Szamos, 1903. november (35. évfolyam, 88-96. szám)
1903-11-26 / 95. szám
XXXV. évfolyam. Szatmár, 1903. csütörtök november hó 26. 95-ik szám. SZAMOS POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. S> CT! ro Sf. V» »J > ' ’ sy j- w/ Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. Á szabadelvű párt győzelme Szatmáron. Hieronymi Károly, kereskedelemügyi miniszter Gray Géza, függetlenségi párti képviselőjelölt 635 szavatával szemben 693 szavazattal újólag Szatmár város képviselőjévé választatott. A szatmári választás végeredménye egyszersmind részben való megnyilatkozása volt a nemzeti közvéleménynek arra a kérdésre: akarja-e tovább is a már csaknem személyi és felekezeti jellegűvé devalválódott obstrukcziót, akarja-e az országot a válság által előidézett súlyosan érezhető romlásból kivezetni, avagy békét akar, dolgozni akar és erőt akar gyűjteni a fokozatos és nemzeti megrázkódtatások nélküli fejlődésre! A nagy nemzettestnek ezt a kis részét a véletlen mintha csak a legalkalmasabbnak jelölte volna meg, hogy a választással alkalmazott politikai hőmérő jelzése a helyzet valódi signaturáját jelölje. A nagy nemzettestnek az a része, melyet Szatmár választópolgársága képvisel, épen az ütőér vonalán fekszik. Nemcsak azért, mert városunkban a szabadelvű és függetlenségi eszmék heves ellentétben állanak, hanem azért is, mert a nemzeti köSZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetne Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. vetelmények ügyében, addig, mig e küzdelem a nemzet alapjainak fölíorgatása nélkül folyhatott, e város szabadelvű polgársága is egyidőre az ellenzék táborába sorakozott. Ezért mondjuk, hogy a nemzettestnek ez a kis része a mai országos közvélemény ütőerének a legjellemzetesebb vonalán fekszik Azért esett e választás végeredménye is nagyobb sulylyal az országos politika mérlegété. Szatmár városa a maga részéről a választ megadta. Igazat adott az uj kormány álláspontjának s egyben azon nagyszámú függetlenségi képviselőknek is, kik a húrokat végsőig íeszitni nem akarják akkor, mikor a húrnak továbbfe^zülése az állam minimális rendjét is kettészakítaná s a politikai helyes belátás és a hazafias lelkiismeret kérdésébe ütközik. Hogy a jelenlegi állapot már nagyon is közel áll a minden; törvényes rendet felforgató törekvésekhez, a szatmári választáson a függetlenségi párt magatartása erre is szomorú bizonyítékot szolgáltatott. Addig, amig a függetlenségi párt győzelmében reménykedett, látszólag tartózkodott az erőszaktól, a mint azonban reményei foszladozni kezdtek, egyre fenyegetőbb magatartást tnnusitott, úgy annyira, hogy a koczka fordulta után érkező szabadel- vüpárti szavazókat inzultusokban részesítette, sőt egy kocsit, mely szavazókat vitt, útjában fel is tartóztatott s a bennülőket tettleg inzultálta. S ez teljesen módjában állott, mert a megfelelő hatósági intézkedés hijján a függetlenségi választók és ezek sleppje, a semmiféle szavazatokkal sem biró tömeg a városház kapuja előtti teret egészen elfoglalta s igy egy tömegben az ott elvonuló szavazókat büntetlenül insultálhatta, Nagyon sok szabadelvű polgár, saját vallomása szerint e miatt tartózkodott alkotmányos jogának gyakorlásától. Az alkotmányos érzék teljes bijjával levő fellázított tömeg valóságos orgiát ült aztán, mikor a választási elnök a választás eredményét kihirdette. Először is a városháza ablakaiból zúzott be nehányat s amikor egy nehány lovasrendőr a tömeget szétoszlatni