Szamos, 1903. szeptember (35. évfolyam, 71-78. szám)

1903-09-27 / 78. szám

nagyvárosi terjeszkedés kedvéért kipuszti- tották a rajongó gonddal ápolt főtéri gyö­nyörű fáit, mindig eszünkbe jutott ez a szép regényczim: „Kikelet a hó alatt.“ S ő sokszor varázsolt maga köré ki­keletet. Valahányszor a város jó hírneve érde­kében a tudományos, irói vagy művészvi­lágnak falaink közé jövő tagjait áldozatos buzgalommal összegyüjté. De halála előtt mintegy tiz évvel ne­héz gyász borult a sok örömet látott házra, melyet soha nem tudott feledni. Hitvese, a hajlék ékessége, Haulik Emilia asszony, a természetnek ez a külö­nös választottja, ki a szépség és szellem ritka adományait öröklé, melyekkel társasá­gainkban oly sokat íénylett és tündökölt, elszakadt attól az élethajótól, melyhez kötve jó és balszerencsében a szeszélyes hullá­mok felett negyven éven keresztül vitorlázott. Könynyel, virággal és imával őrizte hitvesének nyugvóhelyét s bizonyára a szo­bor ajakáról is csendül ma egy hang sír­boltja felé Kiss Gedeon született Szatmárvármegyé- ben, Kis-Namóuyban, 1823. óv aug. 5-án. Atyja, Kiss Áron, egy ház megyei főjegyző, az Eötvös, Becsky, Domahidy, Isaák és Ma- róthy családok meghitt barátja s benső költe­ményeiről ismert hitszónok, viruló férfi korá­ban elhalván, Áron, Rozália és Gedeon árván maradt gyermekei nevelésének a befejezése özvegyére, Solymosy Erzsébetre nehezült. Hogy a magas műveltségű özvegy miként felelt meg anyai feladatának, bizonyítja ékes­szólóan az a körülmény, hogy idősebb fia Áron debreczeni püspök lett; Gedeon pedig nálunk mindvégig köztiszteletben élte le napjait. A gondos, szerető anyának kedves fia, Ge­deon, iskoláit a helybeli ev. ref. gimnáziumban kezdte. Innen a *.-n.-pataki főiskolába s ké­sőbb a németnyelv tanulása végett a lőcsei gimnáziumba ment, majd az előbbi intézetbe visszatérvén, befejezte felsőbb iskolai, jogi és hittudományi tanulmányait. Ezek után, 1844. évi julius végén, szüne­tet sem tartva, a szigorúságáról ismert Gyene Károly ügyvéd irodájában hat hónapot töltött, majd Vállyi Lajos vármegyei főjegyző vette őt magához, mint szorgalmas, fiatal joggyakor­nokot. 1845. óv április 28 án Szatmárvármegye főispánja, br. Vócsey Miklós, a jegyzői hiva­talhoz Írnokul nevezte ki. Az 1846. év végén tartott tisztujitás al­kalmával a kraszna-közi járásba rendes várme­gyei esküdtté választották meg, honnan három év múlva e városhoz tették át, mint aljegyzőt. Ezen időn túl pályája a mily gyorsan, ép oly érdekesen alakult. Az 1867-ig lefolyt 18 óv alatt volt városi főjegyző; első tanáosos, (kapitány); törvény­széki telekkönyvvezető; tszóki ülnök s utóbb 5 évig vármegyei főjegyző. Az 1867, év után ismét törvényszéki, majd árvaszéki ülnök lett, mig 1872. évben Szatmár város közgyűlése, megemlékezve volt hü hivatalnokáról és régi polgáráról, őt a fő­kapitányi székbe emelte, a mely tisztet részint újabb választás, részint kinevezés folytán ha­láláig viselte. A helybeli tüzoltó-egyesületnek alapítója, elnöke és tiszteletbeli főparancsnoka volt. E hosszú szolgálat alatt betöltött minden­nemű állásában ernyedetlen buzgalom, fárad- hatlanság, türelem, előzékenység és lovagiasság jellemzik őt. A közűgyek terén szerzett érdemeiért 1896 ban a Ferencz József rend lovagkereszt- jót nyerte. Meghalt 1898. május 26.