Szamos, 1904. január (36. évfolyam, 1-8. szám)
1904-01-07 / 1. szám
XXXVI. évfolyam. Szatmár, 1904. csütörtök január hé 71-ső szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: ■**« évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egy8s szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG es KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a iap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A főispánválasztással kapcsolatos kérdések. Abból az alkalomból, hogy gróí Hugonnai Béla, Szatmárvár- megye és Szatmár város főispánja ez állásáról lemondását benyújtotta és uj főispán kinevezte- tése előtt állunk, városunknak egy igen fontos kérdése vált aktuálissá. Ez a kérdés nem uj; már régebben érlelődik a köztudatban. Fölvetődött minden olyan alkalommal, valahányszor Nagykároly és Szatmár város érdekei kerültek nyilt ellentétbe s ilyen alkalmakkor a helyzet mindig rámutatott arra a természetes megoldásra, hogy a főispáni teendők ellátását illetőleg a megye és a város egymástól elválasztassék. Ennek a kérdésnek a megoldása két okból is elodázhatlan. Először is azon okból, hogv a leendő lőispán helyzete személyileg megkönyittessék, mert a mostani helyzet nagyon hasonlít az ország dualisztikus állapotához. A főispánnak rendszerint olyan két érdeket kell képviselnie, melyek már lényegükben is ellentétesek. A személve iránti rokonszenvet és bizalmat, ami pedig első rangú kérdés a békés admi- nisztráczió teljesítésében, csak abban a mértékben biztosíthatja magának, a mily mértékben az egyik féle érdeket a másikíéle érdek elhallgattatásával tudja képviselni. Ez pedig annál nehezebb, mert a valóságban tulajdonkép nem is Szatmár város és a megye állanak ellentétben, hanem Szatmár és Nagykároly érdekei s majdnem hagyományossá vált a főispán ama sajátos helyzeté, hogy e két város érdekei képviseletében vagy nyíltan bevallott álláspontot kell elfoglalnia, vagy — és utóbb úgy látszik, ezt tartották praktikusabbnak, — oly n szürke álláspontot, mely a fehérnek és teke tének szinvegyüléke. A főispánnak taktikájától függ aztán, hogy egyik szin se keveredjék össze nagyobb mértékben, mint amen-1 nvire a szürkeszin typusa meg engedi. A íőispán személyére nézve’ pedig ez az állapot nemcsak egyénileg kellemetlen, hanem müköiésének belterjességére nézve is mesterséges gátokat emel, mert nagyobb konczepcziók megvalósi- ása helyett működésének legjava a taktikázás és egyensúlyozás művészetében merül ki, mintha a szatmármegyei lőispánnak nem is volna más missiója, mint az, hogy •Itala a megoldásra váró szocziá- ,is, gazdasági nagy kérdések békében alhassanak. A másik íontos ok, mely városunknak és megyénknek a főispán! administra* ót illető különválasztását illeti, Szatmár városának egy mindenkitől szemmel látott igazságos érdeke: a székhely kérdése. Ez a kérdés is olyan, hogy a béke jegyében alussza csendes álmát. Altató szeréül kitalálták a megye két megyévé osztásának tervét s ezzel sikerült a figyelmet e város nagy igazságáról más kom- óináczió felé terelni. Itt van a földrajzi és kulturális központ s városunk mégsem zik helye e megyének. A közönség már megunta .-zen csodálkozni, de csodálkozik szén minden keresztül utazó idegen s még érthetetlenebb ez a íelyzet, mikor azt is megtudja, logy tulajdonkép a székhelynek szatmárra való visszahelyezését a negye többsége is óhajtja, ellenben a Nagykárolyban összpontosuló megyei tisztikar ezzel szemben olyan ellenállást fejt ki, a milyent a felső hatalomtól befolyásolt vezetőség elfoglal. No hát mi épen azt óhajtjuk, azt sürgetjük, hogy végre vala- hára a megye és Szatmár város ez igen fontos érdeke a maga természetes súlypontja szerint helyezkedjék el, ami úgy látszik, ak- kép volna legczélszerübben megoldható, ha a megye és e város főispáni administratióját illetőleg külön választatnék. Ha komoly az a terv, hogy Szatmármegye két megyévé alakíttassák, egy uj lőispáni állás kreálása annál inkább megfelel a czélnak. Szatmárvármegye a legnagyobb megyék közé tartozik s egymástól sok tekintetben eltérő gazdasági, ipari és nemzetiségi feladatai nemcsak az áttekintő kormányzást igenyii, hanem a kezdeményező, részleteiben is folyvást szemmel tartó és istápoló gazdasági és kultúrpolitikai tevékenységet igényel s mindez érdekek csak veszítenek a megfelelő támogatásból, ha ezekhez még egy szabadkirályi város felsőbb adminisztráSylvester éj. Kedves Gabi! hol töltjük a Syl- vestert, illetve hol várjuk be az uj évet ? Ha úgy tetszik, elmehetünk az öreg Móesihoz, ha már ott töltöttünk mondhatni 364-et, töltsük a 365-öt is ott. Gyanús nekem pajtás az a nagy vonzódásod az öreghez, mondá Miklós Pali íiatal szobrász művész kollegájának Tárkány Gábornak. Nem az a jó bor vonz téged oda, hanem valami tüzesebb szempár. No I no I ne tessék félremagya- rázni! Hát te miért jársz oda ? Épen olyan