Szamos, 1904. február (36. évfolyam, 9-16. szám)

1904-02-11 / 11. szám

nak a kövezetvám körzetnek bevonása iránt a tanácsnak beadott javaslatát a tanács elfogadta és kimondotta, hogy ezen útnak a Szamos-hid és az udvari lejáró közötti részét, a kövezetvám körzetbe bevonja és ez iránt a törvény értelmében felszerelendő kérvényt a közigazgatási bizottság utján, ée kereskedelmi minisztériumhoz felterjeszteni rendelte.

A gazdasági szakbizottság három magán kérvényt terjesztett elő, amelyek közül a két első kedvező elintézést nyert, ellenben a harmadiknál teljesen váratlan fordulat állott elő.

Az első két kérvényben a németii gör. kath. egyház a múlt évben megígért 170 korona segélyt, a szatmári lóverseny egylet pedig a folyó évi költségvetésbe lelvett 800 korona segélyt megadatni kérte. A közgyűlés ezen kérelmeket teljesítette és ez utóbbinál kimondotta, hogy a lóversenyre megszavazott 800 koronát csak annak megtörténte után fogja kiutalványozni. A harmadik kérvény a szatmári ipari hitelszö vetkezet által tett beadvány, .a a melyben kérte, hogy a Zöldfavendéglő a szövetkezetnek 6 évre adassák bérbe, másrészről Krausz Áronná jelenlegi bérlő is nyújtott be kérvényt, a melyben a még hátralevő két évre a bérletben hagyását kérte. A jogügyi szakbizottság a bérlet megszüntetésének kérdését tárgyalva, kijelentette, hogy a szerződés értelmében a bérlet 3 havi előleges felmondással megszüntethető. Ezen javaslat valamint a gazdasági szakbizottság véleménye után megindult a vita a felett, hogy a bérlet, amelyet különben a városi tanács május elsőre felmondott, a hitel- szövetkezetnek adassék-e, vagy pedig a bérlő a bérletben megha- gyassék. Mindenekelőtt szavazás utján kimondatott, hogy a város a bérlet felmondását fenntartja s miután a bérlő a bérletet nem

maga használja s azzal nyerészkedik, a bérletben tovább meg nem hagyja, de más részről tekintettel arra, hogy a szabályok értelmében a város birtoka árverés utján értékesítendő, a hitelszövetkezetnek sem adja oda, hanem elrendelte, hogy a Zöldfa vendéglő bérbeadása iránt a városi tanács t rt- son árverést.

A városi épületeknél 1904. évben foganatosítandó munkálatok beosztására nézve, a gazdasági tanácsos és mérnök által beadott tervezetet a közgyűlés elfogadta és kimondotta hogy azon munkálatok, amelyekre átalány összegek vannak fölvéve házilag, a melyek pedig rendes költségvetéssel vannak ellátva, vállalat utján hajtassanak végre.

A gyámpénztári szabályrendelet módosítása iránt a közgyűlés a jogügyi szakbizottság előterjesztését elfogadta és a szabályrendeletet megerősítés végett a belügyminisztériumhoz felterjesztetni rendelte.

A gőzmalom társulatnak azon kérelmét, hogy a vasúti állomástól a gőzmalom telepig saját vágányukon szállított terhek után fizetett kövezetvám téríttessék visz- sza, a közgyűlés teljesíthetőnek találta, mert a közigazgatási bíróság kimondotta, hogy a gőzmalom társulat az ily terhek után kövezetvámot fizetni nem köteles.

A Neuschloss-czégnek biztosítéka ügyében a közgyűlés megengedte, hogy a czégnek 120000 korona biztosítékából 70000 korona kiadassák, mert a hátralevő máslélévi vágásra a bentmara» dando 50000 korona elegendő biztosítékot nyújt.

Szász István II. oszt. rendőr szolgálatképtelenné válván, a közgyűlés f. évi márczius 1-től nyugdíjba helyezte és évi nyugdiját 308 koronában állapította meg.

Végül Esztergom vármegyének a 7 éven felüli gyermekek tartásdijának viselése tekintetében,

az országgyűléshez intézett feliratát a közgyűlés magáévá tette és annak szellemében hasonló felirat küldését rendelte el.

Ezzel a közgyűlés véget ért.

Színház.

