Szamos, 1903. november (35. évfolyam, 88-96. szám)

1903-11-08 / 90. szám

XXXV. évfolyam. Szatmar, 1903. vasárnap november hó 8. 90-ik szám. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. J3ékét akarunk, dolgozni akarunk. Harminczhat esztendő óta nem volt olyan válságos helyzetben az ország, mint ebben az esztendőben, amikor a harcz a nemzet ideális jussaiért megbénitott minden közgazdasági munkát és haladást. Valóban erősnek és megállapodottnak kell lennie en­nek az országnak, hogy anyagi katasztrófa nélkül tudta egész mostanáig az ideális jo­gokért a küzdelmet.folytatni, mert ha gyen­gébbek lennénk, mint amilyenek vagyunk, bizony ismétlődött volna az 1873-iki nagy krach. S midőn örvendezünk afölött, hogy a gazdasági katasztrófa be nem következett, elszorul a szivünk, látván az óriási káro­kat, melyet a nemzetnek — bár jogos — rezisztencziája okozott. A hatalmas magyar állami hatalom, az 1907-ik év óta kezdemé­nyezője, istápolója volt csaknem minden gazdasági és ipari intézményünknek, amely nélkül a mi gyenge, laza társadalmunk gazdasági tevékenységet alig tud kilejteni. az állam mostoha ugarrá, terméketlen nem­zővé vált ebben az esztendőben, nem nyúj­tott semmi segélyt iparnak és kereskede lemnek, nem kezdeményezett semmi hasz­nosat. Mikor kezdetét vette a nemzeti rezisz- tenczia, nagyszabású gazdasági és társa­dalmi reformok küszöbén állott az ország. Első sorban említendő ezek között a beruházási törvény, mely háromszáz millió koronát szabadított fel az ipar és kereske­delem javára. Vasutak, iskolák, kórházak, bírósági épületek épültek volna, gazdasági intézmények létesültek volna, felsőbb isko­láink intenzív fejlesztésben részesültek volna, ha a nemzet nem ébredt volna annak tuda­tára, hogy ideális jussaink megvédelmezé- sére és kivivására az idő elérkezett. így maradtak félben az epocháiis beruházások s ezért sülyedt a mininuinra a vállalkozási kedv Magyarországon. A tisztviselők fizetésemeléséről szóló törvény végrehajtása is abban maradt. A sok ezer tisztviselő, aki esztendők óta epedve várta a pillanatot, amely jogos kívánságait valóra váltja s akik oly sok reményt fűztek a fizetés rendezéshez, most a régi szegény­ségben sínylődve csüggedten vár és vár tovább is s keserűséggel van eltelve amiatt, hogy nekik kell megszenvedni azért, mert a nemzet a hatalomnak imponáló ellentál­lásra szánta el magát. De kilátásuk van még arra is az állami tisztviselőknek, hogy — ha tovább tart az ex-lex s tovább is megtagadják az adófizetést, üres lesz a kincstár. Ez aztán balkáni állapot lenne! S abban maradtak mindama hasznos­nak és praktikusnak ígérkező alkotások, me­lyeket a kereskedelmi, földmivelési és igaz­ságügyi kormányok részben kilátásba he­lyeztek, í’észben már papiroson meg is va­lósítottak Hát ez igy nem tarthat tovább. Mit csinálunk a nemzeti vívmányokkal, ha azok miatt anyagilag tönkre megyünk? Rendet kell teremteni ebben az országban és ismét munkához kell látnunk. Mert a munka volt az, amelynek következtében ily szédületesen haladt az ország, nem pe­dig a közjogi ellentétek kiélesitése. Kimondjuk őszintén: a nemzeti küzde­lem nem járt teljes eredménynyel. Követe­léseinket esak részben teljesítették. De manapság már nemcsak a közjog­ból él meg az ország, hanem inkább pro­duktiv munkából. És ha olyan közjogunk van mint Angliának, társadalmi produktiv munka nélkül el kell pusztulnia az ország­nak. Hogy dolgozhassunk és szerezhessünk, Gyilkos a várban. Estszürkület után a komáromi örsgvár előtt elterülő angolkerten egy különös