Szamos, 1904. április (36. évfolyam, 26-34. szám)
1904-04-24 / 33. szám, Reggeli kiadás
2-lk oldal S í A M • S 33. szám dulatot adott, hogy még illetékes helyeken sem hisznek többé a béke létre jöttén. A sztrájkolok továbbra is fenntartják összes követeléseiket és azokhoz változatlanul ragaszkodni fognak. j Legújabb. J^z. „Ultimatum. Budapest, április 23. érk. este 8 óra 30 p. A miniszteri tanácskozáson Vörös László és Vázsonyi Vilmos békeközvetitők lemondásával foglalkoztak. A kormány a visszalépést elfogadta ós Dobieczky Sándort bízta meg a sztrájkolókkal folytatandó tárgyalásokkal. A kormány reggeli 8 óráig adott végső határidőt a sztrájko- lóknak. Ha a békét nem fogadják el, úgy az összes sztrájkolókat elbocsátják a szolgálatból. A szatmári forgalmi főnökség este 7 órakor táviratot kapott, hogy hagyják abba a sztrájkot. Mándy forgatni főnök tudatta ezt a szatmári vasúti hivatalnokokkal a kik azonban nem hajlandók a sztrájkot abbahagyni. A visszahívó táviratban a kormány arról biztosítja a vasutasokat, hogy nem élnek retorzióval. Az edigi károk. Budap. ápril 22. érk. este 9 ó. A fővárosi lapok ma kivétel nélkül egytől-egyig elitélik a stráj- kot. A fővárosba érkezett híradások szerint az eddig bejelentett kár felül haladja a 40 millió koronát. A sztrájkolok kiáltványa. Budapest, április 22. A sztrájkoló vasutasok ma délelőtt nyomtatott kiáltványt szórattak szét a fővárosban. A kiáltványt a végrehajtó bizottság jegyezte alá s a sztrájkolók azt mondják benne, hogy mindaddig, mig a kormány nem teljesíti követeléseiket, addig a sztrájk folyton tartani fog. A kormány intézkedése. Budapest, április 22. Érk. este 8 óra 30 p. A kormány a késő délutáni órákban újra tanácskozott és elhatározta, hogy tekintettel az egyezség meghiúsulására a nappali forgalmat szombattól kezdve a katonai vasutezred- del bonyolittatja le és a négy főirányba, Budapest—Bécs, Budapest—Fiume Budapest — Predeal és Budapest— Kőrösmező felé vonatokat indit, a melyek postát is visznek. Illetékes körök a rendes forgalom helyreállitásának idejét több hétre becsülik. Á hitoktatás kérdése a szatmári állami elemi iskolákban. Legközelebbről, midőn a szatmári állami elemi iskolák gondnoksága jövő évi költségvetésének megállapításával foglalkozott, ezzel kapcsolatosan elemi iskoláink tanításának egyik legfontosabb ágával, a hitoktatás kérdésével is foglalkozott. Tulajdonképen a hitoktatás ügye nem is volna kérdés, abban az értelemben, hogy a valiás- és közoktatásügyi miniszter és a város a szerződések megkötésekor abban állapodtak meg, hogy a különböző íelekezetü növendékek hitoktatásáról a megfelelő felekezetek gondoskodjanak. A miatt azonban, hogy az állam a hitoktatók méltányos díjazásáról nem gondoskodott, illetőleg az ez iránt hozzáintézett kérvényeket kellőképen nem méltányolta, az elemi iskolákban a hitoktatás terén olyan zavarok keletkeztek, melyek a ta nitás egységességét majdnem lehetetlenné s az oktatás ezen fontos ágának eredményét is majdnem illu/.óriussá teszik. Volt felekezeti iskoláink államosításakor a legfőbb aggodalmak éppen abban az irányban merültek fel, hogy az egyes felekezetek jelentékenyen fognak veszíteni intenzív befolyásukból a hozzájuk tartozó növendékekre. Ez volt a legféltettebb szempont, melyből az államosítást elbírálták. S az eddigi tapasztalat nagyrészben igazolta is azt az aggodalmat, mert tény az, hogy a rendszeres munka hiánya, vagyis a hitoktatás megfe- felő ellátása épen csak ezen az oldalon tapasztalható. Ennek kétségtelenül egyik legfőbb és nyíltan ki is fejezetett