Szamos, 1904. február (36. évfolyam, 9-16. szám)
1904-02-18 / 13. szám
J 7 XXXVI, évfolyam. Szatmár, 1904, csütörtök február hó 18. 13-ik szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGAI L MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖNElőfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap iiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Szatmármegyei és ugocsai magyarok katasztrófája Amerikában. Amerikai levelezőnk a „Hungarian Daily News“ amerikai magyar lapot elküldte szerkesztőségünkbe, mely sok keserű gyászt hozott a tengeren túlról magyar véreink s leginkább Szatmár és Ugocsa megyéknek, beszámolván azzal az óriási katasztrófával, mit az idézett amerikai lap méltán jelez „magyar katasztrófának.“ Két hétig jött hozzánk e lap s igy csak most jutottak tudomásunkra a cheswicki bányarobbanás január 25.-ikén történt borzalmai, mikor magyar testvéreink s ezek közt, az eddig megállapított hivatalos adatok szerint főképen Tisza• Újlak, Kisszekeres, Darnó, Nagy-Szekeres, Nagy Ar, Riese, Számos-Becs, Fehér- Gyarmat és hazánk egy nehány más községe szolgábaáák az amerikai katasztrófához a, legolcsóbb magyar emberanyagot. A sors csapása, kivált az utóbbi pár év alatt különösképen üldözi a magyar kivándorlókat, de ily borzalmas erejével talán sohasem sújtott le a kalandos boldogság után vágyakozó szerencsétlen kivándorló honfitársainkra, midőn nehány pillanat alatt százával oltotta ki a fojtó bányalég annyi munkabíró erős magyar férfi életét. Szatmár és Ugocsa megyében sok anyára borított a halál özvegyi gyászt és sok gyermek életére hozott keserű árvaságot. Azok a szerető lelkek, kikért elszakadt honfitársaink nehéz munkában arezuk verejtékével dolgoztak, talán még most sem sejtik, hogy a családfentartóik szive megszűnt már dobogni. Utolsó sóhajuk e föld felé szállott, azokba a nádfödeles kis házakba, hol a csábitó ügynökök szavaira a pénzkeresésre, a boldogulásra mesés álmaikat szőtték s a melyek már rájuk nézve örökre megközelit- hetetlenekké váltak. Mit nem adtak volna érte, hogy ha a szegényes életet nyújtó magyar föld erdejének, mezejének, tallójának édesen lengedező szellőjéből szívhattak volna nehány lélekzetet, mikor tüdejüket a bányának, ennek az élők önkéntes börtönének gázai kezdték fojtogatni! Utolsó fohászukból bizonyára nem hiányoztak keserű átkaik sem azon ámitók fejére, kik e hazából őket a rózsás remények kábító szavaival kedveseik köréből örökre kiragadták. Amerikában ma már csakis bányamunka kecsegtetheti a kivándorlókat nagyobb keresettel, mint a mennyit idehaza is megtudnának szerezni, de ezekben a bányákban mindig a halál angyala lebeg a mit sem sejtő munkások felett s ki tudja, melyik perez változtatja a több száz méter mélységű üreget az emberek örök éjszakájává! Annak, a ki e munkakeresletért hazát cserél, bizony le kell egyszersmind számolnia lelkiismeretével is, hogy íeleségét özvegy- gyé gyermekeit árvákká teszi. Természetes, hogy az amerikai ügynökségek az ilyen ka- tasztrólákról alig adnak hirt, vagy egyáltalán az ilyesmiken csak át siklanak. Hiszen rontaná az üzletet, kevésbitené az áldozatra szánt magyar emberanyagot, ha a folyvást fenyegető veszedelmeket is kikürtölni engednék. A sheswicki katasztrófáról is alig nehány sort adnak hazai lapjaink. Amerikai levelezőnk Nikelszky Béla hazafias érzületének köszönhetjük, hogy e téren, e szomorú helyzetről részletes felvilágosítást is adhatunk, ki hozzánk írott sorait e szavakkal végzi be: „Ha Isten csapása még pár évig oly elementáris erővel sújtja magyar testvéreinket, mint a hogy az a közelmúltban és jelenleg is reánk nehezedett, nem kell többé a magyar államnak gondoskodnia a kivándorlást megakadályozó intézkedésekről, meg fog az szűnni magától is. Igaz, hogy a sors e keserű tanítása megdöbbentően lei- világosító s mindig fáj 5 sebeket üt szivünkön, de talán elejét veszi magyar testvéreink még tömegesebb és állandóbb elpusztulásának.