Szamos, 1903. szeptember (35. évfolyam, 71-78. szám)
1903-09-06 / 72. szám
hiva fel a nemzetet azért, a mi a magyarnak mindig a legdrágább volt, s a mi nélkül még az élet sem kellett, — a szabadságért. Két század telt el azóta, hogy megindult az a hosszú nemzeti küzdelem, melyben oly sok kurucz vér öntözte, termékenyítette e haza földét s szentelte meg annak minden göröngyét. Ez a kiontott vér, melyből annyi éven átadás fakadt e honra, áldás fakadt e nemzét^»^-^-' ma izenetet közöl velünk, kurucz ősök unokáival, szent hagyományok, drága örökségek birtokosaival. Azt izeni, hogy a hálátlanság hűn, a nagyok emlékének tisztelete, megbecsülése erény. Hosszú idők súlyos bűne, — nehéz átok gyanánt — nehezedett nemzetünkre; idegenben hagyta pihenni legnagyobb fiát, — s kilökni engedte emlékét nemzeti hősei Pan- theonából s talán saját szivéből is. Megmozdult végre a nemzetben a lelki- ismeret; ma még csendes moraj, — de hovatovább erősebben és erősebben zugó kar, — a nemzeti lelkesedés, a nemzeti együttérzés felséges kara. Ebből a karból Szatmár- vármegye szava sem hiányozhatik, hiszen Rákóczi küzdelmeinek egyik legdicsőbb, leggazdagabb szintere volt. Tiszahecs nevéhez fűzi a magyar történelem az első fényes győzelmet, ott kezdődik hosszú sorozata azoknak a diadalmas csatáknak, melyekben — bár elhullottak legjobbjaink, — de biztosították örök időkre a magyar nemzet elví- tázhatatlan jogát az élethez, szabadságához és függetlenségéhez. A múlt e hosszas halogatásának súlya alatt, az országszerte megindult nemzeti emlékezések hatása alatt inditotta meg Szatmár- vármegye törvényhatósága a mozgalmat a ti- szabecsi győzelem megünneplésére, s az ütközet helyének emlékoszloppal való megjelölésére. Távol áll tőlünk a vármegye e hazafias lelkesedés és ihlet sugalmazta szándéka és terve iránti legkisebb ellenvetés is; Rákóczi nemzeti hős, a magyar szabadság halhatatlan bajnoka, örökemlékü martyrja volt, — emlékének minden honpolgár előtt szentnek kell lennie, s emlékünnepélye osztatlan nemzeti ünnep kell hogy legyen. S mégis az történt, hogy a rendezőség többsége a történelem megczáfolhatlan igazságával szembe helyezkedve, — a tiszabecsi emlékoszlopot — Ugocsavármegyébe, Tiszaujlakra határozta felállítani, s a tiszabecsi győzelem emlékét Tiszaujlakon ünnepli. Szatmárvármegye polgárai! A mi szent érdekünk és kötelességünk első sorban tiltakozni minden olyan intézkedés ellen, mely a történelmi igazságot s a vármegye- szent érdekét oly kevésre becsüli. De tiltakozásunk ne legyen csak puszta szó, hanem a nagy történelmi emlékhez tettekben is nyilvánuljon. Ünnepeljünk mi is, állítsunk emléket mi is a tiszabecsi csatatérre, s ezen önzetlen tisztán hazafias lelkesedésünk s a történelmi igazság által vezérelt és irányított emlékezésünkkel szolgáltassunk igazat vármegyénk elvitázhatlan jogának s a történelmi igazságnak. Nem kicsinyeskedő elégedetlenség, s nem pártpolitikai féltékenykedés vezet ez eljárásunkban, hanem az az erkölcsi szempont, mely az igazságért bárkivel szembeszáll, s az az önzetlen törekvés mely nem nézheti szó nélkül, hogy Szatmárvármegye egyik hires csataterének emléke Ugocsavármegyében állittassék fel, s ott ünnepeltessék