Szamos, 1904. január (36. évfolyam, 1-8. szám)
1904-01-31 / 8. szám
XXXVI, évfolyam. Szatmár, 1904. vasárnap január iio 3i 8-ik szám. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. y7 t ■ i •v•. rO a,- ' i. í »».V v .7 •■•í : - v. •G : O * Előfizetési ár: Egén évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindenoemc dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fehér. A kisiparos és a közönség egy intézményünkben. Működik itt Szatmáron már évek óta egy oly intézmény, mely társadalmunk egy nagyszámú osztályának helyzetének, javítását tűzte ki nemes czéliául s egyben a nagy közönség kényelmét is volna hivatva szolgálni. Ezen intézmény a „Szatmár Németi-i ipari hitel szövetkezet mint az Orsz. Közp. Hitelszöv. tagja.“ Czélja a hanyatló kisipart fellendíteni, a gyár és nagyipar által támasztott verseny folytán a kisiparos kezéből kiesett szerszámát újból a becsületes munkás kézbe adni, nagyszámú kisiparos embertársunknak a mindennapi kenyérkeresetet megkönnyíteni. A munkára törekvő embernek munkát keresni. Mindezekből kifolyólag pedig a mindjobban kihajtó sociális vadhajtásokat lenyirbálni. Úgy szinten nem lényegtelen czélja még az, hogy a közönséget a selejtes gyári iparczikkek helyett minőségileg kifogástalan verseny- képes kézimunkával előállított ipartermékekkel lássa el. Ezen szövetkezet évek óta egy árucsarnokot tart fenn, melyben nemcsak, hogy pusztán hazai gyártmány volna kapható, hanem az mind helyi készítmény is. Kapható vagy megrendelhető minden néven nevezendő tárgy, amit bármely iparágban készítenek. Midőn az egyes iparosnak nincs megrendelése, hogy segédjét ne legyen kénytelen elbocsátani, de főként, hogy a mindennapi kenyere meglegyen, oly tárgyat készít, melyet az árucsarnokban * elhelyezhet, hol megfelelő előleget kap reá öles) kamatláb mellett. Ezen előleget a beraktározott tárgy eladásakor visszafizeti. A kis iparos számlabeli követelését ezen szövetkezetre ruházza át, ki azt néki kitezeti s az adóstól ezzel történt megállapodás szerint behajtja. A szövetkezet ' munkát ad tagjainak olykép, hogy nagyobb szállításokat vagy muikavállalato- kat szerez meg s ezt közöttük szétosztva készítteti el. Tavaly pl. építettek a szövetkezet helybeli kisiparos tagjai két állami népiskolát 180000 korona értékben s ugyancsak kisiparos tagjai szállították az összes újonnan épült iskolákhoz a berendezés egy részét. ' '* 350 tagja van ma a szövetkezetnek. Mindmegannyi polgártársunk s becsületes munkás ember. Hogy ismeri már most a közönség eddig ezen egyesületet és működését ? Tekintélyes nagy emberek véleményét hallottam e városban róla, hallottam nem tag szegény ember véleményét is. Árucsarnokára azt mondják : fércz munkák zálogházi raktára. Hitelügyleti egyébb lebonyolításaira mosolyognak a nagy pénz corifeusok. Építkezési és az ;skolai berendezési vállalata ellen dolgozott a város apraja nagyja s mikor mégis csak jutottak valami munkához s az kész volt, megint csak szidták kifogásolták okkal ok nélkül iparosaink, derék pol- Trtársaink ezen munkáját is. Azt hiszem ez nem a leghatásosabb támogatás ilyen intézménynyel szemben a közönség részéről. Most jelent meg ezen intézet zárszámadása a múlt évről. Nem kábul bele az ember a milliókba, midőn forgalmába betekint. Fillérekből lett ez a forgalom s nem a vagyonos osztály helyezi itt el tőkéit. Az iparosok százai egyesülnek, hogy képessé legyenek a közönség kényes igényeit kielégíteni, nem kérnek ehhez senkitől adományokat s nem is keresik az ömlő pénzforrásokat. Foglalatoskodást keresnek ott az iparosok százai, nehéz munkásságuk termékei elhelyezik s azért legfőbb szükségük van a közönség jóakaró támogatására. Mindazok, kik vásárlásaikkal, megbízásaikkal ezen intézmény forgalmát növelik, egy oly épület szilárdításán fáradoznak, melyben a kisiparos talpraállitása a magasztos főczél s ha megizmosodik, az onnét kikerülő készítmények fognak tanulságot tenni arról, hogy mivé fejlődhetik a kézműves kis ipar, ha a közönség kellő támogatásban részesíti. Neír hihetetlen, hogy ezen intézetről támadt balvélekedés el ne oszolna, ha a könnyen hívők kissé alaposabban igyekeznének czélját megismerni, esetleg bárminemű szükségleteik fedezésénél igénybe is venni. A kivágott rutáról. — A pápa legújabb rendelkezése. — Irta: Marcel Prévost. Határozottan ujitó szellemű pápa a mostani. Megszüntette a nobis no- minavit-ot. Egyszerűsítette a vatikáni etikettet. Azon dolgozik, hogy a vallásos szobrászat és festészet