Szamos, 1904. április (36. évfolyam, 26-34. szám)
1904-04-20 / 31. szám
2-ik oldal SZAMOS 31. szám Magyarország bortermelőihez, borkereskedőihez és mindazokhoz, a kik a borgazdaság iránt érdeklődnek, Tizenkét hosszú esztendeig nyögte borgazdaságunk az olasz bor vámklauzulát. Tizenkét esztendeig lehetetlen volt borforgalmunk üdvös fejlődése, és most, amikor végre abba a régen óhajtott helyzetbe jöhetnénk, hogy lerázzuk ama nehéz bilincseket, amelyekbe diplomatáink rövidlátása verte borgazdaságunkat, most újabb és még sokkal nagyobb veszedelem fenyeget bennünket. Küszöbön van az Olaszországgal való kereskedelmi szerződésünk megújítása, Támogatva az osztrák sajtó, az osztrák kormány és a közös külügyminisztérium által, Olaszország megmozgat minden követ, hogy továbbra is biztosítsa borai számára a hozzánk való vámkedvezményes bevitelt. Szüségtelen megindokolni, mily kiszámíthatatlan következményekkel járna bortermelésünkre és borkereskedelmünkre nézve, ha teljesitenők Olaszország kívánságait. Mivel az Összes többi bortermelő országok, a legtöbb kedvezményes viszony alapján, Olaszországnak engedélyezendő minden kedvezményt teljes joggal igényelnének a maguk számára is : az olcsó, testes és szeszdus külföldi borok beözönlésének óriási veszedelme fenyeget bennünket. Szőlőink felújítása sok száz milliót nyelt el, ami mind odaveszne, ha az Olaszországgal kötendő uj kereskedelmi szerződés alkalmával tervezett merénylet tényleg végre is hajtatnék. Nincs vesztegetni való időnk, küszöbön az ellenség. Az olasz kormány Becsbe és Budapestre küldötte képviselőjét, Miraglia szenátort, hogy követeléseinek érvényt szerezzen, és amennyi e küldetés eredményeiről a hírlapi tudósítások révén kiszivárgott, azt látszik bizonyítani, hogy Bécsben nem éppen rossz szemmel nézik a szenátor ur buzgólkodását. Ily viszonyok között félő, hogy kormányunk, minden jóakarata mellett is, borgazdaságunkat nem lesz képes kellő védelemben részesíteni Kötelességünk tehát oda hatni, hogy kormányunk a kereskedelmi szerződés tárgyalásakor hatalmas, egységes közvéleményre támaszkodhassék, amely elemi erővel lép sorompóba borgazdaságunk követelményei : a maximális borvámtétel változatlan megtartása mellett. a jégkóreg, melyet annyi láng sem volt képes megolvasztani, megolvadt önmagától . . . A dolog úgy történt, hogy egy napon meglátogattam. Boudoirejábau fogadott igéző pongyolában. E hely egyike ama meghitt, meleg, puha kis fészkeknek, melyek telve illúzióval, illattal, vágygyaí, hivatva látszanak lenni arra, hogy bennük egy-egy kellemes pásztor-órát töltsön el az ember. Szokatlan izgalom vett erőt mindkettőnkön ebben a bűvös környezetben. Kerültük egymás tekintetét. Torkunkat foljtogatta valami. Szótlanul ültünk egymással szemben . . . Egyszerre a közös vágy ellenállhatatlanul egymás karjába hajtott bennünket . . . Ajkaink izzó csókban forrtak össze . . . Aztán hirtelen kibontakozott ölelő karjaim közül a báróné, s könyörgött, hogy távozzam. Ellenkezés nélkül tettem eleget ki vánságáuak abban a szent meggyőződésben, hogy heveskedésemmel csak ártottam ügyemnek. Otthon azonban este a következő levelet találtam : A Magyarországi Bortermelők és Borkereskedők Országos Szövetsége fennállása óta mindenha e követeié' sek érvényesülése érdekében szállott síkra, s nem fogunk nyugodni, amig a győzelmet ki nem vívtuk és meg nem vetettük alapját borgazdaságunk üdvös fejlődésének, gyarapodásának. E ezéira szükségünk van a borgazdaság összes tényezőinek legbuzgóbb támogatására, s mi azzal a felhívással fordulunk Magyarország bortermelőihez, borkereskedőihez és minden érdekeltségi körhöz : támogassák alt- cziónkat, csatlakozzanak hozzánk, meneszszenek küldöttséget a kormány hoz és követeljék borgazdaságunk , megvédését. Megkérjük az összes törvényhatóságokat, gazdasági egyleteket, hegyközségeket, kereskedelmi kamarákat, bortermelő és kereskedelmi egyesületeket, járjanak el hasonló értelemben