meg. Tiltakozásunk tehát jogos, — s szándékunk nemes ; nem a hivatalos rendezőség által rendezendő ünnepélyek megbolygatása, de annak helyesbítése, kiegészítése. A mi ünnepünk Szatmárvármegye polgárságának ünnepe, — hozzájok fordulunk tehát, s arra kérjük, hogy megjelenésükkel tegyék közvetlenebbé, fényesebbé emlékünnepélyünket. Jöjjenek el Tiszabecsre, s ott közös emlékezésünk által szenteljük meg a földet, melyet az első kurucz győzelem vérével áztatott, s jelöljük meg örök idők .tanúságául emlékét e győzelemnek ott, a hol az történt, a hol azt a történelem is megjelöli. Legyen a mi emlékezésünk önzetlen honfiúi lelkesedésünktől áthatott s a nagy szabadsághős első győzelméhez méltó! Az országos függetlenségi párt részéről eddig is megígérték lejövetelüket Kossuth Ferencz, Barabás Béla, Eötvös Károly, Hermann Ottó, Bartlxa Miklós, Lengyel Zoltán, Bakonyi Samu, Luby Béla, Gabányi Miklós stb. Az ünnepély sorrendje: 1. Utazás: 1. Indulás a Budapest—Kőrösmező közti államvasuti vonalon Nagykárolyból a szeptem- 20-án hajnali 4 óra 49 perczkor induló, Szatmárnémetiből 6 óra 01 perczkor induló, 1706. sz. személyvonatta!, mely csatlakozik a Királyháza—Bátyú közti 4003. sz. vonathoz. 2. Megérkezés Tiszaujlakra délelőtt 8 óra 30 perczkor. (Megjegyeztetik, hogy a Budapest—Lawoczne közti vasúti vonalon utazók szeptember 20-án reggel 6 óra 40 perczkor a 4004. számú személyvonattal érkeznek Tiszaujlakra.) 3. Szeptember 20-án délelőtt 8 óra 45 perczkor indulás atiszaujlaki vasúti állomásról az emlékmű színhelyére a rendelkezésre álló, lassú lépésben hajtó kocsikkal, lovas bandériummal és gyalog. 4. 9 órakor megérkezés az emlékműhöz. kiszállt, az integetés csak nekünk szólhatott. Micsoda fura lengyel szokás ez ? Megszeppenve pislantottam az uracskámra, ki már ekkor kiegyenesítve athléta termetét, idegesen pödörte bajuszát ; mialatt szeméből vésztjósló villámokat lövelt az integető csoportra. E pillanatban Deus ex machiua gyanánt betoppan a kalauz es türelmetlenül reánk formed ; „Umsteigen ich bitte, umsteigen !“ Kiszállva magunk előtt láttunk egy óriás hegycsuszamlást, mely magával sodorta a síneket is, megakadályozva a közlekedést. Ezért integettek hát nekünk ! Pár száz lépésnyi gyaloglás után elértük a ránk vá rakozó másik vonatot és folytathattuk az utat. Majd teljesen elvesztünk az égbenyuló fenyő erdők közt ; hirtelen nyilt ezen az oldalon egy kies völgy ; most szédítő magasságú hídon robogtunk át, de már következő perczben zuhogó hegyi, patak csörtetett le a meredek hegyoldalon. Óriás sziklakőnek tetején álló kereszt vonta most magára figyelmünket és nem tudtunk min jobban csodálkozni : a természet ha talmas megdöbbentő erején, mi itt teljes fónsé- gében nyilvánult, vagy a kultúra vaskezén, mely ezzel oly nagy eredménynyel daczol. A rengetegben mindenfele jól ápolt országutak vezetnek ; a hegyi patakokat színezve festett hidak szelik át ; és itt is, ott is kidugja pikáns fejét egy-egy tornyos, bóbitás, csecse villa. Mikor a legvadregónyesebb, legtitokzatosabb fenyvesbe értünk, azt hive, hogy ide nem hatolhatott el emberi építő kéz, vonatunk sípolva robogott át egy csodaszép hidon éj előttünk állott Jaremcze, a