emlékének szentelem minden időmet. Az éjszaka azt álmodtam, hogy ő ebbe a kávóházba lesz s igy történt, hogy most itt vagyok. Lássa csalódtam, ő nincs itt. Megyek haza. A zug ur ezután csengetett a poháron. Oda hívta a föpinczért. — Egy feketét fizetek ! És leszúrt tizenkét krajczárt. Borravalót nem adott, csak annyit szólt: — Ne gondolják, hogy én va­lami zug ur vagyok ! Jézus elitéltetéséuek törvényes ségét azzal indokolja meg a szerző, hogy „Jézus fellépése azzal a czél zattal történt, hogy felforgatta az eddig letezett életviszonyokat . . . Mint a zsidók trónjának pretendense iépect fel, vág}' lett feltüntetve . . . büntetőjogi szenpontból e cselekmé­nye alkotmánysértés, nyílt lázadás .. . Szembeállott az összes országos tör­vényekkel, tehát az akkori törvények szerint bűnt követett el . . .“ Ezek a súlyos vádak jogi szem pontból igazolva nincsenek, s nem állhatnak meg. Krisztus távolról sem akart trónkövetelő lenni, hiszen visz- szautasitott minden efóle törekvést. Nyíltan s több ízben megmondá: „az én országom nem e világból való.“ Az állam törvényeit tiszteletben tar­totta, ő maga adót fizetett, egy srá- tert, a mi pénzünk szerint 2 korona 40 fillért. Midőn a farizeusok ravasz­kod va kérdezték tőle: „kellé a csá­szárnak adót fizetni?“ — utasitotta őket e polgári kötelességük teljesi- tósóre, mondván: „adjátok meg a császárnak a mi a császáré1'. Sőt többet is mondott, midőn tanitvá- ny-ainak s követőinek az áilamrendet, a polgári viszonyokat figyelmükbe ajánlofa: „adjátok meg mindenki nek a mivel tartoztok, akinek adó­val, adót, akinek vámmal, vámot akinek tisztességgel, tisztességet Hol van itt az életviszonyok, a tár­sadalmi rend felforgatása, az állam ellen való lázadás, alkotmánysértés? Jézus tiszteletben tartotta nem­csak az állam, hanem a zsidó vallás törvényeit is. Azt monda: „nem jöt­tem, hogy a törvényt eltöröljem, hanem, hogy betöltsem u Egyetlen vallásos párt volt Zsidóországban, melylyel szemben erélyesebben lépett föl. Ez volt a farizeusok felekezete, kik a vallás örve alatt hatalomra tettek szert s azt kihasználták a sa­ját önző czóljaikra. Ezek voltak a a római uralomnak legnagyobb el­lenségei, a lázadásoknak s magáuak Jeruzsálem elpusztulásának előidézői. Ezek akarták Jézust egy nemzeti for radalom élére állítani, s midőn lát­ták, hogy czélt nem érnek, Jézus el­len támadtak. Ezek ellen igenis he­vesebben küzdött a Jézus, de ezt a pártot azonosítani az állammal nem lehet. Igaz, hogy a tudomány, melyet Jézus tanított, uj eget és uj földet teremtett az emberiségnek De Jézus megmaradt tanításai közben a tör- véuy korlátái között s tanítványait folyvást békességre intette. A zsidó és pogány társadalom Jézus életében, az ő személyes tanításai folytán mi­ben sem változott meg. Olyan volt a Jézus munkássága, mint a szitáló harmateső, mely lassan áztatgatja meg a talajt. 0 csak magvető volt, az aratás századok, ezredek múlva következik be. Tehát nem mond­hatjuk, hogy Jézus felforgatta volna az akkori társadalmi életviszonyokat. Mindezeket összevéve oda kon- kludálok, hogy a Jézus elitéltetóse jogi szempontból törvénytelen volt. Mind a nagy tanács, mind Pilátus jól tudták a Jézus ártatlanságát, bi­zonyítani a vádakat meg sem is pró­bálták. Nem bírói tévedés, hanem a legnagyobb bírói lelkiismeretlenség volt alapja annak az ítéletnek. Ez az én meggyőződésem jogi szem­pontból. Egyházi, vallásos szempontból e kérdést most nem tárgyalom. Némi kiengesztelödóst találok szerzőnk mü­vének záró szavaiban ; „Az igazság hirdetőjét, a kér. vallás megalapító­ját, ki megcsufoltaték és keresztre feszitteték, mi az emberiség meg­váltójaként tekintjük, tiszteljük és imádjuk s az a tan, melyet ő hirde tett, melyért vértanúi halált halt, azóta diadalmasan bejárta a világot, behatolt a kis kunyhóktól a fényes palotákig s mig ember lesz a földön, örökké élűi fog a keresztyén vallás szent igéje.