oka az, hogy az állam a hitoktatók munkáját a díjazásban kellőképen nem méltányolta A hitoktatók hetenkénti órája egy évre 40 koronában lett megállapítva, emely összeg semmiképen sem áll arányban a tanitói fizetéseknek egy órára eső javadalmával. E miatt a hitoktatók fölszólaltak s mivel a heti egy óráért óhajtott 80 korona iránti kérelmüket a közoktatásügyi miniszter nem teljesítette, egyrészük a múlt iskolai évben egyideig az óraadásra egyáltalán nem is reflektált, minek következményekép a megtelelő vallásiam 3rák nem is tartattak meg, másrészük még ma is olyan osztályösszevonásokkal tanít, hogy e miatt, tekintettel az igy megnövekedett létszámra, a tanítás anyagát sem dolgozhatják fel megfelelően. Ez utóbbi körülményben még az az ok is szerepel, hogy egyes fe- iekezetek a megfelelő óraszám ellátására elegendő tanerővel sem rendelkeznek, mert a tanító lelkészeket és segédlelkészeket egyházi funkeziójuk gyakran akadályozza abban, hogy a mostaninál több órára is vállalkozzanak. A helyzet javítására az az eszme sem czélravezetö, melyet az iskolai gondnokság legközelebbről fölvetett, hogy t. i. az állam maga gondoskodjék hitoktatókról, mert a miniszter bizonyára nem adna olyan javadalmazást a hitoktatóknak, a mennyiért külön e czélra vállalkozhatnának, nem is említve azt, hogy egyes iskolákban az ugyanegy felekezethez tartozó növendékek száma oly csekély, hogy ezekért külön hitoktatói állásokat szervezni nem is volna szükséges. A megoldás módjai közt leg- czélszerübb volna tehát az, hogy az órák díjazása a mostani 40 koronáról 80 koronára emeltessék, mint ahogy ezt a gondnokság is a minisztertől kérelmezi. Ez esetben az egyházak részéről is min- járt készségesebb vállalkozás történnék, hogy az osztályok kisebb mérvű összevonásával a vallás- tanitás sikere nagyobb mértékben biztosíttassák. A mostan megállapított 40 korona valóban oly csekély honorárium, hogy ennek fejében a kívánt buzgóság kifejtése alig várható. A gondnokság s ennek megállapodása révén bizonyára a kir. tanfelügyelőség is melegen fogja támogatni a hitoktatók jogos és méltányos kérését. Most csak az egyházakon van a sor, hogy együttes megállapodás alapján indokolják meg maguk is a helyzet tarthatatlanságát s közös erővel lépjenek ak- czióba, hogy ez a hitoktatás eredményességének rovására húzódó kérdés mielőbb a kivánalmaknak megfelelően nyerjen elintézést. (n) A Lorántffy-Zsuzsánna-Egyesület múlt évi működéséről. Titkári jelentés. Irta és a közgyűlésen felolvasta : dr. Böszörményi Emil. Tisztelt Közgyűlés ! Mindnyájan, kik tagjai vagyunk a „Szatmármvármegyei Lorántffy Zsuzsánna Egyesület“-nek, át vagyunk hatva czólunk nemes ós eszményi voltától : a nőnevelés magasztos czéljától. Ez az eszme, ez a czél forrasztott egybe bennünket, tart szorosan össze és ad erőt a lankadatlan munkára. E magasztos eszmének szerény munkása egyesületünk, melynek zászlajára a helyes nőnevelésnek hármas jelszava: a vallás, a hazaszeretet és a munka van ki- himezve. Ez alkalommal a helyes nőnevelés három alapvető ós egyformán fontos eleméből egyet vagyok bátor kiemelni a hazaszeretet felébresztését, vagyis a nemzeti nevelést, a mely fontosságban a vallásos nevelés mellé méltán sorakozik. Épen napjainkban actuális e kérdés, a midőn elementáris erővel tör ismét utat magának az egész világ népei között a nemzeti eszme, a mely hosszas aléltság után alig pár éve ébredez újra az emberiség szive ben ós tölti be úgy a parlamentek, mint a társadalom egész lényét s visszi romboló harc <. a az ellenérdekű népeket, hegy legyőzve a