Szamos, 1904. március (36. évfolyam, 17-25. szám)
1904-03-31 / 25. szám
nek szemügyre venni, hanem mérlegeljék azt is, hogy milyen alapelvek érvényesülnek annak elkészítésében. A rendszer megállapítása elsőrangú fontossággal bír s hiszszük is, hogy iparosaink teljes odaadással, lelkiismeretességgel és buzgalommal fogják érdekeik szempontjából megvizsgálni. Végre is egész jövőjükről és boldogulásuk feltételeiről lesz szó, ez pedig senkit sem hagyhat hidegen. A községek hitele. Azok, kik a községi életnek alapos ismerői, bizonyára tapasztalatból tudják, hogy hazánk kedvező pénzügyi viszonyai daczára, mily nehézséggel jár a községek hiteligényeinek kielégítése, mivel pedig a községek fejlődésére sok esetben nemcsak hátrányos, de határozottan káros is az a hosszadalmas és nehézkes eljárás, mely a községek kölcsön felvé teleire ama fennálló községi törvényben előírva vau, mivel a mai rend szer mellett azok a községek, melyek fekvő vagyonnal nem birnak, kölcsönhöz ugyszólva nem is juthatnak, megkíséreljük kimutatni, hogy sem a törvény, sem az annak nyomán meghonosodott gyakorlat nem illik már bele a mai viszonyokba. A városok, testületek, magán- személyek, legyenek vagyoni viszonyaik bármely rsudezettek, gyakran jutnak abba a helyzetbe, hogy hitelüket kénjHelenek igénybe venni s mig mindezek vagyoni viszonyaikhoz mért hitelre találnak, addig a községek legtöbbje, mikor hitelre, kölcsönre szorul, ha nincs mire a kölcsönt betáblázni: zá t szekrényekre talál. Mi ebben a pénzintézetek részéről nagy következe* lenséget látunk. A biztos kereset forrással, rendes fizetéssel rendelkező magán embernek még akkor is, ha látható vagyona nincs, van úgynevezett személyi hitele; ez a személyi hite1, vagyonhiányában egyedül az illető jövedelmében, keresetében találja fedezetét ; a vagyonnal nem rendelkező községeknek is van ilyen jövedelmük a törvény értelmében kivethető közmondani, hogy ön elvenne engem feleségül. De akkor magénak itt kel lene maradni Amerikában. Éu tudniillik nem szándékozom átmenni a tengeren. Itt jobb világ van. Több a pénz. — No igen, de elvégre is a nö 'köteles követni a férjét. Ha ón haza akarok menni a hazámba . . . — Azt kikötjük szerződésileg.-- Úgy nem szerződöm, mondtam lakonikus rövidséggel. — Tehát akkor rendben va gyünk. — mondta Stella és megindultunk lefelé. — Pedig legkevósbbó sem vol tunk rendben. Én vártam valami ér zelgős jeleuetet és el voltam rá készülve, hogy egy igen hatásos témát fogok kapni benne. Egy szobor fejében megkérni valakit, egy szép amerikai leányt, megcsókolni a kezét, az ajkát, a haját — aztán mindezt egy szobor fejében. * Lehangoltan mentem hazafelé. Stellla egész utón Amerikát dicsérte, én meg Európát magasztaltam. Kezdtem azzal, hogy Napoleon, Shakespeare, Julius Caesar meg Beniczkyné mind Európában született. Aztán elváltunk és éu hazajöttem, ő is — hazament. Szebenyey József. ségi pótadóbau s ennek daczára pénzintézeteink azoknak a községeknek, melyeknek fekvő ingatlan vagyonuk nincs, csak ritka esetben s akkor is csak úgy nyújtanak kölcsönt, ha azért a község vezetői személyileg és vagyonukkal felelősséget vállalnak. Hát hogy ez téves felfogás és begy a vagyonnal egyáltalában nem rendelkező községeknek a mostani községi törvény alapján is meg van a joguk kölcsönöket felvenui s arra első rendű biztosítékot nyújtani, azt