Szamos, 1903. december (35. évfolyam, 97-104. szám)
1903-12-31 / 104. szám
XXXV. évfolyam. Szatmar, 1903. csütörtök deczember no 31 104-ik SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindennemű dijak *zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden Sió 4 fillér. Ujesztendő. Megcsendül a toronyóra Lassan, kimérten üt előbb négyet, aztán tizenkettőt. Az 1903-ik esztendő immár a múlté. Valami különös,^éde^ érzés fog el bennünket. Uj év van. Ugjr—érezzük, mintha ünnep lenne, oly szépnek, oly érdekesnek látjuk a világot. Az emberi természetnek örök törvénye, liogv szeretjük az újat, örülünk a változatosságnak. Ünnep az újév, igen. A remény ünnepe. Mindannyian várunk tőle valamit. Hogy mit hoz számunkra, nem tudjuk. De hoz, bizonyára hoz. És remélünk, bizunk benne, hisszük, hogy jót hoz. Isten tudja, oly sivárnak, szomorúnak látjuk a régi évet és azt hisszük, hogy a következő, melyet még nem ismerünk, minden bizonnyal jobb lesz. Avagy csak feledni akarjuk a múltnak nyomorát és beleburkolődzunk a remény rózsaszínű köntösébe ?! Nem tudjuk miért, de oly türelmetlen várakozással lessük az uj év első hajnalát. S oly kéjes borzongás fut végig rajtunk, mikor a jövő első lehellete suhog el fölöttünk . . . lm, itt az évforduló: Eljött, hogy végignézzen világunk életén. Hogy vájjon jobb e az, ami a tavaly még rossz volt és nem romlott-e meg, ami még lavaly jó voh. És Ítél fölöttük. A szerint osztja ki az áldást és az átkot. Vártuk az újévet. És reméltük, hogy ölében boldogságot hoz. S most, hogy itt van, lázasan, izgatottan kérdjük : mit hozott? A jövő sejtelmeinek láza, izgatottsága ez, amikor a jelen íölolvad a várakozás tü- zében s csak múltúnk és lövőnk van. Kábító pillanat az, az újév beköszöntése. Örül neki az ember attól a ponttól, amikor már járni tud. A gyermek örül, mert másokat is mosolyogni lát. S az élet küz- de'mében kimerült férfi mosolyog, mert boldognak látja gyermekét. S az aggot, kinek egyetlen öröme, ha másokat örülni lát, boldoggá teszi a világ ünnepe s csak később ér?' hogy ez a télnek ünnepe. Ne tépelődjünk azon, hogy mit hozott az újév, hagyjuk ezt akkorra, mikor majd józanul tudunk ítélni. Mikor majd elszáll az ünnep mámora s mi visszazökkenünk a hétköznapi megszokásba. Most ünnep van. Ünnep, mely feledteti velünk a múltnak bánatát és enyhít a jövő nyomorán. Ne gondolkodjunk. Ne érezzünk mást, mint az ünnep mámorát, örüljünk az uj évnek és élvezzük a magunk és a mások örömét. Ne engedjük, hogy a fájdalomnak mélabus zenéje belevegyitse siró hangjait a boldogságnak vidám kaczajába. Reméljünk és ne keressük aggódó szemmel azt, ami lesz. Visszapillantás az elmúlt évre. A rómaiak Jánust, az idő Istenét kettős arcczal ábrázolták. Az egyikkel a múltba, a másikkal a jövőbe tekintett, A szí t.etlenüi múlttá váló jövőt igy órzókitették meg. .Ebből még az a felfogás is kitetszik, hogy a jövőben nagy része van a múltnak s az óletbölcsesség- nek sarkalatos elve éppen abban áll, hogy a múlt tanulságait jövöuknek emberileg lehető alakítására okosan fölhasználjuk. A múlt tanulságai pedig csakis teljes tárgyilagos bírálat utján állapíthatók meg akkép, hogy azokat kellőképen hasznunkra fordíthassuk. S ha igy nézzük az elmúlt esztendőt, konstatálnunk kell, hogy ez az esztendő katonailag, közgazdaságilag és törvényhozási szemből a semmittevés esztendeje volt s oly sebeket hagyott hátra, melyeket évekig fogunk érezni. Az uj generális. Vasárnap reggel jött a parancs, hogy a kerületi parancsnok ur ő nagyméltósága szerdán szemlét tart az ezred