Szamos, 1904. február (36. évfolyam, 9-16. szám)

1904-02-18 / 13. szám

Melléklet a „Szamos" 1904. évi 13-ik számához. és pénzügyi szempontból is feladata, hog}' felügyeletet gyakoroljon felet lük, hogy határokat szabjon a tál- gengés felé hajló teijeszkedésnek. A napi sajtóban és a budapesti keres­kedelmi és iparkamarában felhang­zott panaszok szerint egyes fővárosi szövetkezetek 12—15 százalékot meg­haladó kamatot szednek különböző czimek alatt s ezzel ellentétben van­nak szövetkezetek, amelyek csak 5 százalékos kamatot számítanak és igy tökéletesen hivatásuk magaslatán állanak. Ezeknél fogva szükségesnek mutatkozik, hogy a legilletékesebb fórum, a kereskedelmi minisztérium foglalkozzék a szövetkezeti viszsza- élések meggátlásával. Termény és áru raktár. Egy rég várt gazdasági intéz­mény létesül a közel jövőben váró sunkban, a szatmárvármegyei taka­rékpénztár már a nyár folyamán ópiti a vasút mentén gabona és áru­raktárát és ezzel felveszi a működési körébe a raktározási, előlegezési és eladás közvelitósi üzleti ágakat. Hogy mint jelent egy a vasúti vágánynj-al egybekapcsolt áru rak­tár e nagy termelő vidék mezőgaz­daságára és kereskedelmére azt csak az tudja kellő mértékben értékelni a ki megfigyelte országszerte hogy minő hasznos fellendülést idéztek elő ezen raktárak, a gabona nemű árkóp- ződósóre és a kereskedelem élénkíté­sére. Azok az áruraktárak a melyek az utolsó években egyes termelő góczponton a vasutak mentén kelet­keztek még a conservativ gondolkozó birtokos osztályt is meggyőzték csak­hamar, hogy a papiros búzával szemben az egyedüli védőfegyver az áruraktár. Az előlegezési áru raktár nélkül csak a nagy birtokos képes személyi hitele alapján a nagy domíniumba épült granáriumábau megtartani ter­ményeit és a jobb ár fejlődését bevárni. Ellenben az úgynevezett kis gazda de még a közópbiktokos is, hely és olcsó hitel hiányában, kény­telen terménj^eit idő előtt eladni még akkor is ha bár mennyire hiszi hogy az általános viszonyok folytán az árképződésben emelkedés várható. A középbirtokosnak és kisgaz dának már aratáskor van szüksége terményének árára, nyakra főre lö­kik tehát a piaczra a terményt, ez­zel még rossz termés idején is oly nagy mértékben növelik a kínálatot, hogy lehetetlenné teszik az áremel­kedést. Ez a természet ellenes folyamat, amely évről-évre a mezőgazdák ká­rosodásával megy végbe, anélkül, hogy a fogyasztó közönségnek hasz­nálna, azon perczben megszűnik, a mikor a mezőgazdák jól felfogott saját érdekükben csak annyit visz­nek aratás után eladásként a piaczra, a mennyit a Galieziaiak jó árban szoktak itt összeszedni, addig mig az ők későbbi aratásuk folyamatba jön, mert ha nagyobb az árukínálat, mint a kereslet a buzaáiát lefele Hezitálják. Mindama termény pedig amety ezen kívül az áruraktárba kerül, fel- szöktetnó annak a kevesebb mennyi­ségű terménynek árát, amely a gali- oziaiak elvonulása után primer ela­dásra kerül, vagyis megvalósul a közgazdasági tétel ama axomája, hogy a kisebb kínálat által jobb árak megadására kényszerítenek a ke­resletet. így paríroznák gazdáink az aránytalan versenyt az által, hogy termény áruik nagy részét beraktá­rozzák. A Vármegyei Takarékpénztár tudatában van annak a midőn ezen közhasznú intézményt megteremti, hogy csak olcsó raktár bérekkel fe lel meg hivatásának, mert épen a magas beraktározási dijak idegenítet­ték el a drága alapon létesült köz­raktáraktól a közönséget. Az olcsó beraktározási dij mel­lett elengedhetlen másik kelléke e vállalat sikerének hogy a beraktá­rozandó árukra