igazolják az alább következők : A községi törvény 129 §-ábaa meg van adva a községeknek azon jog, hogjr kiadásaik fedezetére községi pótadót vethetnek ki. Már most ha egy község, mondjuk 1905. évben iskolát vagy községházat építtet, de az építés költségeit nem akarja egyszerre kifizetni, nem akarván lakosait egyévbeu községi pótadóval erősen megterhelni akkor, mikor a törvény keretében meghozott s törvény- hatóságilag jóváhagyott határozatban kötelezi magát arra, hogy az építésre kölcsönt vesz fel, de annak törlesztésére mindaddig pótadót vet ki, mig az le nem fogy, nem nyujt-e kölcsönre nagyobb biztosítékot, mint bármily betáblázás ? Igenis ez nagyobb biz tositék a fekvő vagyonnál, mert oly jövedelem van annak a kölcsönnek biztosítékául lekötve, mely sem árhullámzásnak, sem árcsökkenésnek kitéve nincs. Úgy látszik, a pénzintézetek nem fektettek a községek által nyújtható, emez első rendű biztosítékra súlyt, mert csak igy magyarázható meg az a merev álláspont, melyet a pénzintézetek országszerte a fekvő vagyonnal nem rendelkező községek hiteligényeivel szemben tanúsítottak. Az igaz, hogy a törvény elég szűkszavú e tekintetben ; az is igaz, hogy a községek vezetőinek keze erős békókba van kötve s az eljárás is hosszadalmas, de amig egyrészt indokolt ez a korlátozás, másrészt annyira útjába áll a községek fejlő désének, hogy sürgős törvényhozási intézkedéssel kellene e kérdést, rendezni, vagyis addig is, mig a községek rég óhajtott reformja megvat • sulhat, nem egy három soros parag rafusba burkolva, hanem világosan és szabatosan körvona ózni kellene, hogy mikor és mily czélokra vehetnek fel a községek kölcsönöket s mily módozatok mellett nyújthatnak azok a pótadó jövedelmeikben fedezetet a felvett kölcsönökre. Nemcsak helyi, de országos érdekek sürgetik e kérdés rendezését s mi csak hasznos szolgálatot véltünk teljesíteni, midőn a községek betétére ezen oly nagy horderejű kérdésre a közfigyelmet rátereln megkisérlettük. Színház. A szezon vége. Thália csarnokainak kapui bezárultak, a komédia véget ért. A verőfényes tavasznak, a nyárnak és a borongás ősznek kell elmúlnia, hogy a színház körül ismét pezsegjen az élet és zengjen a dal. Az utolsó előadás hétfőn este volt, a mikor is Ágai Adolf és Almássy Tihamér pompás bohózata az „Egy görbe nap* került színre, szépszámú közönség előtt. A szintársulat ezzel végleg befejezte működését és a virágvasárnaptól megváló tagok még hétfőn délután utaztak el Szatmárról. Krémer Sándor uj társulatával egy hónapos szezonra Eperjesre utazott. A „szabályozott“ kivándorlás. Privilegizált kivándorlási ügynökök A legközelebbi napokban, április elsején keil életbe lépnie a kivándorlási törvénynek. Széli Kálmán hagyta ránk a bölcs intézkedést, a melynek veszedelmes következményei már is sok bajt okoznak felvidéken. Nagy kár azért a sok-sok dolgos, magyar emberért, a ki itthagyva hazáját, a rögöt a mely szülte, de kenyeret csak szűkösen mért neki, vagy egyáltalán nem, elindul amesszi útra, a boldogulást ígérő tengerentúli uj világba. Elmennek, elszakadnak tőlünk s nem kevés azoknak száma, a ki vissza nem jő többé. Oda- künn kenyeréhez jut. Állandó munkát talál s ha nehéz munkát végez is, lega- Jádb megfizetik. A felvidék hatósága, a szolgabirák egyre-másra jelentették a belügyminiszternek, hogy nagy veszedelem fenyegeti felső