Szamos, 1904. május (36. évfolyam, 35-43. szám)

1904-05-05 / 36. szám

S Z A M 0 a 36. seam. 2-ik oldal és megvalósul ama közgazdasági axióma, hogy a kisebb eladási kí­nálat által okszerűen kényszerül a kereslet jobb árak megadására. Természetes, hogy a kedve­zőbb áralakulásnak olyannak kell lennie, hogy az aratás utáni gyönge árnak s a későbbi áremelkedésnek különbözetéből ne csak kiteljék a fekbér és az előlegnek a kamata, hanem a gazdának is számbave- hetó előnyt nyújtson. Ha ez a terv igy lesz reali­zálva, akkor a Szatmármegyei Takarékpénztár, mely ezen terv megvalósításának szolgálatába ál­lott, lontos gazdasági missiót fog teljesíteni. A Szatmármegyei Takarék- pénztár, mint tudjuk, már a leg­közelebbről hozzá is íog egy 30 — 40 ezer métermázsa termény be­fogadására alkalmas raktár építé­séhez a vasúti raktárral szemben, úgy hogy az állam vasút és az erdődi h. é. vasút a gazdaközön­ség rendelkezésére fog állani már az idei aratás előtt. Ennélfogva ajánlatos, hogy úgy a mezei gazdák, mint a ga­bonakereskedők és vidéki malmok idejekorán jelentsék be azon hozzá­vetőleges terményárut, melyet az idén beraktározni szándékoznak. Titkári jelentés a szatmári jótékony nőegylet 1903. évi működéséről. Irta: dr. Fechte! dános. I. A szatmári Nőegylet tisztikara és választmánya. Védnök: Br. Véesey Józsefné szül. Dessewffy Blauka grófnő ő ex- czellencziája. Elnök : özv. Hermán Mihályné. Alelnök : Jékei Károlynó. Titkár : Dr. Fechtel János. Főjegyző : Ferencz Ágoston. Jegyző: Paládi Erzsiké. Pénztáros: Biki Károly ev. ref. esperes. Tanulni és igy tudni nem érdem, Genie alatt ón az ily ficzkót értem! Ha a Széltoló magas polezra hág Sip dobszó mellett árulja magát, Vezérezikket ir, innen-onnan is Lop plágizál, eszmét vesz a hamis, S a nép hozsánuáz és rivalg neki, Fűzfa költő is lantját pengeti Dicsérgeti a silány fadorombon Okos ember nevet az ily bolondon Hősünk beszél s czitál: „Lement az éj !u Ily dikoziónál fültanu valók „Pachdon“ ! nem úgy akarám mondani „Lement a nap“ ! — irá a nagy genie „Vöchösmartig“ ! ecce Ítéljetek : Nem egy modern Demostken e gye­[rek ? . . . E szélbeli silány képviselő? . . . Kinek fejében nincs elég velő. Veri a mellét vig banketteken; Én csak a népet csak azt szeretem „Mindent a népért! jogokat neki Hogy szűnjenek meg immár könyjei!* S a nép ujjong e csodás „meteornak“ És az ajkak zamatos csókba forrnak; És a pohár gyakran körútra kel A „hazáért“ no már csak inni kell . . így van ez jól ! ilyenkor ez a rendi Ma minden bankett, „occasio bibendi.“ Ügyvéd : Dr. Harcsár Géza. Orvos: Dr Török István. A szegények felügyelői : Szat- máron Fürst Viktorné, Németiben Fésűs Andrásnó. Számvizsgáló bizottság : Elnök : Pirkler Józsefné. Tagok: Neuwirth Nándornó és Litteráty Elekné. Árvabázi bizottság : Elnök : az e. alelnök. Tagok: Neuwirth Nán- dorné és dr. Wallon Gyuláné. Az árvaház gondnoka : Sepsy Károly ur. II. Az egylet belső életének története. Egyletünk a lefolyt évben is szorgos tevékenységet fejtett ki, tisz­tikara. választmánya és tagjai buz­gón fáradoztak abban a verejtékes, nehéz munkában, a mely talán a leg­nagyobb önfeláldozást, lemondást, és türelmet követel a világon. Mindenki a helyén állott s szolgálatát Isten nevében éber gonddal és áldozatkész­séggel teljesítette. Ez a körülmény pedig garanczia a jövőre, hogy az Egyesület szent és magasztos ember­baráti czéljait a hölgyek mélyen át- érezik s lelki erejük teljes kifejtésé­vel, jő szivük minden szeretetóvel iparkodnak azon, bogy a nemeskeblü elődöktől átvett szent és nagy örök­ség kezeink között ne csak el ne kallódjék, hanem még megnyugtatóbb és kielégítőbb eredményekkel dicse­kedhessek. Álljon és virágozzék ez az Egyesület, melyuek törekvéseit támo­gatni és lélekből magasztalni minden érezni tudó embernek mulbatlan kö­telessége. A jótékonysági munkában elől­járt az ügybuzgó elnöknö, özv. Her­mán Mihályné, ki mélységes gyászá­ban, megtört szívvel is szívesen vett részt az egyleti élet tevékenységében s odaadással