kis öreg ember kullogott keresztül a vár kapu felé. Ala­csony, zömök, szélesvállu de púpos hátú s gör- bevállu ember volt, szürke ruhája dib-dáb mó­don lógott rajta, szemére húzott kalapja alól jóformán csak a piszkosszürke szakálla látszott ki, A lábán valami papucsfélót hordhatott, mert a lépése nem kopogott, csak a porond csikor­góit meg néha, meg az avarlevél zörgött, amint lomhán emelte a lábát. Az az óra már elmúlt, ameddig a közön­ség szabadon járhat-kelhet az öregváron ke­resztül, a várkapu előtt ott állt az éjszakára kirendelt bakaörszem, szuronyos puskával a vállán. Amint meglátta a közelgő, szürke ala­kot, rákiáltott: — Állj, ki vagy! Az öreg egykedvűen kullogott tovább, egyenesen a kapu felé. A baka erre szabály- szerint lekapta puskáját s egyet lépve előre, mégegyszer rákiáltott a közelgőre : — Állj, ki vagy ! Az öreg változatlan egykedvűséggel lépett előre még egyet. Ott állt már egészen szem­ben a bakával s mielőtt az harmadszor is rá­kiálthatott volna, kinyújtotta a kezét a puska csöve felé. II. Éjfélkor az őrjárat, amely a felváltást vé­gezte, az öregvái sétatér felől levő kapuja előtt álló őrszemet arczczal a földön fekve találta. Az őrjáratvezető hadnagy megdöbbenve lépett oda hozzá s megrázta. A baka megmozdult. Kide­rült, hogy a bakának jó oka volt nem moz­dulni, a feje hátul kásává volt összezúzva va­lami irtózatos csapással, amely a csákóját is végig kettérepesztette. Mellette ott hevert a mannlicherje, annak az agya csupa vér, meg agyvelö, azzal sújtották agyon. Az eset óriási feltűnést keltett az egész várban. Hogy volt lehetséges, hogy a baka nem lőtt, mikor látta, hogy valaki ellenséges szándékkal közeledik feléje ? És micsoda erejű embernek kellett lenni annak, aki képes volt kezéből kiragadni a puskát, még mielőtt lőhe­tett volna? Ki volt a baka gyilkosa, honnan jött, hova lett s mit akar? A szegény baka rémes halálának a szen- zácziója még el sem csillapodott egészen, ami­kor újabb iszonyú gonosztett hire riasztotta fel a várat. A nagy várudvaron a kis kertek egyikében kora hajnalban megint halva leltek egy bakát, Ezt is rettenetes módon gyilkolta meg valami gonosztevő. A torka egészen ke­resztül volt harapva, a felső testéről rongyban szaggatva le a ruha. Bár ez az újabb gyilkos­ság a végrehajtása módjában egészen különbö­zött a másiktól, az orvosi vizsgálat mégis kons­tatálta azt a tényt, hogy ennek a végrehajtá­sához is óriási, szinte emberfeletti erő volt szükséges. S ebből azt következtették, hogy az előbbinek a tettese követte el. Valamint kétségtelen volt az is, hogy a gyilkosnak benn kell tartózkodnia a várban, mert a vár közepén elkövetett gyilkoság felfe­dezése pillanatában rögtön elrendelték az ösz- szes kapuk bezárását s mikor a hajnal reggelre fordult, nem nyíltak meg a kapuk sem az át­járó közönség, sem a várból kikivánkozó bakák számára. S megkezdődött a vár átkutatása. Ki­kerestek minden kazamatát, átkutattak pinczó- ket, padlásokat, tárházakat, bejárták a mély várárkokat s a magas, elhagyott bástyatetöket, de sehol idegen emberre nem találtak. A vár titkos folyosóit, ciszternájának levezető csöveit is bejárta egy bizottság . . . sehol semmi. A gyilkos vagy mégis elmenekült, vagy pedig katona. De még csak gyanúba sem tudtak venni senkit, mert az öregvárban benn tanyázó s 1 Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára úri-, női- és gyermek kivitelben.=~ ~ jt 11 az őszi és téli idényre megrendelt ur lYMIyfJW II ---------------czipők és csizmák a legjobb

Next

/
Thumbnails
Contents