Szamos, 1904. február (36. évfolyam, 9-16. szám)
1904-02-17 / Rendkívüli kiadás
X életét. A főmérnöknek csak holttestét hozták fel, mig Horváth talán megmenthető még az életnek. A terem másik oldalában egy felismerhetetlenségig összeégett emberi alakot láttam, ki felett 3—4 orvos aggódva vigyázott. Az egyetlen élő lény, ki a bányából megmenekült. A két szeme ki volt égve, egész arcza, orra, füle, haja teljesen feketére perzselve, csupán két ajka égett csodálatos pirosságtól. Elfordultam a rettenetes látványtól s nem tudva meghatottságomat palástolni, engedtem, hogy könnyeim, megindultságom s részvétem néma jelei szabadon folyjanak alá orczámon! E szerencsétlen ember élete természetesen csak pár órai kínlódásnak a kérdése legfeljebb. De a jó Isten könyörülő- tét tesz vele, mihamarább elküldi hozzája az ő szolgáját, r. szabaditás- nak a halálnak angyalát. Még egy tekintetet vetve a két szerencset- lenre, s szívből fakadó buzgó imádságomban a jó Istennek irgalmába ajánlva őket, elhagytam a szomorú termet, mely nem sokára — ha a mentési munkálatok végezhetők lesz nek, 180 embernek ravatali háza lesz. A bányánál, mikor oda jutottam, száz és száz ember tolongott. Férfiak és nők, gyermekek és aggok, magyarok, tótok és angolok egyek voltak a veszteség fájdalmában Itt 3—4-en zokogtak hangosan, ott egy édes anya csókolta árva gyermekét., mint vihar után a tépett fagalyak egymásra borulva, amott egy nő kereste hitvestársát, emitt egy ifjú leány jegyesét! 1 Mindeniknek tekintete mereven iránj'ult a bánya bejáratára. De az csöndes és üres volt. A kik ott lenn vannak, azoknak ajkai nem nyílnak többé szólásra, sem szemeik mosolygásra, sem karjaik kedveseik ölelésére. Cheswicken nem találni most vidám arczokat, sem örömöt, sem jó kedvet. Mindenki csináltatja a gyász- ruhákat, kihaltak a kenyérkereső, munkabíró édes apák, az egész faluban csak asszonyok és gyermekek maradtak. Azt a látványt, mely szemem elé tolult, mikor azt a sok könyezö arczot, a veszteség fájdalmában vigasztalanul és egyszersmind tehetetlenül álló nő és gyermek csoportot, megindultságukban hangosan zokogó férfiakat, a reményét, vesztett siratok százait magam előtt láttam, valamint leirni nem, úgy elfelejteni sem tudom soha. És csak arra kérem a vigasztalásnak Istenét, hogy kegyelmének minden erejével álljon mellettük a kesergőknek, hogy érezzék, hogy nincsenek mindenestől fogva elhagyatva, hanem velők van az, kinek segedelme a legtöbbet ér, ki maga adta a haldokló családapák ajkaira ama biztató és fölemelő szavakat: „Bízzad a te árváidat ón reám, és a te özvegyeid ón bennem vessék reménységöket.“ Egy magyar hős. A mentési munkálatoknak magyar hőse is van : Horváth György. Az elsők között volt, kik a szerencsétlenül járt Taylorral mentek a bányába; s magát is csaknem életveszélyes állapotban hozták ki a bányából. De már sokkal jobban van. mikor magához tért, ez volt első szava: „Adjanak egy pohár sört.“ Horvátot igen intelligens embernek mondják, ki tolmácsként szerepelt a szénbányatársulatnál. Amerikában elég pénzt keresvén, szülő hazájában akarja tölteni további életét. Nejét és két gyermekét már múlt hónapban haza is küldte, maga pedig márcziusban szándékozott őket követni. Most persze egészségi állapotától fog függni, kiviheti-e szándékát. A felelősség kérdése a cheswicki katasztrófáért. Megdöbbenve olvassuk a ches wicki rettenetes bánya-katasztrófa hírét, mely száznyolczvanöt derék bányamunkásnak okozta halálát. Megdöbbenésünket csak fokozza, hogy az áldozatok között megint feles számmal vannak szerencsétlen honfitársaink, de ha egy magyar sem volna közöttük, akkor is csak oly részvéttel gondolnánk az áldozatok családjaira, az özvegyekre és árvákra és akkor is csakúgy fölvetnők a kérdést : ki a felelős ennyi emberélet kioltásáért ? A katasztrófa színhelyéről már meg is adják a választ ez utóbbi kérdésünkre. Azt mondják, hogy nem lehet pontosan megállapítani a