maga láthatatlan bá jával. A felszakadó felhők közül kitekiutő nap ragyogóvá tette a tájat ; az esőcseppek miili- á'djai drágakövek gyanánt tündököltek a fenyők csipkés ágain. A tarka-barka villáktól egymásután jöttek elő a nyaralók és tűntek el az erdő sötét utain. Két meredek sötét fenyőkkel boritott hegy közt elrejtve minden világi zajtól nyílik a kies kis völgy. .A vasúti állomástól egy ut egyenesen a vízeséshez visz ; szemközt a hatalmas, merész vasúti hid mintegy a két hegyet látszik összekötni büszke iveivel. Alatta folyik a Pruth, melyet egyetlen óriás ívvel fog át, mig két oldalról mintegy tiz kisebb iv van a | mély meder fölé emelve. A viz zuhogásának zaja messzire elhallatszik, de maga a vízesés mindaddig rejtve maradt előlünk, mig szikláról- sziklára kúszva el nem értünk egy a vízesés főié kinyúló hatalmas lapos sziklát. Alattunk volt a megolvadt zafír és smaragd kékes-zöld vegyülékében csillámló mély öböl ; és ebbe zuhogott tajtékzott a hófehér habos víztömeg, mely folytonos kissebb-nagyobb vízeséseket alkotva csörtet lefele a sötét, árnyas völgyben, magának a sziklafalakban törve utat. Az öbölnél a feléje nyúló kő-kolosszusok mintegy tiltakozva kényszerítik irányt változtatni ; s megfékezve nyugodtabban folytatja kiszélesedett medrében útját a fenyvesek aljában. Partján mohos sziklák, kidöntött faóriások közt buja növényzet diszlik ; páfrányok, illái os erdei virágok, melyek fölött fátyolszárnyu szitakötők enyelegnek ; kényelmesen terpeszkedő növényóriások nézegetik magukat tetszelegve a viz tükrében . . . egy játszadozó fecskepár csap le hirtelen a viz fölé, de ép oly hirtelen tűnik el megint. Körös körül templomi áhitatos csend, csak a viz zuhog és a légben halkan rezegve lebeg át egy távoli harangszó . . vasárnap van. * * * Hirtelen kövér cseppekben kezdett hullani az eső ; és az álomvilágból ijedten iramodtunk el a villák felé. Pár perez alatt szürke színbe boritott a zuhogó zápor mindent körültünk s nem láttunk semmi mást, mint egy Pruth vizéből sietve kirebbenő nyaralót, ki bennünket megpillantva lucskos fürdőruhájára kapta a lepedőt és rémült szökkenésekkel tűnt el az erdő sűrűjében. Sűrű sötét éjbe . . . Sűrű sötét éjbe Álmatlanul járva, Fáj a szivem, lelkem Ha gondolok rája. Sűrű sötét éjbe Cillagtalan égen, Vesztett boldogságom Keresem én — régen. Káldor Lajos. ) Harácsek-féle kitűnő gyógyhatású 13ITHÍ L 'sósborszesz rendkívül sikerrel használtatik : bólfelfuvódás és azzal járó csikarások és görcsök megszüntesére, és fejfájás eile n. fogaz étvágy fokozására, mindennemű rheumatikus bajok: csuz, köszvény, A fogakat megóvja az odvasodástól, az izmokat rendkívül erősiti s a szemekre is erősitőleg hat, a rossz száj-izt, bűzös lehelletet, a fejkorpát, hajhullást, bőrviszketegséget, kellemetlen láb és egyéb izzadást, kipállást, pattanást és bőratkákat (Mitessereket) pár napi használat után teljesen megszünteti, A HARÁCSEK-féle MENTIIOL-sósborszesz ára használ .ti utasítással : nagy Üveg 2 korona, kis üveg 1 korona. Kapható a készítőknél: Harácsek Vilmos utódainál, Nagybányán, továbbá Bartók László ur drogériájában Szatmáron, valamint az ország minden gyógyszertárában és nagyobb kereskedésében.
