Szamos, 1904. március (36. évfolyam, 17-25. szám)
1904-03-06 / 18. szám
XXXVI, évfolyam. Szcírná', 1904. vasárnap márczlus hó 6. SZAMOS * szánt. t'r « ' ■ép’ POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár; Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Siatxnaron, a la(i kiadóhivatalában fUeteodók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 Mér. Az uj politikai párt. Szatmár, 1904. márcz. 6. Magyarországon egy uj pártnak csak akkor volna létjogosultsága, ha programmja gazdaság- politikai programm lenne Minden jelszó le van már foglalva, minden aspirácziónak meg vannak a hívei, uj páriprogrammot tehát nem lehet akként . megkonstruálni, hogy az valóban uj, azaz eredeti legyen. De a gazdasági téren nemcsak lehetne, hanem kellene is olyan Programm felállítására gondolni, amely valóban nemzeti programm volna, azaz megfelelne hazai viszonya inknak, másfelől pedig kielégítené a gazdasági tényezők mindenikét. Mert czéltudatos gazdaság-politikai programmunk nincs; hiába mondjuk, hogy van, mert nincs. Az agráriusok, az ipar, a kereskedelem érdekképviseletei más-más, egymástól többé-kevésbbé eltérő gazdaság- politikai programinőt állítanak fel, a szabadelvű párt és a belőle jövő kormányok pedig, hogy a harmónia követelményeinek eleget tegyenek, majd az egyik, majd a másik leié hajlanak. Nincs gazdasági programmunk, pedig ma már minden nemzet politikai programmja első sorban a gazdasági érdekek érvényesitósét tűzi ki főczélul; ennek szolgálatában áll az impe- riálizmus elve. Mikor tehát ténynyé vált, hogy Bánffy Dezső báró uj politikai pártot szervez, az volt az első gondolatunk, hogy Bánffy azt a tért fogja elfoglalni, amelyet hazánkban eddig a politikai pártok egyike sem foglalt el, azaz kilép a gazdaság-politikai térre, prog- rammját gazdasági szükségleteinkhez idomítva és ezen szükségleteknek rendeli alá egyéb aspirá- czióinkat, nevezetesen pedig a gra- vaminális politikát is. Feltételeztük, hogy nem tűz ki olyan zászlót, amelynek szinei a már létező pártok színeiből vannak összeszedve, hogy programmja valóban uj és eredeti lesz, azaz harczra szólítja a nemzetet anyagi érdekei megvívása érdekében. A Bánffy-prog- ramm azonban a kormány és a törvényhozás legfőbb teendőiként nem a gazdasági tevékenység fejlesztését jelöli meg, bár a programm gazdasági része egyébként elég gazdagnak látszik. Bánffy első sorban a nemzeti jegybank és az önálló vámterület felállítását követeli, vagyis beéri két népszerű jelszónak hangoztatásával, amely jelszavakat a függetlenségi párt progratnmjából v$tt kölcsön, de nem mondja egy szóval sem, hogy mikor : most azonnal, 1907-ben-e, vagy az uj külkereskedelmi szerződések, avagy a jegybank szabadalom lejártával véli-e a gazdasági önállóságot tényleg életbe léptetni. A magyar nemzeti jegybankot és az önálló vámterületet tehát csak mint jelszavakat hangoztatja, minélfogva a programm e tekintetben a közvéleményt épenséggel nem elégítheti ki. Az ipar iejlesz- iésről pedig mélységesen hallgat és nem szól külkereskedelmi forgalmunk fejlesztéséről sem. A programm akkor, amidőn a kereskedelem, ipar, közlekedés, hitelügy fejlesztéséről mélységesen hallgat, nem karolja fel az agrár-érdekeket sem. E téren sem lát egyebet szükségesnek, mint a telepítési módszer reformját. Az állampénzügyek tekintetében kivánja az adórendszer reformját progressiv alapon és fogyasztási adók leszállítását, de mindezek minden politikai párt programmjában rég benne vannak. A munkásügyi intézmények és munkás-törvények létesítése terén szintén csak divatosakká vált szólamokat találunk az uj prog- grammjában; uj csak az van a programm e pontjában, hogy az alkotások és intézkedések a munkás-szervezetekkel egyetértőleg lé- tesittessenek. De a programm ezen pontja is csak általánosságokat mond s még csak fogalmat sem szerezhetünk belőle arról, hogy minő uj munkásjólléti intézményeket propagál az uj párt. A Kölcsey-Kör múzeuma és könyvtára. A Kölcsey-Körnek értékes és kitünően gondozott múzeuma s könyvtára van. Határozatba hozta a kör, hogy, mintán az országos múzeumi és könyvtári főfelügyelőség is ez iránt kívánatét fejezte ki, — a múzeumot és könyvtárt nyilvánossá és mindenki által látogathatóvá teszi. Erre alkalmas helyiséget keresett tehát a kör, illetőleg a múzeumi szakosztály vezeA népet szeretem... Királyokat szolgálni jó! Jár érte rang, kegy, penzió, Ordók özönje s