művészi Ízlését visszaállítsa . . . De a legmeglepőbb beavatkozása az, a melyet a női öltözködés dolgában akar keresztülvinni X. Piusnak a római diplomaták doyenjéhez a napokban intézett levele ugyanis azt követeli „hogy a nők ama hivatalos fogadásokon és estélyeken, amelyeken prelátusok és bíborosok részt vesznek. szerényebb décolletage-t használjanak“. Sok szép váll fog az ilyen értelmű rendelet közzétételére boszusan megrándulni. Mindegy, de azért újra előtérbe jutott az az ünnepélyesen és világi módon fölvetett régi kérdés, melyet a nagyképűek „a női szemérem és a décolletage ellentétéinek neveznének. A női szeméremnek, az öltözködésben rejlő szemérmének problémája elcsüggesztheti a lélekbúvárokat. Ez a csodálatos erény, mely olyan határozott, a mig a lélekben lakozik, valóban elhomályosodik és kissé kompromittálódik, a mint külső nyilvá- nulása gyanánt a szögetek vastagságát és a szoknyák, s ruhaderekak szabását fogadja el. Ebben az alakban mint az ártatlanság ellentéte jelenik meg és azt hihetnők, hog szabályait tapasztalt élvhajhászók állapították meg. Ahol az erkölcsök tökéletesen tiszták, a ruházkodás szemérmének, hogy úgy mondjam, nincs árfolyama. így például Finnországban, a legszüziesebb nemzetnél, családi körben vesznek gőzfürdőt, az izba-ban rögtönzött fürdőkamrában. Ellenben Kínában a túlélt nép kéjelgő képzelete a női szemérmet ama szerencsétlen kis lábakba helyezte, melyek összeszoritva, megnyomorítva, bepólyázva eltűnni iparkodnak, hogy a szemet ne sértsék. Francziaországban és a szomszéd államokban a legkényesebb erkölcsbirónak se tanácslom, hogy határt vonjon a nők öltözködésének „ egyszerűsége* tekintetében. Ez váltakozik az évszakok és a nap órái szerint. Augusztusban és világos nappal a lábszár „erkölcsös“ a térd főlöttig; de az a nő, a ki tengerparton kivágott ruhában jelenik meg, lefokozza magát. Ellenben jaj annak, aki télen, esti tizenegy óra ütésekor a meztelen bokáját mutatja ! A szemérem ilyenkor alul jelentkezik ; fönt eltűnik és nevetségessé válik az a nő aki derekának kivágásában nem nyújt elégséges mutatót kortársainak abból, amit Victor Hugo „eszményi anyaginak nevez . . Valljuk meg, hogy ez a következetlenség netovábbja és hogy ama keleti nőnek igaza volt, aki Renan társaságában egy előkelő bálban vett részt és azt a reményét fejezte ki, hogy az estély egy kis orgiával fog végződni. A keleti ember logikusabb, midőn kettős zár alatt tartja, vagy pedig, ha megengedi, hogy sétálni menjenek, előzőleg jól becsomagolja, zsákokká változtatja át őket, úgy, hogy alakjukból semmi se látszassák . . . Ez a kvekkerek nézete is, a kik tiltakoznak a női bájak kitárása ellen, s csakis a kezekre és arezra nézve tesznek kivételt. Sterling asszony, — egy nem régiben elhunyt angol énekesnő — kvekkernö létére vonakodott Viktória királynő előtt másként, mint magasranyuló ruhában énekelni, s a kedvéért el kellett tekinteni a szigorú etikett-tői, mely az udvarnál a dekolletált ruhát Írja elő. * Tehát a női öltözet szemérmességének, hogy a logika kedvelőit kielégíthesse, vagy tökéletesnek, vagy semmisnek kellene lenni. Az igazat megvallva, nem tudom biztosan, hogy a modern nő hajlandó lévén a tudományos szellem haladásával a hagyományokat megtagadni, szemérmes-e például Bernardin de Sant-Pierre Virginiájának módjára, vagyis any- nyira, hogy inkább vízbe ölné magát, semhogy öltözetét egyszerűsítené. A jelenkor vizgyógymódja és sebészete, — hogy csak ezeket említsem — rettenetesen tönkreteszi azt a parancsoló, vak érzést, melylyel a hajdani hölgyek dicsőítették magukat . . . Ebből az következik, hogy a ruházkodás szemérmessége mindinkább oda hajlik, hogy azt hölgyeink olyan szokásnak tekintik, melynek csak megszokásból vetik magukat alá, de amelynek önkényes és hagyományosan elfogadott természetét nagyon jól ismerik . . . E közönyösség hatása kettős: ma már a moralisták nem igeu tiltakoznak a kivágott ruhák ellen, viszont a nagyvilági körökben a túlzott decollotage esetei felette ritkák. Jegyezzük meg, hogy ez nem mindig volt igy, hogy a tizenhetedik és ti- zennyolczadik században, — niég a tizenkilenczedik kezdetén is — nagyon gyakran megtörtént, hogy az Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mini legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. • Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára fiIAaa ^f^ ál • t Az előrehaladt téli idény miatt a még raktáron levő téli M* I ! áruk gyári áron alul is beszerezhetők