a kormánynál, és szólítsák fel mindazokat az országgyűlési képviselőket, akiket bortermelő vidókék küldöttek a parlamentbe, hogy az összes parlamentáris segédeszközök igénybevételével hassanak oda, hogy Magyarország bortermelése és borkereskedelme jogos védelemben részesüljön. Ne tétovázzunk ! Egyesüljünk e jelszó alatt: „Nem kell nekünk külföldi bor !' Hazafias üdvözlettel : Magyarországi Bortermelők és Borkereskedők Országos Szövetsége. A megdézsmált aranybánya. — Tolvajok a föld mélyében. — [Saját tudósítónktól.] Nagybánya város lakosságát néhány nap óta vakmerő lopási esemény tartja izgatottságban. Az érdekes tolvajlási ügy meglepő felvilágosodásról tesz tanúságot, arról ugyanis, hogy a tolvajok manap haladnak a korral és nem a vert araaj'pénz után bomlanak, hanem jobban szereti1' a nyers^ aranyat. A nagybányai aranybányák között a leggazdagabb a Calasanzi szt. Józsefről elnevezett bánya, amelynek aranytartalma messzeföldön nevezetes. Ebbe a bányába hatoltak be a vakmerő tettesek és megpróbálkoztak a nyers arany fejtésével. A bányai üzemvezetőség már régóta tapasztalta, hogy estónkint gyanús alakok settenkednek a telepek körül, de arra senki sem gondolt, hogy akadnak emberek, akik meg „Kedves barátom! Bocsásson meg mai heveskedésemért, nem tudtam, mit cselekszem. Miudketten meggondolatlanul, túlságosan bízva önmagunkban, játszottunk a tűzzel s megégettük magunkat. Szeretném azt írni magának hogy kerüljön engem, de nem tehetem! Csókja azóta folyton égeti ajkamat, vérem hevesebben lüktet, szivem gyorsabban ver! Mámoros vagyok a csókjától, mely olyan, mint az absynth, ki egyszer megiz- leli, nem tud róla többé lemondani, még ha elkárhozik is tőle! Okvetlen elvárja. Özv. br. Bihary Imróné.“ Nos és mi az eredmény? „Ez ni!“ Jegygyűrű? Gratulálok ! Bocsáss meg, hogy eljárt a szám! . . . Huba. Búcsú nóta. . Darutollas nyalka fiuk Összefogózkodva Valami uj nótát fújnak, S bele szilajságnak, búnak Hangja van olvadva. próbálkoznak azzal, hogy nyers érczet lopjanak. A napokban történt, hogy a bányába nehány tolvaj ereszkedett le és az egyik tárnában megkezdték a működést. Csattogtak a csákányok, hullt az érez a földre és a rablók örömmel konstatálták, hogy tervük sikerült. A nagy zaj azonban felhallatszott a tárnából. Az őr eleinte azt hitte, hoay halluczinál vagy a megszokás űzi vele csalfa játékát. De midőn jó ideig hailgatózva a zajról bizonyosságot szerzett, jelentést tett az inspekeziós hivatalnoknak, aki ötödmagával leszállóit a föld mélyébe. A tolvajok megneszelték a bajt és abbahagyták a munkájukat. A hivatalnok orré ötször lőtt revolveréből és a lövések messze visszhangoztak a föld alatt. A rablók elsuhantak a sötétségben. Ekkor a bánya hivatalnokai feljöttek a felszínre és a felvonó gépet elzárták, úgy hogy a tolvajok addig, inig segítség nem jön, ki ne szabadulhassanak. Az ügyes gazemberek azonban ezt is megneszelték és lövöldözni kezdtek a magasba. A lövéseket persze viszonozták és valósággal egész kis csatározás folyt a tettesek és a hivatalnokok között. A felszállást mindazonáltal sikerült elzárni A mire a segítség megérkezett, a tolvajoknak nyoma veszett. Az üzemvezetőség jelentést tett az esetről a esendörségnek, amely széleskörben nyomoz a tettesek után. Eddig megállapította a vizsgálat, hogy a tulvajok a bánya szervezetével és terjedelmével igen ismerősök voltak. Erre enged következtetni, hogy a betörést előre a legapróbb részletekig kidolgozták és minden eshetőségre számitottak. A tolvajok a rendes bejáratnál hatoltak a föld alá, s a bánya másik oldalán előre egy nyilast készítettek, amelyen megszöktek. A cseudőrsóg megtekintette a lefejtett órczeket, a melyeknek súlya f50b grammot is meghalad és értéke néhány ezer korona. Eddig több bányászra gyanakodnak, akik ugyanis nem egyszer jelentették ki, hogy valami nagy dologra készülnek. Meglehet, hogy már több ízben lopták meg a bányát és igy orgazdájuk is van a tolvajoknak A csendőrség sok embert hallgatott ki és ezek között több olyan akadt, akik a kérdéses éjszakán alibijüket igazolni nem tudták. Naptól pirult pozsgás lányok Kikisérik őket. Nem messze a falu széli, Ott siratják el a régi Igaz szeretőket. Eddig ez a búcsú nóta Nem ilyenkor járta ; Mikor a szép gyöngyvirágot, Szedegetik ifjak, lányok, Zöld bokrok ajjába . . . Nem a tavasz szép hajnalán, Szólalt meg a nóta; Hogy : „Októbernek elsején . . .