robbanás okát; hogy az alkalmasint valamely bányász vigyázatlanságából eredt, a mi ha való, úgy a bűnös már el is vette büntetését, mert hiszen ő is ott veszett a többivel ; és hogy a bányatársaság és annak közegei megtettek mindent, mit a törvény előír a bánya biztonsága érdekében. Ismerjük már ezt a fehérre mosást. Ismétlődik az minden nagyobb bánya-katasztrófa után S azzal, hogy a felelősséget eleve elhárítják a kompániáról és a katasztrófát vagy meg nem előzhető természet balesetnek vagy a katasztrófánál tönkrement bányászmunkás vigyázatlanságának tulajdonítják, elejét veszik annak, hogy az áldozatok családjai kártérítést követelhessenek a társulattól. De éppen azért, mert oly nyilvánvaló a mosakodás czélja és mert sajnos való, hogy a bányainspektorok, vajmi kevés kivétellel, a bánya- tulajdonosok teremtményei: jogos a kétely az inspektorok véleményének valósága iránt. A vasúti baleseteknél is megpróbálják a felelősséget elhárítani magukról a vasuttársulatok, de ma már mindenki tudja, fogy ha a vasutasok teljesitönók kötelességüket és betartanák az elővigyázsrfci szabályokat, a balesetek száma minimumra szállana alá. Éppen igy kétségtelen, hogy ha a bányák körül teljesítenék az arra hivatott közegek kötelességüket és ha a társulatok maguk jobban tö födnének embereik jólétével, nem fordulhatna elő annyi bányakatasztrófa. Hiszen igaz, hogy a ki a föld gyomrába száll alá, hogy onnan kihozza a fekete gyémántot, örökösen kezében tartja életét és mindig el van készülve a halálra. De ez csak annál inkább rójja a kötelességet a bánya-hivatalnokokra, hogy ügyeljenek a bánya levegőjének tisztaságára és elejét vegyék a lehetőségnek, hogy bárki nyílt lámpával vagy égő gyufával mozgásba hozza a bányarómet. S Amerika bányamunkásainak nem szabadna nyugodniok, mig legszigorúbb rendszabályok nem foganatosít tatnak a bányák biztonsága érdekében. Csakigy kellene arra is ügyelni, hogy a ki a bányába megy dolgozni, kötelességtudó ember legyen és meg lehessen bízni benue. Százötven holttest. Mikor pénteken este beszüntették a holttestek fölhozatalát, százötven áldozat hullája volt fölszinen. Úgy hiszik, hogy még húsz hulla van a bányában, a törmelék alá temetve; ezek kihozatala esetleg még több napot fog igénybe venni. A bánj'ában járt inspektorok megállapították, hogy a katasztrófát egy hiányos lövés okozta, mely a szénbefurt nyílásból egy darab égő papirt vetett ki és ettől gyűlt meg és robbant föl a bányalég. Meg is találták a hiányosan fúrt lyukat s ennek közelében feküdt I. A. Gordon „fire boss“ teteme, ki egyúttal a lövéseket vezette a bányában. JótékonyságPittsburgban rendkívüli módon nyilatkozott meg a lakosság részvéte. A „Pittsburg Dispatch“ irodájában — mely lap elsőnek indította meg a gyűjtést, — egész nap egyik ember a másiknak adja a kilincset és nyújtja át a kezelőhivatalnoknak az özvegyek és árváknak szánt adományát, sok esetben vonakodva még a nevét is megmondani, mert — úgymond — az igaz jótékonyság nem keresi a nyilvánosságot. Cheswickben, az iskolaépületben. a halottas kamrául szolgáló terem melletti szobában nyílt meg a jótékonysági iroda, a hol meleg ruhával, czipővel, élelmiszerekkel látják el a szükölködőket. A „Pittsburg Dispath“ azt írja, hogy százezer dollárra van legalább szükség, hog}r átlag ezer dollár jusson egy-egy családra. A cheswicki polgármester 25 ezer dollárt mond csak szükségesnek, de ez határozottan téves számításon alapszik. A temetés. A katasztrófa magyar áldozatainak temetései rendkívüli meghatottságot keltettek és az amerikaiak meghatottan hallgatták, mint énekelte a vagy félszáz magyar a „Te benned bíztunk elejétől fogva . . .