Szamos, 1904. március (36. évfolyam, 17-25. szám)

1904-03-27 / 24. szám

XXXVI. évfolyam, Szatmár, 1904. vasárnap márcz'us hó 27, 24-ik szám. ßt : ** \ SZAMOS Politikai, szépirodalmi és gazdasági lap. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS eSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákoczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró HéÖelefík között minden szó 4 fillér. Békés idők. Elsiratott, eltemetett közéle tünk feltámadt sorvasztó haldok­lásából. Másfél éves nehéz küzde­lem után, amelyet egy nagy, szent és igaz ügyért vívtak a jóremény- ségü hazafiak, beállott a termé­kenyítő béke. Maga a másfél éves harcz építő és romboló volt egy­szerre. Amit épített a magyar nyelv jogainak, külön állami sou- verinitásunk érvényesítése tekin­tetében, azt lerombolta az ország életerőinek megbénításában, a gaz­dasági fejlődésben. De ne emlékezzünk a sötét napokra. A tanulságokat szűrjük le magunknak ama régi közmon­dás elvén : hogy saját kárán okul a magyar. Nyitott szemmel lás­suk meg mindazt, ami e küzde­lemből világot vet követendő utunkra, de öljük ki szivünkből, vessük ki lelkűnkből a keserűsé­geket, amelyek a másfél éves ha­dakozás alatt gyökeret vertek. És örvendezzünk most a bé­kének. Örvendezzünk kétszeresen, mert rendkívüli e béke, mint ahogy rendkívüli nemzet nézői voltak annak a históriai nagy pillanatnak, amikor a magyar tör­vényhozás termében kezet fogtak a kibékült ellenfelek, a magyar nemzet nagyságának, rendkívül nemes tulajdonainak fölemelő ér­zésétől áthatva tapsoltak a törté nelmi mozzanatnak, a mely oly ritkán esheiik meg a nemzetek életében. Nagy és magasztos győ­zelem volt az ellenséges hadviselő felek mindkét részéről, egy érték­ben íöl nem becsülhető pyrrhusi győzelem, amit büszkén kell oda jegyeznünk nemzeti históriánk ta­nulságos példái mellé. Tavasz van, uj életet, virág­zást fakasztó tavasz s a természet e termékenyítő időszaka, mintha csak visszhangja volna annak az áldásos korszaknak, amelynek a béke jegyében meg kell indulnia. Nagy feladatok állnak előttünk. Másfél éves harcz inproduktiv rom­bolását kell jóvátenni, a munka fegyverével kell kiköszörülni azt a csorbát, amit anyagi létünkön a harcz fegyvere ejtett. Mily fölemelő, nemes önérzet­tel mehetünk egy uj harczba. Hi­szen kipróbáltuk erőinket, ismerjük egymásnak tettre készségét s tud­juk, hogy munkánk nem lehet eredménytelen. Álljunk tehát sorba, az édes magyar föld-barázdasorába, amely­ből annyi vérvirág fakadt és csengő legyverünkkel, a munka szerszá­mával vessük bele az arany­magot, amelyből nemzetünk élet­erős fája serdül ki. Béke, béke! A legszebb fo­galma az erkölcsi világnak. Rajta épül föl a haladás, a boldogulás, olyan, mint egy hatalmas gránit- oszlop, amely egekbe nyúlva hir­deti a löld lakóinak alkotóerejét. Nagy gondolkodói a föld ke­rekségének, már alapozzák, már körvonalazzák az elkövetkezendő uj világrendet, amelynek levegője, gerincze, éltető eleme, legfőbb szerve a béke lesz. Az egyetemes béke, amikor nem lesz szükség arzenálokra, ahol fekete ágyúit öntik a népeket pusztító polgár- háborúknak és nemzeti harczoknak, hanem az erkölcsi és anyagi bol­dogulásra kovácsolt fegyverek munka-arzenáljából nyeri fegyver­zetét az öt világrész. Oh, egyetemes béke, mikor jön el a te országod? Még oly messze vagy tőlünk, hogy csak ideális gondolkodók látnak rajongó lelkűk távolaiéban, de el fogsz jönni, el kell jönnöd egy-két szá- za’u, vágy évezred után. Mi pedig örvendezzünk addig a magunk termékenyítő békéjének. Dolgozzunk rajta, hogy sokáig tartson, mert igy bizton elérjük azt a még be nem látható időt, azt a messze ezredévet, amikor az egyetemes béke fehér lobogója alatt sorakozik csatarendbe az egész világ ! Az egyhuzamban való délelőtti tanítás. Tiszteletteljesen kérem tekinte­tes szerkesztő urat, móltóztassék be­cses lapjában igénytelen czikkemnek tért engedni. Czikkemnek tartalmát az iskolai gondnoksági tagok és tanügybarátok figyelmébe ajánlva, megokolva közlöm. Az országos közegészségi egye­sület iskola orvosi szakosztálya most foglalkozott a kérdéssel, vájjon a fő­város elemi iskoláiban nem volna-e