-án. Az a szelíd mosolygásu, galambősz és jóságos arczu öreg ur, aki oly pontos volt, mint a csillag járása, szobrában él közöt­tünk tovább. Erről sugárzik le el nem halványuló nevetve oda utalt a személyzet és a vásárló közönség előtt, hogy majd velem személyesen fogja eligazítani. Erre aztán a keserűség, majd megfojtott. Harmadszor is elküldtem a leányt, de ak­kor, már egy ily tartalmú levéllel : T. úr! „Nem olyan bélést adott, a milyet ké­rettem, ez férfi-mellény hátába való. Más­kor, ha nem tudja, hogy testhez álló női ruhaderókba milyen kell, kérdezze meg a segédjétől.“ Mikor a czédulát átvette, nevetett és fel­mutatva azt a jelenvoltaknak, mondta : hogy ime már levelet irt a szép asszony. Azonban olvasás közben megszűnt a jó kedve, mert találva érezte magát a mellónybó- léssel ; ugy7anis előbb szabó legény volt az Isten adta és mindig csak mellényen dolgozgatott s így aztán az eddig kétértelműen czólozgatót, a kudarczot vallott boszuálló váltotta fel. Jött is másnap reggel napatársad szoba­leánya, hogy a nálam levő varrni valót adjam haza, úgy, a hogy van és az eddig kontóra hordatott fertály tejet fizessem ki, mert tovább úgy sem adhat. És később jöttek a barátnéi, kérdezték, hogy hát az Istenért, mi bajom volt R.-nével, hiszen majd meg fullad, úgy ontja reám a ha­ragját. Én azt feleltem, hogy vele semmi bajom nincs s ha bánt, az ő'lelke lesz szennyes tőle. Mindjárt uudtam, hogy honnan fúj a szól és gondoltam, hogy ennek még folytatása kö­vetkezik s csakugyan azóta, a hol csak tehetik, leszednek rólam minden tisztességet. És miért? Azért, mert az az ur nyilvánosan egész jó kedvvel megtaposván becsületemet, ezt ón írásban, csak a hiúsága megsértésével, megto­roltam. De hát az ördög hitte volna, hogy egy szabólegény hiúsága sérthetetlenebb legyen, mint a női becsület. Hát lásd kérlek, ilyen menykő szégyen folt egy némely ember életében a mellénybélés. Szeretné kitörölni az életéből azt, a mi egykor neki tisztességes kenyeret adott és holtig ül­dözi azt, aki emlegetni meri előtte egykori foglalkozását. R. Ha szeret is . . Ha szeret is a nőd, Ne kérkedj vele : Úgyse tied volt Első levele . . . A nő sokat hisz Szeret és remél : De nem mind igaz az, Mit neked mesél : Baka Elek. emlékezete, mely szelid, mint az alkonyra hajló napnak visszatekintő sugára s éppen oly beszédes, mosolygó és nyájas, mint ő maga egy hosszú életen keresztül vala! Jó emlékezettel szenteljük tehát e so- j rókát az öreg álmodénak! Szobra őrzi a tisztesen megfutott ólet nyomát s nem fog arra ráborulni a feledés sötétje. Jó öregünk, ami belőled hamv volt, már elporladt, de te a felhők kárpitjáról jó- í ságos lelked által reánk bizonnyal most is : mosolygasz ! Mi pedig tőled fogjuk tanulni a munka, a virágok és fajunk szeretetét! HÍRROVAT. * A szatmári ev. ref. egyházmegye köz­gyűlését e hó 23—24-ón Fehérgyarmaton tar­totta meg. Biki Károly esperes, mint a köz­gyűlés egyházi elnöke fölemelő imában kérte Isten segedelmét, mire Luby Géza gondnok az ülést megnyitotta. A megbízó levelek beszedése jután Sipos József, újonnan választott egyházi I aUegyző tette le az esküt. Az iránta megnyi- : iatkozott általános bizalmat megköszönő beszó- dere Biki Károly esperes válaszolt. Ezután az | eskütételre jelentkezett következő tanítók és i tanítónők tették le az esküt : Kuthy Ferencz i matolcsi, Fazekas Mihály tunyogi, Pásztor ; László szekeresi, Sándor Gyula tunyogi és Bo- zsó Imre zsarolyáni tanítók, Kerekes Juliska t.