Szamos, 1904. május (36. évfolyam, 35-43. szám)
1904-05-12 / 38. szám
2-ik oldal SZAMOS SS. szám i Titkári jelentés a szatmári jótékony nöegylet 1903. évi működéséről. Irta: dr. Fechtel János. III. Az Egyesület által teljesített jótékony segélyezések. Mint már fentebb is említettem, az Egyesület ez évben is magasztos, emberszeretö feladatához képest nagy áldozatokkal kereste fel a szegénység tauyáit, hogy anyagi erejéhez képest vigasztalást és enyhületet nyújtson családoknak és egyeseknek, kik arra reászorultak. Ezer áldás száll a hálálkodók imáiban a jótékony telkekre, kik kilépve saját hajlékuk felhalmozott munkájának köré bői, a szegények sebeit gyógyították s az élet keresztjét könnyebbé tették. — Nehéz hivatás az irgalom, a könyörület gyakorlása, de szent és és felséges foglalkozás. A pénzbeli segélyezések mellett az Egylet fát, ruhaneműt s egyéb másnemű szükséget pótló adományt juttatott a segélyért esdeklő kérőknek. Hogy többet nem tehetett, bár sokat tett, oka eszközeinek korlátolt volta, a mely eszközöket jórészben köti le az intézeti árvaház fentartása. Mégis havi ségélyül kiadott a pénztár a szatmári részen 961 koronát, a németi részen 450 koronát, összesen 1411 koronát. A rögtöni segélyösszeg 140 korona. Ami bizony jelentékeny összeg, akkor, mikor a pénzforrások igen sekélyek. IV. Az intézeti árvaház. Az Egyesület ezen intézményt gondossággal és igen nagy áldozatokkal tartja fen. A felügyelő bizottság, melynek élén Jékey Károlj'iié alelnöknö áll, szemét állandóan rajta tartja az intézeten s az ő körültekintésének és mindenre kiterjedő figyelmének köszönhető, hogy az árvaház körülményeinkhez képestigazán minta árvaház, mert úgy a felügyelet, mint a vezetés, rend, tisztaság, a gyermekek nevelése és gondozása, ellátása, ruházásása még a fokozott igényeket is kielégíti. 16. sz. gyalogezredhez helyeztetett át, hol a kemény tél daczára folyton erőszakolt gyakorlatok folytán elvesztette hangját és ekkor keletkezett az a makacs torokbaja, melynek következtében kénytelen volt a nyugalmazottak állományába lépni. 1871, október havában a „Szatmári Takarékpénztári Egyesületnél“ nyert alkalmazást, mint segédkönyvek) s jóllehet, hogy súlyos betegsége hovatovább mind végzetesebbé vált, ezen tisztét mindvégig a legszigorúbb katonai pontossággal, fedhetetlen becsületességgel, a közlekedő felekkel szemben tanúsított öazetlen jóakarattal és lelkiismeretes tiszta- kezüséggel töltötte be, állandóan bírva tiszttársainak őszinte szeretőiét és becsülését, mig végre 1897. okt. 15-én 71-ik életévében a sok kínos szenvedéstől, melyet oly bámulatos megadással hordozott s melyet, mint őmaga irta, csak a folytonos foglalkozás volt képes némileg enyhíteni, megváltotta a halál angyala. Szilárd jellemét, önzetlen, nemes gondolkozását jól ismerte a nagy társadalom is, melynek igen sok intézménye részesült az ő erkölcsi és anyagi támogatásában. A botpaládi ev. ref. egyház, melynek oly hü fia és gyámolitója volt, amely egyház templomának tornyában egy 1892-ben Persze mindez sokba kerül, sok pénzbe, a melynek nincsen meg az óhajtott és remélt ellenértéke, any- nyira, hogy az Egyesület régóta foglalkozik azzal a gondolattal, hogy árvaházát feloszlatja, a gyermekeket magán házaknál helyezi el s újakat tö bbé nem vesz fel. A múlt közgyűlés ez irányban utositotta is az elnökséget, de még mindez ideig határo zottabb lépés nem történhetett, mivel a ház, mely ma 12,009 korona helyett csak 8000 korona értékben szerepel, értékesíthető nem volt. Nagy baj, hogy egészen künn van a városból, urilakásnak meg nem felel átalakítás nélkül, szegényebbnek pedig drága. Bérbe sem vették még ki ez ideig. A legutóbbi választmányi ülés az ügyben újból tárgyalt s megbízta a főtitkárt és pénztárost, hogy az árvaházra vonatkozólag valami elfogadható kiutat keressenek, mert ebben az állapotban ez többé fenn nem tarható. Legczélszerübb lenne a város és az ev. ref. egyházak birtokában lévő alapokat egyesíteni s a Nőegylet gondnoksága alatt egy munka-iskolával összekötött nagyobb árvaházat berendezni. Az intézetnek élén