„Józsi.“ Ez egy 10 éven aluli urfi, aki hunezub, szemtelen, ügyes, vásott, kotnyeles, koránérett, mak- ranczos, ravaszkodó, szóval jól fejle- dezö s jónevelésü vesszőzni való kölyök ; csinál egy rakás kellemetlenséget, heczczet, kárt s csípős, találó nyelveoskéje van.§Nagyon mulatságos kis alak. Józsi a bácsik és nénik dolgába, akik egymást akarják amúgy elegáns szokás szerint bosszantani, vagy egymással titkon szerelmetes- kednek stb., belekotyog és belefirkál. Sok-sok pompás jelenet kerül igy össze. így lett aztán Józsi egy bohózat hősévé, minekutána már . egy könyvben híre járt notórius csinjei- nek, 3 felvonásos bohózat központja ő, — amelyet a tehetséges, fiatal iró, Molnár Ferencz, a „Doktor ur“ szerzője irt. A bohózat tárgya kissé gyönge, de kidolgozása kitűnő, egy pár elnyújtott fecsegéstől s még egykét lényegtelen dologtól eltekintve. A „Józsi“ nem annyira közvetlen alkotás, mint a „Doktor ur“ s talán nem is oly értékes, de tagadhatatlan, hogy az a fényes szellem, amely oly éretten és nagy diadallal nyilvánul meg és sziporkázik a „Doktor ur“- ban, itt is megkapó ötletekkel; rendkívül találóan megrajzolt alakokkal s jelenetekkel, és pompás helyzet komikummal (főleg a 3-ik felvonásban) dolgozik.

A bohózatot szombaton este játszották először, s a telt házat mindvégig derült hangulatban tartotta.

A darab szinrehozatalával meg lehettünk elégedve. A rendezés és diszletezés jó volt. Kivált a harmadik felvonás sikerrel lett megoldva.

A czimszerepet Garay Ilus játszotta. Csinos kis Józsi volt, csak nagyocska. Ügyesen játszott, de talán több izgékonyság és rakonczát- lankodás kellett volna. F. Lányi Irma és Széli igen jól alakítottak. Tábori a vén kötni való svábot nagyszerűen játszotta; épugy a fát, a* nyápisz Poldit Toronyi Gyula, Nagy Sándor a póruljárt Se bőt jelesül rajzolta meg, ezt legjobb alakításaihoz sora

koztathatja. Papír jól fésült és állandó pénzzavarban nyögő zongora- mestere figyelmet és elismerést érdemelt. Pápay nem helyesen fogta föl az orvos szerepét, maszkja sem oda való volt; saját hajában is játszhatott volna. Ez az alakitás magában tekintve elég jó, de nem illett ide, Az itteni alak nem rokonszenvtelen. Jók voltak: Szentes, Reviczki, Bá- tesi és Vásárhelyi.

Ma is tapasztaltuk azou illuzió- routó dolgot, hogy játék alatt az ajtó és ablak nyílásoknál illetéktelen orrok és buksik jelennek meg. Vagy a hogy a színről eltávozó előadó maga előtt kinyitja az ajtót, egy-egy prózai alak ugrik félre. Az ilyesmi szükségtelen.

„Tavasz.“ Ezt a bizsergős természetű, és kedvesen bohó zenéjü operettet, amelyben láthatsz merész iveket rajzoló lábszárakat is, ötödször adták vasárnap este. Az ötödik estén tartsunk egy kis szemlét. Nem nézte ugyan telt ház már a Tavaszt; de a fél ház jól mulatott az elég helyesen lefolyt előadáson. Toronyi friss játéka tiszta éneke ; Táborifjósü- teíü vén kópéja tetszett. Márkus, ez a szerény magatartásu primadonnánk, meg agadóan énekelt. Bizony adhatna hangjából az e tekintetben legkevésbé sem dicsekedhető társnőinek is. Szabó M., színtársulatunk legcsinosabb hölgytagja, legjobb komikai szerepeinek egjúkót játszotta el az anyósban. Kornai mint röpke szobalány csintalankodott; sikerült és szerepéhez pászoló orcsesztrum- pillantásai is voltak Papír nyavalyás pinczéréről, Ferenczi bohém irodavezetőjéről és Szentes sörön hízott Krampeticséről nem feledkezünk el. Reviczki elejtette énekszámait — és azok összetörtek.

Állandóan tapasztaljuk, hogy színésznőink gyönge tánczosok; holmi ugrum-bugrum-keverék a tánczuk. Nesze közönség.

„Bob herezeg.“ Hétfőn, zónában, kis hijján telt ház nézte végig ezt a vonzó operettet. A darab iránt mutatkozó eme élénk érdeklődés te- s zi kötelességünkké, hogy figyelemmel kísérjük az előadást. A darab irgalom nélkül meg volt tépázva- vagdalva, metszve-nyesve. Ki az, aki azt hiszi, hogy ezt észre nem vesz- szük ? ! A magánénekek nem tettek hatást. Az énekesnő első és főkelléke, hogy hangja legyen.

„Józsi.“ Kedden másodszor, elég nagy közönség előtt. — Szerepjuk nem leszek; fogjanak magoknak más papot, én megyek vissza Maszlagra káplánnak, nekem drága a tu dományom.

— Csak nem tréfál a Tiszteletéi uram ? Csak nem teszi eklézsiánkat pocsékká ? Hírünk elmegy egész országban, s nem tudunk kapni sehol egy papot. Ne mélázzon Tiszteletee uram! Meg lehet itt élni urason. Mi a frányának való az a firidő szoba ? Hisz a püspöknek se hiszem hogy volna.