mérsékelt kamatú kölcsönt adjon az áru érték három negyedrészére. Ez által a pénzintézet egy igen üdvös közgazdasági missiót tölt be és megtalálja a megérdemelt úgyne­vezett polgári hasznát a mit befek­tetésével a vállalattól igényel. Ilyen alapon kereskedő világ is jobb kedvvel fog a terményáruk vé­telével spekulatio czéljából foglal­kozni a mely a forgalom élénkítését idézi elő, és tegyük hozzá hogy min den ilyen közintézmény városunk fejlődését is szolgálja. Színház. Ami színészeink egyéni tehetsé­gét általában illeti, e tekintetben a szezon, elejétől fogva fejlődést kell megállapítanunk. Bizonyára a tár­gyilagos és jószándóku birálatuak is nagy része van ebben. Mi legalább a magunk részéről minden mellék- tekintet nélkül kisértük működésü­kön színtársulatunk tagjait s lehet, hogy párszor erősebb hangnemben, de lehetőleg méltányosan és czóltuda- tos jóakarattal njúlatkoztunk képes­ségeik felől. És igaz, hogy mindig szívesebben irtuk a dicsérő, mint a gáncsoló szavakat. Tehát a Krémer színtársulata —- egyéni képességeket illetőleg — láthatólag erősbödött a szezon eleje óta. S hiszszük, hogy ez a direktornak csak örvendetes, mert igy társulatát majdnem jelen­legi alakjában állandósíthatja, s igy egyrészt a tagok megválasztásában elvégre is nem sokat csalódott, s a közönség és a bírálat is szívesebben nézi az előtte s általa is fejlődött, ismerős színészek és színésznők já­tékát. Miután pedig nincs dekaden- czia a társulatnál s miután a társu­lat újjászervezése küszöbön áll, sze­retnék sok okból, de következetes­ség okából is, ha a színigazgató ur a társulat első erőit, s itt csak ezt akarjuk most érinteni, feltétlen meg­tartaná, még pedig eddigi szerepkö­rükben. Mert, valakinek lentebb szer­ződtetése eddigi helyzeténél csak ez alapos kijelentéseknek reputáczióját támaduá meg, amiből ugyan nem kérünk, s művészeti szempontból is rezignáló volna. Ha tett, ha nem tett valamit, esetleg eddigi kombiná cziók felbontásával is, — kérjük, tartsa szem előtt a direktor ur e szi­lárd óhajunkat, amely bizonyára ő reá nézve is csak kedvező. „Doktor kisasszonyok.“ Verő György, sok jó operette és énekes darab szerzője irta ezt a 8 felvoná- sos operettet, zenéstül. Szombaton került bemutatóra szép közönség előtt. A zenéje magyar motívumok­ból van felépítve s gyönyörű alkotás. Verő most is kitett magáért, s határo­zottan mesterileg kidolgozott [szerze­ménynyel lépett föl. Legszebbek egyike a zeneszámokból „Ballerina leszek“, amelyet Kornai és Szentes énekel. A szöveg már gyönge. Egy szunyogtudós kerül nejével, és annak intézete növendékeivel — a doktor­kisasszonyokkal — s lányával Ma- gyaiországba a Balaton vidékére, A tudós és neje 20 éve már voltak erre. Itt vidám sport-fiuk évelődnek az ide­genekkel; de fő czéljuk, hogy az előttük gyanús mozdulatu tudóst, akiről azt hiszik, hogy balletmester és nem tudós, hölgyei pedig balleri- nák, — leleplezzék. Ezért a Ba- konyba való kiránduláskor mint be­tyárok lepik meg őket, elfogják a kivallatják. Az öreg csakugyan be­vallja, hogy ballet-nópség az egész had, vele együtt, csak egy leány doktorkisasszony, de azt nem mondja meg melyik, hadd ringassa magát jóhiszemben, aki elveszi valamelyik lányt. Ez a dolog van kiszínezve; látunk pikáns fürdőjelenetet, kottá­ból éneklő betyárokat és juhászokat, kalandvágyó sportmanuokat stb. A darab kidolgozása terjengős, a mi kárára van és a tárgy alig kielégítő; úgy látszik, a mai operette ipar szo­kásai alól nem tudta magát kivonni Verő, vagy talán inkább a zenével gondolt. Érdekes az újabb