Szamos, 1903. november (35. évfolyam, 88-96. szám)
1903-11-08 / 90. szám
XXXV. évfolyam. Szatmar, 1903. vasárnap november hó 8. 90-ik szám. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. J3ékét akarunk, dolgozni akarunk. Harminczhat esztendő óta nem volt olyan válságos helyzetben az ország, mint ebben az esztendőben, amikor a harcz a nemzet ideális jussaiért megbénitott minden közgazdasági munkát és haladást. Valóban erősnek és megállapodottnak kell lennie ennek az országnak, hogy anyagi katasztrófa nélkül tudta egész mostanáig az ideális jogokért a küzdelmet.folytatni, mert ha gyengébbek lennénk, mint amilyenek vagyunk, bizony ismétlődött volna az 1873-iki nagy krach. S midőn örvendezünk afölött, hogy a gazdasági katasztrófa be nem következett, elszorul a szivünk, látván az óriási károkat, melyet a nemzetnek — bár jogos — rezisztencziája okozott. A hatalmas magyar állami hatalom, az 1907-ik év óta kezdeményezője, istápolója volt csaknem minden gazdasági és ipari intézményünknek, amely nélkül a mi gyenge, laza társadalmunk gazdasági tevékenységet alig tud kilejteni. az állam mostoha ugarrá, terméketlen nemzővé vált ebben az esztendőben, nem nyújtott semmi segélyt iparnak és kereskede lemnek, nem kezdeményezett semmi hasznosat. Mikor kezdetét vette a nemzeti rezisz- tenczia, nagyszabású gazdasági és társadalmi reformok küszöbén állott az ország. Első sorban említendő ezek között a beruházási törvény, mely háromszáz millió koronát szabadított fel az ipar és kereskedelem javára. Vasutak, iskolák, kórházak, bírósági épületek épültek volna, gazdasági intézmények létesültek volna, felsőbb iskoláink intenzív fejlesztésben részesültek volna, ha a nemzet nem ébredt volna annak tudatára, hogy ideális jussaink megvédelmezé- sére és kivivására az idő elérkezett. így maradtak félben az epocháiis beruházások s ezért sülyedt a mininuinra a vállalkozási kedv Magyarországon. A tisztviselők fizetésemeléséről szóló törvény végrehajtása is abban maradt. A sok ezer tisztviselő, aki esztendők óta epedve várta a pillanatot, amely jogos kívánságait valóra váltja s akik oly sok reményt fűztek a fizetés rendezéshez, most a régi szegénységben sínylődve csüggedten vár és vár tovább is s keserűséggel van eltelve amiatt, hogy nekik kell megszenvedni azért, mert a nemzet a hatalomnak imponáló ellentállásra szánta el magát. De kilátásuk van még arra is az állami tisztviselőknek, hogy — ha tovább tart az ex-lex s tovább is megtagadják az adófizetést, üres lesz a kincstár. Ez aztán balkáni állapot lenne! S abban maradtak mindama hasznosnak és praktikusnak ígérkező alkotások, melyeket a kereskedelmi, földmivelési és igazságügyi kormányok részben kilátásba helyeztek, í’észben már papiroson meg is valósítottak Hát ez igy nem tarthat tovább. Mit csinálunk a nemzeti vívmányokkal, ha azok miatt anyagilag tönkre megyünk? Rendet kell teremteni ebben az országban és ismét munkához kell látnunk. Mert a munka volt az, amelynek következtében ily szédületesen haladt az ország, nem pedig a közjogi ellentétek kiélesitése. Kimondjuk őszintén: a nemzeti küzdelem nem járt teljes eredménynyel. Követeléseinket esak részben teljesítették. De manapság már nemcsak a közjogból él meg az ország, hanem inkább produktiv munkából. És ha olyan közjogunk van mint Angliának, társadalmi produktiv munka nélkül el kell pusztulnia az országnak. Hogy dolgozhassunk és szerezhessünk, Gyilkos a várban. Estszürkület után a komáromi örsgvár előtt elterülő angolkerten