“ Biki Károly. Tanítói diszgyülés Marosán Kornél igazg. tan. 25 éves jubileuma. Valóban szép, lélekemelő s a modern kar tanítóihoz méltó ünne­pélyt rendezett a szatmárvármegj^ei ált. tanítóegyesület szinérváraljai köre, elnöke, lapunk olvasói előtt is elő­nyösen ismert munkatársa, Marosán Kornél ar. megyesi áll. isk. igazgató negyedszázados tanítói működése al­kalmával. Az Aran3rosmegyeseu tar­tott g3?ülésen a helybeli s a vidéki iutelligenczia, a tanítói kör s hiva­talos hatóságok igen szép számban voltak reprezentálva. D. e. 8 órakor hálaadó szent mise volt a helybeli gör. kath. templomban, melyet Do- bossy Péter h. lelkész mutatott be. 9 órakor megkezdődött a diszgyülés Végh Gábor rend. biz. elnök vezeté­sével. A jubilánst és a vendégeket egy 3 tagú küldöttség hívta meg a gyűlésre. A hymnus elhangzása után Bodnár G3’örgy kir. s. tanfelügyelő remek, eszmékben gazdag beszéddel üdvözölte az ünnepeltet, mely beszé­det g3forsirói jeg3^zetek alapján, mint arra méltót, itt közöljük : Midőn ő exellentiájának magas levelét s a nagytekintetü közig, bi­zottságnak jegyzőkönyvi kivonatát ezennel átadom, Szatmárvármegye kir. tanfelügyelősége nevében szivem egész melegével üdvözlöm önt nép­nevelői munkálkodásának negyedszá­zados évfordulóján. Jól mondja a mi nagy Eötvö­sünk, hogy az érzelmeket, a gondo­latokat csak az adott alkalmak fejez­hetik ki igazán, a maguk természe­tességükben. Hát van-e annál szebb, kifeje­zőbb alkalom, mint mikor itt állha­tunk, egy huszonöt évre terjedő munkás bőséges gyümölcsöket ter­melő tanítói pálya tisztes mesgyéjén! ? Van-e édesebb kötelesség, mint e mesgyére elhozni a közoktatás leg­főbb őrének elismerő koszorúját, mely a nemzet egyik derék napszá­mosának, — a jövő szellemében és n3'elvóben egységes Magyarország hóditó katonáját emeli ki hazánk ta- nitókarának nagy seregéből ? A kormányzat ugyanis mély és erős tudatában van annak, hogy is­koláinkból kerül ki a nemzet Hogy akik a gyermekek mindennapi neve­lését tartják legközvetlenebbül ke­zükben. Talán nagyobb hatalommal rendelkeznek, talán ugyanoly, de még intenzibb szolgálatot tesznek a nem­zetnek, mint azok kik az államigaz­gatás kiemelkedőbb pontjain tartják a gyeplőt kezükben De itt e 25 évre terjedő mun­kás élet mesgyéjén még más okok is vannak, a miért a kormányzat, egy nagy közvélemény és Magyaror­szág vezető Társasága a Tudományos Akadémia is meghajtja elismerésének zászlaját. A miért az uj Magyarország héroszai a megifjodott nemzet apos­tolai oly ideálisan lelkesedtek, a mi­ért jobbjaink annyit küzdöttek . . . azt e 25 éves munkásságban megtes­tesítve látjuk. A mit nagy Szóchenyink igy fejezett ki, lelkének nemzetéért ag­gódó lelke igy mondott ki „Értsük meg valahára egymást.“ A magyar sohasem volt és sohasem lesz szűk­keblű a vele együtt élő nemzetiségek A tavaszi és nyári idényre selyemkelme, bársony, csipke és szalag szükségleteit vásárolja : SZÉNASY HOFFMANN és TSA selyemáruházában Budapest, IV., Bécsi-utcza 4. A legnag3'obb választók mindenféle setyem árukaan. Az idény összes újdonságai foly­ton raktáron vannak. Minták vidékre bér­mentve küldetnek. \

Next

/
Thumbnails
Contents