Másikat, biztosítsák maguknak hossza századokra nemzeti jellegüket ós ezzel létüket. Hazug jelszó a czivilizáezió jelszava, melylyel egyik nemzet a másikra tör; mert e létfentartás. a továbbfejlődés kivívása ad kegyetlen fegyvert a nemzeteknek kezébe. A megélhetés, a kenyér kérd'se hova-tovább nehezebb és nehezebb probléma, a melynek megoldása nap- ról-napra, óvről-évre több-több akadályba ütközik egyrészt az igóuyek hatványozott fokozódása, másrészt a népesedés, végre a konkurrenczia nagyobbodása miatt. Ha ez áll, — ós ki meri ezt tagadni — az egyes emberre nézve, annál inkább mérhetetlen nagyobb arányban áll az egyes nemzetekre vonatkozóan, melyek a faji, autropologiai, nyelvi, lélektani, történeti évezredes egységes fejlődés folytán sokkal inkább ellentétesebb érdekkel, önállóbb czélial, tudatosabb eszményekkel bírnak, mint az egyesek. A fentmaradás, a megélhetés, a lét kérdése tehát a mozgató erő az egyes nemzetek kormányzásában. Ez viszi arra ós kell, hogy vigye, hogy az ellenérdeket letiporja, a meiy ellenérdek az ő fenmaradását alapjában támadja meg. De bármely támadás ellen, mely veszótyezteti a történelmi fejlődés hosszas processusán egységessé olvasztott egyénekből álló népek és igy az egyeseknek létérdekét, sikerrel csak úgy védekezhetni, ha az összetarto- zandóság tudata a viribus unitis eszméje erősen ki van fejlődve a nemzetatomjaiban, az egyes emberekben, mert az egj'üttmüködósben óriási erő rejlik. Mentői inkább intenzivebb ezen érzés, annál inkább eilentállóbb ós nagyobb erejű egy nemzet, ellent- állóbb a kívülről jövő veszélyekkel szemben ós nagyobb erejű befelé, más szóval annál nagyobb erőt tud kifejteni azoknak a feltételeknek megteremtésében, melyek a lótfentartáshoz és fejlődéshez megkivántatnak. Mint a fa gyökere az élethez és virágzáshoz szükséges éltető nedvet a talajból szívja fel, úgy táplálkozik ezen érzésből az összetartozan- dóság tudatából az egyeseket magába foglaló nemzet — e terebélyes fa — mely nélkül, mint a fa az életnedv nélkül, elhervad, kiszárad, elpusztulna a nemzet, az ellenérdekeknek kiszolgáltatva, magára hagyva, egyes tagjait, az egyéneket, kik egymagok aztán nem fognak megbirkózhatni a megélhetés elé tornyusoló akadályokkal. Ez az egyeseket, mint a nemzeteket fentartó örök érzés, a nemzeti érrzet, melyet mi magyarok hazaszeretetnek nevezünk, a mely érzés ép ngy, mint a vallás, az Istenség érzése, minden emberrel vele születik, minden ember szivében ott szunnyadoz kitörölhetetlenül, a melyet, ha erőszakkal elfojtanak is egyesek s kiszakítják magokat a nemzeti közösségből, lesz harcz, leszen idő, midőn leküzdhethetlen erővel lobban lángra, mint önvád sziveinkben és követeli jogait az elfajulttól, marczangolva keblét a honvágy. Nekünk magyaroknak sokkal inkább éleszteni, nevelni kell önmagunkban s gyermekeinkben a nemzeti öntudatot, mint bármely más nemzetnek. Mert a nagy világon e kívül nincsen számodra hely. A nagy világon egy nemzet sincs, a mely rokonnak vallaná magát, nincs más nemzetté tömörült embercsoport, melynek faji jellege azonosítaná magát érdekeinkkel, minket mostoha sorsunk a nemzetek családjában önmagunkra hagyott. Mig inás népek rokon népeket lelnek, rokon érdekeket találnak, addig mi idegenek vagyunk minden nemzet előtt.- Ha elveszni nem akarunk tehát, A nyári idényre érkezett WEISZ GYULA ans:ol gyapjúszövet ujdonSágokra felhívjuk a n. é. = = • úri közönség figyelmét* Szatmár, Deáktér, a hol az egész kontinensen elismert Martin Sohns & C° Ltd. angol gyapjúszövet gyárosnak egyedüli • • raktára van. m m
