Szamos, 1904. március (36. évfolyam, 17-25. szám)
1904-03-31 / 25. szám
XXXVI. évfolyam, Szatmár, 1904. csütörtök márcz:us hó 31. 25-ik szám, SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza S. sz. Telefon : 107. Mindennemű dijak Ssntmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árbanwTWIíétnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetéstk között minden szó 4 fillér. Iparosaink érdeke. E helyen már többször rámutattunk annak a bajnak a gyökerére, mely iparunk fejlődőképességének életnedvét elszívja. A czéhrendszer megszűntével a korlátlan iparszabadság jelszava után kapkodott az egész világ s ennek visszaélései oly helyzetbe juttatták iparosainkat, hogy azoknak nagy része a vállalkozók kezében van s mig egyrészt iparosainkat jogosan megillető önállósági helyzetükben korlátozza, másrészt tisztességes munkabérükben megrövidíti. Iparosaink számos gyűlésen és kongresszuson tiltakoztak a korlátlan iparszabadság ellen, mig végre húsz év alatt folyó elkeseredett küzdelem után végre szaba- gon lélegzelhetnek lel, mert most már dűlőre fog jutni az uj ipartörvény ügye. A revidiált ipartörvény nemcsak az iparosokat érdekelheti, hanem alkalmas arra, hogy tár sadalmunk legszélesebb rétegeinek keltse fel figyelmét. Anélkül, hogy az uj ipartörvényt illetőleg bármely jóslatba bocsátkoznánk, ezúttal azon hiányokra kívánunk rámutatni, melyek a jelenlegi ipartörvényt az iparosokra nézve elviselhetetlenné teszik. Legfontosabb és leginkább érezhető hibája az ipartörvénynek az, hogy a kontárok elszaporodását és ártó munkáját nemhogy meg nem akadályozza, hanem még elősegíti. Bátran lehet állítani, hogy valóságos rákfenéje ipari életünknek a vállalkozók azon része, mely minden képzettség ős szakértelem nélkül, csupán pénzére és összeköttetéseire támaszkodva teszi lehetetlenné az ipar becsületes gyakorlását. Pályázik az ilyen vállalkozó mindenre, azzal az elhatározott szándékkal, hogy minden áron és bármely körülmények között is nyernie kell az elvállalt munkán. A számítása nagyon egyszerű. A vállalati összegből előre kihasítja a maga nyereségét, s ami marad, annál többe nem szabad kerülnie a munkának Már most két eset lehetséges. Vagy maga egyezkedik az iparosokkal s ez esetben az árakat annyira leszorítja, hogy az iparos a legjobb akarata mellett sem képes szolid munkát végezni, vagy pedig alvállalkozóval szerződik, aminek kö- vetkezményekép ismét csak az iparos rövidül meg. Természetes, hogy ez az eljárás nemcsak az iparosok megélhetését leszi kérdésessé, hanem árt az ipar fejlődésének is. Ehhez sorozhatok még azok is, akik megfelelő előképzettség nélkül — a képesítés szoros meghatározása hiányában — kapnak iparengedélyt s kontár munkával vészé lyeztetik a tanult iparos megélhe- lését. Ugyancsak szorítja iparosainkat a rabmunka versenye is, de ezenkívül az ipartörvcnynek számos olyan rendelkezése, mely egyenesen zaklatás jellegével bir. Különösen hibáztatand 3 a törvény 157. §-ának c) pontja, melynek értelmében az az iparos, vagy gyáros, aki segédet kellő igazolás nélkül fogad fel, 400 koronáig terjedő pénzbüntetéssel sújtható, mig a 159. § szerint az a munkás, aki rriL lírájából jogtalanul kilép, 40 koronáig terjedő pénzbírsággal büntethető. Ebből a rendelkezésből az tűnik ki, hogy a törvény a szökött munkás (elfogadóját nagyobb mérvben rendeli büntetni, mint a szökött munkást. Sorra vehetnénk itt még a jeienleni ipartörvény számtalan hibáját, de hiszen azokat az iparosok érdekképviseletei alaposan megvitatták. Ezt a törvényjavaslatot még tervezet alakjában egy nagy szaktanácskozás elé fogja terjeszteni a kereskedeimi miniszter s akkor az érdekképviseleteknek módjukban lesz rá megtenni idejében észrevételeiket. ,. Igen jelentős elhatározásnak tartjuk, hogy az uj javaslat nem kerül rögtön a szaktanácskozás elé, hanem megküldik azt szerte az országban minden ipartestületnek. Az ipartestület mindenesetre helyesen cselekszik, ha tagjait jó előre figyelmezteti e fontos törvényjavaslat készülésére s figyelmeztetnie kell tagjait arra, hogy a már eddig is tapasztalt sérelmeket és hiányokat állítsák össze, hogy annál könnyebben vonhassanak párhuzamot a meglevő és a tervezett intézkedések között. De mindettől eltekintve, azon további nagy kötelezettség fogja terhelni iparosainkat, hogy a készülő törvényt necsak a részlet- kérdések szempontjából igyekezzeEgy szabadságszobor fejében. Ahogy az európai hajó átér a Narrows szoroson, a kerek, óriási New-York öböl kellő közepén látja az ember a világ legnagyobb szobrát, a Bartholdi-féle amerikai Szabadság- szobrot. Felemelt kezében égő villamos fáklya, valami csoda-varázsu beszédes jelképezése a „szabdság fényének.