holmi más: Mély tisztelet, nagy csillogás !... Nekem nincs rangom, rendjelem, Mert én a népet szeretem !... Van sok barátom, aki már Ugyancsak fönn és messze jár I A szép, kegyelmes czimekért Kapaszkodó had czélhoz ért. Én lenn vagyok, mindegyre lenn, Mert én a népet szeretem !... Csak menjenek előre mind, Soron kívül, vagy sor szerint I Övék legyen kincs, hatalom I.. . Vigaszt, reményt egy-egy dalom Ha néha ád: elég nekem ! Mert én a népet szeretem !.. . A népet, a gyámoltalant, Mely küzd és sir és tűr alant, Silány vaczokban szunnyad el, Nyomorra ébred hogyha kel, S meghal kórházban, szemeten- Én ezt a népet szeretem :... Ah, ezt a népet!... Mely talán Jövő idők szebb hajnalán Uj, boldogabb életbe fog, S ember lesz, mint a gazdagok!.. A bus, szegény, örömtelen, Vergődő népet szeretem !... Mi lesz jutalmam, hogy véle, Jajjával volt e szív tele ? Hogy néki szóltak e dalok ? Egy köny talán, ha meghalok! Könyezve mondják majd, hogy én A népet egykor szeretem I... Ábrányi Emil. A sasfiók. Japán novella. Irta: Hukulitsu márki. % Sok ezer esztendő múlott már el azóta, hogy ez történt. Túl a tengereken, napkelet felé fekszik a nagy folyó országa és ebben az országban a legkisebb falevél, a legkisebb fatörzs is nyújt annyi árnyékot, a mennyi az embernek elegendő. Ott bőkezű az anyaföld 1 Hatalmas néptörzs lakta ezt ez országot; az embereknek gulyái, ménesei voltak, vagy vadászatból éltek. Vadászataik után vidám torokat ültek, Ősi dalokat énekeltek és játszadoztak a fiatal leányokkal, akik ott mind szépek voltak, akár a veröfény. Éppen amikor egy ily9n tort ültek, a kék levegőégből egy hatalmas sas csapott le és elragadta a törzs legszebb leányát, akinek a haja fekete volt és ambra-illatu. Hiába lövöldöztek a sas után a felijedt vadászok, nyilaik lepattogtak testéről és visszaestek a földre. Mindenfelé keresték még évek múlva is a csodaszép leányt, de mine hiába. Már fel is adták a reményt, hogy még megtalálhatják és nemsokára el is feledték az egész esetet, mint ahogy mindent elfelednek e földön. Húsz év múlva váratlanul visz- szatlírt az elrabolt feketehaju szép leány és lépten követte egy ifjú, aki oly szép és erőtől duzzadó volt, mint ő maga húsz esztendő előtt. És amikor az emberek hosszas elmaradásáéról kérdezősködtek, elmondta, hogy a sas, miután elragadta, a hegyek közé vitte a fészkébe. Ez az ifjú az ö fia, az apja pedig már nincsen az ólök között. Mikor erejének fogyását érezte, utoljára felszállt a magasba, hogy onnan alázuhanjon az éles sziklaélekre és összezúzza magát. Az emberek csudálkozva néztek a sasfiókra, de úgy látták, hogy semmivel sem különbözik a maguk fajtájától. Csak a szeme volt hideg és büszke, mint a madarak királyáé. Meg is szólították, de ő csak akkor válaszolt, amikor neki tetszett. A vének ezen felbőszültek és igy szóltak : — Nincs helye közöttünk ! Menjen Isten hírével! . . . A fiú felnevetett és ment — egyenesen a törzs legszebb leányához. Odalépett hozzá és átölelte. Nem törődött azzal, hogy a leány éppen ama vének egyikének a leáya, akik igy Ítélkeztek felette. De a leány, bár tetszett neki a fiú, mégis elutasította, mert félt, hogy magára vonja apja haragját. Elfutott a fiú elől, de az utána eredt, megverte és mikor a leány a földre esett, mellére tette a lábát. A leány bogyónyi ajkán kiser- kedt a vér és egy mély sóhajjal ki- szenvedett. Mindenkit, aki csak látta ezt, borzalom fogott el, mert ez volt az első eset, hogy náluk egy nőt meggyilkoltak. Sokáig hallgatásba merülve állottak igy és tágra meredt szemekkel hol a bosszút követelő véres holttestet, hol meg a fiút nézték, aki mindnyájukkal szembeszátlva, egyedül állt a leány teteme mellett és magasra emelte fejét. Ahogy magukhoz tértek az emberek, megragadták a fiút, összekötözték és otthagyták a földön, mert szerintük nem volna helyes, ha rögtön megölnék. Lealacsonyító volna rájuk íxUve és túlságosan irgalmas a fiúval szemben. Tanácskozásra gyűltek, hogy megbeszéljék, milyen halálnemmel kell sújtani az ilyen büntettek elkövetőjét. Sokféle tervet vetettek fel,, de egysem bizonyult olyannak, amely megfelelt volna az általános kívánságoknak és amely elég méltó megRóth Fülöp kárlsbádi cziporaktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. • Szatmár és viíléke legnagyobb czipőraktára • t Az előrehaladt téli idény miatt a még raktáron levő téli. M* • I áruk gyári áron alul is beszerezhetők