joggal kérdezhetném ; megszoktam a helyet, úgy érzem mintha otthon volnék. Ti is ott vagytok minden este, jó pajtások, hű czimborák; kell-e ennél jobb csalétek. Szeretem a társaságot a vig fiukat; Punktum. No de ég veled! Este találkozunk. Szólj a Remusnak meg Wemernek, hogy ott legyenek, most méltóan kell befejeznünk az ó esztendőt. Elváltak az utczasarkán. Gábor szerény műterme felé tartott, mely a múzsák közelében a negyedik emelet felett, akarom mondani egy tágas jól világított padlás szobában volt. Lakása az egyszerűség mintaképe, amennyiben egy ágyon egy széken és asztalon ’kívül más bútorral nem volt felszerelve. A belépő tekintetét az első pillanatra a számos vázlat foglalja le, melyek a kopott falat eltakarják. Mindmegannyi egy szép jövő előjele. Tehetséges fiú volt, azonban rossz anyagi viszonyai miatt, meg egy kis könnyüvérüség mellett, sokat kellett küzdeni a léttel. No de keressük fel az öreg Mócsy bácsi jóhirü vendéglőjét, hol leánya az ábrándos arczu Elsa egy virág csokrot helyez a művészek törzsasztalára. Az öreg Mócsinak nem is tetszik ez a dolog és ráförmed a leányra: Mi a patvarnak hozod ide a füstbe azt a virágot ? Jobb lenne ha a sótartót hoznád. Ebben a perezben lép be épen Gábor és mentségére siet a leánynak, lefoglalva a virág cserepet. Ez itt marad Öreg ? Ma virágos jó kedvem van! Eközben bejön Elsa húga Berta is, ki szakasztott mása testvérének. Csak szemei tüzesebbek és arczán az örökös jókedv bájos két gödröcskéit viseli. Ma estére mindnyájan a mi vendégeink lesznek Tárkány ur. Mondja a lány a kis piktornak. Nagyon pompás! Azt hiszem kellemesen töltjük el az estét. Csak itt volnának már ezek a lurkók, oly éhes vagyok, mint egy farkas. Benézek a konyhába hátha a szakácsnő megkönyörül rajtam. Nyolcz órára együtt van az egész társaság a Mócsi család és a kis művész gárda. A vacsora fölséges volt! No de nem is kellett sokat kinálgatni őket különösen az italból. A hangulat perczről- perezre emelkedik. Pali a zongorához ül, nehányan hozzá csatlakoznak, Gábor Bertával, Elsával és az öreg Mócsival marad az asztalnál. Hogy mit beszéltek, azt már nem tudjuk, lehet, hogy ő maga sem tudta, elég az hozzá, hogy megkérte az öreg Mócsi bácsitól Berta leánya kezét. Az öreg nem sokat teketóriázott, ráhagyta. De már akkor sok bor volt a Gábor fejében, amit ő oly pompásan tudott palástolni, hogy nem volt nála észre vehető, csak szemei fénylettek erősebben és beszédesebb lett. Ezen állapotában volt a legkedvesebb. Az a tulajdonsága volt azonban, hogy rendesen egy-egy mámoros éjszaka részleteire másnap nem igen emlékezett. A pár boldogsága csakhamar nyilvánvaló lett. No Gabi, most megüljük egy fedél alatt az eljegyzést is, mondja Miklós Pali, ki megunta már a zongorázást. Rögtön gyanúsítottam szándékodat, azért vittem a fiukat a zongorához, hogy annál zavartalanabbal tárgyalhassál jövendő boldogságodról. Az eljegyzés még az uj év reggeli óráiban is folyt, azonban már nem az öreg Mócsinál hanem a „Káposztás hordóban“. Ez volt az utolsó stáeziója a gárdának. Már a hókaparók serényen dolgoztak, mikor a társaság széjjel- oszlott. Gábor nagyon bódult fejjel botor- kázott fel lakásába. Dél felé járt már az idő mikor felébredt. A zajos éj nagyon megviselte. Gyorsan hozzá fogott az öltözésbez, kezeit mosása közben valami ellenállásra talál és észre veszi, hogy egy karika gyűrű van az ujján. Nem tudja elkép- ß zelni, hogy került az arra, hiszen neki/ nincsen gyűrűje, ami pedig van, azt az óralánczán hordja, édes anyjáé volt. Előkeresi mellényét, elő veszi alánezot, de azon gyűrű nincs, ami pedig az ujján van, az nem az övé. Hogyan került tehát ő hozzá? Leül ágya szélére, bódult fejét tenyerébe hajtja és vissza gondol az elmúlt éjszakára. Kezdi a legvégén a „káposztás hordónál“ majd Mócsi bácsihoz vezet az emlékezés fonala. Eszébe jut annak két csinos leánya Elsa és Berta. Ekkor kezd valami világosodni agyában, mint sürü fátyolon keresztül tekintve emlékezik vissza, hogy ő megkérte a Mócsi bácsi valamelyik leányának a kezét. Visszaidézi maga elé először az Elsa képét, ábrándos szemek, szőke haj szép szabályos termet. Imádandó teremtés ! Vájjon ő volna az ? Berta ? Az az édes mosolygó arczu lány ? Üssenek főbe, ha tudom kiált fel Gábor! hogy melyiket szeressem. Tetszik nekem mind a kettő ! Már most mit tegyek? Na ugyan szép vőlegény vagyok, ha még azt som tudom, hogy ki a menyasszonyom. így töprengett fel és alá szaladgálva szobájában, átkozva Nóót egész pereputtyával I Mi tévő legyek ? Róth Fülöp kárlsbádi czipőrak tárat ajánljuk at. vevőközönségnek mintlegolcsóbb bevásárlásifoppásí. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett, Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára »•avSál*#• !! az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermek------- -ezipek és csizmák a legjobb kivitelben.- -