“ A legutóbbi sheswicki katasztrófa áldozatainak névsorát még nem zárta le teljesen a hivatalos jelentés, de az eddig megjelent s a minket közelről érdeklő áldozatok neveit és lakóhelyét itt közöljük: Kis-Szekeresről: VáradiBernát, nős, 1 gyermek. Hajdú József, nős, ref. Kovács László, nős, 4 gyermek atyja, ref. Nagy Bálint 18 éves, ref. Katrus János 18 éves, ref. Darnóról: Tukacs Károly, 18 éves, ref. Nagy-Szekeresről: Kozák Antal, nős, 2 gyermek atyja, ref. Nagy-Árról: Balogh Gusztáv, nős, ref., 2 gyermek atyja. Toldi József, ref. Szatmár- megye (Szatmár?) Riese: Garda Lőrincz, 35 éves nős, 1 gyermek atyja. Tisza-Ujlakról (Ugocsa m.) Héjjá János, gör, kath. nős, 1 gyermek atyja, felesége, gyermeke Amerikába. Héjjá Ferencz, gör. kath. Héjjá József, g. k. tesvérei. Kovács István, nős, 5 gyermek atyja, r. k. Kovács János, nős, 4 gyermek atyja, r k. Bodnár Mihály, nős, 6 gyermek atyja, g. k. Gyurkó Antal, nős, 2 gyermek atyja g. k. Mathé Lajos nős, 2 gyermek atyja r. k. Géczy Ferencz nős, 5 gyermek atyja r. k. Antal Ferencz, nős, 4 gyermek atyja r. k. Tóth István, nős, 2 gyermek atyja, gör. kath. Oioczky Sándor, nős, 4 napos gyermeke van, g. k. A katasztrófa részleteit Harsányi S. homesteadi és vidéki református lelkész ur a következőleg irta le nekünk : A „Szamos“ tek. Szerkesztőségének Szatmár. Cheswick, Pa., jan. 27. A gyász és szomorúság tanyájáról, a halál angyalának egy gazdag aratási mezejéről, Cheswickrőí, Pa. irom e sorokat, hol az uj évszázad egyik méltán legnagyobbnak mond ható szerencsétlensége történt meg jan. 25-én, a mely szerencsétlenség folytán megközelítőleg 180 ember, legtöbbje, sajnos, honfitársunk — veszítette el életét. E perezben, mikor e sorokat irom, szegény honfitársaink tetemei még ott feküsznek a bánya mélyén, senki által meg nem közelíthetve, megpihenve minden földi küzdelemtől, a keuyérkereső nehéz munka minden gondjaitól, arczaverejtókezé- sétől, mig azok, akikért éltek és dolgoztak az elhunytak, azok a szerető lelkek ott az ó-haza kedves földjén, talán nem is sejtik, hogy a családfenntartó szive immár örökre megszűnt dobogni. A szerencsétlenség hírét az angol esti lapból olvastam s mivel tegnap már késő lett volna, a ma reggeli vonattal jöttem ide ki. A lapokból nem vehettem ugyan ki, de feltételeztem — különbén is érintkezésben lóvén a cheswicki magyarokkal — bogy az áldozatok között magyar embereknek is kell lenniök. Ebbéli gyanúm, sajnos, nagyon is beigazolást nyert. A kocsis, ki a bánya bejáratához szállított, már az utón megerősítette aggodalmas gyanúmat, midőn elmondta, hogy az áldozatok legnagyobb részben „magyarok és szlávok.“ Legelőször is egy magyar ház után tudakolczíam. Rámutattak egy emeletes házra, melyben Héjjá János lakott családjával és 10 burdossal. Ez a ház nép mindenestül elpusztult, kivéve természetesen az asszonyt és a két kis gyermeket. Ettől az egyetlen háztól 11 magyar ember lelte halálát a bányában. Az elpusztultak között van a házi gazda József és Ferencz nevű két testvére is. Azután bebocsáttatást kértem és nyertem a lakással átellenben levő, szüksógbeli kórházzá átalakított iskolába, melynek bejáratát rendőrök őrizték, mig bent egy tuczat orvos és ápolónő állottak készen, várva az áldozatoknak a bányából való felhozatalára. Az iskolából minden bútorzat ki volt hordva, hogy legyen elegendő hely a hullák elhelyezésére. A pádimen- tum vastagon be volt szórva szénával, mig köröskörül tábori ágyak állottak készenlétben. Megmondva nevemet s hivatkozva arra, hog3r agyar pap vagyok, a rendőr készséggel nyitott utat és odavezetett egy súlyosan sérült magyar ember ágyához. Horváth György az illető neve, ki a halállal vívódva hánykolódott nyomorúságának utján. Többször eszmélethez jött, de szólani nem tudott, csupán fejével intett, hogy kérdésemet megértette s izmai rángatódzá- sai árulták el kínjait. Horváth éjszakai munkás lóvén, nem ment le a többiekkel dolgozni, hanem a szerencsétlenség estéjén egyike vo.t azon derék és bátor emberednek, kik a mentési munkálatok végzésére önkényesen vállalkoztak. A bánya főmérnökkel együtt szállott le a bányába, keresni és megmenteni igyekezve az áldozatokat, de jóhiszeműségéért és bátorságáért majd nem ott hagyta cserébe JL Róth Fülöp kárlsbádi czipőra ktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. # Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára Mmizm* t t Az előrehaladt téli idény miatt a még raktáron le I? I ! áruk gyári áron alul is beszerezhetők levő téli