“ Harsányi Sándor homestadai ref. lelkész megállapította, hogy a katasztrófánál elpusztult ref, val- lásu magyarok nem tartoztak a Ref. Egyesülethez, melynek cheswicki osztályát csak mostanában akarták megalakítani. Nagy részvétet kelt Harangozó Emma sorsa. Két évvel ezelőtt jött apjával, Harangozó Jánossal Veszprém megye, Láziról Amerikába. Az apa hat hónap előtt kapott munkát a cheswicki bányában s leánya Oak- lanban keresett és kapott szolgálatot, hogy apja közelében lehessen. A leány kijött Cheswickre, hogy bevárja apja hullájának kihozatalát és keserves zokogása még az általános gyász közepette is feltűnt. A holttestek azonosításánál a legszivfacsaróbb jelenetet Oloczky Sándor (Tisza-Ujlak) özvegye idézte elő. Az asszony aggodalmasan lesett minden szánt, mely hozta a halottakat. A mely perczbe letették koporsóját, odarohant — hiába nem a férje nyugszik benuök. Egyszerre csak volötrázó sikoly Laliik az özvegy ráakadt férje hullájára. Ráborult és csókolta a szenesedett ajkakat. Őt férfiúra volt szükség, hogy» el lehessen vonni a tetemtől. De emberfölötti erővel kiszabadította magát és megint a koporsóhoz ro hant, eltépte annak alsó részét és addig csókolta a holt kezet, mig csak el nem vezették. A koporsókat az iskolából vasúton vitték a temetőbe. Az első vonaton, az első három koporsóban magyar emberek nyugogtak : Kovács János és István, fivérek és sógoruk, Antal Ferencz, mind a három Tisza- Ujlakró). A gyászszertartás közben Antal Ferenczné, ki férjét és kér fivérét siratja, kirohant a sokaságból és kedvesei koporsójára borult. Csal nehezen tudták elválasztani halói- taitól. A 10 éves Kovács János, hét éves kis bugát vezetve kezén, jött a cornerhez. „Kérem, mister, engedje, hogy hazavigyem apát, — mondá a fiúcska. — Hétfő óta keresem. Láttam a lábbelijét, de őt nem tudom találni. Kérem, ne rejtse el. Mondja meg hol van.“ A fiú elmondta a halottkém kérdéseire, hogy hétfő óta áll a bánya bejáratánál, húgával fölváltva, hogy bejárják apjuk kihozaNematott a „Szabadsajté“ könyvnyomdában Szatmáron 1904 tálát. Anyjuk megmondta, hogy minő lábbeli volt apjukon. Szerdán délután kihoztak egy holttestet, melyen olyan lábbeli volt A fiú követte a hullavivőket a halottas karáig, de mikor kihozták a koporsókat, nem tudta megtalálni apa holttestét. S a halottként sem akadt rá. A cheswicki levél. Kedves feleségem ! Istentől kívánom, Friss, jó egészségben találjon írásom, Dolgozom Cheswicken, a szenes bá[nyában, De karácsony óta vagyok számításban, Hogy jövő husvétra szerelmetes párom, Az idegen földet többé már nem járom. Hazamék örökre, itt dehogy maradok; Addig is az Isten áldása rajtatok! Csókollak ezerszer, téged s a kis Jóskát, Mondd, hogy viszek neki sok-sok széfet, jócskát. Majd azt is megirom jövő levelembe; Lábam a hajóba, hogy mikor teszem be. Az Isten maradjon, véletek és velem És ezzel bezárom írásom levelem. * És elment a levél, Elvitte a posta . . . Férjét várja a nő, Apját a kis Jóska. Hej! de sok-sok asszony S annál is több árva, A férjet az apát, De hiába várja! Megölte a bánya. Kemény György. Felelős szerkesztő: Dr, Hantz Jenő. Fődolgozótárs: Ferency János. Lap-kiadótulajdonos: Litteczky Endre. ft Szabadsajtó nyomdában két három gimnáziumot végzett fiú tanulóul felvétetik. ... Javított mintájú és jó papírra nyomott, olcsó sotnás VáltóViszKercsei Kielfyitísi Végrehajtási Heveny, Kereseten stb. a ‘‘Szabadsajtóban“ kaphatók. KsexüKKsauBunt 10.000 pár czipő! 4 pár czipő csak 2 frt 50 krért olcsó ár mellett kapható tömeges vétel következtében 1 pár férfi, 1 pár női fűzős czipő fekete vagy barna, erősen szegezett talppal. Teljesen uj fazon. Továbbá 1 pár úri czipő, 1 pár női divatos elegáns könny« czipő. összesen 4 pár 2 frt 50 kr. Megrendelésnél elég a hosszúság megjelölése. Utánvéti elküldés. K 0 H A N’S czipő kivitele KRAKAU Nr. 447. A nem találó sziveeeu kicseréltetik. FESTŐI SZÉP egy gyönge fehér puh» arczs2in, ugy- sfintín a szeplótól és bórtisztátalan- Ságoktól mentes arca. Sít csak sgy lehet elérni ha napánként a Bergmann féle llliemszappanaal moiéunk. Beszerezhet Bergmann ét Co-tól Dresda és Tetschen a|E. Kapható 8o fillérért Unger Ullmaa gyógyszertárában és Barték Drogériájában.