fölött Nem csoda tehát, hogy már az nap délután olyan szigorú ezredparancsot adtak ki az tzred irodából, mintha a segédtiszt vérbe mártotta volna a pennáját és hogy hétfőn hajnalban magának az ezredes urnák harsány káromkodása verte föl a kaszárnyát, dobszó helyett. Az ezred hadierejü zászlóaljjá alakítva vonult ki az elögy'akorlathoz a legidősebb őr nagy vezetése alatt. Persze, a legelső mozdulatoknál kitűnt - a mint az ezredparancsnok ur kilométerekre hallatszó hangon konstatálta, hogy az ezred nem ér egy hajítófát. A legénység nincs kiképezve; az altisztek valóságos marhák ; a tiszt urak nem tudnak vezetni, a kadétokról nem is szólva A százados természetesen az alantos tisztjeit okolta: nem csoda, ha a század nem tud gyakorolni, mikor a hadnagy urak egész délután a kávéházban ülnek. A zászlóaljparancsnok kijelentette, hogy úgy zászlóaljat vezetni az isten se tud, ha a százados urak még az irányt betartani se képesek. 0 a bakterház jobb sarkát adta iránynak s ime, Sebes százados ur századja a bakterház bal sarkának menetel. Az ezredparancsnok, magától érthető, már az őrnagyban látta a hibát: a parancsnoknak mindenütt ott kell lennie, elől, hátul, oldalt; azért van lova; mert azt az utolsó őrvezető is tudja, hogy az ellenség mindig onnan támad, a honnan legmesszebb jár a parancsnok. Szóval, ideges‘volt mindenki s a csapat agyonhajszolva csak két óra tájt vonult be a kaszárnyába. A legénység ebéd után zsirfoltokat benzi- nezett, a vacsora után pedig szijszerszámot fényesített és puskát tisztított, miközben az altiszti kar poroló veszszökkel tartotta fenn a rendet és buzgóságot. A tisztek a vendéglőben holnaputáni szemléről beszélgettek, a mely beszélgetés nagyjában mind oda lyukadt ki, hogy békében az elöljáró az ellenség és hogy — ha a régi elmegy — sose jön helyette jobb parancsnok. így várták az uj kerületi parancsnok, Schramm tábornok első szemléjét, a kit személyesen senki sem ismert még az ezredben; csak azt tudták róla, hogy igen szigorú, okos tiszt. Kedden reggel megérkezett a dandárparancsnok is és próbaszemlét tartott. Ugyanazon kifogásokat dörögte el az arczvonal előtt, a miket előző nap az ezredparancsnok, csakhogy ezúttal a megjegyzésekből már az ezredes urnák is jutott. Mert az ezred emberanyaga kiiünö, csakhogy alaposan el van rontva. Ezért aztán ez az ezred a legeslegutolsó a dandárban. A mi mellesleg mondva nem is valami nagyon nagy eset, mert a dandárban mindössze két ezred van. Végre elérkezett a kritikus reggel. A harmatos mező csillogott, mint valami gyöngygyei hímzett báli toalett. Csak ott volt lucskos és feketezöld szinti, a hol megtiporta a bakasereg, mert már legalább is a tizedik helyen csinálták az igazodást. Egyik helyről azért kergette el őket a dandárparanesuok, mert ő nagyméltósága fogadásához néni* volt, elég tér; másutt gödrös volt a talaj s a balszárny apró embereinek állítólag az orruk hegye se látszott; vagy sok volt az ürgelyuk és vakondtúrás, a mitől nem lehet defilirozni. A mozgolódásnak az vetett véget, hogy7 a kitűzött időben pontosan felhangzott az ezred- kűrt szava. Néhány tisztelgést rendelő vezényszó süvöltött végig a mezőn s rá kővé vált a sok katona A tiszt urak is úgy álltak, mint a czövek. Az őrnagy rövidre fogta a kantárszárat, mutatós rövidvágtában ugratott' a kocsihoz s Róth Fülöp karlsbádi ezipőraktárat ajánljuk: at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőrakUra Megér ke&iek!! az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermek --------ezipők és csizmák a legjobb kivitelben. ~
