Szamos, 1904. február (36. évfolyam, 9-16. szám)
1904-02-07 / 10. szám
XXXVI, évfolyam. Szatmár, 1904, vasárnap február hó 710-ik szám. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. •€ Mindennemű dijak ^zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Ä múlt év kivándorlói. Az egyesült államok hires „Immigration Oflice“-ja most teszi közzé a statisztikai kimutatást a múlt évi bevándorlásról. Szomorú egy statisztika. Maga Amerika is tiltakozik már a bevándorlás ellen és egyre-másra hozza a törvényeket, hogy némileg korlátozhassa a beözönlést. Egy törvényben kimondta, hogy csak irni és olvasni tudók vándorolhatnak be, más törvény pedig bizonyos mennyiségű pénz felmutatását követeli a bevándorlótól. Nem sokat használt, mert a siatisztika szerint évrői-évre nő a bevándorlók száma, egészben is, arányokban is egyes országokat tekintve. És mi vagyunk a második az arányok sorrendjében. Csak Olaszország vezet előttünk, de utána mi vagyunk az elsők. Nem sok büszkeség van a szavunkban, több a keserűség. Itt a statisztika: Bevándorolt összesen 1903- ban 857.000 ember, ebből mi adtunk Amerikának 206.000-et. Ezelőtt 43 évvel csak 13 ember vándorolt ki. Ezt azért említjük, hogy az arány kidomborodjék. Gyönyörű haladás. Negyvenhárom év alatt 16.000 százalék emelkedés. Ez a statisztika. Sok év óta a tudósok, az irók, a statisztikusok, a kormány és a politikusok a kivándorlás okait keresik. Egész irodalma van már ennek a témának. Meg is találták az okait, hisz m sem könnyebb,^ mint azt megítélni. De azt a másik problémát, t. i. hogy mint lehetne segíteni a bajon, azt már nem tudták megoldani se- hogysem. 206.000 ember ment az Egyesült Államokba. De azt nem tudni, hogy Braziliába, Kanadába, meg a többi kisebb államokba hány ember vándorolt. Azokról nem szól a statisztika, csak néha-néha, ködös téli estéken érkező levelek mesélnek nyomorúságról, csalódásról, honvágyról .. . A múlt évben 3000 magyar iparos volt a kivándorlók között. Ez a statisztika koronája. A magyar ipar kész erejét adtuk el Amerikának. Eladta a társadalom, az a magyar társadalom, aki megunta „a pártoljuk a honi ipar“ jelszót. Elvégre is már kopott egy kissé. Ez a 300O iparos ember nem az utolsó volt az iparosok között. Az elsők és az utolsók nem vándorolnak ki. Az utolsóknak útiköltségük nincs. A 3000 tehát a közepes, a java, a szive a czéhnek, akik eladták kis házukat, szerszámukat és azzal indultak útnak. A múlt esztendő tele volt válságokkal. Politikai, gazdasági válságok váltották lel egymást és akinek soha sem jutott ezelőtt eszébe Amerika, azt a viszonyok, a közállapotaink tarthatatlansága kényszeritette a kivándorlásra. A múlt esztendő igen bő termést nyújtott ezen a téren. Azzal mindenki tisztában van, hogy a kivándorlás pusztán a szomorú gazdasági viszonyokra vezethető vissza Természetes tehát, hogy ezeket a gazdasági lenyűgöző bilincseket kell megoldani. Oldozgatják is már évek óta, de hiába, mert a nem. zetnek minden idegszála le van nyűgözve, a pénzügyi ereje szinten eltorgácsolt, lenyűgözött erő, melyet nagy nemzeti akcziók szabadíthatnának csak tel. A kormány munkaadással igyekszik a gátló orvosságot felfedezni. Tán használna is valamit, de az határos a lehetetlenséggel, hogy a gyarmati függés okozta depressiót ezúton orvosolják. Minekünk nincs tanácsunk. Könnyű tanácsolni, könnyű a hibákat felsorolni, olyanokat, amit a vak is lát; de nehéz egy évek óta súlyos helyzetben levő országot a gazdasági boldogulás útjára terelni. Az amerikai magyar lapok jellemzik legélénkebben a kivándorlók nyomorúságát. A minap egy vasúti szerencsétlenség alkalmával 30 ember halt meg. Mind telivér amerikai. Dehogy a vasúttársaság csökkentse a bajt, a jelentést igy fogalmazta: „A kisiklásnál 30 ember vesztette el életét és 50 megsebesült. A halottak valamint a megsebesültek is csak magyarok meg tótok voltak.