Szamos, 1903. szeptember (35. évfolyam, 71-78. szám)

1903-09-24 / 77. szám

melyen oly nagyszámú s előkelő közönség vett részt, hogy befogadására a terem szűknek bi­zonyult. A hangversenyt Magos Gábornak táro­gatón előadott s zenekar által által kisért ku rucznótái nyitották meg és zárták be, nagy tetszést keltve. Dr. Lénárd István Rákosi Viktornak „Rá­kóczi üzenete“ czimü művét szavalta. A disz- magyarba öltözött szavaló tüzes előadásával szűnni alig tudó tapsokat aratott. Fedák Sári urhölgy akadályozva volt a megjelenésben és száma elmaradt. Dr. Schőnpflug Richárd gordonkán elő­adott magyar dalai kiválóan tetszettek. Ráthonyi Ákosné szül. Maróthy Margit úrnő Farkas Imrének „Régi hangok“ czimü müvét szavalta. A bájos és ihletett művésznő oly nagy hatást ért el, hogy a kitörő tetszés­zajra kénytelen volt számát megszerezni és né hány szép kurucznótát folytatólag melodrámai alakban adott elő. Lipeczky Elek hírneves baritonistánk Mondik Endre szabatos zongorakisérete mellett ugyancsak kurucznótákat énekelt s két kézzel aratta a babérokat. A hangverseny 1000 koronán felül jöve­delmezett. Kivilágos kiviradtig tartó kedélyes, népes és vig táncz követte a hangversenyt. Ä Tiszabecsen tartott emlékünnep. Szeptember 20-ikán reggel olyan látvány tárult a tiszaujlaki vasúti állomáson kiszálló nagyszámú közönség elé, amilyenben csak a legritkábban lehet alkalmunk gyönyörködni. Már az első szótpillantás a nagy mozgó sze­kértáborra, a zászlós lovas bandériumokra, azon­nal kétségtelen tanúságot tett arról a nemzeti szokásunkról, hogy ha lelkesedéssel ünnepiünk, ehez úgy értünk, mint talán a világnak egyet­len nemzete sem. Négy kilométernyi távolság­ban egymást érte a lovasok és szekerek hosszú sora. Az óriási porfelhőből előtünedező zászlók, a forgótollas csákók, azt a benyomást tették, mintha hadi készületbe vonulna egy nagy tá bor, hogy Rákóczi vezérlete alá gyülekezzék. Ott volt mintegy kétszáz csendőr is, külön­böző állomásokon megosztva, de a magasztos ünnepélyt sem az egyik, sem a másik helyen semmi olyasmi nem zavarta, ami a legkisebb beavatkozást is igényelte volna. A tiszaujlaki nagy vashídon előbb a ti- szabecsi ünneplők vonultak keresztül mintegy négyezerén vagy talán még többen. A község főutczájának kezdetétől fogva kótfelöl tömött sorú lovasbandóriumok képeztek sorfalat a be- vonulóknak s harsány éljenzóssal fogadták az érkezőket s különösen tüntető éljenzéssel fo­gadták a képviselők közül Barabás Bélát, az országos függetlenségi párt egyik vezérét, Luby Gézát, a tiszabecsi üunep szervezőjét, Bartha Ödönt, Luby Bélát, Uray Imrét, Jékey Zsigmondot, stb. Az ünneplő közönség tömött sorokban helyezkedett el a Rákóczi emlék-oszlop körül, mely a tiszabecsi ref. templomtól mintegy har- mincz lépésnyire van fölállítva. Az emlékoszlop előtt fedett faemelvóny volt építve a szónokok számára s e körül, a mennyire csak a tér en gedte, ember ember mellett széles táborban foglalt állást. Az ünnepély 10 órakor vette kezdetét, a midőn magyar ünnepi jelmezben levő szebbnél- szebb leányok sorfala között vonultak fel az emelvényre a szereplők. Az ünnepélyt a ma gyár nemzet imádsága, a Hymnusz nyitotta meg, melyet a botpaládi derék énekkar adott elő s azután a tárogató gyönyörű hangja nyújtott méltó előszót az ünnepély hangulatához. Szűnni nem akaró éljenzés között lépett fel aztán Luby Géza az emelvényre, melynek lecsillapultával messzehangzó beszédében is­mertette az ünnep jelentőségét, a Rákóczi első, tiszabecsi győzelmének nagy horderejét a to­vábbi ütközeteinek sorozatában. Áttérve a je lenlegi helyzetre, éles kritikával bírálta a kor­mányt, mely a Rákóczi ünneplésekben hivata­losan