Magyarországot. A külföldi hajózási társaságok ügynökei, lelketlen üzletemberek nyakukba vettek egy-egy járást, bejárták" a falukat s mesés kincseket ígértek azoknak, akik kivándorolnak Amerikába. Munkájuk sok helyütt nagy sikerrel járt. Egész falvak üresen állanak. A zsupfödeles, düledező viskók lakatlanok, a népesség az uj világban keresi kenyerét. A budapesti rendőrség még a nyáron is nagy hajszát indított a kivándorlási hiénák után, s mikor tetten érte őket, szigorú büntetést mért ki rájuk. Az elbolonditott kivándorlókat meg vasútra ültette s visszaküldte szükebb hazájukba. A drákói szigor nem járt eredménynyel. Akármilyen keményen rivalt is a szolgabiró az emberekre, a ki pénzzé tette mindenét, hogy kimehessen, csak módját ejtette annek hog3' czélját elérje. A panaszok két-három hónapja elmaradtak. Pedig a kivándorlás nem szűnt meg. Sőt ellenkezőleg. Hivatalos nyelven azt mondják, hogy szabályozták s helyes irányba terelték. A valóság, a szomoruvalóság ellenben az, hogy a Széli Kálmán törvénye alapján most a hatóság szemeláttára csábítják kivándorlásra a lakosságot. A Széli Kálmán törvénye megteremtette a „Cunard Line“ Fiume—Amerikai hajójaratát s ugyan ez a törvény kimondja, hogy kivándorolni osak Fiúmén keresztül szabad. Budapesten kivándorlási biztost neveztek ki, a kinek minden nagyobb városban kivándorlási ügynöke van. Ezek a privilegizált ügynökök mintegy hivatalos köntösbe rávetik magukat a népre, s nincs az a furfang a miről visszariadnak, hogy az adózatot a kivándorlásnak megnyerjék. Azélőtt titokban kellett mind ennek megtörténni s a legtöbb esetben utlevlet sem kaptak a kivándorlók. Idegen útlevéllel szöktek át a határon. Ma másként álnak a dolgok. Ma szabad kivándorolni, csak egyet kivan a törvény, bőgj' a ki elhagyja az országot, Fiúméból induljon az útjára. Hogy miért ? Mert ebből haszna van a Cunard Linónak, haszna van a kivándorlási ügynököknek, csak éppen annak a szegény, amúgy is földhöz radadt nyomorgó embernek van kára belőle, a ki kivándorol. Számtalan panaszos levél fekszik előttünk. Telhetlen ügynökök negyven koronát követelnek a kivándorlóktól az útlevél szerzéséért, a melyről külön ki- lencz korona dijat kell fizetni. Megváltják a jegyet Fiúméba s mert a paraszt a legtöbb esetben sem írni, sem olvani nem tud, ismét megkárosítják tiz tizenöt koronával. Nagy kinnal végre megérkezik Fiúméba. A Cunarde Line egyelőre osak két járatot indit havonként. Itt száznyolcz- koronát fizettetnek veié a nagy Ötért S a legjobb esetben tizennyolez húsz napig tart, a mig a kivándorló a tengeri utazás ezer kalamitása után végre partra jut. A tizennyolez-husz napos utazás gyötrelméről halvány sejtelme sem lehet annak, aki maga megnem próbálta .Brémából, Hambui’gból a hajók nyolxz-tiz nap alatt érik el Amerikát. Tehát éppen fele idő alatt s olcsóbb is. Átlag százhatvan százhatvanöt koronába kerül. A nyolcz- tiz napi külümbözet nagy rubrika a kivándorló útjában. Miután rövidebb ideig van a tengeren, kevesebbet fogyaszt, tehát a hajó vállalkozó is jobb ellátást adhat néki, mint ha két annyi ideig kell élelmeznie. Nem csoda tehát, hogy a mi népünk nem igen szánja rá magát arra. hogy Fiúmén keresztül utazzék, A magy. kir. kivándorlási ügynökök azonban a csendőrök segítségével kény- szeritettek erre. A csapi állomáson csak nemrég is két csendőr közreműködésével