Persze hogy nincs, erősiti a vén bába Paczal Boris, a legnagyobb tyuktolvaj a faluban.

— Sohse búsuljon Tiszteletes uram! Ne hagyjon itt bennünket. Meg lehet itt élni! csak házasodjék meg mielőbb! Vegyen el egy akkurátus leányzót, olyat, kinek van mit aprítani a tejbe. Van itt a falunkban sok szép papnénak való leányzó. Vau a biró komának, van a jegyző urnák, még pedig gondos, van, tisztesség nem esik szólván nekem is fölszólalt nekihevülve a kurátor.

— Ugyan mire házasodjam meg? hallják kendtek, mikor nincs egy macskám se! Az eklézsia szegény is rongyos is, ez a parochia pedig csak istállónak való.

— Na! [ez már nagy sértés! . . a mi parókiánk istállónak való? — Ilyet mondani „makkverőség“ Tiszteletes uram! szónokolt a községi kis biró Czibere Menyus, a „falu szája“, kiérdemült. dinnyecsősz.

— Meglakhatnék e parókiában egy esperes is Tiszteletes uram! erősködött a községi vízimolnár Pernye Gergely, — vén papunk ebben vénült meg, pedig az tudott zsidóul is, taljánul is, görögül is, diákul is, nagy észbeli tehetséggel birt, szónokolni pedig jobban tudott az esperesnél, kinek gyenge a fujtatója (értsd a tüdeje) beszólt egy berúgott presbyter Palacsinta Mihály, kinek szintén volt egy papnéságra vágyó leánya, a Lidi — ki „külföldön“ is (értsd a szomszéd városban) volt varrást, strimflib kötni tanulni.

— Na! hát ón nem lakom itt hallják kendtek! Csak úgy maradok itt, ha épitnek nekem egy 6 szobás, üveges folyosóval ellátott paróchiát mielőbb. Mig ilyen lakásom nem lesz, nem nősülök meg.

— Építünk 1 csak házasodjék meg Tiszteletes uram! innen közülünk. Ha kenyeret adtunk, adunk, a ki segítsen még enni is, beszólt a biró Kajla Máté uram, kinek orczája

a pálinkától nyitott, mint búza közt a pipacs.

— De miből élek meg ? . . .

— Hoz az asszony Tiszteletes uram! Ad ám az Isten Tiszteletes uram! bölcselkedett a kajsza szájú vizi molnár.

E beszéd közben bejött a szobába a községi jegyző is Tallórosy Tihamér ur, egy kis poczakos veres hajú ravasz ember, s kezeit dörzsölve egyre mosolygott. Meghívta az uj papot magához vacsorára, mivel fájós szemű, affektáló (a neveidében tauulta ezt) leányát Valériát papnó- nak szánta. A jegyző főkortes volt a papválasztásnál, ö választatta meg Palásthy urat egy családos pappal szemben, mivel ez szerinte „gyengén telelt“ (értsd sovány volt és szőke) és neki „nőtlen“ pap kellett. Tehát elvárta az uj paptól, hogy iránta „hálás“ legyen, — mert hát hiába „Do nt des“ mondja a diák közmondás A mai emberek nagyon élelmesek, körültekintők, önzés nélkül még a templomba se járnak. Oda is érdek viszi Őket. Tallórosy ur periig nagyon körültekintő férfi volt. Minden papot halálra maczerált, ha az ő érdekeit nem segítették elő. Gyűlölt minden papot.

Elment tehát az uj pap a jegyzőhöz vacsorára, hol terített asztal várta. Valéria a házi kisasszony, majd elrepült a sok szalagtól, mit magára szedett. Affektált erősen, czimbalmozott, dalolt nyájaskodott. Ott volt a falu előkelősége, ettek, ittak, daloltak dikczióztak, éltették az uj papot mint valami uj „meteort“ az egyházi élet egén.

Midőn a lakomának vége volt, haza se bocsátották az uj papot. Ott marasztották hálásra is. Piros selyem paplanos ágyat vetettek részére. Álmában azt álmodta, Valériát vette el nőül. Erre felrezzent s igy szólt. „Hála Istennek csak álom volt!“ Másnap a tökéletlen bíróhoz volt híva az uj pap ebédre. Itt is volt evés, ivás nyakhajlásig. Julcsa a biró piros pozsgás leánya szintén majd elrepül a sok magára szedett pántlikától. Affektált ez is. Papnéságra vágyott ez is, a papnó első széke a templomban legszebb ábrándjai közé tartozott.

Látva őket egymás mellett ülni a karos ládán egy vód asszony, igy kiáltott fel: — Milyen gyöngy pár! ? Isten is egymásnak teremte őket. Mire Julcsa Öntelten vihogott! . . .

Palásthy ur szivét heves moz-