részt nem vesz. A tiszabecsi emlékoszlop, ha nem is nagyobbszabásu műalkotás, mert nem a közadóból emelték, de épen azért fe­jezi ki hivebben a közönség lelkesedéséből eredé nagy érzelmeket. Az ünnepet megnyitja s egyszersmind bejelenti, hogy a függetlenségi párt képviselői közül megjelentek : Barabás Béla, Uray Imre, Tóth János, Barta Ödön, Luby Béla, Jékey Zsigmond, Ezután Osváth Elemér, szatmári ref. fő­gimnáziumi tanár tartott ünnepi beszédet. A lelkesedés közvetlen hevétől áthatva ismertette, méltatta azokat a nagy eszméket, amik az ünnephez fűződnek. A szónokot előadása köz­ben is többször megéljenezték, jeléül annak az erőteljes hatásnak, melyet beszéde a hallgató­ság körében keltett. A beszéd befejezte után Sarkadi t.-ujlaki lelkész mutatta be az emlék­műre hozott koszorút, aztán a tiszabecsi, me­zővári, tarpai és más községek koszorúi lettek bemutatva. Nagy hatást keltett az egyes ko­szorúikat bemutató diszmagyar öltözékben meg­jelent lányok szereplése, kik az emelvényre feljöttek s rövid beszéd kíséretében aján­lották fel koszorúikat a szabadság emlékosz­lopára. A koszorúkat azonban egyidejűleg el­helyezni nem lehetett, mert annak lópcsőzetét, egész az oszlop derekáig emelkedő sürü em­bercsoport vette körül oly tömören, mintha az oszlopnak élő emberekből koszoruzott alapja lett volna. Ezután Barabás Béla, a függetlenségi párt nagy nevű vezérférfía mondott beszédet. Beszédének fonalát közvetlen impresszióiból merítette. Miután a Rákóczi kor eszméinek je­lentőségét méltatta, nagy hatással fűzte beszé­débe azt az alkalmi tényt, hogy az aradi ti­zenhárom vértanú városából jött s összehason­lítást tett Rákóczi és nemzeti mártírjaink kö­zött. Majd Konstantinápolyban a Rákóczi ham­vainál tett zarándoklatját s az ott nyert ma­gasztos benyomásait fűzte az emléknapon éb­redt érzelmeihez. Messze elhangzó stentori hangja még hatalmasabb erőt nyert, a mikor jelenlegi politikai helyzetünket s ennek köze­pette a „hadiparaucs“-ot a szatíra ostorával sújtotta s a meggyőződés elszánt erejével bűz ditotta az ünneplőket arra a kitartó küzde lemre, melyet nemzeti függetlenségünk érdé kében közös akarattal kell kivívnunk. A kitörő lelkesedéssel kisért beszéd bevégzése után Sza' lay Károly, a budapesti ref. főgimnázium egyik tanára szavalta el gyönyörű ódáját, melyben a költői géniusz az erős politikai látás geniejóvel fognak kezet, hogy gyújtsanak úgy, amint azt a szavaló kitűnő organumáuak birtokában, lel lének egész erejével tette. Az elmentáris erő vei hatott költemény elhangzása után Uray Imre képviselő ment az emelvényre. Az ő be szódé már azért is szerencsés helyére illeszke dett be a programmnak, mert a lelkesedés megfeszített húrjait humoros előadással irá­nyozta más akkordokba, mi által a hatás vál­tozatosabbá lett, anélkül, hogy az kellő irányából veszített volna. Az ő egyénisége azt a kuru- czot képviselte az ünnepélyen, aki az ütközet­ből visszatérve, a tábortűz világánál önti ki keserűségét a humor hangján a labauczok el­len. Az ünneplő közönség sok szállóigét őriz­hetett meg az ő beszédéből, melyek mind a magyar nép józangondolkozó eszéhez és tem­peramentumához voltak irányozva. Az éljenzéssel kísért beszéd után Barta Ödön képviselő szónokolt, majd dr. Kelemen Samut hívta az emelvényre a közönség, Barta Ödön a kétfelé tartott emlékünnep ellentéteit igyekezett az ünnep magasztosságának eszmé­jében kiegyenlíteni, dr. Kelemen Samu az em lókoszlop és a templom egymás mellett fekvő helyi vonatkozásából merített szép hasonlattal buzdította az ünneplőket hazaszeretetre. Biki Károly ezután átadta az emlekszobrot Kallós Péter tiszabecsi ref. lelkésznek kegyeletes gon­dozása