megkísértette, teljes erővel fogta ostrom alá a Pannonia-szállót ablakait bezúzta, azután berohant a tömeg a kávéházba, s mindent összezúzott, a mit talált, az utczára kihurczolta s ott tördelte szét. A katonaság csak akkor tűnt fel a láthatáron, mikor a tömeg már magát kénye-kedve szerint kigarázdálkodta. Temetőben. Irta: Szilágyi Ivor. Az ősz lehellete már elsorvasztotta a leveleket. A fák, mint a láztól gyötrött betegek remegtek. Künn jártam a sírok között. Még nedves volt a talaj az esőtől. A felhők száguldó széltől űzve, mint felborzolt sörényű falkák rohantak tova a magasban. Körülöttem sejtelmes zugás volt. A tompa zaj idegzsibbasztó egyhangúságát nem zavarta meg semmi. Valami gonosz szellem dúdolta talán épen altató dalát a természetnek, hogy aztán tehetetlen kábult ságát kihasználja és egészen kirabolja. Az én lelkemet is majdnem hatalmába kerítette már. Nemsokára kisütött a nap. Viliódzó sugarai pajzán enyelgéssel siklottak végig a kőtömbökön, korhadó fejfákon, az egész temetőn. Az élet világossága beözönlött a halál szomorú komor birodalmába. A sárgörőngyön megakadt esőcsepp is kéjes remegéssel mozdult meg. A nap jóvoltából csillogott! Szeszélyes játéka ez az égbolt hatalmas zsarnokának, ki, ha egyik szemét lehunyná, az önteltség gyönyörével szemlélhetné a másikkal, hogy lassan, lassan hogyan senyved el minden a földön. Lázas agygyal bandukoltam a hantok között. Az életé voltam ismét egészen, mert ismét rabja lettem a gondolatnak. Tekintetem odatapadt a sírokra, melyeken a vihartól, esőtől, sártól megrongált drága koszorúk hevertek. A kegyelet müve teljesen szét volt rom bolva. Nemrég mult el a halottak napja, és a temető kiucscsel fölérő ékítménye elpusztult Eszembe jutottak az élők, azok, akiknek nincsen betevő falatjuk. Fojtogatta a torkomat valami és szerettem volna belekiáltani a tömegbe : „Emlékezzünk a halottakra, tegyünk nyugvóhelyük fölé virágot, a mit magunk kötőt tünk, könnyeinkkel megöntöztünk. A halottak napjának estéjére gyújtsunk mécset a sírnál, de ne feledjük el, hogy a halottak nem hiúk és adjunk elhunyt szeretteink nevében alamizsnát a nyomorgóknak, hadd áldják ők is imáikban drága halottunkat. Koszorúk helyett jut tassunk több adományt azoknak, akiknek min den gondolatát, érzését, vágyát, reményét a mindennapi kenyér teszú Nem kedvesebh-e a halott szellemének az, ha helyette is segítünk azokon, akik reá szorulnak, mert magukon segíteni nem tudnak, épen úgy, mintha még mindég itt élne a földön és enyhítené a nyomort, letörölné részvéttel arczán, jóságos kézzel az árvák elhagyottak keserű könnyeit. Azokat a drága koszorúkat, melyeket idegen kéz közönbösen kötött, váltsuk meg a szegényeknek szánt adománynyal! Halottak napján egv aranyhalmot lehetne gyűjteni a díszítésre kiadott összegből. Hadd váljék ez ezentúl kenyérré az éhezők asztalán. Ezt követeli a felébaráti szeretet, mely minden embert testvérként ölel át karjával. Ezt parancsolná a jobb létbe átröppent kedvesek szelleme, ha szólni tudna hozzánk, azon a nyelven, a melyet mi is megérthe tnénk ! Az elhunytak szellemei szólnak is hozzánk . . . ! Járjunk csak a temetőben, önmagunkba mélyedt gondolatok között, mikor szivünk már megtelt a nyomorgók keserves jajjával és megfogjuk érteni. ügy legyen! w Róth Fülöp kárlsbádi ezlpőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára i az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermek M •• --------------azipők és csizmák a legjobb kivitelben. —