szállított le az egyik szabadalmazott ügynök két paraszt embert, amikor megtudta, hogy Amerikába készülnek, de Brémában akarnak hajóra szállani. A zsebeikben volt a Brémába szóló vasúti jegy, a hajójegyeiket már meg is rendelték, de mindez nem mentette meg őket. Az ügynök elszedte a jegyüket, megfenyegette, hogy haza tolonczoltatja őket,hanem mennek Fiúméba. A csendőrök tétlenül nézték végig a jelenetet. A két paraszt végre is előkereste a pénzét s beadta a derekát; Fiúméban újabb meglepetés várt rájuk. A hajó már elindult, a legközelebb pedig csak tizennégy nap múlva indul útnak. Addig nem várhattak. A Cunard Line vasútra ültette őket s Insbruckon, Baselén, Antwerpen keresztül elvitte őket Londonba majd Liverpoolba s csak itt szálhattak hajóra. így szabályozta Széli Kálmán a kivándorlást. HÍRROVAT. — Az első évnegyed lejártával felkérjük t. előfizetőinket, hogy a hátralékot beküldeni, illetve a következő negyedre előfizetni szíveskedjenek. * Nagyhét Az irgalmasnénék zárda-templomában a nagyheti szertartásokat a következő időben tart^ ják : Nügyszerdán d u. 4 órakor Jeremiás próféta siralmainak éneklése. Nagycsütörtökön d e 9 órakor ünnepélyes szentmise, ezután oltárfosz- tás, d. u 4 órakor lamentáczió. Nagy pénteken d. e. csonka mise, d. u. 3 órakor lamentáczió és szent beszéd. A. sz. beszédet dr. Wolkenberg Alajos theol. tanár tartja. Nagyszombaton reggel 7 órakor tűz és keresztkut szentelés, 9 órakor ünnepélyes nagy mise, este 6 órakor feltámadási ájta- i osság. Az olajszentelés és lábmosás a föpásztor gyöngélkedése folytán az idén elmarad. Áz ünnepi szent miséket fölváltva a káptalan tagjai mondják. A szatmári ev. ref. templomban Nagypénteken d. e. Biky Károly esperes prédikál, Rácz István lelkész bibliát olvas, d. u Lovas Aladár prédikál, Németiben Nagypénteken d. e. Gachal János prédikál és bibliát olvas, d. u. Inczédy Márton s. lelkész prédikál. * A szegényügy rendezése. A vidéki városok között ma már kevés van olyan, a hol a közönség a sors üldözöttéinek nyomorúságos helyzetét ne viselné a szivén s a különféle humánus intézmények révén ne tenné lehetővé a megélhetésüket. Nálunk szintén sok a jótékony egyesület, amelyek áldásos működését mindenki ismeri. Ámde a sok jótékony intézmény közül egy hiányzik Szatmáron s ez a szegények háza, a melyben a segélyre szorultak és elaggottak ellátást nyerhetnek. Most, hogy a városi szegényügyet rendezik, igen üdvös eszmét vetett fel Tankóczi Gyula főkapitány. Arról tett ugyanis a város tanácsának előterjesztést, hogy köz- segélyezés és szegényügy rendezésével kapcsolatosan létesítsen a város szegényházat. Az uj intézmény tervét is beterjesztette a tanácsnak. A terv szerint a szegények háza a régi honvédségi laktanya épületében lenne. Az igazán üdvös eszmével, mely bizonyára a köztetszéssel fog találkozni, a város tanácsa a legközelebb foglalkozik. * Pesszach. Az izraeliták szerda estétől kezdődöleg 8 napon át ülik meg Pesszacb ünnepét, annak étiilé* kére, hogy őseik az egyiptomi rabszolgaságból kiszabadultak. Holnap és holnapután este minden háznál felolvassák e rabszolgaság törtóüstét a széder-estén. A pászka ünnepének két első és két utolsó napján este s délelőtt ünnepi istentiszteletek lesznek valamennyi izr. templomban. * A Nagycsütörtöki lábmosás elmarad. A nagycsütörtökön szokásos lábmosást az idén nem fogják
