Szamos, 1904. március (36. évfolyam, 17-25. szám)
1904-03-24 / 23. szám
XXXVI. évfolyam. Szatmár, 1904. csötőrtök márcz'us hd 24. 23-ik szám. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek ezipők Valódi Schervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. S29&9 Az ex-lex adótartozásokra vonatkozó intézkedések. Az indemnitás megszavazásával az ország adófizető polgárainak figyelme az adófizetés kötelezettsége fele irányul. Ez vált most a legaktuálisabb kérdéssé. Azok, akik rövidlátásuk miatt az obs- trukczió elhúzódásának általános nemzetgazdasági hátrányaiért nem aggódtak, — azok idáig az ex- lexnek csak előnyeit élvezték. Azt a boldog állapotot, melyben nem okvetlen kellett adót fizetni. S mi tagadás benne, népünknek jelentékeny része ebből a szempontból bírálta el a helyzetet s adóját bizonyára nem tartotta a láda fenekén, hogy az ex-lex megszűntével befizesse, hanem elköltötte. A kormány számot vetett ezzel a helyzettel is, a mikor közelebbről az indemnitás megszavazása alkalmából az ex-lex adótartozások befizetésére nézve a törvény 4-ik szakaszában különleges intézkedéseket rendelt el. Egyébként már korábban is ígéretet tett arra nézve, hogy a késedelmi kamatok alól fölmenti azokat, kik az ex-lex ideje alatt elmulasztották adófizetési kötelezettségüket teljesíteni. Ez a fölmentvény azonban csak azokra vonatkozik, kik em igényt tartanak és akik ezt kérik arra az időre, mikor a késedelm: kamatfizetésnek kötelezettsége be- állana; tehát nem az ex-lex idejére, hanem az ex-lex megszűntével származó kamatokra. A törvény idevonatkozó 4. szakasza igy hangzik: „Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az 1903. év második, harmadik és negyedik, valamint az 1904. év első negyedéből származó adóhátralékok törlesztésére oly adóköteleseknek, akik fizetési halasztás engedélyezése iránt folyamodnak, e halasztást a késedelmi kamat teljes elengedése mellett adhassa meg.“ A késedelmi kamatfizetések alól való fólmentésre tehát csak azon esetben lehet igényök az adóköteleseknek, ha erre nézve fo- yamodnak. Kétségtelenül e megszorítás íövetkeztében is tekintélyes ösz- ízegre menő kamathátráléka log tz államnak megtérülni, nemcsak tzon ok miatt, hogy sokan el fog- ák mulasztani az ez iránti kérelmezést, hanem azért is, meit a vagyonos elemből olyanok is lesztek, kik az államkincstár iránt bizonyos generózitásból a kamat- hátralékot kifizetik. v ( Ha e kamathátrálékok ésszerűen, a priori is töröltetnének, az állam ily módon nagyobb veszteséget szenvedne. Az idevonatkozó részletes intézkedések arról is gondoskodnak, hogy folyamodványok szerkesztése helyett szóbelileg is előadhatják az illetők kérelmüket, melyeket a pénzügyi tisztviselők jegyzőkönyvbe venni tartoznak s igy tulajdonkép az Írásos külön folyamodásokat helyettesíti!'. Ny:'vánvaló, hogy ezek a messzemenő kedvezmények nemcsak az adóköteles polgárok, hanem magának az államnak érdedében fekvők is egyszersmind. Ha ly intézkedések nincsenek, nagyon tok adó és kamathátrálék került rolna törlés alá, egyszerűen azért, mert nem lett volna behajtható. . Enn'-'k a humanizmusnak te- nát egyik gyökere a polgárok, a násik gyökere az állam érdekéből áplálkozik. Mindenesetre egy kis enyhítő :sepp az obstrukczióban főtt ke- erü lében. Meg az is enyhítő kö- ülmény, hogy nem jött váratlanul, dindenki tisztában lehetett azzal, hogy ezt a keserű levest előbb- utób^-el kell fogyasztania. 