“ A szabadság s az egyenlőség hazájában ennyi az értéked magyar kivándorló. Az obstrukezió évfordulója. Éppen egy év előtt kezdték meg a képviselőiláz ellenzéki pártjai a katonai törvényjavaslatok ellen bejelentett obstrukeziót, amely azóta folyton tart. Ezen teljes egy év lefolyása alatt a parlament mindössze egyetlen törvényt alkotott az állami tisztviselők fizetési pótlékáról. Az obstrukezió előtt és alatt benyújtott Az uj Apponyi. E czimmel egy igen érdekes és jellemző czikk jelent meg Kelemen Samu dr. tollából a Bródy Sándor által szerkesztett Jövendő ez. irodalmi és politikai újságban. Appouyi Albert gróf politikai magatartásának képe és e képpel kapcsolatban a ki* egyezési törvény rácziója oiyan színesen s oly találó megfigyeléssel van a közleményben megrajzolva, hogy nem tartjuk érdektelennek egy pár részletet olvasóinknak bemutatni: Gróf Apponyi Albert most már saját tapasztalásából tudja, bogy a föld kerek. Mert elindulván az ő útjára a hatalom körül, melyről óhajtotta volna, hogy neki az anyafóld legyen, ahol élnie és majdan meghalnia is kell, ime szakasztott arra a pontra jutott vissza, ahonnan elin dúlt. Csak a kísérői fogytak meg egy kissé. Ki elhullott, ki elmaradozott, ki — mert nem állotta tovább a köp lalást: visszaszökött. Gróf Apponyi tehát újra elővette a Lehel kürtjét, mely'- az időközi pihenés alatt még jobban megrepedezett és melyről, akár csak a nemes gróf politikai programmjáról, már régóta megokolt kétségek vannak : vájjon valóban van-e annak magyar nemzeti becse, vagy sem ? Gróf Apponyi ezzel visszatért az ő "régi politikai szerelméhez . . Nem az elsőhöz és nem a másodikhoz, hanem minden bizonynyal az utolsóelőttihez . . . már tudniillik oly bizonj'osan, amennyire az ő bi zonytalansága mellett bizonyosságról szó lehet . . . Ahhoz a politikai programúihoz, melynek fonalát — mint immáron ő maga is sóhajtva ismeri el — a szerelmi mámornak abban a pillanatában ejtette el, ami kor a szabadelvű párt üdvözítő kebelére hajtotta volt fejét, természetesen a tilos területek szemérmes respektálásával. Ez a politikai programm, hogy nemzeti sallangjairól e pillanatban ne szóljak, azzal a jelszóval indult világgá szerencsét keresni: hogy a 67-es alapot fejleszteni kell. A 67-es alapnak fejlesztése az utolsó két évtizednek legnagyobb politikai képmutatása. Mint minden képmutatás, erkölcstelen is. Hogy megértsük a dolgot, gondoljuk el, hogy két ur, hacsak két tőzsdelátogató is — amit ma, mikor mintha újból hajnalodnak a merkantil eszméknek, még mindig nem akarunk elfogadni a legdisztingváltabb foglalkozásnak — kiegyezik egymással. Az egyik, akinek, ugylátszik, konzervatívabb a hajlandósága, igy gondolkozik: kiegyezkedtem, tehát a vitának vége. A másik viszont ilyenformán monologizái: te persze azt gondoltad, hogy most vége a viszálykodásnak. De én csak azért egyezkedtem, hogy élőiről kezdjem a disputát és ekként tovább fejleszszem az egyességet. Hát ez a gondolkodás — idegen szót kell keresnem a jellemzésére — nem egészen fair. A becsületes polgári életben is azért egyezkedünk, hogy mindkettőnknek, egyezkedő feleknek, nyugtunk legyen. Ám gróf Apponyi és hívei úgy értelmezik az egyességet, hogy azt azért kötöttük, hogy ez legyen a kiinduló pontja a további küzdelemnek. És ha még ez a küzdés harcz volna a nemzet elvesztett jogaiért, önállóságáért és függetlenségéért. De ez már nem csata, csak guerilla-üt- közet. Fölkelő bandák örökös portyázása apró zsákmányok után, kirohanás egy paragrafusok búvóhelyeiről, hogy7 szállást üthessen más paragrafusok görbületeiben. Hogy gróf Apponyi ezt igy, amazt meg úgy értelmezi . . . Hát ha az a kérdés, hogy a kiegyezést hogyan kell értelmezni, nem tehetek róla, de az a benyomásom, hogy a legegyenesebb utón a mi egyenes királyunk vau. És minden esetben ő a legjobb hiszemü magyarázó. A kiegyezést úgy kell érteni, ahogyan a valóságban megcsináltuk, mert ha más volna az értelme, akkor máskép is csinálták volna meg. És ha máskép kellett volna is megcsinálni, mert mégis más az igazi értelme: miért nem mondottuk meg az igazi értelmét — akkor? . . . Miért hagytuk meg tévedésében a Felséget azzal, hogy a kiegyezést úgy ültettük át az életbe, ahogyan meg- cselekedtük és ezzel megadtuk annak azt a legális magyarázatát, amelyet ma el akarnánk magyarázni. De nem is érünk czólt a ma- gyarázgatásokkal. Mert amint mi magyarázni kezdünk, természeten balra, akkor az osztrákok is magyarázni kezdenek, természetesen jobbra, szélső jobbra. Ez a két ellentétes pólus. És egyazon állomásról indulva ki, mi, derék utasok, buosut vehetünk egymástól, mert amúgy sem fogunk egymással találkozni soha. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett- • Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára Az előrehaladt téli idény miatt a még raktáron levő áruk a vári áron alul is beszerezhetők Figyelmextetén!! téli