végett, utóbbi pedig egy beszéd kereté­ben vette át egyháza és községe nevében. Az elejétől végig magas színvonalon lefolyt emlék­ünnepélyt a bodpaládi énnekkartól előadott hymnusz zárta be, melyet a közönséggel együtt énekelt. Ezután a közönség nagy része Balta József tiszabecsi birtokos házához'"vonult, hol a közebóden mintegy 850 ember vett részt. Itt a hazafias pohárköszőntők egész sora hang­zott fel, melyeket a jelenvolt képviselők, to­vábbá Biki Károly, Szalay Károly és még má­sok mondottak. Az ünnepélyen óriási számban részt vevő közönség egy része a délutáni vonattal indult el, másrósze a Bartha József földiszitett cstir- jóben rendezett tánczmulatságra maradt ott. A bál teljes sikerét azonban az a szo­morú körülmény zavarta meg, hogy az épület este 9 óratájt meggyuladt és egészen leégett. k. 4 s. m. Nevezések a szatmári lóversenyre. 1003. szeptember 27. I. Mezőgazdák versenye. (Még nevezések nincsenek. II Sikverseny. Dij 800 kor. Adja Szatmár­németi szab. kir. város. A második ló beiratási diját menti. Távolság kb. 1600 méter (10 alá­írás). 1. Báró Berg Herman húsz. százados stp. ó. Xeni 68 és fél. 2. Ehrenberg kapit. Harwestmaid 68 és fél. 3. Folbert József huszár főhadnagy 3 é. Reveil 65. 4. Kölcsey Zoltán ur 7 é. m. Timegholt 68. 5. Kreissler főhadnagy 3 é. s. h. Bodri 63 és fél. 6. Liptay Béla ur 3 ó. p. k. Páfrány 69. 7. Nagy Ákos húsz. kapitány 5 ó. stp. k. Páratlan 66 és fél. 8. Báró Puteaui István hadnagy 7 é. s. k. Emmike 66 és fél. 9. Reök István főhadnagy id. fekete k. Diving Bell 74 és fél. 10. Gróf Starhemberg Vilmos száz. 4 éves b. k. Bieta 64 és fél. III. Hölgyek dija. Vadászverseny. Tiszte- letdij 300 kor. értékben az első, tiszteletdij 100 korona értékben a második, tiszteletdij 50 kor. értékben a harmadik lónak. Távolság kb. 4000 méter. (3 aláírás.) 1. Domahidy István ur id. k. Klára 76. 2. Galgóczy István ur id. p. h. Kedves 76. 3. Isaák Elemér ur 4 ó. stp. k. Vártlány 72. 4. Kállay Szabolcs ur4 é. deres h. Gyuika 72. IV. Akadályverseny. Dij 1100 kor. Eoből 500 korona, adva a Magyar Lovaregylet, 600 korona adva az Urlovasok Szövetkezete által; 1000 korona a győztesnek, 100 korona a második­nak, a harmadik ló beiratási diját menti. Távol­ság kb. 3600 m. (11 aláirás.) 1. Báró Berg Herman húsz. százados 6 é. s. k. Barkarol 72 és fél. 2. Folberth József húsz. főhadnagy 4 é. s. h. Kezdő 65. 3. Kölcsey Zoltán ur 7 ó mén Timegholt 67 és fél kilogramm. 4. Kreissler főhadn. 5 é. p. m. Basrelief 70 és fél. 5. Liptay Béla ur 4 ó. p. k. Tétova 65. 6. „ „ „ 4 ó. stp. m. Durnyi 65. 7. „ 5 é. p. k. fólv. Klára 65 és fél kg. 8. Nagy Ákos húsz. kap. 4 ó. s. h. fólv. Lobnaticza 60. 9. Reök István húsz. főhadn. id. fék. k. Diving Bell 77 és fél. 10. Schvent József őrnagy 9 ó. s. h. Sprin­ginsfeld 72 kg. 11. Gróf Starhemberg Vilmos száz. 4 ó. s. k. Anisette II. 65. V. Tenyószverseny. (Sikverseny). 1000 K, adja a m. kir. földmivelésügyi Miniszter úr. Ebből 700 korona az első, 200 korona a máso­dik, 100 korona a harmadik lónak. Távolság kb. 2000 méter. (7 aláirás.) 1. Domahidy István ur id. k. Klára 74 és fél. 2. Gyene István ur 5 é. s. k. felver Géza. 74 és fél kg. 3. Isaák Elemér ur 4 é. stp. k. Vártlány 74 és fél. 4. Kállay Szabolcs ur 3 éves p. k. Rózsika. 68 és fél. 5. Dr. Jármy István ur id. p. k. Babám 74 és fél. 6. Nagy Lajos százados 4 é. p. k. Névte­len 74 és fél. 7. Schvent József őrnagy 3 é. s. k. Gidra. 68 és fél. Szatmár, 1903. szeptember 20. Poszvék Nándor __________ verseny titkár. PÁ SKUJ IMRE hazai iparcsarnokába az őszi újdonságok megérkeztek. Iskolás gyermekek részére kész kelengyék szintén raktáron vannak

Next

/
Thumbnails
Contents