helyesebb a mai délelőtti és délutáni oktatás htelyett az egyhuzamban való délelőtti tanítás. A szakosztály az egyhuzamban való oktatás mellett foglalt állást, azzal a megjegyzéssel, hogy napon­ként csak három órát tanítsanak az elemi iskola négy osztályában. A szakosztály határozata véle­ményem szerint nagyon méltányos és helyes. Én halod magammal Bilke nagy­községben már öt éve elmúlt, hogy az egyhuzamban való délelőtti taní­tást követem. Minket az egyhuzamban való tani terra a helyi viszonyok kénysze­ri tettek. A község nagyon szétszórt, de annyira, hogy egyes tanköteles gyer­mekeknek egy óráig tartó utat kelle­tett megtenniük, míg az iskolához, vagy az iskolából hazaért. Télviz idején a gyermekeket veszély fenyegette. A tanfeliigyelőség jóváhagyása utján az egyhuzamban való tanítást a következőképpen hajtjuk végre: Puszta még az erdő... Puszta még az erdő, madár sincs az ágon. Üres még a fészek. Hideg még a sugár, dér reszket a fákon. De lelkem ott bolyong már a puszta tájon, Bár semmi sem ébred. Ott bolyong, ott bolyong álomutját járva. Boldogság az álom; Hol tüske-bokorban nem akad meg (szárnya. Hol örök virulat, tavasz van leszállva Minden kis virágon. Hol szürke köd, hamu, nem borul az (útra, Az ösvényt befedve. Hol a reményt fonja újra koszorúba. Nem látja virágát szálanként elhullva, Elébe peregve. Óh bár az én lelkem mindent elfeledve, Örökké ott járna, Honnét viszatérni soha sem lehetne. Álmodni ... pihenni valahol ott messze, Egy álom-világba. De bármerre menne, de bármerre járna, Csak téged keresne. Emléked mindenütt csak véle maradna, Örök szerelemmel csak téged siratna, Csak téged szeretne. Vértessy Ida. Az Isten. A vádlott, az alig tizenöt éves töbszörös gyilkos beszólni kezdett: Az Isten . . . Anyámtól hal­lottam először ezt a szót. Akkor, amikor eszmélni és gondolkozni kezd­tem. Három éves lehettem. Kérdez­tem tőle: — Anyám, minden gyermeknek van apja, hol az enyém ? Azt felelte: — Neked nincs ! Te Isten oltal­mában maradtál. — Azért éhezem annyit ? — kérdeztem. Az anyám hallgatott és sirt. Éjszakánként, ha az éhségtől és hidegtől nem tudtam aludni, hallot­tam, hogy az anyám az ágya szélé­hez veri a fejét és jajgatva mondja : — Jaj, de megvert engem . . . az Isten! Nagyon szerettem az anyámat. És szivemben nagy gyűlölet támadt az Isten ellen, aki veri az anyámat. Akkor öt éves voltam. Volt egy kis húgom. Szép szőke- hajú baba. alig két éves. Imádtam. Az éhségtől meghalt. Nem tudtam, hogy mi az a halál, de végtelen ke­serűséget éreztem, hogy nem látom többé az én kis testvéremet. Kérdet­tem az anyámtól: — Mi van vele? Hol van? — Elvette az Isten! — felelte. Újra az Isten! Egyszer durva, haragos embe­rek törtek be a házunkba, elvitték az anyámat A szomszédok azt mondták, hogy törvény elé viszik, mert kenye­ret vitt el onnan, ahol nem adtak neki. Kenyeret, mert éheztem. Lopott. — Az Isten megbüntette! — mondották az emberek. Az anyám nekem akart kenye­ret szerezni, mert éhes voltam s ezért az Isten megbüntette. Ekkor láttam, hogy én és az Isten ellenségek va­gyunk. Beteges volt az anyám és a bör­tönben meghalt. — Jót tett vele az Isten! — beszélték újra. És ón olyan egyedül maradtam. A fiatal gyilkos elhallgatott. Az esküdtbiróság és a törvényszéki tár­gyaló-terem közönsége borzongva nézte. A gyilkos pedig folytatta val­lomását : — Az elnök ur azt kérdezte, hogy nem féltem-9 az Istentől, amikor gyilkoltam ? Hát megfeleltem. Én gyűlölöm az Istent! Ki az Isten ? Én csak akkor hallottam róla, ha valami rossz tör­tént életemben. Miatta is gyilkoltam. Isten! . . . Ez a szó megmér­gezte a gondolataimat. Láttam a kis testvéremét, a börtönben meghalt anyámat és önmagamat, aki az Isten oltalmában maradtam. E szó miatt gyilkoltam. Egy zöldséges kofánál laktam. Egyszer a kvártélyosom a zöldséges zsákokat rendezte a pinczé- ben. Amikor fölmentünk, az asszony felsóhajtott: — Oh, Istenem! Megfojtottam. Együtt koldultam egy suhancz­Róth Fülöp kárlsbádi ezt pora k tár át ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek ezipők Valódi Schervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. U&HO

Next

/
Thumbnails
Contents