operettek ter­mészetét megfigyelni. Többnyire fél­szeg, torzszülött mese, egy csomó tar- kabarkaság összepakkolva. A doktorkisasszonyok első elő adása gyönge volt. Másnap, vasár­nap este, amikor újra adták közepes közönség előtt, már teljesen jól ment. Szentes kitünően játszotta a szunyogtudóst. Kornay (Miczi) csupa tűz és kedves pajzánság volt; öröm­mel ismerjük el, hogy szépen játszott s énekszámai sikerültek, többször megujrázva. Papír pompás földbirto­kos alak volt. Márkus, Sziklay, To­ronyi, Ferenczi, Tábori, Szabóné, Győrfi jól illeszkedtek be. A Sziklai, Ferenczi és Reviczki énekhármasa sikerült volt. A kar ének egyik-másik helyen gyönge volt. A zenében már a má­sodik este kurtítást vettünk észre, kölönösen a magas részeknél. A fürdő jelenetnél több szolidságot kérünk. A dobtorkisasszonyok több eleven­séggel jöjjenek fel első megjelenéskor. Vasárnap délután a „Kará­csonyi Angyalt“-t játszották jó elő­adásban. Hétfőn pedig „Obrenovics Sándort“. Kedden újra a „Doktorkisasz- szonyok került színre kis közön­ségnek. A műsort nem tartjuk elég vál­tozatosnak. A népszínművek teljesen kiküszöböltettek. Sok, az előzetes je­lentésben jelzett darabot nem látunk a műsorban. e. HÍRROVAT. Tisztelettel felkérjük előfi­zetőinket, hogy a hátralékos dijat haladéktalanul küldjék be, mivel ellenesetben kénytelenek leszünk a lap küldését beszün­tetni. * A Szatmárnémeti dalegye­sület közgyűlése. Folyó hó 14.-én tartotta a Szatmárnémeti dalegyesü­let ez évi közgyűlését a városháza kis tanácstermében. A távollevő és elfoglalt elnököt dr. Fechtel János alelnök helyettesítette. Nevezett alel- nök, magasan szárnyaló ékes szavak kíséretében nyitotta meg a közgyű­lést, melyekben az énekművészet ide­ális voltát rajzolva, a tagokat oda­adó buzgalomra buzdította. Utána következett az elnöki jelentés felol­vasása. A jelentés hű képét adta a dalegyesület múlt évi működésének. Részletesen terjeszkedett ki külön a a dalegyesület és még részletesebben a zeneiskola ügyeire. A jelentés sze­rint a dalegyesület négy tagilletmé- nyes dalestélyét megtartotta, szere­pelt azonkívül február 22.-én a Lo- rántffy-egylet estélyén, márczius 15-én a Kölcsey-kör hazafias ünnepélyén és deczember 13.-án a Kölcsey-kör Deákünnepélyén. Van az egyesület­nek 5 tiszteletbeli, 12 alapitó, 52 működő és 158 pártoló tagja. A zeneiskola ügyeire nézve részletesen elmondja a jelentés a ze­neiskola egész félévi történetét. Ér­dekesebbnek tartjuk a zeneiskola je­lenlegi állását vázolni a jelentés sze­rint Van az iskolának eddig 150 növendéke. Január 24-ét véve határ­pontul, szakok szerint a zeneiskola növendékei igy oszlanak meg : Csak zongorát tanul 87 ebből 33 fiú 54 leány. Csak hegedűt tanul 32, ebből 20 fiú 12 leány. Csak czimbalmot tanul 13, ebből 1 fiú, 12 leány. Zon­gorát és hegedűt tanul 4, ebből 3 fiú, 1 leány. Zongorát és magánéne­ket tanul 1 fiú, 1 leány. Hegedűt és magánéneket tanul 2 fiú. Karéneket rendkívüli szakképpen 1 leány. A növendékek félévi érdemso­rozatára nézve a zeneiskola igazga­tója jelenti, hogy az nemcsak kielé­gítő, hanem figyelemre méltó és hogy mindenütt, jókedv és pezsgő szorgalom mutatkozik, úgy, hogy a zeneiskola virágzása kétségtelen. A jelentést a közgyűlés elfogadta és az elnökség­nek köszönetét szavazott érte. A pénztári jelentés szerint van a dalegyesületnek harminczezer ko róna tőkéje. Az ez évi bevétel volt 2365 kor, 81 fill., kiadás 2176 kor. 11 fill, maradvány tehát 189 kor. 70 fül. A zeneiskola pénztári jelentése szerint a zeneiskolának bevétele volt a félév alatt 7492 