áll a gondnoknő, ki teendőiért évi 200 korona fizetést, lakást, fűtést és világítást kap, a gyermekek élelmezéséért pedig fejenként 10 koronát havonkint. E gyermekek cselédekül vannak szánva s erre a hivatásra való neveltetésben részesülnek Elemi iskolát végeznek, otthon a háztartási tudnivalókban és kézimunkában oktatást nyernek. Vallás-erkölcsi tekintetben pedig a gyermekek lelki gondozására minden lchotő megtörténik. Az árvák az intézetben 4—10 életévüktől 14 éves korukig maradnak, a mikor is szolgálatba lépnek egjTes családoknál, melyek azonban az árváért felelősséget vállalnak. Jelenleg benn lakik 7 árva. Az anyagi ügyeket Se pay Károly ur látta el, intézeti orvos dr. Török István, ki dij nélkül gyógykezeli a növendékeket. Mindkét ur fogadja Egylelünk köszönetét és elismerő háláját. Az árvaházra a lefolyt évben 1903-ban 1792 K. és 8 fillér volt a saját költségén állított toronyóra is hirdeti emlékét, tiszteletbeli főgond nokává választotta őt. Alapitó tagja volt a szatmári lövészegyletnek, a városi kisdedovó egyletnek, a szat- márvidéki néptanítók egyletének, a szatmári önkéntes tűzoltó egyletnek, a szatmári férfi-daláregyesületnek, az iparos ifjak körének, a Kölcsey-kör- nek, a szatmári prot. irodalmi kör nek, az erdélyi magyar közművelődési- és az erdélyi Kárpát-egyesületnek. Ezek között és ezeken kívül végrend detileg emlékezett meg a szatmári protestáns leánynevelő intézetről, a m -szigeti ev. ref. lyceum- ról és ennek tápintózetéről, a debre- czeni ev. ref főiskoláról, a szatmári lövészegyletről és a szatmári nőegylet árvaházáról. Ev. ref. főgimnáziumunk és annak fejlődése iránt különös hajlandósággal viseltetett. A nehéz viszonyok között, a főgimnáziummá való kiegészülés nagy munkájában ott tiszteljük nevét a legelőször jelentkezettek között 200 kor alapítványával. Nem volt olyan év, amelyben meg ne emlékezett volna jóravaló tanítványa inkról jutalmazási czélra beküldött adományával. 1896-ban egy értékes millenáris zászlóval ajándékozta meg intézetünket, ily módon is hozzájárulni kívánván az ifjúság hazafias neveléki&dás. Ez az összeg oly magas, hogy szinte megdöbbentő a mi szerény jövedelmi viszonyaink között s akkor, a mikor a városi szegények havi és rögtöni segélye együtt 1551 koronát tesz ki. Ezek alapján az árvaház sorsának végleges rendezése nagyon is indokolt. V. Az Egyesület jövedelmi forrásai. Az Egyesület jövedelmi forrásait képezik a törzsvagyon kamatai, az évi utczánkónt való gyűjtés eredménye és a különböző jótékonyczélu mulatságokból és konczertekböl befolyó bevételek. A kéregetésből befolyt 1C57 korona 48 fillér. A gyűjtő hölgyek nemes fáradozása nem szorul dicséretre, ember baráti cselekedeteik felül állanak minden dicséreten. A törzsvagyon kamata 1695 K 35 fillér. Az adakozó intézetek, urak és hölgyek a mennyei takarékpénztárba helyezték el adományaikat s az Isten bőséges áldással fizet meg majd érte a jelen életben egyszer, úgy mint az üdvösség paradicsomában. A perselyekből, melynek Wodi- áner Sománé úrnő gondozása alatt állanak, hiszen az eszme is tőle eredt, begyült 174 K 20 fillér. Ez is valami, sőt szép összeg, tekintve azt, hogy ehhez minden fáradság nélkül jutunk. Wodiáuer Sománé úrnő mindig melegen érdeklődött egyleti életünk eseményei és küzdelmei iránt. Esz méket vetett fel, eszmét érlelt s valósított meg. Igazán egyik buzgó tagja értékes ereje Egyesületünknek, kinek ez utón is köszönetét kell szavaznunk. 1903-ik évben összes bevételünk a múlt évi pénztári maradványnyal együtt 4860 K fillér. Összes kiadásaink az árvaházzal együtt 4651 K 28 fillér. Pénztári maradvány tehát 1904. évre 208 K 80 fillér. A pénztári számadásokból az a tanulság, hogy7 az egyensúlyt csak a végsőig fokozott erőfeszítéssel vagyunk képesek fentartani s mihelyt csak kissé is elernyed tevékenységünk, a zavar beáll, az egyensúly megbillen. Persze a lappangó és kiséhez. Könyvtárunkat Jókai összes müveinek diszkiadásával gazdagította. E szép ajándék felajánlása alkalmával elhangzott szavai híven tükrözik vissza a kegyes alapitónak intézetünk iránt állandóan tanúsított kiváló jó indulatát. „Nagy örömömre szolgál — úgymond — hogy nem előztek meg mások s igy nekem jutott a szerencse, hogy Jókai Összes müveinek diszkia- dását felajánlhassam ezen intézetnek.