“ Légyen gazdag—e, vagy szegény, Menjen rukkolóra, Hejh fiuk ! nem ütnek azért Egy jogászt sem agyon . .. —De azt látom arczátokon, S érzem búcsú nótátokon : Keseregtek nagyon. Látom, hogy nem keseregtek Tavasz elmúlásán ; Hanem a felétek lengő, Fehér selyem zálog kendő Múló lobogásán . . . Lénárd Ede. HÍRROVAT. Igaz mesék. — Holnap három órakor találkozunk az X. utcza során. Ezt irta a leány. És három órakor ott járt a jelzett helyen. Hideg volt, kemény, testfagyasztó hideg. A fehér zuzmóra lecsókolta a leány kabátján a prémet és az arczára égő piros rózsákat csípett. Reszketett szegény. A fiú nem jött. Félnégy az idő . . . Mégsem . . . A kis leány dermedten megy haza. Agyonfázott testében egyre forróbban dobog a szív. Az ész korholja . . . De az a melegen dobogó szív felülkerekedik . . . Minden jól van. Csak este nem tudják otthon, miért köhög az a kis szobavirág olyan keservesen .. . ! ? Az a fiú rája nézett és tekintete simogatta a leány arczát. — Délután négykor a sarkon . . . súgta a leány. Balzsamos tavaszi nap volt. A verőfény szerelmesdit játszott az ablaküvegek csillogó tábláin. Négyet ütött a toronyóra. A férfi ott volt a jelzett helyen. A leány még késett. .. Egy-két perez . . . A fiú egyet ásít és közönyösen indul tova ... Ő simogató, illatos napon seat tud várni, mint fagyos télen az a leány . . . És jön a leány Hiába . . . Senki . . . „Elment. . . nem várt . . .!“ kaczag a szivében valami csufondárosan. Sóhajt egyet. Tovább megy és Isten tudja, miért éppen ebben a perezben, de kezdi nagyon lenézni, mélységesen kevésre becsülni annak a szép arczu fiúnak hazug szerelmét . . . * A ref középiskolai tanárok országos tanáregyesülete az idei nagygyűlését Pápán, a pünkösdi szünidőben fogja megtartani, melyen a helybeli ref. főgimnázium részéről 8 tanár szándékozik részt venni. A közgyűlést az érdekes tárgysorozaton kívül vonzóvá teszi az a kirándulás, melyet ez alkalommal a Balaton vidékre terveznek. * A vegyes bizottság ülése. A Szatmári két lovassági laktanya ügyében az elodázott vegyes bizottsági ülést tegnap kezdték meg. Az ülésen a kassai VI. hadtestparancsnokság részéről megjent kiküldöttek, és a város megoizottai Pap Géza polgármester elnöklete alatt, valamint a Grünvald és Schifer ezég kiküldötte vettek részt A vegyes bizottság ülései három napot vesznek igénybe s a tárgyalásokon a kaszárnya építésre vonatkozó mindennemű kérdéssel foglalkozni fognak. * A zöldfa szálló bérlete. Tudvalevő, hogy Szatmár város a tulajdonát képező Zöldfa szálló bérletét Krausz Áron bérlőnek felmondta és a bérletre uj árverést hirdetett, a mikor is Braun Albert tette a legelőnyösebb ajánlatot. A közgyűlésnek erre vonatkozó határozatát a belügyminiszter jóváhagyta s az iratok tegnap érkeztek vissza Szatmár városához. A miniszter leiratával a városi tanács legutóbbi ülésén foglalkozott és felhívta az uj bérlőt, hogy 3 nap alatt nyilatkozzék a bérletre vonatkozólag, különben a bánatpénzül elhelyezett összeget elveszti. * Bucsulakoma. A Nagykárolyból áthelyezett Tóth Kálmán vasúti állomásfőnök tiszteletére a vasúti tisztikar az állomási étteremben bu- csuestélyre gyűlt egybe, melyen a városi polgárok közül is többen megjelentek. Számos pohárköszöntöben méltatták a távozó tisztviselő érdemeit. A polgárság részéről Hám József főgimn. igazgató vett érzékeny búcsút. Női kalapok iegiziésesebb kivitelben elegáns díszekkel nagy választékban 2 fiiéi 15 frtig kaphatók V ajda =Mihály divatüzletében Szatmár Deák-tér 10.