-kóródi és Erdős Vilma mándi tanítónők. Az időközben történt lelkószválasztások bejelenté­sekor, mint az egyházmegye területén uj ren­des lelkészek bemutatkoztak: Hajdú Miklós vá- mosoroszi és Szita István szamosbecsi lelké­szek. Ezután Biki Károly esperes terjesztette elő jelentéseit a segélypónztárakról, a tanügyi állapotokról, stb, miket a közgyűlés megnyug­vással vett tudomásul. Az ötven pontból álló tárgysorozatból a minket közelebbről érdeklő ügyek a következőleg intéztettek el. A szat­mári orgonista-kántor dijlevele, valamint a szat­márnémeti s. lelkész és kántor módosított dij- levelei megerősítést nyertek. A szatmárnémeti takarék-magtár ügyében a közgyűlés arra az álláspontra helyezkedett, melyet a németi egy- házközgyülés is elfoglalt s e szerint a takarék- magtár továbbra is a jelenlegi szervezetében fog fentartatni. A szatmárnémeti lelkész! lak építése ügyében a közgyűlés azon alapokat, melyek az építkezés fedezésére vaunak kije­lölve, e czólra csak részben találta felhasznál­hatóknak sigy az építkezésre az engedélyt nem adta meg. Pótor Dániel lelkésznek a temetési szolgálatokra vonatkozó megfelebbezett egy­háztanácsi határozata ügyében némi módosí­tással az egyháztanács álláspontját tette ma­gáévá Szept. 24 én a közgyűlés a közigazga­tási bírósági és fegyelmi ügyeket tárgyalta. A közgyűlés tagjai a Tóth-féle kaszinóban gyűl­tek össze közebédre, este meg a tagok nagy­része Szabó Zsigmond egyházmegyei tanács- biró vendégszerető házában kedélyesen eltöltött vacsoránál találkozott. * Tanulmányi kirándulás. A szatmári ev. ref. felsőbbleányiskola s az ezzel kapcsola­tos nőkópző növendékei csütörtökön, mintegy 140 en Erdődre rándultak ki, hogy az Erdőd- höz fűződő emlékeket megtekintsék. A kirán­dulásnak az idő kedvezett sa növendékek még az nap az ott látott emlékek maradandó be nyomásaival tértek vissza. * A közegészségügyi bizottság ülése. Városunk törvényhatóságainak közegészségügyi j bizottsága dr. Keresztszeghy Lajos elnöklete Harácsek-féle kitűnő gyógyhatású-sósborszesz rendkívül sikerrel használtatik : bólfelfuvódás és azzal járó csikarások és görcsök megszüntesóre, az étvágy fokozására, mindennemű rheumatikus bajok: csuz, köszvóny, fog- és fejfájás ellen. A fogakat megóvja az odvasodástól, az izmokat rendkívül erősiti s a szemekre is erösitöleg hat, a rossz száj-izt, bűzös lehelletet, a fejkorpát, hajhullást, börviszketegséget, kellemetlen láb és egyéb izzadást, kipállást, pattanást és bőratkákat (Mitessereket) pár napi használat után teljesen megszünteti. A HARÁCSEK-féle MENTIIOL-sósborszesz ára használati utasítással: nagy üveg 2 ko­rona, kis üveg 1 korona. Kapható a készítőknél: Harácsek Vilmos utódainál, Nagybányán, továbbá Bartók László ur dro- gueriájában Szatmáron, valamint az ország minden gyógyszertárában és nagyobb kereskedésében

Next

/
Thumbnails
Contents