kor. 55 fillér., kiadás 7303 kor. 68 fill., maradvány tehát 188 kor. 87 fill. Megjegyzendő, hogy a zeneiskola épületének rend- behozatala és felszerelési költsége a hivatalos leltár szerint túlhaladja a 4000 (négyezer) koronát. Mindkét pénztárt Bakcsy Ger­gely és Novak Lajos egyesületi szám- vizsgálók vizsgálták meg és mint­hogy minden tételt okmányokkal igazolva találtak, a két pénztárost a közgyűlés a számadás terhe alól fel­mentette és nekik buzgó működé­sükért köszönetét szavazott. Dr. Fechtel János alelnök úgy a maga, mint társai nevében lemon­dott és a gyűlés további vezetésére Dr. Vajay Károlyt kérte fel. A gyű­lés vezetőjének indítványára a dal­egyesület tisztikara ugyanaz lett, mint az előző évben, kivévén a pénz­tárnoki állást, mert azt a közgyűlés a zeneiskolával összekapcsolta és egy személyben összpontosította. A tisztikar névsora a következő: El­nök dr. Vajay Imre, alelnök dr. Fechtel János, titkár Sándor Ven- czel, karmester Méder Mihály, má­sodkarmester Veress Lajos, dalegye­sületi és zeneiskolai pénztáros Már­ton Lázár, ellenőr Markos Imre, ügyész dr. Antal Sándor, gondnok Hajdú Károly, számvizsgálók Bak­csy Gergely és Novák Lajos, zász­lótartó Toldy István. A választmány következőképen alakittatott meg: Balogh József, Békessy Géza, dr. Fejes István, Ferency János, Kő­rösmezei Antal, Kovács Leo, Lipeczky Elek, Litteczky Endre, Pap Géza, dr. Tanódi Márton, Uray Géza, dr. Vajay Károly. A tisztikar megalakítása után az indítványok következtek, ame­lyek azt bizonyítják, hogy a köz­gyűlés egészen újból akarja feleleve­níteni a dalegyesületet. Ezek az in­dítványok voltak: A választmány utasittatik, 1. Hogy az egész dalegyesület összes tagjainak teljes névsorát ál­lítsa össze. 2. Hogy a befizetési bárczákat újból revideálja, a törlendőket törölje és a hátralékosoktól a tagsági dijat beszedje. 3. Hogy a harmincz ezer ko­rona vagyont, mely meg nem cson­kítható, oly biztos helyre helyezze, hogy arra ezentúl a dalegyesületnek gondja ne legyen 4. Dolgozzon ki egy pénztár- kezelési módozatot és annak betar­tása felett szigorúan őrködjék. 5. Hogy a pártoló tagok alá­írási iveit szedje össze és a titkár kezébe szolgáltassa 6. A pártoló tagok gyűjtésében a különféle kellemetlenségek elkerü­lése végett határozott módot álla­pítson meg. 7. Állapítsa meg a kirándulá­sok és utazások módját és költség- vetését. * A Kölcsey-kör választmánya hétfőn, folyó hó 15-én délután 5 óra­kor ülést tartott a városháza kista­nácstermében. Elnök volt dr. Fechtel János; jegyző Csomay Győző. Jelen voltak még Orosz Alajos, dr. Fejes István, Kölcsey János, Hajdú Károly, dr. Böszörményi Emil, Radó B , dr. Fodor Gy. A titkár bejelentette a különböző szakosztályok megalakulá­sát, amit a választmány tudomásul vett. Ezután a márcz. 15-iki ünnep­ség rendezésére egy öttagú bi­zottságot küldött ki a választmány. Ez a bizottság rendezi a színházban a délutáni hazafias ünnepélyt; töb­bek közt a színtársulatot is felkérik közreműködésre, s evégett a direk­torral tárgyalni fognak. Köri tagok gyűjtésére akczió indul. A márczius 15-iki ünnepség rendező bizottsága : dr. Fechtel János elnökletével Orosz Alajos, dr. Fodor Gyula, dr. Fejes István és Csomay Győző. * Hogy néz ki ma nálunk az ex-lex? Hát bizony igen szomorúan. Kedden járt le ugyanis ez évben az első adó évnegyed, amely a múlt év- hason időszakát tekintve, az ered­ményben ettől nem kevesebb, mint. 15.648 kor. 62 fillérrel visszamaradt. Ez már valami. Tavaly befizettek 38.340 kor. 46 fill, államadót, mig

Next

/
Thumbnails
Contents