egy különös kis öreg ember kullogott keresztül a vár kapu felé. Alacsony, zömök, szélesvállu de púpos hátú s gör- bevállu ember volt, szürke ruhája dib-dáb módon lógott rajta, szemére húzott kalapja alól jóformán csak a piszkosszürke szakálla látszott ki, A lábán valami papucsfélót hordhatott, mert a lépése nem kopogott, csak a porond csikorgóit meg néha, meg az avarlevél zörgött, amint lomhán emelte a lábát. Az az óra már elmúlt, ameddig a közönség szabadon járhat-kelhet az öregváron keresztül, a várkapu előtt ott állt az éjszakára kirendelt bakaörszem, szuronyos puskával a vállán. Amint meglátta a közelgő, szürke alakot, rákiáltott: — Állj, ki vagy! Az öreg egykedvűen kullogott tovább, egyenesen a kapu felé. A baka erre szabály- szerint lekapta puskáját s egyet lépve előre, mégegyszer rákiáltott a közelgőre : — Állj, ki vagy ! Az öreg változatlan egykedvűséggel lépett előre még egyet. Ott állt már egészen szemben a bakával s mielőtt az harmadszor is rákiálthatott volna, kinyújtotta a kezét a puska csöve felé. II. Éjfélkor az őrjárat, amely a felváltást végezte, az öregvái sétatér felől levő kapuja előtt álló őrszemet arczczal a földön fekve találta. Az őrjáratvezető hadnagy megdöbbenve lépett oda hozzá s megrázta. A baka megmozdult. Kiderült, hogy a bakának jó oka volt nem mozdulni, a feje hátul kásává volt összezúzva valami irtózatos csapással, amely a csákóját is végig kettérepesztette. Mellette ott hevert a mannlicherje, annak az agya csupa vér, meg agyvelö, azzal sújtották agyon. Az eset óriási feltűnést keltett az egész várban. Hogy volt lehetséges, hogy a baka nem lőtt, mikor látta, hogy valaki ellenséges szándékkal közeledik feléje ? És micsoda erejű embernek kellett lenni annak, aki képes volt kezéből kiragadni a puskát, még mielőtt lőhetett volna? Ki volt a baka gyilkosa, honnan jött, hova lett s mit akar? A szegény baka rémes halálának a szen- zácziója még el sem csillapodott egészen, amikor újabb iszonyú gonosztett hire riasztotta fel a várat. A nagy várudvaron a kis kertek egyikében kora hajnalban megint halva leltek egy bakát, Ezt is rettenetes módon gyilkolta meg valami gonosztevő. A torka egészen keresztül volt harapva, a felső testéről rongyban szaggatva le a ruha. Bár ez az újabb gyilkosság a végrehajtása módjában egészen különbözött a másiktól, az orvosi vizsgálat mégis konstatálta azt a tényt, hogy ennek a végrehajtásához is óriási, szinte emberfeletti erő volt szükséges. S ebből azt következtették, hogy az előbbinek a tettese követte el. Valamint kétségtelen volt az is, hogy a gyilkosnak benn kell tartózkodnia a várban, mert a vár közepén elkövetett gyilkoság felfedezése pillanatában rögtön elrendelték az ösz- szes kapuk bezárását s mikor a hajnal reggelre fordult, nem nyíltak meg a kapuk sem az átjáró közönség, sem a várból kikivánkozó bakák számára. S megkezdődött a vár átkutatása. Kikerestek minden kazamatát, átkutattak pinczó- ket, padlásokat, tárházakat, bejárták a mély várárkokat s a magas, elhagyott bástyatetöket, de sehol idegen emberre nem találtak. A vár titkos folyosóit, ciszternájának levezető csöveit is bejárta egy bizottság . . . sehol semmi. A gyilkos vagy mégis elmenekült, vagy pedig katona. De még csak gyanúba sem tudtak venni senkit, mert az öregvárban benn tanyázó s 1 Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára úri-, női- és gyermek kivitelben.=~ ~ jt 11 az őszi és téli idényre megrendelt ur lYMIyfJW II ---------------czipők és csizmák a legjobb