“ Ezt a szobrot Franczia- ország ajándékozta az Egyesült-Államoknak a 70-es években. A legnagyobb szobor-kolosszus, amit ember alkotott. Erez női alak A méreteit nem ösmerem egész pontossággal, — oly óriási, hogy a fejében elfértünk vagy tizen és a homlokán levő „glória“ redőinek minden nyílásán kényelmesen elülhet egy-egy ember. Stella egy napon unatkozott. — Gyerünk a Szabadság szoborhoz. És elmentünk. A new-yorki pie- ran apró propellerek viszik a kiváncsiakat arra a külön e czélra készült szigetre. Muzsikaszó közben vidám társaság járta ezeket a habokat egész nap. Stella, az amerikai leány otthonosságával kalauzolt Neki egy cseppet sem imponált az egész. Csak az én kedvemért jött el. Kiszálltunk a parton, körös-körül ágyuk tátongtak a vízre. Azon a szoroson ellenséges hajó nem juthat át a new-yorki öbölbe. Ezer ágyú bömbölne neki a „Miért oly borús“ kezdetű gyászdalt. A szobor körül emberek járkálnak. Olyan törpéknek látszanak az ércz- óriás mellett, hogy az ember szinte elmosolyodik. Stella álmatagon lépdelt mellettem. — Persze ilyesmi nincs a maguk országában, — mondja egyked vüen. — Ilyen nincs. Az szent igaz. Megindultunk a szobor bejárata felé. Nagy boltíves csarnokba ér az ember, innen széles lépcsőz _t vezet felfelé a szobor talapzatában. Lassan- lassan összezsugorodik a lépcső, mig végül kis szerpentin feljárón lépdelünk egymás után, korom sötétségben. Negyedórái pihegő vándorlás után Stella elfáradt. — Pihenjünk egy kissé. Leülünk egy padra pihenni. Korom sötétség mindenütt. Kérdeztem a leánj'tól: — Nem fél ? Dehogy fél. Amerikai leány és félni ? Aztán mentünk tovább. Pár perez és fenn vagyunk. Útközben a halvány világnál kivettem, hol vagyunk. Most a karjánál vagyunk, most a nyakában, mindjárt fenn leszünk. És felértünk. Ott már pihent nehány ember és nézett ki a messzeségbe. New-Yorkot látni oldalt úgy, égbenyuló házaival, amoda a tengerre nyílik kilátás, száz meg száz apró- cseprő hajó igyekszik kifelé, befelé. Stella magyarázgatja, a glória résein át pedig szemlélődünk. Egy szomszéd a Baedekkert tanulmányozza, egy hölgy pedig kétségbeesve kérdi, hogy fog ő innen lemenni. Feljönni csak könnyű, de lemenni nehéz lesz. A szobor pedig áll rendületlenül. Óriási szemeivel néz szét az öböl fölött és mintegy őrt áll a szabadság védelmében. Igazi szabadság-szobor. Az amerikaiak a jelkópzósben is nagystilüek. Lassan-lassan megkezdődik a beszélgetés. Stella hamar összebarátkozott honfitársaival. A Baedekkeres ur valami skót utazó volt. Még fénykép felvételeket is készített a szobor fejéből a résen át Valami furcsa, leírhatatlan, idegen érzés az, egy szobor fejében lenni. Mig én igy átengedtem magam az érzelmeimnek, egyenként elpárologtak az utitársaink. Ketten maradtunk Stellával. Eszembe jutott, hogy milyen különös dolog volna egy szobor fejében szerelmi vallomást tenni. Stella is furcsának találta a helyzetet. Tán ö is erre gondolt. A szép amerikai leány, a ki vendégszeretetből szegődött hozzám, éreztem, hogy vár valamit. Megérlelődött bennem a gondolat, hogy igen buta lehetek most. Kell valamit csinálni vagy mondani, mert elvégre is ingyen csak nem kisért föl ide erre a rejtélyes helyre. Amerikai ember ingyen nem csinál semmit. Tehát hozzáfogtam. — Mondja, Miss Stella, tudna ön szeretni egy idegen embert, holmi európait ? — Miért ne tudnék. Tán magát akarja ajánlani ? Én meg a szobor mintha elpirultunk volna. — No igen, — mondtam — hát ilyen magamfajta embert. Tudja, végtelenül szeretem magát. Mondtam neki sok zöldséget, de a helyzet megkívánta. Nem tehettem gyebet. Stella komolyan fogta föl a dolgokat. — Helyes. Ön igen jóravaló embernek látszik. Majd gondolkodom szavai fölött. Ugyebár azt akarja Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. *12)'' & a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek ezipők Valódi Schervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben.