1"'‘’Az élelmesség, a miből a magyar temperamentumnak kevés jutott, ezt a helyzetet is ki tudta aknázni. A be nem fizetett adóösszeget forgatta, kamatoztatta, amiért most semmi hátralékot sem <ell fizetni Az ily módon speku- álók természetesen mindig kapha- ;ók lesznek minden lajta ex-lex ámogatására, de a polgárok tul- ayomó nagy része most érzi csak cözvetlenül az abnornális viszo- íyok súlyát, mely elől egyetlen menekvés a fizetés. Ez pedig tudvalevőleg a menekülés módjai közül a legkellemetlenebbek közé szokott tartozni. Törvénytelen. Nem politikai czikket szándó- :ozom irni,^holmi törvénytiprás jog- isszaélés avagy más eg37ébről, nem politikusok, kormánypárt, avagy llenzók magatartását akarom meg- ritizálni. Távul áll tőlem e gondelt. Amit czikkem cziméül Írtam, az mi társadalmunk szüleménye és tka, csúfos bélyege ezer meg ezer rtatlanul szerencsétlen embernek. Törvénytelen ! A kinek születést evvel a jelzővel megbélyegzik, az rök számkivetésre Ítéltetik ez egyhetin szócskával az emberi társada- tmból. irót és a felesége lettem. Oh, ha akkor lett volna az az eszem, amely- lyel most rendelkezem ! — Sajnálja tán, hogy nőm ? — Sok tekintetben van okom sajnálni. — Nern szeretett ? — Azt nem mondom. Imádtam és szeretem most is, de ön, uram, ön, ön hazudott. Sohase szeretett. — Kaczagni való, hát ugyan tud esetet, a mikor egy perczig is bebizonyosodott volna, hogy nem szeretem ? — Oh, de hány esetet tudnék. — No hát most ön hazudik. Minden, minden, amit ember el tud képzelni, hamis bálvány lehetett előttem, de ön, az ön szerelme szent igazság volt és lesz. — No hát, ha igy van, erre a szent igazságra tegjren komofv fogadalmat, hogy megváltozik. Fogadja meg, hogy a léhaság leghalványabb árnyéka sem fór ezentúl magához. — Felfogadom. — Ez nem elég. — Nos? — Fogadja meg azt is, hogy íz én közbeszólásaimat éppen olyan kori éveiből ma ismét egy Írást kéz besitettek. — Micsoda írást? — Csekélység, szóra se érdé mes — gondolja ön — egy árverés hirdetmény. — Ez tényleg nem érdeme szót. — De igenis érdemel. Ennek c könnyelmű gondolkozásmódnak va gyök én áldozata. — Mennyiben ? — Még kérdi ? Hiszen esküvőnk után két hétre végrehajtó járt a lakásunkgn, de ön még akkor se mozgatta meg a fülét. — Azt mondja tán, hogy nem fizettem ? — Azt nem mondom. Jó is lett volna, ha nem fizet, hiszen az a hires munkája, amelynek azt is köszönheti, hogy én a felesége vagyok, tisztességes anyagi sikerrel járt. — Ez igaz és szép, hogy elismeri. — De uramisten, milyen naiv is voltam ón. Elolvastam egy regényt, amelynek szerzőjéről dicshymnusokat zengtek az újságok és belészerettem halálosan. Minden azért volt, mert rajongtam a szépért. Ismertem az és aztán haragudjék. Ámbár most : csak azt ismétlem, nincs igaza. — Hagyjon magamra, mert a igazmondásával újra idegessé tesz. — Tudtam, hiszen ön egyebe se tud, csak hazudni, talán akkor s mondott igazat, mikor két év élőt irtózatos szerelméről beszólt. És ói a bolond, ha kétkedtem is eleinte mégis elhittem. Hinnem kellett, mer úgyszólván belém szuggerálta, hog; szeret, — Ugyan kérem, hagyjon ei Mondom, nyugalomra van szükségei ás nincs időm, hogy önnel a jelei helyzetben aranyigazságokról vitat sózzam. Mondja kérem, végre is mi íiván. — Eu ? Semmit. Kaczagom önt árok magamon és arra kérem, foly ,assa az ebédjét, mert a leves kihűl — Szóval ön ma mindenéről cedves akar lenni hozzám és ebédéin cerget. Legyen. Megyek, tartsoi relem Az iró gyorsan bekanalazta £ evest és az ebédelést szó nélkü olytatta az utolsó fogásig. Megint ,z asszony kezdte a beszédet. — Majd, hogy elfelejtettem. As n lóhRSH őrá na \z irlmáhnl fin t.n 1 Szent igazság. Irta: Balassa Sándor. A hírneves iró, minekutána hevesen összeszólalkozott neje önagy- »ágával, dolgozó szobájába sietett, hogy íróasztala mellett keresse meg azt a boldogságot, amelyből neki oly kevés jutott. A hírneves iró mindig igy gondolkozott, ha a bázasólet zivatarai elvonultak feje fölött. A kedvezőtlen időjárás után ép úgy, mint máskor, most is kisütött a nap, az asszony megjelent az ajtóban. Perczekig tartó néma csönd. Mindenikben önérzet és büszkeség, amely sokáig nem juttat szót az ajkakra. A kölcsönös jógkéreg azonban megtört, mihelyt az egyik szólni kezdett. — Uram — szólt az asszony — ha ón önnek volnék, előbb megenném az ebédemet és csak azután haragudnék. — Nem vagyok éhes — volt a rideg válasz. — No jó, de azért mégis meg fog éhezni Siessen, lássa ón a jó falaaanr m indon r» rTnn r* oá tt<» 1 hiTtAm