“ Ugyanekkor kijelentette, hogy szerény anyagi körülményeihez mérten még nagyobb czéljai is vannak intézetünkkel szemben. Ezen nemes czélját végrendeletének intézetünket érdeklő részében valósi- sotta meg, melyben házastelkét és 8 darab szatmári takarékpénztár-egyesületi részvényt hagyományozott főgimnáziumunknak a következő meghatározással : „Akarom, hogy ezen hagyatékból egy oly alapitvánv léte- sittessék, mely nevemet viselje s melynek évenkénti jövedelme egyenlő arányban három jóigyekezetü s erkölcsű, de határozottan csak szegényebb sorsú tanuló segélyezésére for- dittassék stb.“ A szorgalmas és törekvő embert mindig nagyra becsülte és nem egyszer adott kifejezést a felett érzett sajná atának, hogy mily nagy a száma azoknak a szegénysorsban levő tehetl sértő baj az árvaház fentartása, ami ismételten rengeteg pénzt emészt fel. Addig is azonban, mig e bajon segíthetünk s a tehertől megszabadulunk, dolgoznunk kell erősen, mindenkinek meg kell tennie szent kötelességét, hogy Egyesületünk, mely immár fen- állásának 50 éves múltját készül megünnepelni, ne csak erejében meg ne fogyatkozzék, hanem friss egészség ben, nagy jövőre teremve, állandóan virágozzék. Egy ilyen nagy városban, ahol a szellemi és anyagi erőforrások gazdagok, a minden társadalmi osztályt magába ölelő, vallásküönbséget kizáró jótékony egyesületnek nem virulni és meg nem erősödni szinte képtelenség. Talán említenem is fölösleges, hogy pénztárosunk, Biki Károly esperes ur, a maga páratlan buzgalmával, idejét szeretettel áldozó nagy tevékenységével, lelkiismeretes ügyszeretetével igen-igen nagy hálára kötelezte és kötelezi Nőegyletünket. Fogadja forró köszönetünket bennünket támogató nagy fáradozásáért. Midőn titkári jelentésemnek végére értem, melyben egyleti életünk hu képét akartam tőlem telhetöleg visszatükröztetni, örömömnek adok kifejezést a felett, hogy ezt tehettem s hogy a képet eléggé kedvező világításban mutathattam be. S most Isten áldását kívánva e nemes és magasztos czélu Egyesületre, melyért oly sok fenkölten érező szív dobogott és dobog, melyért oly sok nemesen gondolkodó lélek fáradott és tűrhetetlenül munkálkodott, minden óhajtásom az, hogy a szatmári jótékony Nőegylet soká, mindvégig éljen és virágozzék! HÍRROVAT. Az idei női divat. — A Divat UjságbM. — A rövid, vagyis kerek szoknyák térhódításával kénytelenek vagyunk az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítani lábbelinkre. Kivált nyáron, a mikor csaknem minden ruhánk világos és a legcsinosabb ruhát is képes tönkretenni egy pár csúnya sötét czipő. A bőripar fényesen gondoskodik, arról, hogy mindenféle szürke vagy barna árnyalatban kaphassunk czipőre való séges gyermekeknek, kiknek tehetsége a vag}7oni helyzet korlátozó volta miatt parlagou marad a haza és a társadalom megmérhetetlen nagy kárára. Ezen felfogását kívánta hangsúlyozni, mikor végrendeletében oly határozottan fejezte ki, hogy csakis szegényebb sorsú tanuló vehető fel az alapitány élvezetére. Eddigelé 5 tanuló élvezte, illetve élvezi az alapítvány áldásait, kik közül már kettő bevégezte a középiskolát, egyik tanári, másik lelkész: pályára lépett. Íme, m. t. Gy! egy roskatag testben lakózó nemes lélek működésének áldásos eredményei. Istenben boldogult örökhagyónk, mint rövid felsorolásban láttuk, alapítványainak legnagyobb részével a nevelésügy szent oltárán áldozott. Hogy mi vezette e nemes ténykedésében, azt előttünk, kik őt személy szerint ismertük, alkalomszerüleg sokszor kifejezte, de megírta sajátkezüleg feljegyzett életrajzi adataiban is, a következőkben : „A Gondviselésnek tetszett megtagadni tőlem a családot; ez okból korlátolt anyagi viszonyaimhoz mérten annyival is inkább a nevelésügy előmozdítását tartottam szem előtt, mivel magam is, ami vagyok, a neveltetésnek köszönhetem.“ Igaz részvéttel kisértük ki utolsó útjára, kegyelettel hántoltuk el össze-