tette meg azt, a mit, jó szivének sugallatát követve, meg­tehetett. Fájdalom, megrendült test: egészsége arra kényszeritette, hogy otthonát elhagyva, városunktól távol keressen gyógyulást s igy a vezetést kénytelen volt a lankadatlan bus. galmu alelnökuő, Jékei Károlyuó úr­nő vállaira átbáritaui. De bár elnök­nőnk megerősödve tért vissza kö­rünkbe, mégis, mivel egyéb gondjai mellett kiváló figyelmet kell fordí­tania a jövőben egészségének ápolá sára, írásban benyújtott lemondásit, fájdalom, visszavonhatlannak kell tekintenünk. Mély szomorúsággal bú­csúzunk tőle, midőn az elnöki széket Ez a mai kor nagyon „praktikus“ Koránt se kell ma senkinek se juss, Ha sok embernek pénze nincs, se baj Pénz szerzésre van annyi sok talaj Ott van a sok „Bank“- és mindeniket Meglopdossák; — belőlök ezreket Sikkasztanak el; és vannak „Megyék“ Hogy ott kényelem kenyerét egyék Olyan sokan; van „árva kassza“ is Melyből lophat kedvére sok hamis Pénztáros ur; nem őrzi senki se, Higyjótek el, hogy ez mind nem mese. Lopás sikkasztás már ma szinte sport Világ szemébe szórni bintni port Dicső korunkban szinte nagy divat Brúdert iszik veled kedves fiad S ha átcsúszott a nehéz matúrán Szerelem zeng ifjú szive burján Veled együtt udvarol Helónnek E pokolra csábitó szirénnek. Apja és fia már ma egy utón, Törik fejüket a kalandokon; Mindenik a kéj gyönyörpoharát issza Ez az élet csakis egy „össze vissza“ ! * * * Nézzünk már most i hölgyvilág felé, Nem fáradunk el, óh dehogy belé?! E sok csillagot életünk egén Ki ne szeretné volna-e legény ? Oh! látva őket szent öröm fog el üresen hagyja, azt a széket, melyben éveken át annyi odaadó munkakedv- vel és lángoló emberszeretettel ült Vigaszunk az, hogy választmányunk­ban tovább is benmarad s sorainkban a szent ügyet tovább is szívesen szolgálja. Az elnöknő mellett kiváló el­ismeréssel kell megemlékeznem az alelnöknönkről Jékei Károlynó úrnő­ről, a ki emberfeletti erőfeszítéssel és fáradságot nem ismerő kitartással vezette az Egylet összes ügyeit. Figyelme kiterjedt a kormányzás legapróbb részleteire és teendőire s a mint tiszta éleslátással és lelemó- 1 nyességgei kutatta fel a jövededelmi forrásokat szegényeiuk és árváink fentartására, úgy a megnyitott tár- czákat szilárd elhatározással és vas- szorgalommal aknázta ki az utolsó fillérig. Ezen a módon aztán a lehe­tőség korlátái között, annyi pénzt gyűjtött össze ez évben is, bogy a szükséglet kielégíthető volt a nélkül, bogy a tökéhez, illetve a tőke kama­taihoz kellett volna nyúlni. Ami fé­nyes eredmóuy, a melyet csak olyan önfeláldozó ügyszeretettel s törhetet­len cselekvési buzgalommal lehetett elérni, a milyet ö mindnyájunk őszinte bámulatára kifejtett. Ő volt a vezér, a parancsnok, a végrehajtó munkás kéz és az összegyűjtés nehéz tenni­valóinak nélkülözhetetlen mesteruöje. Valóságos szerencse és áldás az ő személye és hivatali buzgósága kö­zöttünk s midőn e lapokon forró kö­szönetét és bálát mondok neki, kívá­nom, hogy Isten őt ügyünk szolgá­ltára és éber gondozására soká éltesse. Folyt. kör. HÍRROVAT. Epilog. A vasutas sztrájk elmúlt, de sok érdekes külső körülmény maradt még. mely mutatja a rendkívüli álla­potot, melyben a MÁV. hatalmas tes­tületé még néhány nap előtt is volt. Igen érdekes epilógusa van a máv. egyik állomásának, mely a leg­tevékenyebb részt vett a sztrájk elő­készítésében. Ezért aztán csaknem valamennyi tiszviselőjét felfüggesz­tették állásuktól. Most a vasutasok, mint katonák teljesitik ott a szolgálatot. A véletlen úgy hozta magával, hogy az állomás- főnök csak közönséges baka, ellenben Körükben fü-fa illatot lehel, Bájról kellemről szólnak a kövek Lantom varázshang ihlet csapja meg, Ma mindenik nő ártatlan szelíd Forró szerelme rád napot dérit Szóval egy szép nő szebb világba von, Hol zengzetesb az enyhe fuvalom Édes csengésű a szent bárfa is Szép a leány még hogyha csalfa is. Erényes korban mint ez a mai, Csak jót lehet a nőkről mondani, Ők mindenkit lángolón szeretnek Nem bánják hogy pápista vagy [„eretnek“ Életelvük a krisztusi morál Pikáns beszéd nekik nem derogál Sírni nevetni nekik egyre megy, Oly drága kincs nekünk a dőí kegy, Oly szép látvány a midőn a leány Titkon szökik szobája ablakán, S benn megragadja izmos férfi kéz S a bonyodalom és a dráma kész A dráma hősnő tűz közzé szorul Mérget vészén be, s a függöny lehull. lm az idylli ablak jelenet Minő hirtelen tragikum lehet ? — * * * A nap alatt emigy foly a dolog És mégis mégis: ez a föld forog! a mozdonyvezető káplár, a raktárnok őrmester, d9 a gyakornok már tiszt- helyettes. Eleintéu nehezen tudták megszokni az uj helyzetet, de amióta a káplár-mozdonyvezető panaszt tett katonai felettes hatóságának, hogy neki egy közönséges baka nem sza­lutál ; lejött a rendelet, hogy bizony a főnök ur tartozik először szalutálni a mozdonyvezetőnek. Most aztán igy történik a szabályszerű üdvözlés : A vonat érkeztekor a főnök ur kiáll a perronra a vonat elé, haptákba vágja magát és szól : Jelentem alásan, káp­lár ur, itt vagyok, várom a vonatot! Erre megelégedetten dörmögi bosszú bajusaualól a mozdonyvezető : — Jól van ! Abtreten ! Spiczli ur anyósa. — Jelenet a szerkesztőségben. — Mióta kitört a vasutasok sztrájkja és felelősünk az igazság­ügyi palotában szobafogságra van kárhoztatva becsületreparaiási ügyei­ért, azóta lapunk barátjához, Spiczli úrhoz sem volt szerencsénk. Már azt hittük, hogy ő is sztrájkba lépett és legnagyobb örö­münkre jó ideig nem fogjak látni, a midőn ma egy lokomotív gyorsasá­gával vágódott be a redactióba. A szája vizitbe futott a faléig és úgy ordította magánkívül : — Jó napot ! hozom a szenzá- cziót ! A nem várt berobanásra he­lyettes felelősünk meglepetésében ki­ejtette kezéből a pennát és kérdőjellé görbült. A gépmester pedig úgy állott, mint egy felkiáltójel, a mely elé elfelejtettek mondatot írni s várta a történendöket. Spiczli ur levetette magát szó és engedelem nélkül a kanapéra s egy darabig ott libegett, mint a hogy a kutya szokott kánikulában. — Pokoli dolog ! Képzeljék, itt maradt az anyósom ! — És maga örül ennek ? — örül a szösz, de hát egyre megy, vagy szomorkodom, vagy vi­gadok. Az anyósom a vasúti sztrájk miatt itt maradt és nem akar elu­tazni, váltig nógatom, hogy már megindult a vonat. Mit tehetek mást, minthogy mutatom neki, hogj' jó kedvem van, ő pedig bosszankodik azon, meit nem hiszi el. Én ellenben mulatok azon, hogy ő a bosszanko- dásom álarczát felismeri jókedvem daczára s bosszaakodik azon, hogy ón álitólag mégis örülök, mert volta­képpen . . . — Voltaképpen meddig foly­tatja ? — szakítottuk félbe. — A mig az első gyorsvonat megindul. Ha ő nem megy, ón fogok elutazni. — Ragaszkodik a gyorsasághoz ? — Feltétlenül . . . Egy intés . . A gépmester akczióba lép és Spiczli ur a követ­kező pillanatban uyolezvan kilométer gyorsasággal repült kifelé. * Előléptetés. A helybeli hon­védségnél Schvent József őrnagy alezredessé, Henter Zoltán főhadnagy századossá, Dobó Rómusz és Manu- sov Gerö hadnagyok főhadnagyokká léptek elő. * Uj orvos városunkban. Dr. Lükő Géza városunk fia, ki több éven át tanársegéd volt a budapesti orvosi egyetemen, majd huzamosabb ideig a pozsonyi állami közkórház alorvosa, miután a tiszti orvosi vizs­gálatot is Budapesten kitűnő sikerrel letette, városunkban telepedett meg s a Bárdoly-fóle házban fogja orvosi rendeléseit megkezdeni. Eg3’idejüleg arról értesülünk, hogy dr. Lükő Gá­zát Csaba Adorján a krassói kerü­A legkiválóbb tanárok és or­vosoktól mint hathatós szer: úgymint idült tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál bronchitis, szamár-hurut és különösen lábbadozóknál in-| ==fiuenza után ajánltatik.~ ...........^— ~ - i Eme li az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet ős megszünteti az éjjeli izadást. Kellemes szaga és jé ize miatti a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 k.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyenI ellátva : F. Hoffman-La Roche ft Co vegyészeti gyár Basel Svájcz.

Next

/
Thumbnails
Contents